[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Szabó Ottó kiállítása Kassán, a Löffler Múzeumban

szerző: Viktor Oravec 2011-11-27

 

Szabó Ottó kiállítása Kassán, a Löffler Múzeumban

Tisztelt hölgyek és urak, kedves barátaink és vendégeink! Örülök, hogy ma itt találkoztunk, és különösen megtisztelőnek tartom, hogy ezen a helyen megnyithatom a barátom, Szabó Oti festőművész önálló kiállítását.

 

Továbbá engedjék meg, hogy a legszívélyesebben köszöntsem és üdvözöljem Önöket a bársonyos forradalom évfordulójának az előestéjén, ami 22 évvel ezelőtt mindannyiunk életét megváltoztatta, és áttranszformált minket a totalizmusból egy szabad, plurális társadalomba. Most engedjék meg, hogy a barátom munkásságával kapcsolatos néhány benyomásomról, érzésemről, belső rezonanciáimról beszéljek.

 

Ottó olyan művész, aki szigorú saját alkotásaival szemben, a szabad kreációktól a grafikán és az illusztrációkon keresztül addig a talapzatig, amely a Biblia tanulmányozása és az általa inspirált szakrális témákhoz fűződő viszonyát és elhivatottságát jelenti. Itt, a Löffler Béla Galériában Ottó az Ó- és Újszövetség inspirálta festészeti ciklusait mutatja be, amelyeket saját látásmódja transzformált át a jelennek, napjainknak, ami kerete közös harcainknak, útkeresésünknek, kutatásainknak, nyereségeinknek, veszteségeinknek, megértésünknek és teljes értetlenségünknek, és amelynek a lényegét minden erőnkkel igyekszünk szemlélődésünk közben megfogni. Megélni az illumináció, a megvilágosodás, a megértés talán legszebb érzését. Megérteni a mindenben jelen lévő harmónia és diszharmónia egységét. A hermetizmus és alapítójának, Hermész Triszmegisztosz egyiptomi főpapnak szavai arra tanítanak: „Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van.“

 

Lenyűgöző, hogy végtelenül sok ellentmondás alakítja ki a kozmikus egyensúlyt a földanyán. És az ellentétek eme végtelenje jelenti az érzékeinkkel felfogható minden egynek az isteni princípiumát. De térjünk vissza a Bibliához, ami talán mint minden embert, barátomat, Ottót is inspirálja.  A Biblia az emberfaj története. Az ember története, aki a teremtés kezdetétől napjainkig mindig változó variációkban ismétlődik. Az alapvető változást az ember fiának, isten fiának megszületése hozta, az ő életútja, kezdve az Egyiptomba szökéstől, ahol szülei, József és Mária rejtették el Heródes őrjöngése elől. Majd Jézus egyiptomi misztériumokat vizsgáló tanulmányai következtek, egészen a Júdeába való visszatéréséig és nyilvános működéséig. Jézus a Templomban tanított, csodatévő képességei voltak, és sok ellenfele, titkos ellensége, akik őt lázadónak tartották, a tanításait pedig eretnekségnek. Az emberi gyűlölet végül áruláshoz, Jézus fogjul ejtéséhez, megkínzásához, keresztre feszítéséhez, halálához, majd a halálból való feltámadás misztériumához vezetett. Ahogy Jézus maga mondta: „Aki énbennem hisz, az nem hal meg soha.”

 

Igen, mindegyikünk a vállán viszi a saját keresztjét. Mindannyian átéljük azt, amit Ottó a képein ábrázol. Állandóan újraéljük vágyainkat, szenvedéseinket, félelmeinket, vágyunk arra, hogy szeressünk és hogy szeretve legyünk. Ki akarna egészen egyedül és elhagyatottan élni? Az álmainkat álmodjuk. A békés és boldog élet megálmodott tökélyét keressük. Biztonságra és a nyugodt háttérre vágyunk, de személyes győzelmeinknek és vereségeinknek vagyunk a tanúi... Gyakran, bár lehet, akaratlanul, és anélkül, hogy ezt tudatosítanánk. Megbántjuk a hozzánk legközelebb állókat. Igen, sebezhetők vagyunk és sokszor gyengék, de mindig lábra állunk, újra felemeljük a keresztünket, és folytatjuk utunkat. Sorsunkat az életünkkel alakítjuk, sokszor anélkül, hogy ezt tudatosan tennénk. Élünk, és közben az érzéseink és az eszünk vezet, gyakran egymással harcolva. Sűrűn elgondolkodunk az életünk értelmén. Kik vagyunk? Honnan jövünk, hol vagyunk, és hova tartunk – kérdezzük, akárcsak Ottó a képeivel. Ottó műveinek legfőbb motívuma az ember – az emberi lény, az alak, gyakran lemeztelenítve és védtelenül, primárisan, lényegileg, megfosztva mindentől, ami rárakódott. Akárha Pilátus mondaná a fékevesztett tömegnek: „Ecce Homo!”

 

Szemlélődő alkotásaiban Ottó a nőt és a férfit mint a világ fő mozgató erőit mutatja be. A civilizáció fő mozgatórugóiként. Igen, ha nem volna lelkünk, lehet, hogy csak érzéketlen biológiai entitások lennénk – robotok és androidok. De a férfi és a nő, Ádám és Éva egyesülése egy teljesen új értéket teremtett, a civilizáció új hajtóerejét – a szerelmet. A nőt Ottó az élet hordozójaként ábrázolja, anyaként, Évaként, Máriaként és Mária Magdolnakénk. Az alkotásai azt parancsolják: ember állj meg egy pillanatra, gondolkodj el, meditálj! Ottó művei egyenesen bevonzzannak, közvetlenül érintetté tesznek, magukba vonnak, és arra ösztönöznek, hogy gondolkodni kezdjünk magunkon, és átadjuk magunk felett az irányítást a bennük foglalt misztériumnak. Ottó szándékosan támadja és ingerli érzékeinket és lelkünket, annak a világnak az átértékelésére ösztökél, amelyben élünk, és amelyet közösen alakítunk. Ránk uszítja a sötétséget a benne rejtőző sátánnal és gonosszal, ami minden lépésünkre figyel. Figyelmeseknek, óvatosaknak és körültekintőknek kell lennünk. Becsületesen élni, igazságosan és az igazságban. Tiszta lelkiismerettel, lelkünket állandó készenlétben tartva, készen az ellenállásra a gonosszal, a jogtalansággal és a pusztítással.

 

Ottó képeivel a visszatérést sugalmazza. Visszatérést a hagyományos értékekhez, amelyek a múltban a régi, letűnt civilizációkat évezredeken át megtartották. A hagyományos értékek alatt a felebaráti szeretet, megértést, kapcsolatot, tapintatot, békességet, olyan emberi viszonyokat értünk, amelyeknek győzniük kellene a szűkkeblűség, gátlásosság, butaság, korlátoltság, függőség, gyűlölet és elszigeteltség felett. A szenvedésnek, bajnak, gyötrődésnek az erényhez és a tudat határainak kitágulásához kellene vezetnie és a dolgok megértéséhez... Ottó műveinek többsége is magán hordozza a titok és a titokzatosság pecsétjét, amit a néző feladata feltörni és megfejteni. Több kép a szerző lelkének állapotát örökíti meg, teli imaginatívitással és magával, a sötétbe fényt hozó művésszel. A fényt és a sötétséget alapvető ellentétként, állandó és kölcsönös dualitásban szembesíti egymással. Az alakok és a történések imaginatív megvilágítás által emelkednek ki a sötétségből, miközben az abszolút sötét és az abszolút világos az abszolút üresség megtestesítői, amely önmagán kívül semmit sem tartalmaz.

 

Ottó kiállításának következő része egy grafikasorozat, amit a szerző következőképpen nevezett el: „AVE MARIA, ÜDVÖZLÉGY MÁRIA – ÉNEKEK ÉNEKE”. A képek elmélkedések eredményei Franz Schubert művéről, Celine Dion, Andrea Bocelli, Luciano Pavarotti és a Queen, Beyonce, Bobby McFerrin, Maria Callas előadásában...

 

Engedjék meg, hogy a művész szavait idézzem: „...rájöttem arra, hogy a buddhisztikus mantra és az Üdvözlégy Mária ugyanarról szól. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse....

Óm Mani Padme Húm! Éljen a lótuszban lévő drágakő!“

Ottó műveiből kitűnik, sugárzik és visszatükröződik az élet és halál fenoménje is, beleértve az „előtte“ ill. „utána“, valamint az „onnan ide“ ill. „innen oda“ állapotokat. Műveiben ott találjuk a szakrális művészet gondolatiságát és jellegzetességeit, a formálisakat is, és részlegesen, csak jelzések szintjén a reneszánsz mesterek látásmódját is, de alapvetően jelenkori művészi vallomássá transzformálva. Ottó több munkáját jegyzi a szakrális építészet. Oltárképeket festett, szentképeket, és 14 képből álló keresztút sorozatot a diósförgepatonyi templom számára. Egy másik terület, ami a művészt foglalkoztatja a könyv-, a gyermekkönyv- ill. meseillusztráció. Végül szeretném felhívni a figyelmet Ottóra, az alkotóra és képzőművészre, aki ugyanakkor kitűnő és lelkes szervező, olyan ember, aki az elképzeléseibe másokat is belevonva, azokat nagyszerű eredménnyel képes megvalósítani.

 

1994-ben megalapította a kassai és kelet-szlovákiai fiatal értelmiségiek és képzőművészek társulását, a Rovást, amely aktuális művészeti  tendenciákkal foglalkozó kortárs képzőművészek kiállításainak szervezését is felöleli. Emellett tehetséggondozással foglalkozik, professzionális alkotók nyári műhelyeit vezeti, alkotótábort, művészeti és kulturális rendezvényeket, hazai és külföldi szimpóziumokat, workshopot, ismeretterjesztő előadásokat szervez. Létrehozta a Rovart virtuális galériát, amely a társadalmi, kulturális és kortárs képzőművészeti történesekkel foglalkozik, és nem utolsó sorban a Rovás Akadémia létrehozója, ami Kmeť utca 34-es szám alatt, a híres kassai szobrász, Löffler Béla házában működik.

 

Drága Oti, engedd meg, hogy gratuláljak a kiállításodhoz itt, ebben a galériában kívánjak neked sok alkotó energiát, lelkesedést és erőt, olyan jelentős, elismerésre méltó rendezvények létrehozásához, mint az eddigiek is voltak, valamint boldogságot, nyugalmat és szeretetet a magánéletben.

 


 

Viktor Oravec szobrászművész megnyitó beszéde

Fordította Lovas Tibor 

 


A kiállítás a Löffler Múzeumban, Kassán, az Erzsébet utcán, 2012. január 15-ig tekinthető meg

                                                                                       


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :