[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Sokkoló 2.

szerző: Kiss László 2013-03-19

 

Sokkoló  2.

 

Ezen rovat olvasói megszokhatták már, hogy gyakran jelentkezem 2-3 részes cikkekkel. A "Sokkoló" nem így volt tervezve, de az elmúlt hétvége magyarországi hóhelyzete a folytatásra inspirált.

 
Váratlanul kemény tél csapott le nemzeti ünnepünk napján Magyarországra, elsősorban a dunántúli részekre. Mi itt északkeleten ezúttal megúsztuk. Megbénult a fél ország, ezrek rekedtek az autóikban a pályákon, igazi krízishelyzet volt. Pozitívum a bajban, hogy megmutatkozott az emberek segítőkészsége, önzetlen tenniakarása, de az is nyilvánvalóvá vált - számomra legalábbis -, hogy az előző cikkem megállapításaival összhangban, elég nagy baj van a fejekben - minden szinten.
 
Negatív észrevételeim. Először is szó sem volt váratlanságról, a meteorológia nagyon pontosan jelezte, jó néhány nappal korábban, hogy mi fog történni. Akkor miért indultak útnak tízezrek, személyautóval? Tényleg ennyi embernek volt halaszthatatlan dolga? Valószínűtlen. Még mindig ennyire tartja magát "a meteorológia mindig melléfog" dogma? Igaz, hosszú hétvége volt, sokan terveztek valami programot. Ha ki van fizetve a wellness-fitness, menni kell. De a többség, szerényen, nyilván a szüleit, a barátait szerette volna meglátogatni, családostul kiruccani, kicsit kikapcsolódni a szürke hétköznapokból.
 
Volt már olyan illetékes, aki óvatosan megemlítette az autósok felelősségét is, de bajba került emberek esetében ez nem ildomos, és nem hoz szavazatokat. Tehát ezzel csínján kell bánni. 
 
Azért indultak ilyen sokan el, mert egyrészt bíztak a szerencséjükben - "persze, bármi előfordulhat, de nem velem" -, másrészt a szocialista gondoskodó államot felváltotta a technokrata, innovatív, futurista gondoskodó állam, és a közhangulat azt sugallja, mindennek megvan a felelőse, minden bajra kitaláltunk már valamit, "be van készítve a pelenka," a természetet legyőztük, ne aggódjunk! Újabb autód van, mint tíz éve volt, nem lehet semmi baj. Vannak digitálisan vezérelt sószórók, a régi IFA hótolókat és marókat felváltották a Mercédeszek, tehát nem történhet semmi.
Csak hát ez nem így van. Az a fránya természet nem hagyja magát. Stílusosan, március 15-ről lévén szó, Petőfivel szólva, "azért a víz az úr"... 
 
Miért nincs hangja az objektív tájékoztatásnak, hogy mondjuk: emberek, ritkán ugyan, de előáll ilyen helyzet, készüljünk rá, ki-ki maga is, legalább lélekben, és ne partra dobott halként vergődjünk abban a bajban, amibe magunk keveredtünk, s feddő, számonkérő hangon követeljük a külső segítséget?
 
A tömegtájékoztatás. Elmondták, járassák a motort, hogy meleg legyen az autóban. Nagyon sok tv-csatornát néztem, több rádiót is hallgattam, de sehol nem hívták fel a figyelmet ennek veszélyeire. Ha a kipufogó be van temetve, a szénmonoxid beszivároghat az autóba, s ölhet. (Két héttel ezelőtt így halt meg egy pár Japánban.) De még ha szabad is a cső, akkor is baj történhet, mert az autók haladásra vannak tervezve, amikor is a menetszél elviszi a kipufogógázt. Álló autóba tehát teljesen ideális körülmények között is beszivároghat a mérges gáz. Én elmondtam volna, hogy sűrűn szellőztessenek, s ne csináljanak az autóban otthoni meleget, elég a tizenöt fok, hogy tovább tartson az üzemanyag. Mindenki látja ugyan, hogy mennyivel rendelkezik, de ez fontos információ lett volna, tekintve, hogy a magyar családok többsége deciliterre kiszámolja, hová akar menni, mennyi a visszaút, és szűkösen annyit tankol. Mert ennyit engedhet meg magának. 
 
Elhangzott viszont sokszor - szerintem már ez is dogma - a téli gumi szükségessége. Tovább táplálva a belé vetett feltétlen hitet, ami tévútra visz (Sokkoló). És kíváncsi lennék, hány téli gumis autó vágta át magát a 3 m-es hófalon...
 
Sok szó esett a telefonokról, de arról nem, hogy lehetőleg ne sokat videózzanak, mert az ugyan jó az unalom ellen, de lemerül és használhatatlan lesz, amikor épp szükség volna rá. Az autósok valószínűleg nem gondolták először, hogy hosszú ideig lesznek bajban, de a szakembereknek ezt tudniuk kellett.
S nem esett szó a telefonok töltéséről. Nagyon sok embernek van az autóban töltője, de nem ártott volna elmondani, lehetőleg akkor töltsenek, mikor jár a motor, hogy ne terheljék feleslegesen az autó akkumulátorát. Tekintve a magyar átlagember autókarbantartási szokásait, az akkumulátorok kímélésére vonatkozó minden információ fontos lett volna. 
 
A sajtó. Már csütörtökön este az egyik tv-csatorna hírműsorában drámai hangon bejelentette a hírolvasó, hogy most kapcsoljuk XY-t az egyik dunántúli városból. Megjelent XY, egyik kezét fülére szorítva, ahogy a koreográfia megkívánja. Háttérben egy szép városrészlet, pazar esti kivilágításban. Sehol egy deka hó. Az utakon békésen közlekednek az autók. "Mi a helyzet nálatok?" Szegény tudósító... Szóval semmi. Látszott, hogy valami elcsúszott, nem így volt tervezve a sztori. Másnap persze sűrűn jelentkeztek be, innen-onnan. Ezen a lejárón nem tudtunk lemenni, megyünk a következőhöz. A nézők is láthatják, illetve hallhatják, hogy süvít a szél...
 
Több tíz tv-csatorna küldözgette az embereit ide-oda. Vagy száz körüli lehetett a szaladgáló tudósítók száma. Képzelem, hogy örültek a mentők a lábatlankodóknak, akiknek egyáltalán nem kellett volna ott lenniük, és csak hátráltatták a mentést. A szakemberek tájékoztatóiból sokkal pontosabb és objektívebb képet kapott volna a lakosság, mint a szenzációhajhász, az általános helyzetre rálátással nem bíró helyszíni tudósításokból.
Ilyen a világ. Nekem mindenesetre unszimpatikus, hogy valaki ilyesmivel akarja látogatottabbá tenni a tv-csatornáját. 
 
A sajtó ezen oldaláról személyes tapasztalataim is vannak. 1998-ban Északkelet-Magyarországot sújtotta ilyen időjárás. Abaúj egy teljes hétre el lett vágva a külvilágtól. Helikopterrel érkeztek a térség kisvárosába a sajtó képviselői. A kereskedelmi televíziók stábjainak első kérdése: hol van a legközelebbi kocsma. Ott aztán elmondták - melegedés közben -, hogy kell nekik egy kamionos, aki három napja be van fúródva a hóba, egy nénike, aki nem tud kimenni megetetni a tyúkokat, stb. Szóval kész forgatókönyvvel érkeztek...
Nagyon jól emlékszem, milyen túlzó, felfújt híreket hallhattunk saját magunkról. Mosolyogtunk rajta, hogy honnan vették ezt a sok zöldséget...
 
Az sem igaz, hogy minden idők legkomolyabb krízise állt most be. Esetleg ez márciusra igaz. Magam, a négy x-emmel már négy ilyen esetet éltem meg. De valahogy egyiknél sem volt ilyen pánik. Az emberek tették a dolgukat. Traktorokkal a szántásokon minden faluba vittek a pékségekből kenyeret, tejet. Valahonnan egy ősi lovasszán is előkerült, nagyon pályáztam rá, hogy kipróbálom. Nem sikerült. Jöttek harckocsik is Abaúj kisvárosába, s kisebb csődületet vonzott egy - széles! - útkereszteződéshez az egyik T-55-ös, amelynek cirka negyedórába került, míg be tudott kanyarodni. Ja, a kiképzés drága dolog... Eszembe jutott Rejtő Jenő egyik könyvének mondata: "harci körülmények között ez meglehetősen vontatott eljárás lenne".
 
A jelen események rávilágítottak civilizációs vívmányunk, az autópálya sebezhetőségére is. Ha valaki mondjuk egy alsórendű úton elakad, nagyon nagy eséllyel, néhány kilométeren belül gyalog is el tud érni egy lakott területet. Nincs az az ítéletidő, melyben ezt egészséges emberek ne tudnák megtenni. Autópályán ez nem megy. Az autóm foglya vagyok. Aki nem rendelkezik GPS-szel, azt sem tudja, hol van. De ha tudja is, a pályákat úgy alakították ki, hogy jócskán elkerülik a lakott területeket, s ha találunk is várost, falut, toronyiránt oda átvágni, a vad terepen, szinte lehetetlen. Marad a legközelebbi benzinkút, de azt nem tudjuk, milyen messze van, lehet húsz km-re is, kockázatos elindulni.
 
Ami megdöbbent még és elszomorít, az a politikusok reakciója. Már pénteken délben jósoltam, hogy az ellenzék kivizsgálást fog követelni, ki a felelős, miért nem tudta a helyzetet megoldani a kormány? Igazam lett. De mindegyik oldal ezt csinálja, éppen aszerint, hogy vannak kiosztva a szerepek. Lásd az ominózus augusztus 20-ai vihart Budapesten. És a marakodást most két hétig kell hallgatnunk... Már megszokhattam volna ezt, de mindig megborzongok, tényleg idáig süllyedtünk, hogy így kell szavazatokat szerezni? Igen, ez a valóság, ez a politikai kultúránk.
 
Teremtettünk magunknak egy mesterséges világot, intézményekkel, szolgáltatásokkal, s ha ez egy kicsit megremeg, tanácstalanok vagyunk, döntésképtelenek, másra várunk és mutogatunk. Kiszolgáltatottjai lettünk saját rendszerünknek - s anélkül lassan életképtelenek vagyunk. 
 
Miért nem állítjuk pellengérre, bíróság elé az időjárást? Mert az már csak a bajnak van, egy őskövület, semmi szükség rá!
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :