[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Szemle 2007 Revisited

szerkesztette: skitzz, 2007-03-19

1Miután kihevertük a szemle vizuális ingerdömpingjét, a hosszú távú memória „filterei” egyre inkább segítenek abban, hogy egy objektív kép rajzolódjon ki a játékfilmes repertoárról, akár egy elõhívóban áztatott fénykép körvonalai.


szemle
2
3
4
5


    Miután kihevertük a szemle vizuális ingerdömpingjét, a hosszú távú memória „filterei” egyre inkább segítenek abban, hogy egy objektív kép rajzolódjon ki a játékfilmes repertoárról, akár egy elõhívóban áztatott fénykép körvonalai. A szemle fókuszában vitathatatlanul a nagyjátékfilmek álltak – sztárparádé és beszélgetések kíséretében - némileg igazságtalanul háttérbe szorítva a kisfilmes blokkokat.


    Bár Vecsernyés János az Emelet c. film beherangozására meglehetõsen nagy hangsúlyt fektettek, impozáns plakáton Haumann Péterrel, aki a magyar férfiszínészek élvonalába tartozik, a film vontatottra sikeredett. Ez fõképp annak volt köszönhetõ, hogy nagyon sunyi módon kerülték a filmes eszközöket. Véleményem szerint épp azzal tudták leplezni, amit a beharangozásnál domborítottak ki: a színészgárda és az izgalmas reklámszöveg garanciát sugallt a nézõk felé. Sajnos, mi nézõk sem vagyunk elég kondicionáltak ahhoz, hogy egy ilyen kaliberû reklámmanõvert ki tudjunk védeni. Egyszerûen bele kell törõdni, hogy a tanulság sokadszori levonásán kívül nem tehetünk semmit: a reklámnak az a hálátlan szerepe, hogy esetenként a rossz minõség látszólagos kompenzációjára szolgál. Minden, ami izgalmas lehetett, azt a narrátor elmesélte, és minden, ami az inkognító körül forgó puhatolózó ál-párbeszéd, azt benne hagyták. Nesze semmi, fogd meg jól.


    Bollók Csaba Iszka utazása c. filmje életszerûségével kavarta fel a közönség érzéseit. A film a megvalósítást illetõen a szakszerûséghez közepesen távol állt, még ha valakinek nem is tetszett, nem hagyta hidegen a tizenkét éves Iszka sorsa. Kelet-európai emberekként nagyon letaglózó végignézni egy Romániában élõ tizenkét éves kislány mindennapjait, ahogy gyerekként bányában és vastelepen fillérekért dolgoztatják alkoholista szülei, majd emberkereskedelembe keveredve gyûjti tapasztalatait a nagybetûs életrõl. Az Európai Únió emberi jogainak rémálma ez a film. Hiába ez „csak” játékfilm, dokumentum értéke van, már csak azért is, mert a fõszereplõt alakító Varga Mária a filmbeli családjához hasonló környezetbõl érkezett, ezeket a munkákat végeztették vele, és a miliõbõl adódóan semmilyen nyelvet nem beszél tökéletesen, mint ahogy azt a filmen is láthattuk. A történet ugyan fikció, az alaphelyzet a valóság. Ha nem látom élõben Varga Máriát, máig nem hiszem el, hogy a fikció valóságértéke magasabb lehet a puszta ténynél, hogy a filmben látott helyzetek a mindennapok szerves részét képezik tõlünk nem olyan sokkal keletebbre.


    Egy kicsit visszakanyarodva a közönséget leterhelõ filmekhez, meg kell hogy említsem Maár Gyula Töredék c. alkotását, amely nem kis fejtörést okozott (és hiányosságokat) az – úgymond – „mondanivalója” terén. Elsõsorban nyilván azért, mert a külvilágtól elszigetelt szerzetesek filozófiai értékû monológjai egyszerûen – a közönséges nézõ számára – kibogozhatatlanok, és akinek véletlenül épp filozófiából van egyetemi diplomája, az megmondja, hogy a szöveg, amit másfél órán keresztül hallgatunk, az kamu. Most kezdek – azt hiszem – rátapintani a lényegre, hogy ezt a filmet talán nem nézni kell, hanem hallgatni. Ez a film egy tipikus példája azoknak, amelyek a nézõkbõl a miértek halmazát provokálja ki, és nem a film dicsõségét hangsúlyozva. Talán ez az a film, amely a „nyitott vagyok mindenre”-típusú embereknek bejön. Ez a dolog attól a ténytõl még bizarrabb, hogy a producere nem más, mint a Mester, az élõ legenda, Tarr Béla. Ez az a pont, ahol belõlem is kikívánkozik egy „miért?”, mindenesetre azzal zárom le a Töredék dilemmáját, hogy ez nem az õ alkotása.


    Aki ismeri Ed Wood A 9-es terv az ûrbõl c. filmjét, az tudja azt, hogy miért kell elmosolyodni akkor, ha a filmet emlegetik. Azon kívül, hogy a film egy sci-fi, vámpír és zombifilm-elemekkel tarkítva, a lehetõ legkreatívabban illeszti bele a már akkor nem élõ Lugossy Béla azon musztereit, amelyeken egy kertben virágokat szagolgat. Igen, ezt a filmet a világ legrosszabb filmjének választották meg, és meg van rá az okom, miért emlegetem egy lapon a szemlén szereplõ Erdõss Pál Budakeszi srácok c. filmjével. A remekmû és a „remekmû” mûvészi élményében csak az az aprócska a különbség, hogy a remekmûvek élményükben minõségileg teljesen különböznek, míg a „remekmûvek” élménye teljesen egyforma. El kell mondanom, hogy a Budakeszi srácok-at szégyentelen röhögés kísérte. Ha meg szeretné valaki tudni, hogy kell jó színészek méltóságát a porba taposni, akkor ezt annak látnia kell. Iskolapéldájává kell avatni továbbá a jövõ digitális mágusainak azokat a részeket, ahol a tankok lövései CGI-füstöt kavarnak a számítógépes játékokba illõ puskacsõbõl eredõ toroktûz helyére irányuló lövegekkel. Azokra az apró részletekre nem is szeretnék kitérni, ami az idõ- illetve a térkezelést illeti. Aránytalanságok dramaturgiában, színészvezetésben, párbeszédekben, zenében, gagyi motivációk, és még sorolhatnám addig, amíg rá kell hogy jöjjünk, hogy Erdõss Pál a magyar Ed Wood. Bár az efféle filmek megszületése mellett semmilyen racionális érv nem szól, mégis garantált szórakozást kínál minden korosztály számára(én az ufókat valahogy mégis hiányoltam belõle).

 
    Egy egészen kivételes, ugyanakkor kivitelezésében nézõbarátnak nem igazán mondható film, Igor és Iván Buharov Lassú tükör c. alkotása szélsõségesen antagonisztikus érzéseket vegyített a nézõk soraiba. Stílusában a nyolcvanas éveket megidézõ, színes super 8-as felvételekkel tarkították vizuális élményünket a szemlén, jeleneteikben parodisztikus elemeket asszociáltak morbid, thrillerbe illõ képsorokkal, hangokkal, mindezt a létezõ legbizarrabb zenei háttérrel és a film vége felé egyre enyhébben kapcsolódó cselekményszállal. Ám paradox módon, ami ebben a filmben a legfigyelemreméltóbb, az maga a kerettörténet, ami a filmbõl egyébként nem derül ki – mint ahogy sok egyéb más sem. Egy húszas éveiben járó srác, Horváth László egyik percrõl a másikra – minden ok nélkül –az alsó végtagjaira lebénul. Egyik percben még a zenekarával játszik, a másik pillanatban meg már moccanni sem tud. Tolószékben ül, és meg van gyõzõdve róla, hogy az életben még járni fog, orvosai véleményével ellentétben. Nos, ami eddig történt vele, az valóság, a film csak ezután kezdõdik egy sor idétlenkedéssel, hogy a fiú torkán akadt egy szálka és egy egész sereg részeg fiatal drukkol, hogy az objektum kerüljön ki a nem megfelelõ helyérõl. Látomásoknak álcázott nézõzsibbasztó jelenetek következnek, amelyek indoklásával az alkotók sem rendelkeznek.


     Ám elkövetkezett az a nap is, amikor szemügyre vehettük a szemle fénypontjának tekinthetõ Szász János Ópium – egy elmebeteg nõ naplója c. filmjét. Hatalmas tömegek tolongtak a vetítõterem elõtt és úgy produkált teltházat, hogy a tömeg csak egy részét engedték be. Megismételhetetlen élmény volt. Infernális hatása az elsõ perctõl tapinthatóvá vált. 1913-ban járunk és lobotómiát hajtanak végre az egyik paciensen, egy korabeli elmegyógyintézetben. A film maga egy lobotómia, egy behatolás. A test gyõzelme a szellem felett, a férfi gyõzelme a nõ felett, a kínzás gyõzelme Freud elméleti tanai felett. Mindez egyetlen dolog miatt – a szellemi terméketlenség által generált drogfüggõség ideiglenesen elhiteti az újonnan érkezett professzorral, hogy van még helye ezen a világon. És hamarosan megtalálja a „médiumot”, akin keresztül újra úrrá tud lenni szelleme felett, persze az áhított állapot sem jár áldozat nélkül. Hátborzongató, amilyen mesteri módon tudja Szász összefonni a vonzalmak szálait azokkal a szálakkal, amelyek a kiszolgáltatottságot, függõséget és a próféciaértékû víziókat képviselik. A végzet beteljesedik, a viszonyok kiegyenlítõdnek, az írás megsemmisül, minden kezdõdhet elölrõl. Csakis erõs idegzetûeknek ajánlott.


     Végtelenül mulatságos pillanatokat szerzett a Konyec c. film, amely elsõfilmként kecsegtetõ indításnak bizonyult. Enyhe túlzással nevezhetnénk egy nyugdíjas film noir-nak akciófilmnek vagy road-movie-nak. Egy biztos, hogy az abszurdba hajló helyzetek és párbeszédek hol komikusak, hol pedig jelentésként szolgálnak mindennapi valóságról, az idõsek szociális helyzetérõl, amelyek – ha közvetetten is – de mindenképp érintenek és nem maradunk közömbösek a két vadóc idõs házaspár iránt. Ennek tetejébe a háttérben egy meglehetõsen romantikus ötvenhatos történet húzódik, de ötvenhatról majd valamikor máskor.


Samuelis László

Budakeszi srácok
Konyec csapó
Konyec
Opium Ulrich
Szasz Lead

Szemle 2007 Revisited


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :