[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Sóska, sült krumpli

szerző: Kovács Ágnes 2013-09-27

 

Sóska, sült krumpli

 

Sóska, sült krumpli

 

Egyszerre belecsöppentem a számomra eddig ismeretlen foci világába, illetve abba, ami mögötte van: a játékvezetők, a bírók, a partjelzők, az ellenőrök világába, amely ezúttal elfért egy 4x2 méteres öltözőben. Merthogy ekkora a kassai TeatRovás kísérleti színműhely színpada. 

 

Egressy Zoltán kortárs magyar író nagysikerű darabját, a Sóska, sült krumplit választotta Peter Cibula, a TeatRovás kísérleti színműhely vezetője és rendezője az új bemutatójukhoz, amelynél – mint az bebizonyosodott –, garantált volt a siker. De hát nem is csoda, hiszen nagyon könnyed, humoros a nyelvezete. Egressy Zoltán író, költő, műfordító, újságíró talán az utóbbi évtizedekben a legfoglalkoztatottabb kortárs magyar drámaszerző. (Érdekességként megjegyzem, hogy a kassai Thália Színház is műsorára tűzi az idei évadban a Portugál című művét). De bár a Sóska, sült krumpli könnyednek tűnik, és látszatra csak a fociról szól, mégis mély rétegeket kavar fel az emberi jellemben. 

 

A darab egy férfiszagú, lepukkant, vidéki öltözőben játszódik, (meg a képzelet szárnyának segítségével a focipályákon), ahol a díszletet csak egy tükör, egy termosz kávé, három pad és fogasok alkotják (az öltözőkre, garázsokra és műhelyekre oly annyira jellemző falra szögezett szexképek társaságában, amelyek a férfivilág attribútumai). Az öltözőben három, egymást jól ismerő, egymással régóta együtt dolgozó játékvezető vetkőzik-öltözik a készülődő meccshez. Az idősebb, vagány, nagyhangú, kétgyerekes, de elvált, megkeseredett és sértett, kicsit bunkó, pénztelen, magányos, partjelzővé visszaminősített egykori futbalbíró, Szappan (Peter Cibula), bosszúból kilopja a nemzetközi karrier előtt álló, törtető, a hivatalában is sikeres bírónak, Szomorúszájúnak (Madarász Máté) a zsebéből a sárga lapot. A másik partjelző,  Művész (ifj. Havasi Péter), a megcsalt, elhagyott szerelmes zsebébe kerül a sárga lap, aki az ábrándjai között él, alkoholista és depressziós, már ránézésre is szerencsétlen, akit olykor megérint a hídon az öngyilkosság szele. Ő Szappannal ellentétben legalább hisz valamiben, a saját költői elhivatottságában (bár versei bugyuták) és az igaz szerelemben, (igaz, szerelmének tárgya hűtlen lett hozzá, s így már nem eszik több meccsnap-menüt, vagyis sóskát sült krumlival). A mit sem sejtő Szomorúszájú a futbalpályán a (hiányzó) sárga lap helyett pirosat húz elő, amely kivívja a közönség haragját, s elszabadulnak az indulatok. A három játékvezető alig tud bemenekülni és bezárkózni az öltözőbe, de ez nem is érdekli már őket. Hiszen köztük is meccs játszódik, az ő személyes és személyeskedő meccsük. 

 

A darab ugyan egyfelvonásos, mégis három, egymástól jól elkülöníthető részre lehet osztani: a meccs előttre, az első félidő utánra és a meccs végére. E három időszakasz eltérő lelkiállapotban mutatja hőseinket. A meccs előtt még minden megtörténhet, tiszta lappal indul mindhárom játékvezető. Az első félidő után a meghozott döntések még helyrehozhatóak, korrigálhatóak. A harmadik időszakaszban, a meccs után viszont minden eldőlt, bevégeztetett, a félelem az úr, a nagy kérdés, hogy hol rontották el? 

De az eltérő jellemek mellett e három szereplőt összeköti a pálya, a foci és a nő. Ugyanaz a nő, természetesen. Egressy nagyszerű humorral és emberismerettel tárja elénk e három szereplő jellemét. A meccs végén kettő helyett három lúzer ül egymás mellett, akik ugyanarról a nőről, Mariannról beszélgetnek és álmodoznak. Nem látják a kiutat saját útvesztőjükből, egymást is a mélybe húzzák. 

 

A három embernek sorsa a néző előtt párbeszédükből bontakozik ki. Kapcsolatukat a féltékenység és a kicsinyes bosszú határozza meg. A FIFÁ-ba igyekvő bíró karrierjét Szappan derékba töri azzal, hogy kilopja zsebéből a sárga lapot. Ráadásul megtudja, hogy szeretője odébbállt Bittnerrel, a meccsellenőrrel. Persze, az már nem zavarja, hogy korábban a nő Művészé volt, a két állomás között pedig még Szappannál is megállt – illetve lefeküdt. (Érdekes, hogy van egy Bittner nevű szereplő a Portugálban is. Mindkét figura negatív karakter, és egyikük sem jelenik meg a színen, csak sűrűn történik róluk említés).

Azt nem tudjuk, mi lesz hőseinkkel tovább, csak egy focimeccsnyi időszakaszt láthatunk az életükből. Mindenesetre az író a lejtő alján hagyja őket, így ér véget a darab. 

 

Egressy Zoltán valahol a következőket mondta darabjáról: "Én úgy gondolom, hogy egy színdarabot tubára, harmonikára és trombitára kell írni. Három különös hangszer, három fontos hangsúly. Tuba, harmonika, trombita: mélység, harmónia, erő. A súly, a sanzon, a szín. Minden drámában más játssza persze a vezérmotívumot. A Sóska, sültkrumpliban a trombita. De szólnia kell a másik kettőnek is. És ha együtt szépen szólnak, akkor még belefér némi fuvola is. A szív, meg az élet nevében. És még az is fontos, hogy röhögni lehessen." 

 

A három színészi játék közül Madarász Mátéé tetszett leginkább, ő ebben a szerepben úgymond otthon volt, hiszen – mint az előadás után megtudtam –, nemcsak imádja, de játssza is a futbalt. Szereposztása, Szomorúszáj gúnyneve a kissé lefelé görbülő szája révén nagyon találó lett. Peter Cibula játéka annál is inkább értékelendő, mivel szlovák anyanyelvűként kiválóan megtanult magyarul, igaz, néhol becsúszott egy-két ragozási hiba. Talán helyspecifikusabb és máris igazoltabb lett volna alakítása, ha a szlovákiai magyar nyelvezetetre írták volna át, ha úgy tetszik, felvidékesiesítették volna a darabot, mondjuk egy dunaszerdahelyi DAC–Slovan mérkőzésre, és a szögescipő kopacsky lett volna, a klubkártya helyett regisztracska, a meccsellenőr helyett delegát vagy hasonlók. Ifj. Havasi Péter alkatánál fogva is alkalmas volt a szerepre, de az első sorban ülve láttam, hogy sokszor nem bírta, és bújkált a szája szögletében a mosoly a humoros jelenetek vagy mondatok után. 

 

A teatRovás kísérleti színműhely által bemutatott darabnak vannak más síkjai is, hiszen valahol a háttérben ott motoszkál a futbal tisztaságának kérdése, a bírók befolyásolhatósága, a korrupció, hogy a sport üzletté változott. S ezen keresztül mutatkozik meg, hogy maga az egyén mivé változik a karrier, a siker, az álmok hajhászásában. 

 

A linkre kattintva megtekinthetik a bemutatóról készült rövid videófelvételt, amely a Magyar Interaktív Televízióban jelent meg: 

 

http://www.televizio.sk/2013/09/soska-sult-krumpli-a-teatrovas-bemutatoja/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :