[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Site specific art

szerző: Szászi Zoltán 2011-03-21

 

Site specific art

Az alkotás folyamata is fontos

 

Néhány szó a site specific artról és annak fiatal, szlovákiai képviselőiről, Emília Rigová és Jozef Suchoža szobrászművészekről.

 

A két jeles, mára már számos nemzetközi és hazai sikert maga mögött tudó alkotók a Besztercebányai Művészeti Akadémián kezdtek el behatóbban foglalkozni a site specific art művészeti ággal. Magyar fordításban a leghelyesebb a helyspecifikus művészet szókapcsolatot használni. Ez a művészeti ág, ez a megnyilvánulási forma a múlt században, az 1960-as és 70-es években alakult ki, formálódott önálló és nagyon jellemző képzőművészeti gyakorlattá. Abból a fenomenológiai, ismeretelméleti alaptételből indul ki, hogy a műalkotás létrehozásában, annak előállításában, valamint annak későbbi bemutatásában és befogadásában, befogadtatásában szerves részt képvisel a fizikai környezet, tehát maga a hely, ahová és ahol készül a műalkotás, és ehhez még a legújabb hozzáadott érték maga az idő, az alkotásra szánt idő, és maga a folyamat is igen lényeges adalék lett a fiatal művészek módszerei szerint.

 

A helyek – legyen az egy régi parasztház tisztaszobája, egy romtemplom, egy várfal, egy pincelejáró vagy akár egy híd pilonja – szimbolikus többrétegű rendszerként jelennek meg, nem elhanyagolható azokon a szociológiai, gazdasági és politikai folyamatok lenyomataként való megjelenése, az állapot, melyet az alkotás megváltozat.
 

Amikor a két fiatal alkotóval 2008-ban a füleki várban volt szerencsém együtt lenni és figyelni a folyamatra, maximális nyitottságot, az idő Möbius-szalaggá való csavarására tett kísérletét láttam tőlük. A vár hiányzó elemeit áttetsző, csillogó, majd éjszaka világító felületekkel pótolták, közben mintha egy szellemidézés, időutazás szertartásában vettem volna részt az alkotókkal. A helyspecifikusság náluk, mint a jelenségét érintő kortárs elgondolás létezik, ez azonban nemcsak egy adott helyzetben és időpontban lehet és kell, hogy érvényes legyen, hanem számos művészeti koncepcióra vonatkoztathat. A folyamat azért is fontos, mert alkotás közben, a gyakorlatokban a helyspecifikusság definíciójának újraértelmezése, átformálása is megtörténik. A helyspecifikus alkotás tehát nem arra törekszik,  hogy az elkészült munka, objektum, alkotás végtelenített állandóságát és mozdulatlanságát fixálja, hanem annak módosíthatóságát, lezáratlanságát, törékenységét hangsúlyozza. Maga az alkotási folyamat tehát egy kicsit performance is, az alkotás folyamata már maga a mű, már értékelendő és érzéseiben maga is alkotás.

 

Feltehető a kérdés: ezek szerint minden szabadtéren lévő alkotás, amely ki van téve az idő viszontagságainak, emberi tevékenység, lehet helyspecifikus alkotás? Elméletileg igen, de ehhez szükségeltetik még maga az alkotói tudatosság is, nélküle még nem teljes ez a folyamat. Anno miért is fogott bele valaki egyáltalán várépítésbe? Miért hagyja romnak az utód? Miért fog bele megint más kb. bő 350 évvel a romok leégése után újraálmodni másképpen valamit, ami egykor a vár volt. Vagy még többet hozzáálmodni. A site specific artot akár úgy is értelmezhetnők, mint egyedi terekbe épített, egyszeri és soha meg nem ismételhető térinstallációkat, amelyek egyszerre szobrok, térelemek, szimbólumok, mozgás, fény és performance-ok, tehát maga a szerző is benne van fizikálisan a mű bemutatásában is, miként annak elkészítésében, alkotásában is. Ha akarja, akkor a szakrális teret profánná, a profánt szakrálissá teszi, emberi, művészi akaratból, alkotói akaratából merítve megváltoztatni képes múltat, befolyásolni képest a jelent. Ha lehet, akkor még a jövőbeni indulási pályák lehetséges íveinek is képes új koordinátákat jegyezni.

 

2008-ban a Múzeumok Éjszakáján Emília Rigová és Suchoža József kiállítása komoly pozitív visszhangot váltott ki szakmából és közönségből egyaránt. A két művész közös site specific art kiállításakor a füleki várban, az ódon romok közt és a természetes sziklán hét objektumot épített. A vár szirtjére felfelé haladó látogatók nappali fényben akkor szinte alig, vagy csak nagy odafigyeléssel vették észre a vasból, fóliából épített objektumokat, amelyeket a Múzeumok Éjszakáján különleges fényeffektusok erősítettek fel. Az idő, a tér, az alkotás faktorait ilyen egyszerűen meg lehetett mutatni. A művek viszont három nap munkájával készültek el, a hét objektum dokumentálásával pedig újabb értelmezést, lenyomatot kapott a site specific art művészete. 


Emília Rigová és Jozef Suchoža alkotásainak befogadásával egyfajta úttörő vállalkozásba is kezdhet a szemlélődő. Lát egy XXI. századi művészeti megnyilvánulási módot, egy befogadásra érdemes képi világot, az alkotást mint folyamatot tisztelő, azt a nézővel megosztani kívánó létezésformát. Gesztust a nyitottságra, a megmutatni vágyás még közelebb hozására. Impulzust arra, hogy figyeljünk, hogy lássuk meg a múlandóságot és az ember örökkévalóságra való törekvésének törékenységét. Van és lesz igény erre a művészeti ágra, mely gondolkodtat, befogadásra és megélésre ösztönöz. Lehet hát próbálkozni ezzel a befogadással, hogy biztassuk az alkotókat: érdemes kísérletezniük. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :