[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Riviéra

szerkesztette: skitzz, 2007-03-24

1Szerelem kontra gazdagság. Tisztesség kontra siker. Egy kellemes, nézõbarát rendezésben. A budapesti Radnóti Színház színpadán. A 20. század eleji születésû dráma rendületlenül õrzi aktualitását. Sikere is biztosítottnak látszik.


1

2

3

4

Ha a rivális a Riviera...

Molnár Ferenc: Riviera
Radnóti Színház, Budapest
Rendezte: Valló Péter
Szereplõk: Csányi Sándor, Lengyel Tamás, Kovács Patrícia

    Szerelem kontra gazdagság. Tisztesség kontra siker. Egy kellemes, nézõbarát rendezésben. A budapesti Radnóti Színház színpadán. A 20. század eleji születésû dráma rendületlenül õrzi aktualitását. Sikere is biztosítottnak látszik. Elég csak rápillantani a színlapra - adott hozzá az író, Molnár Ferenc, adott a rendezõ, Valló Péter, valamint az elsõ ránézésre is kecsegtetõ szereposztás: Csányi Sándor, Kovács Patrícia, Lengyel Tamás.

    A Riviera nem tartozik Molnár általánosan ismert, sokat játszott, darabjai közé – holott szerencsés csillagzat alatt született.  Elsõként nem is Magyarországon, hanem a bécsi Josephstädter Theaterben mutatták be 1925 karácsonyán – a színháztörténet egyik rendezõóriásának, Max Reinhardt rendezésében. A nõi fõszerepet Molnár felesége, Darvas Lili, a kereskedõsegédet pedig a rendezõ sógora, Hermann Thimig játszotta. A magyarországi bemutató három héttel késõbb volt – szintén tiszteletreméltó szereposztással, szintén Max Reinhardt nevével fémjelezve (a próbákat azonban többnyire maga az író, Molnár Ferenc vezette).

    A recepciótörténet azonban nem kedvezett a nõi-férfi viszonyt a pénz és szerelem küzdõterébe helyezõ lírai vígjátéknak. Talán azért, mert a Riviera esetében nem egy sokrétû és mesterien csavart bonyodalommal állunk szemben, mint ahogy azt Molnár darabjaitól már eleve elvárjuk. A történet alapja és egyedüli mozgatórugója egy szerelmi háromszög – pontosabban a háromszögnek csak az egyik szálát mozgatja a szerelem; a másikat a gazdagság és az érdek. A két férfi (a két egykori jóbarát) harca a fiatal, naiv Lujzáért jelentõs mértékben kiegyenlítetlen és egyoldalú – a színpadon csak Csányi Sándor által megformált Mish, a szegény, de büszke kereskedõsegéd harcol, pontosabban vergõdik tehetetlenül dühében és fájdalmában, miközben a milliomos Casella valahol szórakozik, vár és kivár! Õ csak egy áruházi baba alakjában, valamint pénzének, hatalmának, gazdagságának bódító erejével van jelen a vetélkedésben - de ennél erõsebb jelenlét nem is kell a folyamatos nélkülözés poklában keringõ Lujza számára! A lány szeme elõtt ott lebeg: itt a vissza nem térõ lehetõség, most megfordíthatja sorsát - akár már másnap a Rivierán süttetheti magát a bankok és áruházak ifjú tulajdonosának elkényeztetett kedveseként! Ez elég erõs inger! És bármily szívesen is ringatjuk magunkat a földi létünk anyagi összetevõit tudomásul nem vevõ, mindent feledõ (és feledtetõ) szerelem bájos illúziójában, valahogy a valóságban ez másképp mûködik…

   Valló Péter hagyományos, szöveghû rendezésben állította színpadra a darabot. A jelenetek a helyükön vannak, a darab íve – pár „megállót” kivéve – szépen megrajzolt. A rendezõ nem keres új utakat, nem játszik a nyilvánvaló hangsúlyok megváltoztatásával. Helyette szolidan, de magabiztos könnyedséggel bonyolítja le a játékot. Rábízza magát szereplõire, engedi õket kibontakozni. A színészek pedig megfelelnek az elvárásoknak!

    Csányi Sándor átütõ erõvel formálja meg a tisztességgel és becsülettel boldogulni vágyó eladót, helyzetfelmérésben jelest érdemlõ és jókora realitásérzékkel rendelkezõ, de szenvedélyesen szeretõ férfit. Mikor még Lujzában fel sem merült a „férfi-váltás” komolyan vett lehetõsége, õ már érzi: akármit is tesz, szerelméért folytatott harcot már abban a pillanatban elvesztette, mikor a jóképû és sikeres milliomos Casella rápillantott Lujzára. (Vagy talán csak õ ülteti Lujza agyába – folyamatos szemrehányásaival és „jóslásaival” – a továbblépés gondolatát?) Lengyel Tamás hûvös kimértséggel és magabiztossággal hozza Casella – a színpadon csak rövid idõre megjelenõ – figuráját: tudja és tudatosítja bennünk, az idõ neki dolgozik. Kovács Patrícia Lujza megformálásában szépen mutatja meg a szív és ész közti nõi dilemma lélekben lejátszódó rezdüléseit. Folyamatosan õrlõdik lelkiismerete és vágyai között. Tekintete hol álmodozó és az ismeretlen világ ragyogásába réved bele, hol a pótolhatatlan, igaz szerelem szépségétõl áthatva sugárzik, hol pedig e kettõ közötti - számára áthidalhatatlan – szakadék kétségbeeséssel járó tudatosítását tükrözi.

 
    Persze hibák és hiányosságok azért (mindenütt) fellelhetõk. Bár a színészek az általuk megformált karaktert erõs jelenléttel vetítik elénk, a molnári figuráknak azt a komplexitását, melyek az emberi viszonyrendszerek finom pszichológiai szálai közt rajzolódnak ki, nem minden esetben sikerül visszaadni. Marad egy-két karakterbeli homályos folt. Vajon miért? Talán mert a rendezõ néha túlságosan is magukra hagyta színészeit. Például Molnár által megírt Mishben több szín és árnyalat van, mint amit Csányi felmutat. Nem érezzük azt a mindenkire hatást gyakorló karizmatikusságot, amellyel Mish az egész ruhaosztályt uralja – a fõnöktõl kezdve minden nõi dolgozóig. De azért komoly panaszra okunk semmiképp sem lehet!
Bár Valló nem lépett fel az eredetiség igényével, ötletgazdag elõadást rendezett. Ilyen az áruház kirakatbabáinak beemelése a színészek játékába, vagy a két, ellentétes irányba mûködõ üvegfalú lift szerepeltetése, mely hol aláhúz, hol jelentéstöbbletet szolgáltat - egyszer fenn, egyszer lenn... A slusszpoént is a színpadképtõl kapjuk: Misch-hez iparkodó szerelmes Elvira a liften felfelé („a hatodikra"), a nagyúri karriert választó Lujza az ellenliften lefelé halad.


    Irányok, döntések, utak. A boldogságért. Bármily nehéz és fájó pillanatokat rögzít is a történet, Molnár Ferenc mesterien megírt párbeszédei és a remekül megformált helyzetek folyamatos és felszabadult kacagásra ingerlik a közönséget. A feltett kérdéseket azonban a színházból kilépve is magunkkal visszük: hány útja van a boldogság elérésének? Ki is az Igazi és mi is a szerelem? És vajon ítélkezhetünk-e mások felett? A válaszok egyéniek...
Az elõadást ajánlom mindenkinek, aki Budapesten vágyik színházi kikapcsolódásra.


Bodó Mária / Alma Mater


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: uff e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-05-01
??   
név: uff e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-31
a híres gé pont...
név: g. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-30
Figyelo, te az a hires kassai vagy? :)
név: figyelo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29
most se nagyon a cikkhez szolnak... en Molnar Ferenctol (remelem, nincs eliras) csak a Jatek a kastelyban lattam. Hat az egeszen tetszett.
név: viki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-29
Ez az elírás arra is jó volt, hogy meginduljon az élet. Napokig senki sem szólt a cikkhez, most pedig...
név: frenki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-28
Zolti, te is elírtad! Molmár nevû irodalmárról nem hallottam még. Átok ül ezen a neben
név: figyelo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-28
Olvasd el figyelmesen a reakciot, amit irtal... Biztos csak eliras ...
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-28
Vikikém, pedig rém egyszerû, Móra Ferenc nem írt lírai vígjátékot, Molmár Ferenc igen. Könnyû keverni a két nevet, velem is elõfordult, magyartanáromtóo egyszer ezért kaptam hármast. Anno. 26 vagy 27 éve. cöncön, de jó volna megint hármast kapni!!!!!
név: viki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-28
Hmmm ezt nem értem, lehetne bõvebben?
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-27
Hmmm... A Móra Ferenc az nem írt tudtommal semmilyen lírai vígjátékot. Ellenben Molnár Ferenccel....
név: viki e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-26
Móra Ferenc pompás lírai vígjátékáról nemrég azt olvastam, hogy olyan, akár az arany pecsétgyûrû. Szép és értékes. A rendezõ is csak ember, ezért bizony mindig akad valami, ami nem tetszik a közönségnek. Ennek ellenére késztetést érzek arra, hogy megnézzem a darabot.