[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Reigl Judit – „Űr és extázis”

szerző: Kolmont Enikő 2014-05-09

 

Reigl Judit – „Űr és extázis”

 

 

Tárlatvezetés a jelenlét birodalmában

 

 

     A kiállítás sokat köszönhet Makláry Kálmán műgyűjtőnek és Kopeczky Róna kurátornak, akik révén bemutatásra kerülhettek ezek a rendkívüli művek. 

 

     Mélyedjünk el egy kicsit a művésznő világában, engedjük meg magunknak hatni a képeket az „űrtől egészen az extázisig”. Kopeczky Róna tárlatvezetése segíti eligazodásunkat, közelebb hozva a festőnő életét, szellemiségét és műveinek apróbb részleteit…

 

 

     „Az „űr” Reigl Judit számára egy pozitív dolog. Nem egy hiánynak a jelzése, hanem egy olyan állapot, amiből egy új születik – potencionalitás, lehetőséghalmaz, egy lehetőséggel teli állapot. Az „extázis” pedig, mint az ógörög kifejezés is: „ek” – ki; „sztázis” – állapot; „állapotból kifelé”…  A kiáramló energiák és a gesztus, ami a felületre, a vászonra kerül filozófiai szempontból egy extatikus állapot eredménye.” – mondja Kopeczky Róna a tárlat előszobájában. Ebben a teremben a művésznő korai képeit vehetik szemügyre a nézelődők, egy olajképet itáliai utazásából, melyet a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként készített, a szemközti falon pedig szürrealista hatásokat mutató vegyes technikával készült alkotásai, illetve kezdeti gesztusfestményei láthatóak. 

 

     „Ott én sokat tanultam a szürrealista technikáról. Célom nem volt. Utam volt. Hogy a célom hol van, azt én se tudom.” /Interjú Reigl Judittal (KMFA), 2012/

 

     Miután Reigl Judit átszökött a vasfüggönyön 1950-ben (három hónap keserves gyaloglás után) Franciaországba érkezett. Párizsban találkozott a kint élő Hantai Simon festőművésszel (szül. 1922, Bia), aki bemutatta őt André Bretonnak (szül. 1896, francia író) – így ismerkedett meg a szürrealista körökkel. Reigl Judit nem tekintette magát szürrealista művésznek, ennek ellenére erősen befolyásolta őt az, amit akkor Franciaországban látott. Kicsivel később, hogy mind technikai, mind gondolati síkon kitörjön a szürrealista felfogás és képalkotás keretei közül, egy általa fejlesztett speciális „festőkéssel” (hajlított függönykarnissal) kezd el dolgozni, valamint saját kezét használja az ecset helyett – gesztusok: kaparás és fűrészfogak nyomai jelennek meg a képein. Reigl a totális automatizmus felé vette az irányt, számára az absztrakció és a figuralitás sosem különült el, az elme és a test közötti különbséget sem fogadta el. Nem csak az elmét kívánta fölszabadítani, de a testet is – ebből ered az ő gesztusfestészete, az egész testet megmozgató hatalmas felületeket betöltő „extázis”.

 

     „ Az egész életem az, hogy testileg is benne vagyok… Breton azt mondta, hogy „Miért csinál ilyen nagy képet?” Mondom: „Mert ezt szeretem, amit így át tudnék ölelni…” /Reigl Judit a Kortárs c. műsorban, 2012/

 

     Reigl kedvelt színvilága a vasfüggöny átszökésének emlékét idézi, ugyanis az éjszakai gyaloglás során, mikor az első osztrák település fényeit megpillantotta, a nagy sötétségből kibukó sárgák, pirosak, narancsok vizuális élménye kihatott további művészetére is – 1955-től kezdve ezeket a színeket előszeretettel alkalmazza „Robbanás” című sorozatán. A „robbanás” a Magyarországról való kirobbanást, a festészeti konvenciókból, a szürrealizmustól, és az azt övező figuralitástól való megszabadulást tükrözi: a festéket rádobálja a vászonra, s az így keletkező festék-pacsnikat különböző hosszúságú fémpántokkal egy középről kifelé irányuló mozgással keni szét a felületen. Munkáira Georges Mathieu (szül. 1921), az egyik legnagyobb francia lírai absztrakt festő is hatással volt.

 

     Ekkor elkezd még nagyobb méretekben gondolkodni, mely a „Dominancia központ” című képein már nyomon követhető 1958-tól. Ami ezeken a festményeken az anyagot mozgatja, az a centripetális rendező-erő: már nem középről kifelé, hanem körkörösen, vagy egyik irányból a másikba haladva lesz domináns a felületen. Az „üresség” fogalma itt más értelmet is nyer: az „űr”, mint a „világűr” jelenik meg ezeken a képeken. Reigl szerint minden nézőpont kérdése: egy Tiziano (szül. 1485 körül, velencei festő) kép messziről figuratívnak látszik, ám ha közel megyünk a képhez, akkor absztrakttá válik a néző szemében. Ezeken a képeken a látásmódbeli változás dinamikáját érzékelhetjük: kozmoszi látképekre, planétákra, csillagfelhőkre emlékeztethetnek, mely egy makroszkopikus nézetet tükröz. Ez később szűkülni fog emberábrázolásaiban egészen a kémiai, fizikai jelenségeket vizsgáló mikroszkopikus festményekig.  

 

     „Az anyag, az a semmiből születik… középpont: a semmi, utána egyre vastagabb, erősödik a sűrűség.” /Reigl Judit a Dominancia központ című képeiről; Kortárs c. műsor, 2012/

 

     „Tömbírás” sorozatában (1950-es évek második fele) már kétfelé koncentrálódik az anyag a vásznon: másfajta erők válnak jellegzetessé. „Testet” kapott új képei előrevetítik az emberábrázolás sorozatát. Reigl munkásságában nagyon sok az „áthallás”: egymásból születnek a koncepciók, olykor spirálszerűen térnek vissza bizonyos elemek a képeken, más-más sorozatban.

 

     „Guanó” című sorozata kakukktojás: felhasználta azokat a vásznakat, melyeket úgy érezte, hogy elrontott. Ezeket a hatalmas vásznakat (hogy a parkettáját megóvja) a földre terítette. Az évek során összecsöpögtetett, összetaposott szőnyegszerű anyagdarab kiváló alapként szolgált, s akkor született ez a sorozat, amikor Reigl meglátta az ebben rejlő lehetőséget. Sok festékanyag masszírozódott egymásba, több rétegben rakódott rá a vászonra. Megszűnik a látvány gesztus jellege, Reigl egységes képfelületet formál (pl. sírkő motívum megjelenése), egy másik „guanó-s” képén pedig előtűnik „a fekete nyílás”: ezt az elemet a későbbi „Bejárat-kijárat” sorozatában újra előveszi.

Az emberi figura „beleerőszakolja” magát Reigl festészetébe, mellyel először nem is akar foglalkozni, majd később „beengedi, megküzd vele”. Ekkor születnek óriási méretű képei, az „Ember” sorozat. A kiállított képeken férfitesteket látunk: ahogyan nem tesz különbséget absztrakt és figurális képalkotás között, úgy nem tesz különbséget férfi és nő között sem – Reigl Judit életét egy nővel élte le. 

 

     „Minden társadalmi konvenciónak ellenment, nem volt családja, nem ment férjhez, mindent a karrierének áldozott be és annak, hogy szabad lehessen, hogy azt csinálhassa, amit akar, amikor akarja.” – csengenek Kopeczky szavai a hatalmas kiállítótérben.

 

 

 


     - „Miért fest Judit?

     - Hogy miért festek? A Jó Isten tudja… vagy az ördög… nem tudom. Megmondom miért festek… Beckett (szül. 1906, ír avant-garde író) nagyon jót válaszolt: „Én csak erre vagyok jó.”

     - Mit akar kifejezni a festészetével?

     - Semmit. Az nem kifejezési mód… az egy… jelenlét. JELENLÉT. Ha ez a Jelenlét valahol a festészetemen keresztül megtörténik, akkor boldog vagyok. Mert az azt jelenti, hogy megtaláltam a „kis énből” valami olyan kapcsolatot, ami megad egy egyesült, világba kiteljesülőbb formát, mint az én „kis énem”… Én mindig túl akarok menni magamon... Itt van valami, én rajtam túl van, s ha azt bele tudom tenni egy képbe… ezért festek.

     - Közvetíteni akar, gesztusokat, gondolatokat…?

     - Nem. Egy TELJESSÉGET, valamilyen teljességet… az egész Univerzum én vagyok, ha túl tudok menni az én „kicsimen”, magamon keresztül az egész Univerzum ott van. Ha ez a Jelenlét ott van, ez marad. Hát ez a művészetnek a feladata, dolga. Hogy ezt a Jelenlétet, ami van, amit nem tudjuk, honnét jön, honnét megy, itt van, itt és most jelen van. Ennek a nyoma egy kép, vagy egy mű… vagy egy írás, vagy egy vers.” /Interjú Reigl Judittal (KMFA), 2012/

 

     Az akkori Párizsban nem igazán volt nagy sikere a sorozatnak, nem értették, hogy egy absztrakt női festő hogyan kezdhet el egyértelműen emberi testet festeni, férfi torzókat, csonk figurákat olyan nyers színekkel és gesztusokkal, ahogyan azt Reigl tette. Amerikában ezzel szemben nagyon nagy sikere volt (és van) Reigl művészetének, mind a méret, mind a gesztusfestészet szempontjából. Amit látunk: testek az űrben, testek, amik lebegnek, vagy esnek átlós kompozícióban. (Ehhez a lebegéshez is visszanyúl majd a későbbiekben.) 

 

     A rajz számára mindig is egy fontos eszköz volt, zenei impulzusokra készített „Totális írás” sorozata az automatikus írást túlhaladva igyekszik önálló jelrendszerként a zene hangulatára, érzetére megnyilvánulni – ezek előzményei kései hatalmas gesztus-papírjainak. A zene számára nagyon fontos: a hangok, szólamok hatására egy olyan tudati állapothoz ér el, egy olyan intenzív koncentrációhoz, ami által „kilöki” magából gesztus-karaktereit. Zene alapján készült hatalmas vásznain Bach fúgajátékai köszönnek vissza: kézzel keni, masszírozza a vászonba a festéket. Új módszert fejleszt ki: a vászon hátoldalára keni a festéket, melynek egyes részei átszivárognak az elülső oldalra. Itt viszont egy eltérő bázisú festéket kezd el fölkenni – az olajosat keveri a vizes alapú anyaggal, mely egymáshoz ütközve taszító erejük folytán különféle alakzatokban nyilvánul meg a felületen. Ezek a foltok később hangjegyekként, vagy írásjegyekként komponálódnak egybe, mely már a mikroszkopikus világhoz köthető; kémiai (pl. alumíniumpor használata) és fizikai síkon közelít a nézőhöz. Itt már Reigl mikrokozmoszában vagyunk. Visszatér a „nyílás” motívuma is, de szerepe nem az „ajtó”: mivel állandóan nyitva van, ezért átjárható, tehát „nyílás”, melyen keresztül állandóan közlekedik valami, vagy valaki… Világok közötti séta, ahol Reigl figurája átsétálhat múltból jelenbe, jövőbe.

 

    1988-89-ben újra visszatér emberi figuráihoz, mellyel egészen 2007-ig foglalkozik. „Elrontott” képeire ráfest, s újra megjelenik a lebegés, a test az űrben (Ikarosz), az esés motívuma, tudattalanul. Ám 2001-ben az ikertornyok katasztrófája után Reigl rájön, hogy ő mindig is ezzel foglalkozott: a lebegő, eső testek képében. Így megerősítést kapva elkezd újra az ember témával foglalkozni, tudatosabban, mint korábban. Míg a néző számára ez már figurális festészetnek mondható, Reigl számára még mindig az absztrakción belül mozog. 2007 és 2010 között nem alkot, elhunyt élettársát gyászolja, de 2010-ben új sorozatba kezd közel 90 évesen: madár motívumra emlékeztető gesztusrajzokat készít, melyek dögkeselyű-formát öltenek. Hatalmas kiterített papírlapokra szivaccsal fölvitt tus-gesztusai jól tükrözik rendíthetetlen alkotói vágyát és elhivatottságát a művészetben és belső világa csillagrendszereiben.

 

     „Nem is szeretnék már semmit… majd ha akar megjelenni, megjelenik... Én már nem akarok semmit. Pláne nem akarok. Henri Michaux, francia költő azt mondta: „Az akarat a művészetnek a halála.” Igaza volt. Ezt nem lehet akarni… annyi festő akar, annyi író… és akkor mi lesz..? Van egy belső kényszer, ami nem az, hogy „én akarok”… mint a lélegzésnek, olyannak kellene lenni a festésnek… szóval maga nem akar lélegezni, én se akarok, de lélegzünk.” /Interjú Reigl Judittal (KMFA), 2012/

 

     Reigl Judit művészete és lénye olyan ősi, szellemi szférához tér és nyúlik vissza, mely átsugárzik képein keresztül. Önmagába nézett, és azt festette, amit ott talált. S azon is túlmenve hozta felszínre, ami szavakkal már el nem mondható. Az egyike azoknak, akik a „belső hangra” figyelve, és azt követve mindig azt tették, amit az „megkövetelt”: szembe menve minden kortárs elképzelésnek, felfogásnak, hitvallásnak. Azt gondolom, példaértékű, amit és ahogyan létrehozott mindazoknak, akik a Jelenlét erejét kívánják megmutatni művészetükben és életükben egyaránt.

 

Web:

http://www.kalmanmaklary.com/judit-reigl/

 

Videók:

Interjú Reigl Judittal:

https://www.youtube.com/watch?v=gt6MsWYaeGs

Műteremben /első rész/:

https://www.youtube.com/watch?v=2suSRAQL8PM 

Tinta a papíron:

https://www.youtube.com/watch?v=4vNA4MGdYZM

R. Judit a Kortárs c. műsorban /2012/:

https://www.youtube.com/watch?v=F2m46rVnjrI

R. Judit az Aranymetszés c. műsorban /2014/:

https://www.youtube.com/watch?v=tKOqZjoMyvA

 

Ajánlott irodalom:

Reigl Judit /írta: Marcelin Pleynet, szerk. Makláry Kálmán/; Makláry Artworks Kft., 2009

Reigl Judit; Makláry Artworks Kft., Műcsarnok 2005

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :