[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Serpentine Gallery

szerző: Václav Kinga 2010-02-10

 

Serpentine Gallery

Serpentine Gallery

      Maga a neoklasszicista jegyeket mutató épület nem túlságosan érdekes. A galéria élete 1996-ban vett izgalmas fordulatot, amikor az épület felújítása előtt az igazgatónő egy vendégművészt, Richard Wilsont hívott meg, hogy az épület enteriőrjében egy dekonstruktivista kiállítást állítson össze. Innen eredt később az ötlet, hogy a galériához tartozó parkban építészeti kiállításokat szervezzenek meg 1:1-es léptékben.
 

Ugyan csak kisebb pavilonok építését engedhették meg maguknak, sikerült neves építészeket felkérni az együttműködésre: Zaha Hadidot, Toyo Itót, Rem Koolhaast, de Oscar Niemeyert is.
Azóta minden évben vagy – a kiállítások harmonogramjától függően –  évente többször is készül egy-egy pavilon. Ezek a kis miniarchitektúrák aztán napközben kávézóként működnek, esténként pedig előadások, viták, beszélgetések helyszínéül szolgálnak. A kiállítás befejeztével ezeket az átmeneti jellegű épületeket elárverezik.
 

A Serpentine Galéria eme projektje nagyon sikeres, nemcsak marketing, hanem építészeti szempontból is: a feladat lendületéből adódóan nagyon izgalmas és újszerű dolgok jönnek létre.
 

A kronologikus sorrendtől eltekintve és a teljesség igénye nélkül szabadon bemutatnék néhány pavilont a sorból:
 

   2007. július 12-21. – Zaha Hadid, Patrik Schumacher
   A formailag egyik legszebb pavilon Zaha Hadid és Patrik Schumacher „gombaszerű“ fehér kompozíciója. A Zaha Hadidra egyébként is jellemző formák egyszerű és elegáns kombinációjából áll össze. Hadid ars poeticája szerint az ilyen formailag expresszív pavilon logóként, névjegyként szolgálhat az egyes rendezvényekhez, amelyek a kulturális élményt térbeli impressziókkal gazdagítják.
 

Az installációt úgy tervezték, mint egy nyitott, szabad teret, amelyet a három egyforma, 5,5 m magas prefabrikált struktúra (napernyő) zár össze egy centrális pont körül. A napernyők formája egy egyszerű alakzatból deformálódott-modifikálódott ilyen alakúvá. A formát olyan komplex természeti geometriák ihlették, mint a virágok szirmai és levelei. Ezek együttesen teremtik meg a pavilon összetett szimmetriáját. Olyat, amely egyáltalán nem hat sem monumentálisnak, sem zavarónak, sőt kimondottan dinamikus hatást kelt. A koncepció további része volt, hogy lehetővé tegyék a levegő, a fény és a hang terjedését minden irányban  egy olyan formában, amely egyszerre nyitott, de fedett is. A pavilon egy megemelt platformon helyezkedik el, minden oldaláról megközelíthető.
 

Hadid saját bevallása szerint szigorú kapcsolódási pontokat keres az építészet, a táj, a környezet között, ahol egységesíti a természetes domborzati és ember által tervezett rendszereket, s közben kísérletezik az élvonalbeli technológiákkal.
    Az építésznőről köztudott, hogy következetesen tologatja a határokat a formatervezés és az építészet között. Ez a projekt egy nagyon sikeres, ízléses kísérlet az említett határok összemosására.
 

   2003 – Oscar Niemeyer
   Oscar Niemeyer az esztétikus és nagyszabású formák értője, a 20. századi építészet egyik nagy ikonja. Mesterének Le Corbusiert tartotta. Fiatalabb alkotói korszakában együtt is dolgozott vele, s nagymértékben inspirálódott munkásságából. Később azonban ezekre az alapokra ráépítve továbbfejlődött az expresszívebb geometriájú formák felé. Legfőbb munkáját szinte mindenki ismeri, Brazília város fehéren grandiózus kormányépületei az egész világon a város ikonjaivá váltak.
 

A Serpentine Galéria felkérésére megtervezett pavilonja érthető okokból sokkal kisebb léptékű, de alkotójának formai játékossága és kiváló arányérzéke itt is olvasható. Az egyszerű, ámde dinamikus forma kellemes látvány a szemnek és melengető a szívnek. A Serpentine Pavilon egyszerre egyszerű és ötletes. A beépített acél-, alumínium-, beton- és üvegkonstrukció és a rubin-piros rámpa él együtt a környező park zöldjével.
 

   2002 – Toyo Ito
   A japán építész, Toyo Ito munkája önmagában is egy külön fejezetet érdemelne. A szintén nagyon egyszerű, ámde frappáns pavilon tervezési stádiumait különböző parametrikus elveket tanulmányozó könyvek elemzik. Az alapforma egy kocka, amelyet látszólag teljesen véletlenszerűen osztottak fel, szabálytalan arányrendszerű három- illetve sokszögekre, s amelyek közül szintén látszólag tetszés szerint választották ki az üvegezett és telt felületeket. Ám ez a látszólagos káosz egy frappáns rendszer. A trükk egyszerű: a kockát alkotó négyzeteket vették alapul. Az egyes négyzetek oldalainak felezőit összekötötték a szomszédos oldal harmadával, majd az így kialakult sokszögek oldalait eszerint az elv szerint tovább osztották, míg ki nem alakult a végleges struktúra. A  kivitelezésben ez az elv csak helyenként olvasható, a logikus alapokon nyugvó geometria játékos hatást fejt ki. Részletmegoldásaiban a pavilon sajnos nem remekel, viszont hangulata és látványvilága magával ragadó.

   2001 – Daniel Liebeskind
   A berlini Zsidó Múzeum tervezője itt sem tagadta meg dekonstruktivista lelkét, sem a fémburkolatokhoz való hajlamát. Tökéletes összhangba került a dinamikus forma, az egyszerű funkcionális tartalommal rendelkező épülettípussal. A fémpanelek csillognak, s  különböző fényjátékokat létrehozva kontrasztban állnak a főépület téglaberakásával – vallja Liebeskind. Pavilonjának enteriőrje kicsit technicista hatást fejt ki, ám egészében véve kalandos és radikális impulzusokat jelenthet a laikus szemlélő számára, s elképzelést, hogy ilyen is lehet az építészet.

   2005 - Alvaro Siza, Eduardo Souto de Moura, Cecil Balmond
   Alvaro Siza épülete konzervatívabb lelkületű, a klasszikus anyagahasználat is erről vall.
   A 2005-ös Serpentine Pavilon tervezésekor igyekezett olyan objektumot létrehozni, amely kapcsolatot teremt a neoklasszicista főépülettel. Egy olyan struktúrát, amely visszatükrözi a Serpentine Galéria léptékét és a parkot a két épület között is. A pavilont egy egyszerű téglalap alaprajzra helyezte, és hálószerű struktúrát húzott rá. Az épület igazából nem is formailag érdekes, hanem a fagerendázat szerkezeti játéka teszi sajátos hangulatúvá. A fa mint építkezési anyag a kapcsolatot hivatott megteremteni a pavilon és az őt körbeölelő park között.

   2006 – Rem Koolhaas, Cecil Balmond
   Rem Koolhaas légballonszerű épülete szintén kilóg a sorból. Cecil Balmonddal egy olyan objektumot igyekeztek létrehozni, amely mintegy lebeg a térben. Az áttetsző légballonszerű forma az időjárási viszonyoktól függően emelkedik a levegőbe vagy pedig eresztik alább, hogy takarja az amfiteátrumot.
   Cecil Balmond, a társszerző elmondása szerint a Serpentine-pavilonok folyamatosan kihívják a kritikusokat egy újabb és újabb vitára. Rem Koolhaas célja nemcsak olyan vitainditó forma kialakítása volt, amely technológiailag, konstrukcióbelileg vagy formanyelvileg konvencióromboló, hanem amely magát a pavilont, mint tipológiai elemet is megkérdőjelezi, vita tárgyává teszi, ily módon is tovább tágítva a teoretikus értelmezések határait.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :