[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Porszemben végtelen

szerző: mecénás 2011-06-23

 

Porszemben végtelen

 

Frank Schätzing regényei a kortárs német irodalom üde színfoltjai. Látszólag tudományos thrillerek, de a könnyű nyári olvasmányélmények és az igényes szakirodalom stíluselemei elegyednek bennük. Schätzing játékosan és humorral fűszerezve adja át olvasóinak a történetei hátterét képező természet- és társadalomtudományos ismereteket, miközben izgalmas és veszélyes kalandokba vezeti őket.

 

Az 1957-ben született Schätzing kommunikációelméletet tanult, majd reklámmenedzser lett. Írói pályafutását kölni krimik szerzőjeként kezdte. Magyarul is megjelent művei közül pl. Az ördög temploma a kölni dóm múltjáról mesél. Újabb művei elszakadnak szülővárosától: a Hangtalan helyszínei bejárják a szárazföldet, a Raj és a Híradás egy ismeretlen univerzumból pedig a tengerek és óceánok mélységeibe kalauzol. Schätzing Rajért 2004-ben megkapta a szépirodalmi Corine-díjat (Kertész Imre társaságában), 2005-ben pedig elnyerte érte a legjobb német nyelvű tudományos-fantasztikus könyvért járó irodalmi díjat (Goldene Feder).

 

Képzeljük el ezt a megnyerő arcú kölni urat, aki dolgozószobájának csendje helyett vendéglátóipari egységek forgatagában talál rá az ihletre. Egy hordozható számítógép monitorán kalandozik tekintete, és zongoraművészeket meghazudtoló virtuozitással alkot betűzenét. A nyüzsgésből és zsivajtengerből mesefolyamot teremt, közben temérdek jegyzetét lapozgatva még arra is képes ügyelni, hogy ne öntsön le semmit a már rég kihűlt kávéjával. Jegyzeteinek mennyisége láttán államvizsgára készülő egyetemisták is rémületbe esnének. Regényei azonban ettől lesznek ismeretanyagukban megbízhatók és pontosak a történeti események, a tudományos ismeretek vagy az élettani folyamatok (pl. a vákuumnak kitett emberi test viselkedése) tekintetében.

 

Frank Schätzing legújabb könyve a 2025-ben játszódó Limit. Példás tömörségű cím egy a „végtelenbe” kalauzoló műhöz képest.

 

Véges és végtelen, határos és határtalan. Ki ne töprengett volna már el ezeken? Végtelennek azt tekinthetjük, aminek talán még a kezdetét sem tudjuk meghatározni. A limit ehhez képest  kezdet és vég közé zárt entitás, egy nálánál nagyobb rendszer építőeleme vagy töredéke. Határa egyértelműen kijelölt. Rokona a limes, mely határt (a rómaiaknál a birodalomét), határértéket jelent. Kezdetét általában ismerjük, végének pontos helyét nem föltétlenül. A matematikában gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel, amikor valamely függvény határértékeként a végtelent (fekvő nyolcast) jelöljük meg. Az emberi elme csodálatos fogalomalkotása ez a már-már felfoghatatlanról. Végtelenül táguló univerzumunk határát is nevezhetjük így, feltételezve, hogy valahol mégis csak vége van. A limit valahol ezen belül létezik, de ennek az építőelemnek a komplexitása is zavarba ejtő. A matematika tudományának (mely nélkül információtechnológia nem létezik) fogalomkészlete és sokszínűsége lehetővé teszi, hogy e végesnek tekintett intervallumokról is be tudjuk bizonyítani, hogy saját maguk is a végtelenség megnyilvánulásai (Mandelbrot-halmaz, fraktálok, melyek a tér és idő határos végtelen intervallumából csodálatos térbeli alakzatokat képeznek). Határuk a határtalan közelség és távolság élményét is magában foglalja, tehát e végességen belül végtelen világegyetemecskék rejtőznek (ahol Achilles sem érheti utol a teknősbékát), és ezzel a limitet, a végtelennek emberi értelemmel felfoghatóvá tört véges részecskéit is a végtelenség felfoghatatlanságával ajándékozzák meg.

Tandori Dezső is elmélkedett már az önmagába zárt végességről és végtelenségről:

„… legrövidebb út két pont közt az egyenes. A legrövidebb út egy pont közt: … értelmezzük a pont szót éppnek, akkor: valami, ami épp csak hogy közt van, a legrövidebb út.”

 

A Limit a történéseivel az emberi vágyak végtelenségét és ezek valóra válthatóságának korlátozottságát szimbolizálja, nem felsőbb hatalmakat és transzcendenciákat kutat, hanem az intellektuális fejlődés új fázisába jutott ember – lehetne homo sapiens sapiens sapiens(?) néven emlegetni – viselkedését és értékrendjét.

 

A regény cselekménye részben a Földön játszódik, a történet szinte az összes kontinenst beszövi. Az események kezdetén Kínában vagyunk, eltűnik egy lány, akinek befolyásos hozzátartozói megbíznak egy cybercopot (Big Brother-típusú detektív, aki már-már a gondolatainkat is nyomon tudja követni), hogy találja meg. A keresés rövid, gyorsan eredményt hoz. Megtudjuk, hogy a lány titkos információk birtokába jutott, ezért rejtőzött el. A véletlenül megszerzett, töredékes tudás gyilkosságok sorozatát indítja el, már a lánnyal való kapcsolat feltételezése is elég az áldozattá váláshoz. A hiányzó részletek felkutatása lassanként fellebbenti a fátylat egy a Hold ember alkotta létesítményei ellen irányuló összeesküvésről. A számítástechnika és mesterséges intelligencia látványos fejlődésének mérföldköveit és jövőbeni lehetőségeit ismerhetjük meg, miközben üldöző és üldözött egymást hajszolja, mindenki keres és kerestet, fenyeget és rejtőzik. A kérdés mindig az, lesz-e elég idő arra, hogy valami megtörténjen, vagy hogy épp meggátlódjon.

 

A földi történések megismertetnek a vizionált közeljövő emberi környezetével, mely elegyíti mai világunk technikai színvonalát Az ötödik elem nagyvárosi jövőképével, mind építészetében, mind közlekedésében. A gazdasági és politikai erőviszonyok 2025-re lényegesen átrendeződtek, a konfliktusok tovább éleződtek. A történet lapjain megismerjük a közelmúlt és közeljövő politikai és gazdasági összefonódásait, hatalmi játszmáit, a fosszilis energiaforrások bányászatának és kereskedelmének, valamint a birtoklás és a befolyás megtartása hatalmi játszmáinak sokszor mocskos és könyörtelen részleteit. Az érintett helyszínek sajátosságairól, közelmúltjáról és jelenéről szóló leírások pontosságában nincs miért kételkednünk. Az alapos adatgyűjtés alapján és  szakértők bevonásával megfogalmazott, 2025-ig szóló fikció is valószínűnek tekinthető, de már például 2011 eseményei is azt bizonyítják, hogy még a rövid távú jóslatok is mily könnyen csúsznak félre. (Afrika forradalmait és háborúit hitte volna-e egy-két éve még bárki, és Fukushima óta még többen emlegetnek világvégét, pedig hol van még 2025?!)

 

Schätzig Limitjének az emberi társadalomról festett képe elkeserítő, de nem reménytelen:

A pénz, a vagyon és a befolyás megszerzése érdekében minden lehetőséget megragadó, erkölcsében még gátlástalanabb embertípust mutat be, aki a gyilkos ösztönein nem tud és nem is akar felülemelkedni. Birtoklási vágya a végtelent ostromolja, és e cél elérése érdekében minden hozzáférhető eszközt igénybe vesz. Uralni akarja mások életét és cselekedeteit, eszközeinek tökéletesedése az emberi élet elvételének még kifinomultabb módszereit teremti meg. A bizalom és az extrém méretűvé vált gyanakvás útvesztőiben tévelyegnek a szereplők, sosem tudhatják, nem legnagyobb ellenségükkel kötnek-e szövetséget.

 

A számítástechnika és információs kultúra hatalmas fejlődésének lehetünk tanúi. Az Orwell 1984-ében megismert módszerek 2025-re óriási technikai tökéletesedésen mentek keresztül, kamerák, szkennerek, titkos jeltovábbító rendszerek hálózatában élik az emberek az életüket. Minden és mindenki része az informatikai hálózatnak, amiben az embernek még a lélegzetvétele is tökéletes biztonsággal azonosítható nyomot hagy. Ezek elől elbújni csak a sikeres világ(ok) határán kívüli gettók mélyén lehet (melyek megnevezése a kozmikus fejlődést tekintve önmagáért beszél: Fekete Lyuk), ahol a (közel)jövőbeni társadalom vesztesei, leírt emberei tengetik nyomorúságos életüket.

A kirekesztettek sorsa érdektelen, társadalmi szolidaritásról egyáltalán nem beszélhetünk. A emberi élet szinte teljesen értéktelen, a biztonsága pedig irreleváns. Mindaddig, míg a sikeres világ határait nem veszélyeztetik a gettóbeli történések, anarchia és zűrzavar uralkodhat, a rendőrség inkább határőr szerepkört tölt be a két, látszólag szeparált „világ” közt.

 

A lelkiismeret ebben a világban inkább átok, mint áldás. Akiben ez erőteljesebben van meg, annak kevesebb az esélye, hogy győztese legyen a limesért vívott harcnak. Mégis vannak jóérzésű emberek e velejéig romlott és elszemélytelenedett világban, ahol szinte mindenki csak adatok és információs nyomok halmaza. Vannak idealisták, akik minél több emberrel meg akarják osztani a fejlődés áldásait (figyelmen kívül hagyva az erőforrások korlátozottságát és véges voltát).

 

A Földön kívüli történések egy holdutazást mesélnek el, az előkészületektől a kalandos visszatérésig. A Holdon látszólag béke és paradicsomi állapotok uralkodnak, ide mint turisták érkeznek meg a világ leggazdagabb emberei, akik a megújuló energiaforrások piacán szerezték vagyonukat. Kényelem és szórakozás, pihenés és rekreáció, csevegés és holdtáj-bejárás várja itt őket.

Megismerkedhetünk az űrkutatás eredményeivel, a csúcstechnológiás anyagokkal és eszközökkel, egyre többet tudunk meg a hélium-3 (a Nap-tevékenységek hatására a Hold kőzeteiben felhalmozódott alternatív energiahordozó) bányászatáról, a Hold körüli tulajdonlási és területszerzési küzdelmekről, a földi nagyhatalmak szerepéről.

 

A Holdon békésen csordogál az élet, az ember látszik a világ rendíthetetlen és sérthetetlen urának, az univerzum teremtő erejének, de az idillbe váratlanul belehasít az egyetlen töredékesen megérkező földi üzenet, mely a készülő merényletről ad információt. A Holdon is elszabadul a pokol, gyilkosságok, intrikák és katasztrófák sorozata festi át a korábbi idillikus képet. A szabályok és körülmények megváltoznak, az ismeretlen, ember számára életidegen környezet csak a túlélés bizonytalan lehetőségét kínálja. Az ember törékennyé és védtelenné válik, mint Atrasko álmai a Végtelen történetben. A zárt közösség és a pusztító környezet sorsközösségbe kényszeríti a szereplőket. (A szociálpszichológia a kemping szubkultúrájával modellezi ezt az élethelyzetet.) Az űrturistának rá kell döbbennie, hogy a felelősség áthárítására, társas lazsálásra („majd a másik”) nincs lehetőség, ha  bármi rossz történik, az olyan, mintha vele történne meg, segítenie kell a másikon, még ha ez az életébe kerül is, mert legközelebb ő szorulhat segítségre. A túlélés érdekében még ellenségével is szövetséget köt az ember.

 

A Földön az ember szinte mindenhatósága továbbra is érvényes (bár a napi események ezt cáfolni látszanak). A Holdra eljutva szembesül azzal, hogy mekkora károkat képes okozni, ha isteni hatalmat tulajdonít magának, és tudatára ébred a saját felsőbbrendűségébe vetett hitének groteszkségére. Megérti, mily aprócska porszem a világegyetemhez képest, elképzelhetetlen, hogy ezt az egészet az emberért „teremtették” volna. Ráébred arra is, hogy az ember a maga elképzelései szerint alakítja és kényére rombolja környzetét, bárhol is vesse meg a lábát. A Holdon beindított bányászat, a földi ásványi anyag kitermeléshez hasonlóan a Holdat is romhalmazzá változtatja, de nem probléma: „a Földről ugyanolyannak fog látszani.”

 

A Holdon történtek a végesség és végtelenség kérdését tovább árnyalják: az ember maga is egy olyan önmagába zárt (véges), komplex (végtelen) szerkezet, élő szerveződés, melyet érteni vélünk, holott a benne zajló folyamatokat a mai napig sem sikerült maradéktalanul, minden részletében feltárni. Tudományos felfedezéseink is csak újabb kérdéseket vetnek fel. Zárt komplexitásokként pedig egy hatalmas és rendkívül összetett rendszer részei vagyunk, porszemek. A rendszer egészét felfogni, önmaga teljességében megismerni képtelenek vagyunk, mert a rendszer több, mint az alkotóelemeinek összessége. Részei vagyunk a „folyamatosan táguló” világegyetemnek, melynek tágasságát sem tudjuk elképzelni, nemhogy esetleges határosságát felfogni. Gondolkodó részecskékként próbálunk magyarázó fogalmakat bevezetni, de ezek csak megértésünk körét tágítják, kételyeinket és kérdéseink számát nem csökkentik.

 

Frank Schätzing helyettünk is kérdez, és próbál a rendelkezésre álló emberi tudás segítségével válaszokat találni.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :