[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Studió erté 20 éve

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-01-29

01Kezdetben vala az Iródia. Aztán teremtetett az alternatív, akkoriban el nem ismert mûvészetnek egy formációja, 20 évvel ezelõtt a Studió erté. Az a minimum, hogy nagyon érdekes! Azonkívül még érdekesebb. Ízelítõ itt alább, fotókkal, bevezetõvel, tanulmánnyal...No nem rövid, de érdemes elolvasni!


01


02


03


04


05


06


07


08


09


17


11


12


13


14


16

1987-ben négy hasonló érdeklõdésû fiatal (Juhász R. József, Mészáros Ottó, Németh Ilona, Simon Attila), miután az IRÓDIA mozgalmat betiltották, létrehozott egy csoportot Stúdió erté néven. Mivel kisebbségi közegbõl indultunk, megvolt az az elõnyünk, hogy elsõ kézbõl ismerhettük meg két (három) kultúra alternatív mûvészeti eredményeit. Mûködésünk elsõ éveiben bevallottan azzal foglalkoztunk, hogy az elõttünk járó generáció csehszlovák és magyar mûvészei számára újra közös platformot biztosítsunk. (1968 után a két ország kulturális, ezen belül az alternatív mûvészeti élete különbözõ irányban fejlõdött, míg Magyarországon viszonylag enyhült a kommunista hatalom politikai elnyomása, addig Csehszlovákiában az alternatív mûvészeti élet mûtermekbe szorult vissza). Tevékenységünket azzal kezdtük, hogy a két (ma már három) ország elõzõ generációinak mûvészeit hívtuk meg elõadásainkra, illetve 1988-ban az elsõ fesztiválunkra.

Az IRÓDIA mozgalom legnagyobb hozadéka az volt, hogy az irodalomban elvetette a kisebbségi kulturális értékrendet, és helyette egy egyetemes értékrendet tartott követendõnek. A Stúdió ertérõl pedig elmondható, hogy az akkori kisebbségi identitásmítoszt elutasítva az egyetemes mûvészeti élet legfrissebb irányzatait fogadta be, és ezen belül az elmúlt húsz év során a multimediális mûvészet egyik fontos platformjává nõtte ki magát nem csak Szlovákiában.

Egy kis statisztika: a húsz év alatt négy földrész harmincöt országának háromszázhuszonhat mûvésze mutatkozott be rendezvényeinken. Tizennégy fesztivált, öt konferenciát, négy mail-art kiállítást, hatvanegy koncertet, öt költészeti találkozót, hat kiállítást szerveztük három ország tizenhárom városában, társzervezõi voltunk a mexikó 2 fmp performanszmûvészeti fesztiválnak. Részt vettünk Csehszlovákia 1989 utáni minden performanszmûvészeti eseményén (Szlovák Nemzeti Galéria, Prága – Mánes, Zsolna, Poprád, Nyitra – fit (Intermediális mûvészeti fesztivál) – Klarissza templom stb.).

Már a kezdetektõl ügyeltünk arra, hogy minden mûvészeti ág, leghangsúlyosabban a képzõmûvészet, a zene és az irodalom jelen legyen fesztiváljainkon, hogy azok egymásra gyakorolt hatását is kihasználjuk. Ennek megfelelõen évrõl évre helyet kaptak rendezvényeinken különbözõ kiállítások (1998-tól 2000-ig a Stúdió erté által létrehozott K-49 galériában már a fesztiválon kívül is), költészeti események (1995–1999 között önálló költészeti szekció), valamint koncertek (1998-ban havi rendszerességgel, illetve 2002-ben a Sound off-fal közösen szervezett fesztivál). Miután 1992-ben saját nevet kapott a fesztivál (Transart Communication) létrehoztunk egy ún. Nyílt tér szekciót, melyben olyan fiatalok mutatkozhattak be, akik nem szerepeltek a hivatalos programban.

2000-ben Jozef Cseressel és Julo Fujakkal létrehoztunk egy intermediális mûvészetekkel foglalkozó társaságot és kiadót K2IC néven, amely munkájának köszönhetõen mára több tucat könyv, CD, CD-ROM látott napvilágot, ezen túl pedig konferenciákat és kiállításokat is szerveztünk. Miután a Stúdió erté tevékenysége 2007-ben megszûnt, jogutódja, a K2IC keretein belül folyik tovább a munka, melynek tartalma természetesen bizonyos mértékig módosult. Ennek egyik példája a 2007-ben Érsekújvárott Kassák Lajos születésének 120. évfordulójára szervezett Kassák-kód szimpózium.

Hushegyi Gábor
A Stúdió erté 20 éve

(...)
a) A Stúdió erté fesztiválok

A gyökeres változások történtek más területeken is, így például a Stúdió erté fesztiválok címében, ez 1992-ben a Transart Communicationnel bõvült. A rendezvény korábbi megnevezésének – alternatív mûvészet nemzetközi fesztiválja – parttalansága a szervezõket arra ösztönözte, hogy 1995-ben ezt is módosítsák, s több évfolyamra a kortárs mûvészet nemzetközi fesztiválja (1996, 1998, 2000) meghatározást alkalmazták. Ám további alakváltozatok is következtek még: a multimediális mûvészet nemzetközi fesztiválja (1997) vagy a performansz mûvészet nemzetközi fesztiválja (1999, 2002). A fesztivál fokozatosan új helyszínekkel is bõvült: Pozsony, Prága, Karlsbad (1992), majd Budapest (a Perfórium Alapítvánnyal együttmûködve – 1995, továbbá 1997, 1998, 1999, 2002), és végül, de nem utolsó sorban egy dél-szlovákiai kis településre, Somorjára, a helyi zsinagógában mûködõ At Home Gallerybe is eljutott a rendezvény.
A fentebb jelzett eredmények ellenére a Stúdió ertét nem kerülték el a nehéz évek. A válság csaknem a sikerekkel és a kedvezõ látogatói visszhanggal – 1991-ben és 1992-ben estérõl estére 250-300 nézõ is megtekintette az elõadásokat – egy idõben köszönt be. Kezdetben még a mûvészetkritikai fogadtatás is meglepõen kedvezõ volt, amihez hozzájárulhatott, hogy a mûfajt korábban a tiltott és tûrt kategóriába sorolta a politikai hatalom.  A szakírók azonban már ekkor bírálták az alternatív mûvészeti rendezvény kõintézménybe való áthelyezését, és ennek okán komolyan megkérdõjelezték a fesztivál ezen formájának létjogosultságát. A következõ, sorrendben már hatodik fesztivált a szlovákiai szakma csaknem figyelmen kívül hagyta, csupán helyi mûvészeti körök támadták, immár a performansz mûfaját megkérdõjelezve.  Egyéves szakmai szünet után 1995-ben új, bõvített fesztiválkoncepció valósult meg (hetedik évfolyam), Michal Murin és Jozef Cseres együttmûködésével és szakmai segítségével. A Transart Communication ismét tekintélyt vívott ki, s olyan társrendezvényekkel együtt valósították meg, mint a BEE 96 CAMP European Electronic Computer Art & Music Project (1996) és a SOUND OFF Intermedia Project (1998). A szakmai szempontokból helytálló projekt rövidesen megkapta az egyik legnagyobb nemzetközi elismerést: a Stúdió ertét felvették az 1999. évi LABORATORIUM-projektbe.
A Stúdió erté húszéves tevékenységére jellemzõ az állandó változás, lépésváltás. Amikor a helyzet megkövetelte akkor a politikai tartalomra fektette a hangsúlyt, s ha a környezetvédelem témája került elõtérbe és kért segítséget, támogatást más területekrõl, akkor az „ertések” habozás nélkül léptek.  A kilencvenes évek közepén a mûvészetelméleti szempontok kerekedtek felül, ám mindig volt tér a társadalmi aktualitásokat tematizáló mûvek számára.
Míg a fesztivál 1990. utáni elsõ két évfolyama a szabadság, a boldog szókimondás, odamondogatás, sok téma detabuizálása jegyében telt el, addig 1992-tõl azt vehettük észre, hogy a résztvevõk elsõsorban a mûvészeti kérdésekre összpontosítanak. Jelentõs mûvészeti eredményt hozott Seiji Shimoda és Rody Hunter konzekvens body artos elõadása. Bartolomeo Ferrando a performansz játékos, Szombathy Bálint és Slavko Matkoviè pedig aktivista attitûdjére helyezték a hangsúlyt. A számtalan performansz-elõadó között jelen volt a nemzetközi neoizmus képviselõje, Monty Cantsin, az ökológiai affinitású Kovács István, a konceptualista és az új médiák egyik képviselõje (például radio art) Michal Murin stb. A kortárs új zenébõl például Szemzõ Tibor, a 180-as csoport, a Lois Tundravoice, Markus Eichenberger és a Trio Voice Crack említhetõ meg. A fesztiválok történetében mérföldkõnek számít a szlovákiai feminista egyesület, az Aspekt jelenléte, hiszen éppen az õ fellépéseik járultak hozzá a minõség hangsúlyozásához (Anna Dauèíková, Cristina Della Giustina, Muda Mathis, Karin Jost, Regula J. Kopp stb.). A feministák megjelenése annak bizonyítékaként értékelhetõ, hogy a Stúdió erté mindig nyílt volt a másság és azok mûvészeti teljesítményei iránt. Ez konkrétan a fesztiválok mûvészeti pluralitásában is megnyilvánult, nemcsak a performansz olyan kortárs neves személyiségei léptek fel, mint Boris Nieslony, Richard Martel, Roi Vaara, hanem a hatvanas évek képzõmûvészeti generációja is, amely az évek hosszú során nexusba került az akciómûvészettel is, így Milan Adamèiak, Stano Filko és Július Koller. Adamèiak elõadásai voltak azok, amelyek figyelmeztettek a performansz esszenciális lényegére, idézve a Fluxus mozgalmat. Újdonságként és változásként értékelhettük a keleti államokból és kultúrákból való, illetve a közép-európai diktatúráktól eltérõ önkényuralmi rendszerben élõ mûvészek meghívása Érsekújvárra.

b) Képzõmûvészet és a Stúdió erté

A társaság mûködésének elsõ évtizedében jelentõs változások következtek be a fesztivál mûfaji és programszerkezetében, amit dramaturgiai szempontból egyértelmû pozitívumként értelmezhetünk, mivel a nyolcvanas és kilencvenes évek kezdeti lelkesedését a professzionalizmus váltotta fel. Bár a képzõmûvészet és az irodalom – fõképpen a költészet – egy idõre háttérbe szorult, feladta korábbi domináns pozícióját, a hatodik fesztiválon (1993) speciális szekciók keretében visszatérhetett. Ennek köszönhetõen a Nemzetközi képzõmûvészeti képeslap-album, a mail art akciók vagy Németh Ilona 1992-ben kiállított Kapu címû installációja nem a kivételekhez sorolhatók, hanem inkább ösztönzõen hatottak, hogy a fesztivál mûvészeti szemléletével azonos, ahhoz közeli képzõmûvészetnek is teret nyissanak a programban. 1993-ban kezdõdött az „erté” és a helybeli XC Galéria és a késõbbi Mûvészeti Galéria együttmûködése is, ekkor mutatták be a pertu No. 1, majd 1995-ben a pertu No. 2 címû tárlatot, amelyek ugyancsak a hazai és a nemzetközi mûvészeti konfrontáció jegyében fogalmazódtak meg. Az elsõn Ivan Csudai és Stano Èerný szlovákiai, valamint feLugossy László és Szirtes János magyarországi képzõmûvészek szerepeltek, a másodikon a hazai Daniel Brunovský és az olasz Michéle Bertolini mutatkoztak be.  A képzõmûvészet teret kapott a fesztiválok közvetlen helyszínén a Béke moziban is: az „ertés” Rónai Péter a más kreativitás, a multimedialitás és videomûvészet jelentõs képviselõje Vizuális költészet 1990–1995 címû kiállítását mutatta be a Bar-okoban, vele párhuzamosan Géczi János Róma címû sorozatát a mozi további termeiben installálta. 1996-ban a fesztiválok örökös fotósa, dokumentátora, Tóth Lehel kapott lehetõséget a korábban készült felvételeinek bemutatására. Az évtized végén, a tizenkettedik fesztiválon (2000) ismét a Stúdió erté alapító tagja, Németh Ilona állított ki, mégpedig az akkorra már a nemzetközi mûvészeti életben is ismertté vált interaktív multimediális installációját/objektjét az Exhibition Roomot. Az „erté” tevékenysége ebben az idõszakban sem merült ki a fesztiválok szervezésében: Juhász R. ekkor már szorosan együttmûködött a Sneh kortárs zenemûvészeti társasággal, valamint a HEyeRMEarS projektekkel, s ez utóbbi közvetlen eredményeként értékelhetõ a K-49 Galéria mûködése, amely egyedi módon ötvözte a kortárs új zene és a kortárs képzõmûvészet prezentációját. Érsekújvár legmagasabb épületének legfelsõ, tizennegyedik emeletén található galériában 1998 júniusa és novembere között fokozatosan bemutatták Jiøí Koláø kollázsait és Ladislav Novák froaszázsait, Morgan O’Hara portréit, Michael Johnson objektejit, Szûcs Enikõ illusztrációit, továbbá a Rosenberg Múzeumot és végül Milan Adamèiak partitúráit és konceptjeit.  A galéria tevékenységének felújítására egyetlen kísérlet történt a késõbbiekben, mégpedig Dariusz Gorczyc 2000-ben rendezett tárlata. A fesztiválon további képzõ- és vizuális mûvészeti társaságok és alkotások is megjelentek, így például az elektrografiaka mûvészetének elkötelezett Árnyékkötõk mûvészcsoport (1991, 1992), sõt az új médiumok mûvészete is fokozatosan beépült a programba. Katarína Rusnáková mûtörténész-kurátor a mediális mûvészet szlovákiai történetérõl szóló értékelõ monográfiájában nem véletlenül hangsúlyozta a Stúdió erté jelentõségét e téren, hiszen „a videoinstalláció elsõ példáit” az alapító „ertések”, Németh Ilona és Juhász R. József mûvei jelentik , és tegyük hozzá: nem utolsósorban Rónai Péter alkotásai is. A videomûvészet áttörésének a fesztivál történetében 1992-ben lehettünk tanúi, s az évtized közepétõl a video art egyre minõségibb eszköztára érvényesült, így a performanszokban is. Mindenek elõtt Rónai Péter személyét kell kiemelni, aki több fesztiválon a mûfaj legkiválóbb alkotásait mutatta be, többek közt videoplasztikája (1992), videoperformanszai (1995, 1996) stb. révén. A videomûvészet ezzel a fesztivál egészét tekintve a performerek prezentációjának elválaszthatatlan eszközévé vált.
(...)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: miami e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-01
nagy eresztés! vagy kétszer jártam ilyen fesztiválon, sokan fintorogtak, meg ilyen, hogy ezn nem is mûvészet. De miért gondoltak ilyet? Szerintem cuccos dolog!!!