[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Őseink nyomában az eurázsiai sztyeppén

szerző: Kovács Ágnes 2014-04-24

 

Őseink nyomában az eurázsiai sztyeppén

 

     Csáji László Koppány kutatott Erdélyben, Délvidéken, Oroszországban (a Volga-Urál vidéken), Indiában, Pakisztánban, Nepálban, Kínában, a Kazak-sztyeppén és a Líbiai sivatagban. Fő kutatási területe a kortárs közösségek vallásantropológiai és szociálantropológiai kutatása, az etnicitás és a diskurzuselemzés. A kyotoi, los angelesi és a Dél-Uráli Állami Egyetemen is adott elő. Publikációi magyar, orosz és amerikai szaklapokban jelentek meg. 

 

     Az Őseink nyomában című filmet az MTVA-val és az MTA Bölcsészettudományi Központtal közösen készítették a tavalyi Uelgi-tónál végzett régészeti ásatásokról és az Orosz Tudományos Akadémia által szervezett nemzetközi tudományos konferenciáról. Csáji László Koppány érdekességképpen elmondta, a film zenei aláfestése Bartók Béla tanítványának, Szomjas-Schiffer Györgynek a hegedűversenyéből származik. A szerzőt abszurd váddal (feljelentés elmulasztása miatt)  tíz év börtönre ítélték, de öt év után Kodály Zoltán közbenjárására kiszabadult. A filmben hallható zenei művét a börtönben szerezte, fejben, s emlékezetében tartotta mindaddig, amíg szabadulása után le nem jegyezhette.

A film 52 perces, Sára Balász rendezte, operatőre Vass Tamás és Sára Balázs, forgatókönyvírója pedig Csáji László Koppány. 

 

     Csáji László Koppány a filmhez magyarázatul elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémián belül négy éve komoly szemléletváltás történt a magyarság őstörténeti megítélésével kapcsolatban. Megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport, amelynek munkájában nemcsak szociológusok, antropológusok, történészek, néprajzkutatók, régészek, nyelvészek, zenészek vesznek részt, hanem különböző egyetemek tanszékei is szerepet vállalnak. 

 

     A lelőhely Európa és Ázsia határán fekvő Jekatyerinburg és az Ural-hegység délkeleti lejtőin elterülő Cseljabinszk között található. Ez terület a Nyugat-szibériai-nagytáj része, ahol tavak ezrei találhatók. Ezek egyike az Uelgi-tó.

A filmben látható területen korábban fémkeresővel rendelkező kincskutatók találtak rá az uelgi lelőhelyre. Mivel nem aranykincseket találtak, hanem elég nagy mennyiségű arannyal patinázott ezüst tárgyakat, a kincsvadászok úgy döntöttek, értesítik a résgészeket. Igaz, az ott lévő halomsírokat már korábban kirabolták, de néhány még érintetlen maradt. A feltárt temetőben több ezer arany-, ezüst- és fémtárgyra, kerámiára, különböző használati eszközökre, állatmaradványokra, emberi csontvázakra bukkantak. Az Urálon túli sztyeppén előkerült leletekhez nagyban hasonlító, szinte ugyanolyan formakinccsel elkészített leleteknek csak a Kárpát-medencében bukkantak rá a párhuzamaira. Az Orosz Tudományos Akadémia ezért 2009-ben harminc év után felvette a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémiával. 

A feltárásokról pedig tavaly négynapos tudományos konferenciát szerveztek az Orosz Tudományos Akadémia kezdeményezésére. 

 

     A filmben szereplő magyar és orosz régészek leletekkel kapcsolatos magyarázatait a 9–11. századi sztyeppei magyar népesség mindennapjait bemutató játékfilm színesíti és egészíti ki. 

A sírokból áldozati lótetemek, kincsek, övek, szablyák, zablák, lószerszámok, kerültek elő, továbbá az egyik sírban hajfonatdíszeket és gyöngyöket is találtak. Érdekes módon csak felnőtt sírokra bukkantak, s az egyelőre rejtély, hogy miért nem találtak gyermek sírokat, vagy a sírokban gyermekeket is. Meglepő volt a régészek számára az is, hogy egyetlen szuvas fogú koponyát sem találtak. 

 

     Ezeknek a népeknek az elhelyezkedése mozaikszerűen történt. A magyar népcsoportok egymástól távol élhettek, s a nomád szövetségeken belül ezek a népcsoportok autonómiát élveztek, így nyelvüket megőrizték. A magyarok 15 ilyen nyomot hagytak a Volga-Urál-vidéki területen a Dunától az Irtis folyóig A fő gondot az okozza, hogy erről az időszakról és vidékről nincsenek írott források, így a régészek kénytelenek a leletek alapján következtetésekre jutni. A korábbi nézetek szerint, a magyarok több száz évig vándoroltak. Bíborban Született Konstantin feljegyzése szerint azonban három év alatt érkeztek Ázsiából a mai Moldávia területére. Ezt az adatot korábban a kutatás kétségbe vonta és csak szimbolikus számnak tekintette. Ma már szinte biztosra vehető, hogy valóban nem sokáig élhettek a Kazár Kaganátus kötelékében és a Volga-Urál térségéből közvetlenül Etelközbe költöztek. De hogy Uelgi mellé ez a népesség honnan érkezett, arra a temető egyelőre nem tud válaszolni. Arra sincs válasz, hogyan kerültek innen a Kárpát-medencébe.

 


     Csáji László Koppány úgy fogalmazott, ez még mindig csak a kezdet és nem tisztázódott a magyarság korai története. „Feljutottunk egy hegygerincre, ahonnan újabb és újabb távlatok nyílnak“. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :