[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Rozsnyó város jelentősége Felső-Magyarország fejlődésében (3. rész)

szerző: Kovács Ágnes 2017-12-20

 

Rozsnyó város jelentősége Felső-Magyarország fejlődésében (3. rész)

 

Az írás a Szent György Lovagrend XXIV. nyári egyetemének egyik előadása, amely 2017. július 27-én hangzott el Rozsnyón.

 

II.2.

Rozsnyó vasbányászata és vasfeldolgozása, ennek országos jelentősége

 

A bányászat az érték- és exporttermelés alapján Magyarország gazdaságtörténetében a 16. századig kiemelkedő, de a 17–18. században is meghatározó jelentőségű ágazat. Magyarország a 11–18. században Európa és egyben a világ egyik legfejlettebb bányászati nagyhatalma, amely a nemesfém- és réztermelésével az amerikai lelőhelyek felfedezéséig első helyen állott a világon. /30/ 

 

Magyarországon számottevő vastermelés folyt, túlnyomórészt a Gömör-Szepesi-érchegységben, ahol a 16. század végén a kohók száma megközelítette a százat. Termékeik minősége azonban meglehetősen alacsony színvonalon állt: elsősorban a mezővárosi és falusi kovácsokat látták el a legalapvetőbb házieszközök készítésére alkalmas vassal.

 

Az országban a rozsnyói vasbányászat és vasfeldolgozás volt a legszámottevőbb, ahol ez az iparág, illetve bányászati ág akkor is jelentős maradt a 17. század első felében, amikor a város arany-, ezüst- és rézbányászata már lehanyatlott. Noha a város vashámorainak száma tetemesen csökkent a 16. századi állapotokhoz képest, Rozsnyó, Dobsina, Csetnek hámoraiban és kovácsműhelyeiben az 1555–1631 közötti évek számadásai szerint igen nagy mennyiségű vasat dolgoztak fel, és tömegesen szállították a füleki törököknek a szöget, rostélyt, üstöt, láncot, ásót, kapát, bográcsot, vasajtót, kalapácsot, fűrészt és baltát. 

 

Rozsnyón egész sor új céh keletkezett. A 17. század első felében a város bányász- és iparoslakossága mégis csökkent, s egyre nagyobb mértékben tértek át mezőgazdasági foglalkozásokra, így kertművelésre, komló termesztésre; számottevővé vált méz- és viaszkivitelük is. /31/

 

A bányászat a XV. században a legelőkelőbb családok kezében volt, de már a XVI. század elején hanyatlásnak indult. Rozsnyón bányászcéhek alakultak, amelyek a bányászat különböző ágai szerint szervezkedtek. 

 

A rozsnyói bányászat középkori virágzását tünteti fel a Metercia (1513-ból), vagyis az a fogadalmi kép, amely a székesegyházban látható, s amelyen a középkori bányaművelést találjuk megörökítve. 

 

Rozsnyón a XVI. század elején számos bányát adtak bérbe s így a bányaműveléshez szükséges tőkét kölcsön útján szerezték be. Rozsnyóra Krakkóból és Kassáról jött pénz, valamint Késmárkról. Ma szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy Rozsnyó a középkorban olyan kiemelt helyet foglalt el magának Felső-Magyarországon belül, mint az olasz városállamok. /32/ 

 

De éppen a kölcsönök siettették a polgárság elszegényedését. Az egykori szigorú erkölcsöket a XVI. század elején fényűzés váltotta fel. Már nem a bányaművelés fejlesztésére használják fel a kölcsönt, hanem ruhára és más fényűzési tárgyakra pazarolják el. A város előkelő családjai is egyre szegényednek, a hitelezők egymás után foglalják le a hagyatékokat, úgyhogy az örökösöknek mi sem jut többé. Egyes polgárok megküzdenek ugyan a viszonyokkal és a bányászat mellett a kölcsöntőkéket kertek, szőlők, sáfránykertek művelésére, méhészetre és haltenyésztésre fordítják. Sőt e korszakban az ipar is mindegyre nagyobb tért hódít, de az általános pusztulást a mohácsi vész után már nem tudják feltartóztatni. /33/ Kassán ugyan a XVI. század első felében egy társaság alakult, amely a rozsnyói bányászoknak kölcsönöket közvetített, de a bányászat hanyatlását ezzel már nem tudták megakadályozni.

 

Rozsnyó előjogai között nem csekély jelentőségű volt, hogy saját bányavárosi törvényszéke volt. A bányaváros jogait az osztrák uralom is respektálta. De a királyi bíróságoknak 1872-ik évben történt szervezésével a bányavárosi törvényszék feloszlott. Innentől kezdve Rozsnyónak is csak annyi joga volt a törvénykezés terén, mint minden más rendezett tanácsú városnak. /34/

A bányászat fejlődése egyszersmind az ipart és a kereskedelmet is jelentékenyen előmozdította. Kevés vármegyéje volt Magyarországnak, amely a középkorban olyan fejlett iparral és kereskedelemmel bírt volna, mint Gömör vármegye – s ebben vitathatatlan érdemei voltak Rozsnyónak.

 

II.3.

Gömör megye ipara és kereskedelme, különös tekintettel 

Rozsnyó városára /35/

 

„Gömör vármegyének földrajzi alakzata Magyarország képét tárja elénk kicsinyben; de nemcsak alakzatára, hanem természeti tulajdonságainak és népének őseredeti foglalkozására nézve is visszatükröződnek az ország jellemző tulajdonságai e megye sajátságaiban. Az őstermelés öszszes ágazatai mellett feltaláljuk e megyében a Magyarország népétől gyakorolt foglalkozások mindenikét; a mezőgazdaság, a bortermelés, az erdőgazdaság, az állattenyésztés társultak e megye területén a bányászat és kohászattal, az ipar és kereskedelem mindazon ágazataival, a melyek Magyarországon a multban és a jelenben gyakoroltatnak.“/36/ – eképpen jellemezik Gömörországot a Magyarország vármegyéi és városai című kiadványban.

 

Nemcsak a természet gazdag adományai, hanem a földrajzi helyzet is hathatósan előmozdította Gömör megyében az ipar és a kereskedelem magas fokra fejlődését.

Gömör vármegye számos nyersanyaggal látta el a túlnyomóan iparos felső vármegyéket, a megye lakosai által feldolgozott nyersanyag pedig mezőgazdasági eszközök, /37/ ruházati és háztartási cikkek alakjában vándorolt az Alfödre, nem is szólva arról, hogy a megye területén a mezőgazdaság körébe vágó olyan terményeket is előállítottak, amelyek az ország minden piacán, sőt külföldön is állandó kereslet tárgyai voltak.

 

A szó valódi értelmében nagyváros Gömör megyében nem volt, de voltak nagy vásárhelyek, ahol a nép időnként távoli vidékekről összesereglett, s amikor a nagy vásár elmúlt, ismét csend borult a kis községekre. Voltak a megyének kis községekben lakó olyan iparosai és kereskedői, akik áruikkal nemcsak az ország legtávolabbi részeit, hanem a külföldi piacokat is felkeresték s nevük, valamint áruiknak jó minősége széles körben ismeretes volt. Sőt némely Gömör vármegyéből származó áru, márkát képviselt: ilyen volt többek között a rozsnyói méz és viasz, úgyhogy minden, az ország bármely részéből származó, a rozsnyói kvalitásnak megfelelő mézet és viaszt "rozsnyói" elnevezés alatt hoztak forgalomba.

 

Alig van e megye területén, de különösen a dernői völgyben, a Felső-Sajó, Csetnek, Murány, Jolsva, Ratkó, Rima és a Garam völgyében olyan község, amely az ipar vagy a kereskedelem, vagy mindkettő terén jelentékenyebb szerepet ne játszott volna s ne szolgált volna számos ipari gyártmány tömeges előállításának színteréül, amelyekkel Gömör megye az ország fogyasztó piacait elárasztotta. Rozsnyó nemcsak Felső-Gömör, hanem egész Gömör megye fontos és legjelentősebb városa volt és joggal sorolhatjuk Felső-Magyarország kereskedővárosai közé. /38/ 

 

Míg a vasutak nem hálózták be az országot, a Szepesség Rozsnyón találkozott az Alvidék vagy Alföld népével s a rozsnyói lakos folytonosan utazott árucikkeinek eladása végett. Sokat emlegetett volt mézeskalácsa, vászonfehérítése, továbbá méhsöre, méze és viaszgyertyája. A vasutak aztán másfelé terelték a forgalom egy részét, s így Rozsnyó kereskedelme és ipara a későbbiek folyamán csökkent. Hajdan rendkívül népesek voltak vásárai, s messze földön ismeretesek voltak szűcsárui. /39/

Az agyagipart Gömör vármegye ipara tekintetében tulajdonképpen az első hely illeti meg, mert – bár a megye vasipara országos jelentőségű volt, de az agyagipar az, amely a lakosság jelentékeny részének kenyéradó foglalkozása volt. Számos község majdnem összes lakossága a cserépedény-, cserépzsindely- és kályha-készítésből élt. A gömöri cserépedényt a gazdasszonyok a hangjáról is képesek voltak a más származású cserépedénytől megkülönböztetni. Kivált a Tisza mentén a legkeresettebb volt. Hogy a jó minőségű és bőséges agyaglelőhelyek ellenére a gömör megyei agyagipar nem emelkedett a gyáripar magaslatára, annak valószínűleg az volt az oka, hogy a nagytőke nemigen érdeklődött e termelési ág iránt s meghagyta azt a szegény néposztály kezében. Murányban és Rozsnyón kisebbszerű kőedény-gyárak létesültek, de ezek gyártmányai alig váltak közismertekké. Azon községeket, amelyek lakóinak túlnyomó része fazekasiparral foglalkozott, hosszú lenne mind felsorolni, itt csak a nevezetesebb csomópontokat említjük meg: Jolsva, hol már 1606-ban a fazekasoknak virágzó céhük volt, Kokava, Fazekaszsaluzsány, Migléc, Mikolcsány, Nasztraj, Osgyán, Süvéte, Gice, Cserencsény, melynek lakosai a legmesszebb vidékekre szállították gyártmányaikat, Deresk, Lice, Melléte, Pongyelok, Nagyszuha, stb. /40/

A faipar szintén sok embernek adott kenyeret. 1865-ben Rozsnyón is működött egy fűrészmalom. /41/ 

 

A fonó, szövő és ruházati ipar terén igen híresek voltak a rimaszombati gubák és lópokrócok, az utóbbiak annyira, hogy még 1840 körül is a hadsereg részére jelentékeny szállítások történtek. Rozsnyón kalaposok (1825), német szabók (1829), magyar szabók (1846), Tiszolcon szabók és szűcsök (1828), Jolsván szabók (1609), takácsok (1609), gubások (1609), szűcsök (1628), gombkötők (1705), szűrszabók (1838) alkottak céheket. /42/ És említsük meg azt a tényt, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem rozsnyói tartózkodása az ipar és a kereskedelem forgalmát is bizonyára fellendítette, bár erre vonatkozólag csak elszórt adatok vannak. Például fennmaradt a fejedelem egy rövid levele, melyben meghagyja bizonyos Körösi Györgynek, hogy „Rozsnyón levő párducbőreinket, az mellyek már elkészültek, küldje utánunk.“ A fejedelem tehát a rozsnyói szűcsmesterektől készített kacagányban pompázott. Ez a levél Munkácsról kelt, az erdélyi fejedelemségbe való ünnepélyes beiktatás előtt. /43/ 

 

1865-ben 168 vízimalom volt a vármegyében. Ebben az időben Rozsnyón Schlosser Károlynak volt műmalma, mely szintén vízierőre épült és egyike volt az ország legrégibb műmalmainak. 

 

Nagy híre volt a rozsnyói méznek és viasznak. Rozsnyón a korábbi időkben oly nagymennyiségű mézet gyűjtöttek össze, mint az országban sehol sem. Itt a viasz- és viaszgyertya-gyártás is jelentékeny iparág volt és a viaszöntők 1820-ban önálló céhet alkottak. /44/ 

 

A méz- és viaszkereskedés a múltban igen jelentékeny volt. A rozsnyóiak egész Hamburgig szállították mézüket s még a 19. század közepén is évenként 1500-2000 mázsa tisztított mézet hoztak forgalomba, melynek jelentékeny része Galíciába exportáltatott. Viaszkereskedése is nagy volt a megyének; a legjobb viasz a rozsnyói volt. Az évi kivitel mintegy 1200 mázsa volt, s a rozsnyói viasz egy része külföldre is eljutott. /45/ 

 

Ráth Károly gép- és fémárugyára Rozsnyón 1888-ban keletkezett. Mint különlegességeket szivattyúkat, tűzifecskendőket, bányamécseseket és rézműves-munkákat készített. Fő piaca Gömör vármegye, ezenkívül Miskolc és Budapest volt. /46/ Szeggyár 1865-ben kettő volt a megyében; az egyik Rozsnyón, Nehrer Mátyás tulajdona, amely évenként mintegy 70 millió szeget gyártott, a másik – kevésbé jelentékeny – a lubenyiki határban. /47/

 

Markó József rozsnyói bőrgyárát 1782-ben alapította Markó Pál. Gyártási ága a talpbőr és felsőbőr volt, de mint különlegességet a cseres talpat gyártotta. Piaca Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Galícia és Bukovina voltak, de Ausztriában és az erdélyi részekben is kedveltek voltak termékei. Hazai piaca pedig az egész Magyarország volt. /48/

 

Rozsnyón működött Zsorna Gusztáv nyakkendőgyára, amelyet 1900-ban alapított, s ezzel egy új iparágat honosított meg a vármegyében. Ez különösen a szegényebb polgári családok leányait volt hivatott biztos keresethez juttatni. Azt írták a gyárról, hogy „ma már a külföldi, különösen az osztrák hasonló gyárakkal kiállja a versenyt és nagy jövője van. A munkások száma átlag kb. 35, de ezek között mindössze 5 férfi-munkás van. Termelési képessége évenként kb. 12.000 tucat nyakkendő. Gyártmányainak az országon kívül a Keleten is van piaca. A gyárat az állam is segélyezi.“/49/

 

Összefoglalásul elmondható, hogy a kézműipar Gömör megyében is a kisipar általánosan ismert helyzetében osztozott, azaz virágzásának kora a 20. századra letűnt. Sőt a kézműipar helyzete ebben a megyében talán még nyomasztóbb volt, mint egyéb helyeken. Hiszen a gyáripar hatalmas versenye közvetlenebbül nehezedet rá és mivel nem voltak a megyének nagyvárosai, a kézműipar érzezte az élénk kereskedőforgalom hiányát. Számos, a virágzás magas fokán állott kézműiparág vagy teljesen megszűnt, vagy csak alig tengett, általában pedig a kézműipari készítmények már csak a helyi szükséglet fedezésére szorítkoztak, s az agyagipar kivételével alig biztosítottak valamit a megye határain túl. /50/ 

 

/31/ http://multunk.com/index.php?title=B%C3%A1ny%C3%A1szat,_koh%C3%A1szat

/32/ http://multunk.com/index.php?title=B%C3%A1ny%C3%A1szat,_koh%C3%A1szat

/33/ http://multunk.com/index.php?title=B%C3%A1ny%C3%A1szat,_koh%C3%A1szat

/34/ http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/27.html

/35/ Szabó Endre: Ipar, kereskedelem és hitelügy. In.: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/16.html

/36/ Uo.

/37/ A kecsői hámorban készült ásók és kapák a múlt század közepén messzeföldön híresek voltak.

/38/ Bartholomeides László: Incl. sup. Hungariae comitatus Gömöriensis notitia historico-statistica. Lőcse, 1806–1808. In.: Tököly Gábor: Rozsnyó könyve

/39/ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch17s08.html

/40/ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch17s08.html

/41/ Uo.

/42/ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch17s08.html

/43/ Dr. Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei, Budapest, 1942. 47. o. In: Tököly Gábor: Rozsnyó könyve. Gömör-Kishonti Téka 7., Rimaszombat-Rozsnyó, 2003

/44/ http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/17.html

/45/ http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/17.html

/46/ Uo.

/47/ Uo.

/48/ Uo.

/49/ Uo.

/50/ Uo.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

www.rovart.com/hu/rozsnyo-varos-jelentsege-fels-magyarorszag-fejldeseben-1-resz_3678

www.rovart.com/hu/rozsnyo-varos-jelentsege-fels-magyarorszag-fejldeseben-2-resz_3680

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :