[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Repülés vagy zuhanás

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-01-09

napnyugta Európa felett Amikor írni kezd az ember, nem írni volna jó. De mégis kibukik a nyomasztó gond a bugyorból, papírra, képernyõre kerül, akar valamit írójától és talán olvasójától is. Szabad eszmefuttatás, egy ülésben. Alább.



earth 01


earth 02


earth 04


earth and sun


earth and moon


earth 05


earth 06


earth 07


earth 08


és még egyszer napnyugta, hogy tudd

 A repülés vágya kimondhatatlan. Ismeretlent becserkészni, utazni, szállni, elrugaszkodni a mindennaptól. Ki ne vágyott volna rá?! Az idõ viszonylagosságának markában vergõdve mennek a napok. Folyamatosság... De hát mi az? Talán, hogy a tegnap volt, a ma az most van, a holnap meg lesz? Az állandóság érzetét  biztosan megúnnánk, talán ezért tart máig, legalábbis szerintem, a teremtés folyamata. Most van az a nyolcadik nap, mikor már mûködnie kellene a teremtõi kísérletnek, a szabad akarattal ellátott ember gondolatai és cselekedetei nyomán változik, él a Föld. A teremtõ kísérlet a tökéletességet irányozza elõ, elvárja a törekvést.
 A nyolcadik nap pedig eddig úgy néz ki, nem más, mint a tévedések, tévelygések, elvadult indák tekergésének napja. Tart már jó ideje, s még tartani fog, hacsak... Ki nem lõjük magunk alól a sárgolyóbist egy másik pályára, kiszárítva az óceánokat, szeméttel megtömve a folyókat és tavakat, eldózerolva dombokat és hegyeket. Meg kiöljük a vadállatokat, toalettpapírrá zúzzuk az esõerdõket, génmanipuláljuk a haszonnövényeket, legyen nagyobb kalász, kukoricacsõ, sárgarépa meg úritök, meg sárgább mustármag, mert kell az, hogyne kéne a hamburgerhoz, hot doghoz, a mûfehér csirkehúshoz, aminek éppen halíze van. Ez lenne hát a szabad választás lehetõsége? Hová lett a szelíd repüléssel járó szemlélõdés, a holdkelte a tengerparti szélben, esõ utáni félénken csivittelõ madárhangok az álmos, ködfátylas erdõben? Na jó, már szinte látom a reakciókat, mi ez a nagy szentimentalizmus, vagy mi, de nem tehetek róla, most ez van...
 Hová lett az ember? Bõrszín, eszmék, mesterségesen húzott határok keretének függõségében, letaglózva az alkoholtól, drogtól, izgató és nyugtató szerektõl egymást marják magukat egyébként emberként számontartó lények. Mígcsak szóval, addig nem nagy a baj, bár ez sem jó, de a szó aztán fokozatosan elmérgesedik, a gondolat, az ellenõrzés lefagy és jönnek a tettek. Fegyverrel, baseballütõvel, pillangókéssel, boxerral, doronggal és viperával, utcakõvel és könnygázzal, gumilövedékkel, ágyúval, karddal, rakétával vagy Mennyei Béke terén bevetett tankokkal rendtermetésrõl igazságról, eszmékrõl, hovatartozásról kezdenek el cselekedni a politikusok, akik meglódítják az arctalan tömeget, hogy nekizúdoljon egy másik arctalan tömegnek. A tömegek már csak ilyenek, szeretnek egymásnak zúdulni. A tömeg már nem ismeri fel alapvetõ összetevõit, az egyéneket, de az egyének is elvesznek a tömegben, csak a nagy manipulátorok látszanak néha egy – egy pillanatra. Õket a történelem õrzi meg, de az idõ, az soha.
 A Földanya pedig minden reggel ugyanúgy ébred, lassú tempóját akarta átszabni az ember az általa mérni kezdett és mindehatóvá tett idõvel. Mert az idõ pénz, a pénzért meg kell dolgozni, csak minél többet dolgozom, annál kevesebb  az idõm, s már csak egy riadtan õrjítõ tempóval bepörgõ spirállá formálódik itt minden, benne elveszik a repülés boldogsága, a vágy, megismerni valamit, amit életnek, létnek neveznek, neveztek. Nincs már repülés, hát stop, de gyorsan és most nézzük még meg a napkeltéket, a távolságok lehetõségét, aztán csend  legyen pillanatokra. Hátha elrepül mellettünk egy angyal, hátha megérint szárnyával, hátha egy röpkényi másodpercre ismét tenyerére vesz minket az Isten, hogy megsimogassa lázas fejünk, elvegye a gond hullámait homlokunkról. Csak egy pillanat belsõ repülést kérek.

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :