[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Rovás tábor 2017 – Erdély (2. nap)

szerző: Kovács Ágnes 2017-07-28

 

Rovás tábor 2017 – Erdély (2. nap)

 

Fehéregyháza

 

A Petőfi Sándor Múzeumban sem első ízben járunk. A helyzet változatlan. Ezt azért írom, mert a gondnok, aki a múzeum egyetlen munkatársa, akit az önkormányzat fizet, sokat panaszkodott arról, hogy mennyire elhanyagolják a múzeumot. Persze, a román önkormányzattól nem is lehet elvárni semmit, sőt, még annál is kevesebbet. A jegyekből származó bevételt átveszik, és semmit sem fordítanak vissza az épület és az emlékpark fenntartására, vagy állagóvására. Szabó József, a Petőfi Művelődési Egyesület vezetője erőn felül és rezignáltan teszi a dolgát, a számtalan sikertelen pályázat és a mitsem érő segélykérő levelek ellenére is becsületesen ápolja a sírkertet és az épületen elhárítja az elodázhatatlan károkat, sokszor saját költségen. Kár, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum sem érzi magáénak az intézményt. Reméljük, egy közelgő évforduló kapcsán ez az elfeledett hely is ismét a reflektorfénybe kerül majd. Hiszen Petőfit ezen a vidéken látták utoljára, nagy valószínűséggel valahol itt lehet jelöletlen sírhelye is. 

 

Segesvár

 

Ez a város újra és újra rabul ejt bennünket. Csodaszép, mesébe illő házai vannak, a hajdan itt élt szász polgárság gazdagságát még az eltelt néhány évtized múltán is büszkén hirdeti. Igaz, másoké lett e gazdagság. Vannak, akik igyekeznek szépen karban tartani az épületeket, de vannak rossz gazdák is. Egyetlen dolog azonban nem változott a legutóbbi ottlétünk, az eltelt 3–4 év alatt sem: ez pedig az, hogy sehol nem beszélnek magyarul. De az ember ezzel még ki is békülne, azzal azonban már sehogy sem, hogy az étlapot még mindig nem képesek magyar nyelvre lefordítani. Mert ennyi, pusztán ennyi kellene ahhoz, hogy ne álljon fel a magyar turista arról a helyről, ahol még németül vagy angolul sincs feltüntetve, hogy mit kínálnak étekül-italul. Még mindig erősebb a büszke nemzetérzés, mint az üzleti érzék. Viszont a toronyba ingyen felengedték a Press-kártyásokat. 

 

Segesvár történelmi központja 1999 óta a világörökség része.
Nemcsak Prágának, de Segesvárnak is van óratornya, amelyet a 14. században építettek. Tizenkét apostol ezüst szobra forog benne körbe. A szobrokat 1601-ben elrabolták, de 1648-ban pótolták őket. A Szent Miklósnak szentelt vártemplom a hegytetőn áll. Ezt a 13. században a domonkosok építették, majd később átépítették. Mellette az egykori Aranyművesek tornya helyén a 19. században épített temetőkápolna áll. Ennek közelében az országos hírű szász evangélikus gimnázium épülete emelkedik. A Várhegyre egy 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, amelynek eredetijét 1642-ben építették. 

Sokat szenvedett a város azóta, hogy II. Géza király betelepíttette ide a szászokat. A tatárok is pusztították. Később a Várhegy felső részét falakkal és tornyokkal fokozatosan megerősítették. 1350-ben felépítették a vártemplomot, amelyet a 15. században kétszer is átépítettek. Ekkor Segesvár már szabad királyi város volt.

A várat a török lerombolta, de még a 16. században helyreállították. Majd ismét dúlta a török, aztán Bocskai hadai, utána Kemény János ostromolta. Aztán a 17. században megérkezett a pestis, melyet egy tűzvész követett.

 

Voltak azért fényes időszakok is, hiszen itt választották fejedelemmé 1630-ban I. Rákóczi Györgyöt, 1657-ben Rhédey Ferencet, 1658-ban Barcsay Ákost. Aztán jöttek a kurucok, s elfoglalták, lerombolták a várost. Ekkor pusztult el a 14 bástyából 5. (Egyébként mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli). Majd ismét a pestis tombolt, és megint a tűzvész...

Mint ismeretes, az 1848–49-es szabadságharc és forradalom idején a segesvári csatában tűnt el Petőfi, akinek a város mellett egy emlékhelyet létesítettek. 

 

 

Bekecs-tető

 

A kassai honvédek egészen idáig jöttek azért, hogy megvédjék a földet a betolakodó román haderőtől az első világháborúban.  Idáig jöttek, hogy meghalhassanak... Úgy gondoltuk, meglátogatjuk az emlékhelyet és azt a nemrég elkészült ökumenikus kápolnát, amely a környékbeli települések összefogásából épült. Sajnos, az előző napokban lezúdult eső néhány szakaszon járhatatlanná tette a mezei utakat, így egy ponttól tovább már nem mehettünk. Pedig már csak 3 kilométerre voltunk a céltól. Egy másik úton haladva jól megkerültük a tetőt, de onnan sem tudtuk megközelíteni. Mindenesetre a célhoz közel legalább egy fotót készítettünk. Csak másnap derült ki, hogy a kápolnát és az emlékhelyet azért nem találtuk az általunk keresett helyen, mert nem is ott volt. Útban Szováta felé akadtunk rá az “igazi” Bekecs-tetőre felvezető mezei útra, amit előző nap rossz helyen kerestünk. Lehet, hogy meghekkelték a GPS koordinátákat, ezért tévedtünk el, bár messziről láttuk, hová kellene kilyukadnunk. Mindenesetre az előző napi kirándulás sem volt hiábavaló, mert a táj mindenért kárpótolt bennünket. De abban a másik mezei útban sem voltunk biztosak, meg azt sem tudtuk, hogy mennyire járható autóval és kisbusszal, így inkább nem kockáztattuk meg. Remélhetőleg jövőre már feljutunk.

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :