[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Sóska, sült krumpli

szerző: Kovács Ágnes 2013-09-27

 

Sóska, sült krumpli

 

Sóska, sült krumpli

 

Egyszerre belecsöppentem a számomra eddig ismeretlen foci világába, illetve abba, ami mögötte van: a játékvezetők, a bírók, a partjelzők, az ellenőrök világába, amely ezúttal elfért egy 4x2 méteres öltözőben. Merthogy ekkora a kassai TeatRovás kísérleti színműhely színpada. 

 

Egressy Zoltán kortárs magyar író nagysikerű darabját, a Sóska, sült krumplit választotta Peter Cibula, a TeatRovás kísérleti színműhely vezetője és rendezője az új bemutatójukhoz, amelynél – mint az bebizonyosodott –, garantált volt a siker. De hát nem is csoda, hiszen nagyon könnyed, humoros a nyelvezete. Egressy Zoltán író, költő, műfordító, újságíró talán az utóbbi évtizedekben a legfoglalkoztatottabb kortárs magyar drámaszerző. (Érdekességként megjegyzem, hogy a kassai Thália Színház is műsorára tűzi az idei évadban a Portugál című művét). De bár a Sóska, sült krumpli könnyednek tűnik, és látszatra csak a fociról szól, mégis mély rétegeket kavar fel az emberi jellemben. 

 

A darab egy férfiszagú, lepukkant, vidéki öltözőben játszódik, (meg a képzelet szárnyának segítségével a focipályákon), ahol a díszletet csak egy tükör, egy termosz kávé, három pad és fogasok alkotják (az öltözőkre, garázsokra és műhelyekre oly annyira jellemző falra szögezett szexképek társaságában, amelyek a férfivilág attribútumai). Az öltözőben három, egymást jól ismerő, egymással régóta együtt dolgozó játékvezető vetkőzik-öltözik a készülődő meccshez. Az idősebb, vagány, nagyhangú, kétgyerekes, de elvált, megkeseredett és sértett, kicsit bunkó, pénztelen, magányos, partjelzővé visszaminősített egykori futbalbíró, Szappan (Peter Cibula), bosszúból kilopja a nemzetközi karrier előtt álló, törtető, a hivatalában is sikeres bírónak, Szomorúszájúnak (Madarász Máté) a zsebéből a sárga lapot. A másik partjelző,  Művész (ifj. Havasi Péter), a megcsalt, elhagyott szerelmes zsebébe kerül a sárga lap, aki az ábrándjai között él, alkoholista és depressziós, már ránézésre is szerencsétlen, akit olykor megérint a hídon az öngyilkosság szele. Ő Szappannal ellentétben legalább hisz valamiben, a saját költői elhivatottságában (bár versei bugyuták) és az igaz szerelemben, (igaz, szerelmének tárgya hűtlen lett hozzá, s így már nem eszik több meccsnap-menüt, vagyis sóskát sült krumlival). A mit sem sejtő Szomorúszájú a futbalpályán a (hiányzó) sárga lap helyett pirosat húz elő, amely kivívja a közönség haragját, s elszabadulnak az indulatok. A három játékvezető alig tud bemenekülni és bezárkózni az öltözőbe, de ez nem is érdekli már őket. Hiszen köztük is meccs játszódik, az ő személyes és személyeskedő meccsük. 

 

A darab ugyan egyfelvonásos, mégis három, egymástól jól elkülöníthető részre lehet osztani: a meccs előttre, az első félidő utánra és a meccs végére. E három időszakasz eltérő lelkiállapotban mutatja hőseinket. A meccs előtt még minden megtörténhet, tiszta lappal indul mindhárom játékvezető. Az első félidő után a meghozott döntések még helyrehozhatóak, korrigálhatóak. A harmadik időszakaszban, a meccs után viszont minden eldőlt, bevégeztetett, a félelem az úr, a nagy kérdés, hogy hol rontották el? 

De az eltérő jellemek mellett e három szereplőt összeköti a pálya, a foci és a nő. Ugyanaz a nő, természetesen. Egressy nagyszerű humorral és emberismerettel tárja elénk e három szereplő jellemét. A meccs végén kettő helyett három lúzer ül egymás mellett, akik ugyanarról a nőről, Mariannról beszélgetnek és álmodoznak. Nem látják a kiutat saját útvesztőjükből, egymást is a mélybe húzzák. 

 

A három embernek sorsa a néző előtt párbeszédükből bontakozik ki. Kapcsolatukat a féltékenység és a kicsinyes bosszú határozza meg. A FIFÁ-ba igyekvő bíró karrierjét Szappan derékba töri azzal, hogy kilopja zsebéből a sárga lapot. Ráadásul megtudja, hogy szeretője odébbállt Bittnerrel, a meccsellenőrrel. Persze, az már nem zavarja, hogy korábban a nő Művészé volt, a két állomás között pedig még Szappannál is megállt – illetve lefeküdt. (Érdekes, hogy van egy Bittner nevű szereplő a Portugálban is. Mindkét figura negatív karakter, és egyikük sem jelenik meg a színen, csak sűrűn történik róluk említés).

Azt nem tudjuk, mi lesz hőseinkkel tovább, csak egy focimeccsnyi időszakaszt láthatunk az életükből. Mindenesetre az író a lejtő alján hagyja őket, így ér véget a darab. 

 

Egressy Zoltán valahol a következőket mondta darabjáról: "Én úgy gondolom, hogy egy színdarabot tubára, harmonikára és trombitára kell írni. Három különös hangszer, három fontos hangsúly. Tuba, harmonika, trombita: mélység, harmónia, erő. A súly, a sanzon, a szín. Minden drámában más játssza persze a vezérmotívumot. A Sóska, sültkrumpliban a trombita. De szólnia kell a másik kettőnek is. És ha együtt szépen szólnak, akkor még belefér némi fuvola is. A szív, meg az élet nevében. És még az is fontos, hogy röhögni lehessen." 

 

A három színészi játék közül Madarász Mátéé tetszett leginkább, ő ebben a szerepben úgymond otthon volt, hiszen – mint az előadás után megtudtam –, nemcsak imádja, de játssza is a futbalt. Szereposztása, Szomorúszáj gúnyneve a kissé lefelé görbülő szája révén nagyon találó lett. Peter Cibula játéka annál is inkább értékelendő, mivel szlovák anyanyelvűként kiválóan megtanult magyarul, igaz, néhol becsúszott egy-két ragozási hiba. Talán helyspecifikusabb és máris igazoltabb lett volna alakítása, ha a szlovákiai magyar nyelvezetetre írták volna át, ha úgy tetszik, felvidékesiesítették volna a darabot, mondjuk egy dunaszerdahelyi DAC–Slovan mérkőzésre, és a szögescipő kopacsky lett volna, a klubkártya helyett regisztracska, a meccsellenőr helyett delegát vagy hasonlók. Ifj. Havasi Péter alkatánál fogva is alkalmas volt a szerepre, de az első sorban ülve láttam, hogy sokszor nem bírta, és bújkált a szája szögletében a mosoly a humoros jelenetek vagy mondatok után. 

 

A teatRovás kísérleti színműhely által bemutatott darabnak vannak más síkjai is, hiszen valahol a háttérben ott motoszkál a futbal tisztaságának kérdése, a bírók befolyásolhatósága, a korrupció, hogy a sport üzletté változott. S ezen keresztül mutatkozik meg, hogy maga az egyén mivé változik a karrier, a siker, az álmok hajhászásában. 

 

A linkre kattintva megtekinthetik a bemutatóról készült rövid videófelvételt, amely a Magyar Interaktív Televízióban jelent meg: 

 

http://www.televizio.sk/2013/09/soska-sult-krumpli-a-teatrovas-bemutatoja/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :