[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Sokkoló

szerző: Kiss László 2013-03-04

 

Sokkoló

 

Nap mint nap zúdul ránk a töménytelen mennyiségű információ. Meg kell mondjam, ezek rám már sokkolóan hatnak.

Nem a "tudjuk, hogy úgy sem úgy van"-féle reklámokra gondolok, hanem azokra az információkra, amelyek életünket hivatottak megkönnyíteni. Valahogy én már unom az egészet. 

 

Itt van például az időjárás-jelentés. Sokat kell autóznom, s ezzel nagyon sokan vagyunk így. Már szabályosan figyelem, várom az időjóst, pedig korábban csak úgy "belebotlottam". Most hideg borzongás fut át rajtam, mikor a téli időszakban hallom, "fagy, hó, ónos eső várható". (De ugyan mi lenne várható télen?!) Rettegve nézek ki reggel az ablakon, na, mi lesz ebből? Aztán elindulok, megérkezem, visszajövök, s konstatálom, jó, történt ez-az, de azért volt nem vészes.

Nem téved a meteorológia, csak a közlekedésre legveszélyesebb dolgok (jég, ónos eső) kis területre történő előrejelzése lehetetlen. Tehát lesz jég, ónos eső, de hogy ez engem érint-e majd, azt az információból nem tudhatom meg. Viszont beülteti a bogarat a fülembe, és stresszelek egész nap. Minden normális ember félti az életét és az értékeit.

 

Ugyanez: a jégeső nyáron. Az igazán pusztítóféle eleve ritka, s csak egészen kis területet szokott érinteni. Mégis, ha elhangzik, az ember egész nap kémleli az eget. S hiába szólal meg bent az intellektus, hogy térben és időben kicsi az esélye, hogy ez engem elkapjon, már nem tud megnyugodni az ember.

 

Régen eszembe sem jutott rádiót hallgatni az autóban, természetesen mindig a kazettás magnó ment. De nem is függött így senki sem az időjárás-jelentéstől. Talán mert nem is tálalták ennyire szenzációhajhász módon.

Előfordult azért, hogy beleszaladtam valami zord időjárásba. Egyik alkalommal hátsó kerekes, nyári gumis Ladámmal (nem is volt még téli gumi!) visszacsúsztam egy emelkedőről az ónos eső miatt. Megpróbáltam többször bevenni a dombot, különböző módokon taktikázva, de nem sikerült. Aztán megfordultam, és GPS nélkül kidobta az agyam, hogyan tudok hazajutni olyan úton, hogy ne kelljen ilyen emelkedőt megmásznom. Másfél órás késéssel, immár szakadó, 20-30 cm-es hóban rendben megérkeztem. Szóval megoldottam a problémát - büszke is voltam magamra -, és nem stresszeltem egész nap. 

 
A tél folyamán egy meteorológus síri hangon, súlyosan megnyomva a szavakat, hamuszürke arccal mondta a kamerába: "Éjszaka akár 5-10 cm-es hó is eshet!" Nem tévesztette el? Nem 50-100 cm-t akart mondani? Reggel kiderült, nem.
 
Ami a téli gumit illeti: ma már lényegében kötelező. Sulykolják a reklámok, a szakemberek. Más az anyaga, mint a nyárinak, nem válik rideggé, merevvé. De azért hóra-jégre nincs csodaszer. Ahogy bejönnek az első fagyok, óvatosabbak az autósok. Aztán egy-két hét után - szinte kizárólagosan fiatal vezetők - úgy száguldoznak, mintha ők más évszakban autóznának. Egyszerű a magyarázat: apu felrakta a téli gumikat, tehát most már ugyanúgy lehet menni, mint eddig. Az embereket védő-óvó információáradatban a téli gumi szükségessége szerepel, de az már nem, hogy átlagosan, mérettől függően, az mindössze 15%-al jobb, mint a nyári.
Az autókba szerelt mindenféle biztonsági kütyüben is feltétlenül hisz a legtöbb autós, pedig a legfontosabb ma is, éppúgy, mint a legelső négykerekűekben, az ember. Az ember, aki felelősségteljes döntést hoz. Az információkból ez valahogy nem jön át. Pedig a gyártók tudják. Egy csúcs-Mercedes használati kézikönyvéből: "...Gondoljon arra, hogy autója már 50 km/órás sebességnél is 14 métert tesz meg másodpercenként. Figyelmét elsősorban a közlekedés eseményeinek szentelje. A multifunkciós kormánykerék gombjait csak akkor kezelje, ha azt a forgalmi helyzet megengedi. A hiba- és figyelmeztetô üzenetek... csupán segítségül szolgálnak, és nem helyettesítik a vezetőt..." 
A sok újítás ellenére semmivel nem csökken a balesetek száma. Mert a biztonság marketingfogás lett, ami megkönnyíti egy autó eladását. A reklámok csak a biztonsági felszerelésre fókuszálnak, s ettől felmentve érzi magát a vezető is. S a vaskos kézikönyvet már nem olvassa el senki...
 
Bizonyára emlékszünk a H1N1 vírus keltette sokkra. Jósolták, hogy ez annyira veszélyes, akár ki is pusztíthatja az emberiséget. Gondos szülők örlődtek, beadassák-e az oltóanyagot gyermekeiknek. Mert az egyik orvos azt mondta, hogy azonnal, a másik azt, hogy semmiképp. Nem szeretném elbagatellizálni a kérdést, mert nem értek hozzá. De indokolt volt sokkolni az egész világot?
 
Történt néhány halálos kimenetelű baleset az utóbbi időben szívinfarktus miatt. Minden tv-csatornán bemondta az ügyeletes szakember, hogy aki éles, szúró fájdalmat érez a mellkasában, azonnal álljon meg, és hívjon segítséget. Jó, jó... helyes. De tényleg itt tartunk? Ezt ma már be kell mondani? Valóban nem tudja az ember, mikor mit kell tennie?
 
Nap mint nap hallhatjuk egy fertőtlenítőszer sokkoló reklámjában - maga a reklám tudományos közleménynek álcázva -, mennyire veszélyes egy mosogatószivacs. A legtöbb baktériumot az tartalmazza a lakásunkban. Bizonyára igaz a megállapítás. De - elnézést, nem tudok komoly lenni - hallottunk már olyan esetről, hogy valaki belehalt egy mosogatószivacsba...?
 
A tudósok azt mondják, felesleges a túlzásba vitt fertőtlenítés, a szervezet immunrendszere a bekerülő baktériumokkal edzi magát. Kimutatták, hogy az USA-ban a farmon felnőtt gyerekek sokkal egészségesebbek, mint a városiak. És nem elsősorban a jobb levegő miatt. Egy farmon állatok, legyek, trágya stb. van. Tetszik, nem tetszik, így van. De miért gyenge a tudósok hangja?
Mindenki tudja, az influenzát vírus okozza. De a világon mindenhol - Hollandiát leszámítva - antibiotikumot írnak fel ellene. Miért? A baktérium és a vírus ugyebár nem ugyanaz. Egyébként tudósok szerint a baktériumok elleni harcot elvesztettük, olyan gyorsan jelennek meg újak, hogy lehetetlen lekövetni. A tablettám elpusztítja bennem azt, amelyre kifejlesztették, meg persze a hasznos baktériumokat is. De a rezisztenst már nem. Így annak már szabad a pálya, nincs konkurrense, szabadon szaporodhat. Tehát többet ártottunk, mint használtunk. Mégis biztos vagyok benne, hogy évtizedekig lehet még antibiotikumokat kapni.
Megintcsak: hol a józan ész? Az igazi szakemberek hangja?
 
Fiatal anyák könyvből és újságokból akarnak gyermeket nevelni. Persze ezekben található sok fontos információ is, de jórészük csak valami nagyot akar mondani, hiszen el kell adni ezt az irodalmat is.
Olvasgatni, szelektálni, ezt-azt megfogadni, mást elvetni, ez helyes. De sokan ezektől függenek, ahelyett hogy - mint mondani szokás - a szívükre hallgatnának. Az anyai ösztönre. Vagy netán a nagymamára.
 
Korunk divatja lett a hírekben is a jóslás: a jövő hónapban akár 20%-al is nőhet a ... ára, nyáron akár ... hiány is előfordulhat. És soha nem követik le, hogy: pl. 20%-kal nőtt a ... ára, ahogy ezt ...-i hiradásunkban jeleztük. Tehát akkor mi a célja a pesszimista - mert csak olyanok vannak - jóslásoknak? Rejtély. De az biztos, hogy százezrek hördülnek fel ilyenkor a "hírt" hallva, s az is biztos, hogy el lett rontva a napjuk. Tudjuk, hogy az nem hír, ha egy repülő megérkezett, csak az, ha lezuhant.
Ennyi lenne a magyarázat? 
 
A hihetetlenül megnövekedett információáradatnak biztos, hogy sok előnye is van. De az, kire milyen mértékben, nyomasztóan is hat. Kell a tervezés az életben, de arra már régen rájöttünk, nem lenne jó, ha tudnánk a jövőt. Az előrevetítések - minden segítő szándék ellenére - bennem a túlgyámolítás érzését keltik.
És kérdés még: nem fog mindettől elbizonytalanodni az individuum? A hallott hírek alapján akarjuk intézni ügyeinket, berendezni az életünket? S ha nem úgy történik valami mégsem, tudunk majd rugalmasan váltani? Nem veszítjük el a kreativitásunkat, problémamegoldó képességünket?
 
Van abban valami ősi, valami huszáros, hogy a váratlannal szembenézek, s legyőzöm, megtalálom a megoldást. Baj ez? Talán épp ez vitte eddig előre az embert. A televízió, a rádió, a számítógép segítségnyújtása és az életünk irányítása között kezd elmosódni a határ. Arctalan, döntésképtelen tömeg lesz a végeredmény? Kissé benne vagyunk... 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :