[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Rovás Alkotótábor 2010

szerző: Veress Zsuzsa 2010-08-20

 

Rovás Alkotótábor 2010

 

Balatonfüred, az északi part fővárosa sok mindenről híres. Itt van mindjárt férfiideálom, Rabindranath Tagore (szobra). Húsz év múlva a férjem pont úgy fog kinézni, mint amilyen ő volt: vállig érő ősz haj, derékig érő ősz szakáll. Mit csináljak, nekem ez tetszik. De mit fecsegek össze-vissza, amikor most tiszteletemet, hálámat, szóval a tartozásomat akarom leRÓni a ROVÁSnak. A művészek még javában ROVOGATják a képeket, én meg itt ROVOM a sorokat. Így kerek a világ.
               
A Széchényi-kastély mellett berendezett táborban egyébként is kerek a világ: a festők festenek, az irodalmárok írnak, a fotósok fotóznak, a tanítványok tanulnak… és mindenki ÜDÜL, miközben ÜDÍT és ÜDVÖS tevékenységet folytat. Mert – hogy én is gyakoroljam magyartanári szakmámat – az üdülni szó az üdv tőből származik, tehát nemcsak a kikapcsolódást, kellemes időtöltést jelenti, hanem a lelki – szellemi javak összességének regenerálódását és generálását is.
               
Nos, éppen ez folyik most Balatonfüreden. Senki nem siet, nem „ügyintéz”, nem görcsöl. Gyönyörű (mondhatni: festői) környezetben, igen jó légkörben és hangulatban alkotótevékenység zajlik. Az ilyen táborok legfőbb erénye és vonzereje, hogy otthon lehet hagyni az otthoni gondokat, nem kell MÁSRA figyelni, csak EGYMÁSRA meg a műalkotásra. Bátran félbe lehet hagyni a készülő festményt, és be lehet kapcsolódni, mondjuk az üvegmozaik-készítésbe. Mint ahogy ezt meg is tették néhányan, együtt a gyerekekkel, sőt még olyanok is kipróbálták ezt a technikát, akiknek egyébként nem sok közük van a képzőművészetekhez. Például Jana Wernerová is mozaikozott, aki egyébként nem tud magyarul, de remekül beilleszkedett a közegbe, még csak nem is nyaggatta folyton vele érkezett barátját, Peter Kočišt a fordítás miatt. Eközben kiderült az is, hogy Ferdics Béla milyen szenzációs tanár. A Divadlo na peróne két művésze pedig az idilli békeidőket idéző, derűs, a közönséget is bevonó pantomimjátékával kápráztatta el a hálás közönséget. Tudom, hogy ezek az újságírás nyelvi paneljei, de ezt most tessék szó szerint érteni.
               
Eközben ezerrel dolgozott „Móni” és családja, nagyban ment a tanítványok portrérajzolása a képzőművész tanárok korrigálásával, zajlott az élet Kiss Laci, Gyenes Gábor, Kovács Oszi és Szaszák Gyuri, Szászi Zoli körül. Zoli felesége, Szekeres Éva esténként vetítéssel egybekötött mélyinterjúkat készített egyes képzőművészekkel. Szabó Oti mesélt két életéről is, a fotósok hallatlanul érdekes felvételeket mutattak be. A két Jóska – Tóth és Suchoža – prezentációval egybekötött beszélgetéséből sajnos kimaradtam, ahogy „kedvenc festőm és leendő férfiideálom”, Katona Gyuri interjújából is. Mert ebben a laza, görcsmentes légkörben nagy a jövés-menés: van, aki csak pár napig volt Füreden. Hát én is csak négy és fél napot töltöttem ott, s miközben ezt írom, a többiek még dolgoznak és üdülnek.
               
Sokaknak az volt különleges hungarikum, hogy egyáltalán a Balaton partján vannak. Akik több száz kilométert utaztak Füredig, azoknak ez nyilván egészen más élmény, mint nekem, aki nem egészen másfél órányira lakom a tótól, és kisgyerekkorom óta rengetegszer jártam már ott. Nos, nemcsak a Rovás, a felvidékiek, de (a veszprémi Nyitott Műhely meghívottjaiként) két székelyföldi vendég képzőművésznő, és egy vajdasági festő is nagy élményként élte át a délutáni lubickolásokat, nem kevésbé az éppen most zajló füredi borfesztivált.
               
Ezen a majdnem összmagyar találkozón késő este – éjszakába nyúlóan – poharazgatással egybekötött beszélgetések folytak. (Illetve nyilván folynak most is.) Valóságos „lélekkör” alakult ki, amibe igazi nyitott műhelyként belefért a Rovás utánpótlása, a rovásos csemeték is, (Tóth Panni, Szabó Matyi és Hanga kifejezetten sztárvendégek voltak), részt vettek az ezúttal kizárólag anyuka minőségben jelen lévő rovás-művész-feleségek, de a nem képzőművész Rovás-tagok is, sőt, amikor engem meglátogatott egy nyári munkát Balatonon vállaló kedves volt tanítványom, őt is befogadták a körbe.
 
Megbeszéltük a világnak az ő folyását, előkerültek művészeti kérdések is, vicceket meséltünk, megnéztük Szabó Pálnak, a világjárónak izgalmas, Amerikában készült fotóit, és meghallgattuk azoknak a szerencséseknek a beszámolóját, akik jártak Szigligeten, Csáji Attilánál. Ez az ember, azon kívül, hogy nagy képzőművész, lehengerlően szíves vendéglátással fogadta a mieinket, és – magasságos egek! – személyesen ismerte Hamvas Bélát, s erről persze mesélt is. Én már sárgultam volna az irigységtől emiatt, de bőségesen kárpótolt az, ami nekem volt speciális hungarikum. Amikor Szabó Oti, Tóth Jóska és Szászi Zoli hármasban beszélgettek, engem valósággal mámor fogott el a palóc nyelvjárás hallatán. Sajnos, ha belegörbülök, akkor se tudom utánozni, pedig próbálgattam, és arattam ezzel harsány röhögéseket – hiába, no, erre születni kell. De azért tanultam: például, ha nem mentem volna el Füredre, úgy haltam volna meg, hogy nem tudom meg, mi a grulyás (te jó Isten! ezt vajon tényleg ly-nal kell írni?) haluska. Maga a szókapcsolat úgy hatott rám, mintha csiklandoztak volna. S ez meg persze a felvidékiekből váltott ki elképedést…
               
Száz szónak is egy a vége: jó ez az egész, éspedig az összes szóba jöhető szempontból.
Az elején elkanyarodtam a fecsegésbe, de egyébként azzal kezdtem, hogy mi mindenről híres Balatonfüred. Nos, Rabindranath Tagorén és a példáját követő nagyemberek sétányán kívül ott van ugye Jókai (mellesleg, kimondottan jó akvarellista is volt az öregúr, és ezt bárki konstatálhatja a Jókai-villában), meg hát Salvatore Quasimodo és a tiszteletére rendezett költői versenyek; az Anna-bálokról, Blaha Lujzáról, Széchényi Istvánról és a Kerek templom kiállításairól meg a benne lévő Vaszary-képről már nem is beszélve. És akkor még nem is ejtettem szót a füredi hattyúkról, akiknek szemtelensége csakis és kizárólag a velencei galambokéval említhető együtt…
               
Na de oda akarok kilyukadni, hogy: adja Isten, hogy Füred a jövőben a Rovás-táborokról is híres legyen!
               

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Anett e-mail: nincs dátum: 2010-08-25
Persze a tanácsokat megfogadom.Rátaposok a gázpedálra.Szorgalmas leszek.Fotózok, fotózok.Mivel fotózni akarok!!!!!!!!!!!!!
név: Oszki e-mail: dátum: 2010-08-25
Köszönöm, de aztán meg is fogadni a tanácsokat!   
név: dzsu e-mail: a@b.c dátum: 2010-08-25
Huuuha, tudok mar uj bekezdest irni es

uj sort kezdeni :)
Bravo, egyre jobb az oldal!*
név: Dzsu e-mail: a@b.c dátum: 2010-08-25
Jaj, masodik ev, hogy nem vagyok a taborban es hianyzik nagyon :/
Mindenesul.

A legkor meg a beszelgetesek meg a vitak (:P) meg minden, most a meleg is.
Udv es oleles mindannyiotoknak, aztan esetleg ha valaki jon erre a hideg szigetre, tenyleg szoljon...
név: Anett e-mail: nincs dátum: 2010-08-23
Oszi KIT?N? oktató volt számomra.Kedvenc volt.Komolyan vette a dolgokat és ez nagyon tetszett.Sokat köszönhetek neki.