[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Őslakó (The Man From The Earth)

szerző: Gyenes Gábor 2011-05-05

 

Őslakó (The Man From The Earth)

 

Véletlenül találtam rá az Őslakó (The Man From The Earth) c. filmre. A műfaján és a meglehetősen jó pontozáson kívül semmit sem tudtam róla. Nagy élmény volt számomra, társaságban ajánlom fogyasztani, azzal számolva, hogy hosszúra nyúló bár, de élvezetes beszélgetést vált ki.

A műfaja pediglen sci-fi, amely a film médiumában egyébként eléggé távol áll tőlem. A nagy sci-fi mozikra általánosan jellemző a "science" összetöppedése és a "fiction" dagadása. Az embernek mindjárt a Star Wars, a Star Trek, az Avatar stb. jut eszébe, ahol a pazar vizualitás, az akció és az erők egymásnak feszülése a lényeg.

 

Ehhez képest az Őslakó egy kamaradarab, amely egyetlen szobában játszódik, ahonnan időközben még a bútorzat is eltűnik. Nincs ellenség, nincs akciójelenet és nincs látványosság. Ötlet van, gondolat és kérdésfelvetés. Nem nagyon tudok továbblendülni anélkül, hogy legalábbis fő vonalakban ne vázoljam a cselekményt. Az igazi filmélményre vágyóknak azonban azt ajánlom, hogy majd csak az Őslakó megnézése után olvassák tovább a cikket.

   

John Oldman történelemprofesszor éppen költözni készül, amikor meglátogatják kollégái. Furcsállják, hogy látszólag minden komolyabb ok nélkül távozik éppen egy szakmai előléptetés előtt. Ráadásul Oldman nem akarja tudatni, hová is készül. A kollégák különböző tudományok szakemberei: van köztük biológus, pszichológus, teológus, antropológus. Oldman kezdetben szófukar vagy kitérő válaszokat ad, később mégis elővesz egy üveg whiskyt, és leülteti barátait a nappaliba. Fontolgat, majd dönt: elárulja, hogy 14 000 éve él, 35 év körüli kora óta nem öregszik, és azért kell tízévénként költöznie, hogy környezete ne fogjon gyanút anomáliájáról. A feltevés ott lesz érdekes, amikor ezt a hipotetikus lehetőséget egyik szakember sem tudja kizárni, mégha a józan észnek teljesen ellent mondani is látszik. A rendező az egész rendszert remekül átgondolta, nem igazán lehet rajta kifogást találni: a mai ember testfelépítése, intellektuális lehetőségei megegyeznek a 14 000 évvel ezelőtti emberével. Tökéletes sejtregenerációval pedig elképzelhető az öregedés megállítása.

   

Rendben, Oldman vagy tényleg ősember, vagy nagyon jó sci-fit készül írni, mindenképpen érdekes a vele való beszélgetés. Felkelti kollégái és az én érdeklődésem is, akik felteszik kérdéseiket, és az enyéimet is, Oldman pedig válaszol. Ennyi. Legalábbis struktúráját tekintve ennyi. Viszont témában ennél gazdagabb: felmerül az "én- tudat" kialakulása, a transzcendensről alkotott kép, annak változásai, a vallások születése és kritikája, de a halhatatlan ember példáján a vámpírok misztériuma is. Mindez persze egyetlen ember szemszögéből, nem az egyetemes emberiség tudása szerint, így az ember és az emberiség közti differencia is szóba kerül. Oldmannek mindenre van válasza, semmire sincs bizonyítéka, és nem is akar bizonyítani. Érzelmi okokból dönt úgy, hogy felfedi titkát, viszont nem árulja el hová megy, így nem is kockáztat. Ráadásul a szakértők pár napon belül valószínűleg majd – kézzelfogható bizonyíték híján – önmagukban fikciónak állítják be Oldman hihetetlen történetét.

   

Az ősöreg történelemprofesszor történeteiben felmerül egy olyan alternatív Krisztus-magyarázat is, amely nyugodtan lehetne egy szekta alapja. Viszont azáltal, hogy egy sci-fiben látjuk, nem akar meggyőzni az igazáról, csak felvet egy témát. Ron Hubbard, a vallásalapítóvá avanzsált scifi-íróval ellentétben az Őslakó írója, Jerome Bixby nem használja ki közönségét, csak gondolkodásra készteti.

A szó szoros értelmében science fictionról van itt szó, tudományról és fikcióról. A jelenkori tudásunk által nem kizárható, hajmeresztő lehetőségekről.

    

A film technikai tökéletlensége (bugyutácska operatőri munka, délutáni tévéfilmeket idéző zene) még hozzá is tesz a paradox autenticitáshoz. Mivel az Őslakó komoly elvi és hipotetikus témával foglalkozik, nem igazán illett volna ide egy vizuáltechnikailag tökéletesen kivitelezett mozi pazar, mammutos és kosztümös visszatekintésekkel a történelmi időkbe. Pont az abszurd színházhoz hasonló minimál kerettel válik egyetemessé, a csetlő-botló megoldások mindvégig hirdetik, hogy "ez egy film". Olyasmi történik, mint Lars von Trier Dogville-jének díszleteinél: az elvi kérdések válnak komolyabbá, ha nem a díszlet akar igaz lenni.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :