[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

POSZT

szerkesztette: Fecsó Szilárd, 2006-07-06

Munka közbenA 6. Pécsi Országos Színházi Fesztivál idejére egy a képzõmûvészetet, a festészetet népszerûsítõ programot szerveztünk most második alkalommal. A tematikus címhez illõen a képeken a színházi világot kellett vizuálisan megjeleníteni.


Georg BrandnerA kiállítás -- a POSZT Színház az egész világ - Festõk versenye --  lényeges eleme, hogy a hazánkkal szomszédos országokból, illetve a velünk kapcsolatban álló városokból (pl.: Eszék, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Kassa, Ostrava) hívtunk most is mûvészeket, akik pécsi, valamint más magyar városok (Szeged, Pápa, Szolnok) alkotóival a POSZT idején, június 9-tõl dolgoztak. Mindannyian azonos méretû felületen, mindenféle mûfaji megkötés nélkül, de a tematikát figyelembe véve. A munkára öt napot biztosítottunk (június 9--14-ig), majd ezt követõen június 15-tõl 25-ig az elkészült alkotásokat bemutatjuk a Széchenyi téri galériánkban.

Sajnos, az idõjárás idén sem fogadott bennünket kegyeibe, hiszen a szinte õszies Szécsi Valéria a kép elõttidõ a Széchenyi téri galériánkba tartotta a csapatot. Persze, ez - ahogyan a tavalyi évben is - hozott pozitív eredményt is, mégpedig abban, hogy a tíz helyrõl összesereglett kis csapat valóságos mûhelymunkát valósított meg a személyes kötõdések, kapcsolatok kialakulása mellett. Bár ezt a programot versenyként hirdettük meg, ez nem okozott feszültséget az alkotók között, hiszen ez egy játék, bár komoly felnõttek játszották. A 2005-ös tapasztalatok alapján már az elején bíztunk abban, hogy az esõs idõjárás ellenére egy sikeres, az európai szellemnek megfelelõ programot tudunk megvalósítani. Fontos része ennek a programnak, hogy a galériában dolgozó mûvészek jelenlétükkel, a közönség elõtt való alkotói tevékenységükkel a sokszor kritizált és értékben lebecsült kortárs mûvészetet népszerûsítsék. A résztvevõk ebben úttörõ szerepet játszhatnak. A néhány munkával töltött nap alatt a verseny szimpoziummá nemesedett, fontos kérdéseket tárgyalhattunk meg a mai mûvészet helyzetérõl, problémáiról, de Adrian Sandu munka közbensikereirõl is, miközben együtt örültünk a program eredményének, az alkotások megszületésének. Ehhez partnerünk volt a közönség, akiket legnagyobb örömünkre nagy számban láthattunk vendégül a kiállítóteremben. Érdeklõdésük õszinte, figyelmük alapos volt, sok-sok kérdést kaptak az alkotók nemcsak a technikára, hanem a képek gondolati tartalmára vonatkozólag is. Alkotók és közönség együtt szerepelt, hozott létre különleges hangulatú elõadást a korábban sehol nem látható dramaturgiájú elõadás sajátos színpadán. Hisszük, a program bebozonyította, hogy a társmûvészetnek helye van a POSZT Off-programjaiban, része lehet az Európa Kulturális Fõvárosa projektnek, melyben a térség régiós együttmûködése, a hazánkkal szomszédos országok kulturális, mûvészeti központjainak, a partner és testvérvárosaink mûvészeinek bevonása különös hangsúlyt kaphat.

Gamus Árpád a Pécsi Galéria és Vizuális Mûvészeti Mûhely igazgatója

A mûteremVégre megértettem a vizuális mûhely, szimpózium és szellemi mûhely fogalmát. Teljes tudatlanságban éltem eddig, és a sokat emlegetett sötét vermek egyikébõl maga a tapasztalat rántott ki, igen erõteljesen. Eddig abban a tudatban éltem, hogy ezeknek a fogalmaknak a legfõbb funkciója egy: valamilyen módon igen jelentõs pályázati keretbõl egy idõre megélhetést biztosítani a rendezvényt szervezõknek, illetve különbözõ épületek javítását befejezni ebbõl a pénzkeretbõl (lásd: múzeum WC-je, székház, szálláshelyek, villa, családi ház), amelyre más forrásból már nem jutott. Szokatlan volt számomra a bánásmód: nem szóltak rám, ha más nyelven szólaltam meg (mert beszéltünk már egymás között szerbül, románul, szlovákul, csehül, angolul -- igaz nem mindig értettem). Nem hatodrendû turistaszálló csótány családokkal otthonosított magánzárkájában szállásoltak el, hanem a MTA épületébe kvártélyoztak be bennünket, mely a Vasváry család villája volt anno, s amely régi fényébõl sokat nem veszített (ez köszönhetõ a temérdek Zsolnay porcelánnak, szobroknak és reliéf Helena Janecic munka közbendíszítéseknek). Nem a luxusról van szó, nem is valamiféle igényekrõl vagy elvárásról, hiszen nem ez a fontos, de ha "hellyel kínálnak, nézd meg mire ültetnek, mert az elárulja, hogy mi a vendéglátók véleménye rólad". Még sorolhatnám mi minden volt szokatlan számomra, de talán ez sem lényeg. A lényeg számomra az, hogy végre megértettem: nincs reménytelen helyzet. Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy ha az embert folyamatosan a vízbe nyomják, ellábasolják, vagy lelökik a pallóról, mindig akad valaki, aki átsegíti a vízen. Nem európaiságból, hanem emberségbõl. Ezt tanultam ott. Emberségbõl festett mindenki. Versenynek volt meghirdetve, de nem volt az. Igazi alkotói munka volt, igazi, õszinte "kitárulkozás", amelyben minden folyamatosan lüktetett, változott, és mindenki együtt változott, formálódott vele. Fontosak ezek az alkalmak egy olyan korban, életszituációban, amikor mindenki csak ellenfelet lát a másikban, amikor lakatra zárjuk kis "ládikónkat", amelybe mûhelytitkainkat rejtjük, és úgy eldobjuk a kulcsát, hogy már mi magunk sem találjuk meg, amikor megtanultunk nem bízni, megtanultunk nem érteni, és magtanultuk elrontani azt is, ami valamikor még jó volt. Valami olyan kapcsolat alakult ki az ott festõ és a galériában dolgozók között, amire azt mondja az ember: á, igen, tudtam én, csak elfelejtettem. Elfelejtünk normálisan viselkedni. Sõt már azt sem tudjuk mi a normális. Pedig megvan a válasz. Valahol ott. Legbelül. Köszönet a szervezõknek.

Fecsó Szilárd, Kassa

A POSZT-on résztvevõ képzõmûvészek névsora: Radim Bejlovec, Ostrava /Csehország/, Georg Brandner, Bécs /Ausztria/, Anca-Georgina Danila, Beszterce /Románia/, Deák Zoltán, Tiszasziget /Magyarország/, Nora Demetrescu, Temesvár /Románia/, Fecsó Szilárd, Kassa /Szlovákia/, Heintz Gábor, Pécs /Magyarország/, Helena Janecic, Eszék /Horvátország/, Katona György, Pápa /Magyarország/, Kiss Ágnes Katinka, Budapest /Magyarország/, Adrian Sandu, Arad /Románia/, Szécsi Valéria, Szolnok /Magyarország/, Varga Andrei-Marius, Szászrégen /Románia/.

További képek


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-07-06
nem toltenétek fel a képeket is? szívesen megnézném oket.