[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Sikert falatozó nyolcévesek...

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-08-18

esik az esõEz az írás hosszú írás és dühödt írás. Boldog idõkben követtem el. Falun laktunk és fõállásban anyuka voltam. Benne van a szomszédasszonyom, az ovónéni, az anyám... és benne vagyok én is.


térkép


hajó viharban


a város


emberke


az ágyunk


a házunk


vár

Sikert falatozó nyolcévesek és szomorú kis kirakatgyerekek.

Szekeres Éva

   Karrier nincs. Csak az elvágyódó hiheti azt, hogy ez a fogalom tartalommal bír, csak az tekintheti saját pozícióból pozícióba való vesszõfutását karriernek, aki képességeiben mindig egy kicsit alulmarad.


   Sokat használt negatív jelzõ a karrierista, pedig akire rásütik annak lehet hogy  csak szeretetpótló kényszerevései vannak. Lehet hogy hétévesen õ is szeretetre vágyott, de azt feltételhez kötve kapta, jó bizonyítványért, matematikai versenyen elért eredményért. Õ levonta a saját következtetéseit. Szeretetpótló sikervitaminjait bebiztosítja magának.


   Olyan korban élünk, amelyben a tipegõ képességfejlesztõ játékokat illeget, az óvodást idegen nyelvet is oktató intézménybe íratják és puzzle-val ajándékozzák, az iskoláskorúnak meg már masli és díszcsomagolás nélkül jár a versenyszellem. Aki nem maximumot teljesít, az gyengébb minõségû, másodosztály: asztalosnak, kõmûvesnek való. És ez az asztalosnak, kõmûvesnek való megutálja az elsõosztályút, és úgy émelyeg a harmadosztályútól, mint saját közéjük való csúszásának esélyétõl. A tanár és a szülõ pedig évekig következetesen degradálja  az asztalost, az építõmunkást, a péket, a vasutast, a háztartásbelit. Mire neveltje tizenéves lesz, bizton rendelkezik már némi bizonytalansággal, komplexussal és homályos, vagy erõszakos szégyenérzettel saját lelkiismeretesen lapátoló apja és parfum helyett levesszagú anyja miatt.


   Mi egy olyan országban élünk, amelyben a kedves papák és mamák úgy tartják jónak, hogy nagyon korán megtanítsák a kicsit szamárlétrára mászni. Talán önfeláldozásuk ára ez? Remélik, hogy megajándékoztatnak majd annak az életnek a látványával, amelyet õk szeretnének élni, ha tudnák, hogy beszûkült mozgásterükben hogyan kezdjenek hozzá?

   A baj csak az, hogy miként a labilis, frusztrált hiába hangoztatja a magabiztosság fontosságát, éppúgy a bizonytalan csemetéje sem otthon szívja meg magát tettrekészséggel.


   Aztán adott az anya, aki szeretetre képtelen, és fogyatékosságáért kárpótlásul olyan karbantartást celebrál, amiben még az almák is magozva, hámozva kerülnek a megrövidített elé. Nyakában a boldogtalanság gyöngyszemei. Fiókáját önállóságától fosztogatja, vagy végérvényesen anyagiassá teszi, ha érzelmei: elégedettsége folyton játékvonat, matchbox és hifi torony formációt öltenek.


    És ismerek olyanokat, akik nem gyermekükért, de az  anyává vagy apává válás archaikus  öröméért váltak azzá, és a minõségi változás gyönyörében meg sem zavarja õket a gyerek. Egyikük hetente elmeséli közel tíz évvel ezelõtti szülését, amiben saját hõsies magatartásának ecsetelése mellett elvész, hogy volt ott egy másik is, az éppen érkezõ.


   És vannak, akik egy tökéletes gyerekkor díszletét tervezik meg, majd varázsolják csemetéjük köré, baldachinos ággyal, rongybabával, teddymackóval és komponálnak  hozzá érzelmi koreográfiát is. Gyermekeik csuda jól neveltek. Tudják, hogyan kell viselkedni tanévnyitón, hogyan kell boldognak lenni karácsonykor, virgonckodni a sátorozás alatt, és  tudják, mi a  giccses és nincs is velük semmi baj azon kívül, hogy nincsenek jelen önmagukban. Üres kis kirakatgyerekek, akikbõl majd idézetekbõl összerakott felnõttek válnak, vagy mondhatnám úgy is, hogy felvilágosodás kora elõttiek, barlangból árnyat nézõk, akik nem mernek a saját értelmükre támaszkodni.


   Persze, a gyerek életében nem a szülõ az egyedüli hatás. És a szülõ is volt gyerek, és nála is visszakereshetõ mi, ki gáncsolta el.
   Az ember csodálatosan szabad. Barátkozik, szerelembe esik, könyveket talál, riaszthatja az érzelmi igénytelenség.  Megtagadhat, lázadhat, tanulhat alázatot, fölnevelheti saját szüleit. Mindig adott a belsõ ösvényekre való rátalálás esélye.
   Vágyom tisztelni a gyermeket!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-12
ÉVA mondtam már hogy szeretlek?macsankáddal,fürdõkaddal,zolikáddal...Ezt az írást minden anyának /meg apának/el kellene olvasni.///Adri Te meg már végre megszünhetnél...bocsánat ,,preklep" megszülhetnél!...ha már beleértvetted magadat.
név: Adri e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-31
Örülök nagyon, hogy igy látod, jól látod a dolgokat. Ez is csak azt bizonyitja, hogy az egészséges látásmódhoz nem kell bejárni a világot. Minél több ilyen anyukát! Magamat is beleértve...
név: tandem e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-22
egyetértek veled Éva. Teljes mértékben igazad van. Jól látod a világot. Kívánom, hogy írjál sokat...
név: anyuka e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-21
Szép írás. Ne aggódj, ha mindezt már le is tudtad írni, akkor a te gyereke(i)d már megmenekültek.