[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Szerelem, ó!

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-02-02

Szerelem, ó! - Tóbisz Titusz és Petrik Szilárd„Minden színmû az emberi szíven végzett kísérlet.“  (Sébastien-Roch Nicolas Chamfort)


- Tényleg? Mindegyik?


Elõrebocsátom, nem tartozom azok közé, akik rendre-másra kárhoztatják az amerikai kultúrát, meg annak begyûrûzését az európai kultúránkba... Leginkább azért nem, mert tisztában vagyok vele, hogy ami ide begyûrûzik, az legtöbbször minden, csak nem kultúra, meg avval is, hogy a valódi amerikai kultúráról nekem igen halovány elképzeléseim lehetnek, nem lévén se amerikai, se kulturológus, amerikai kulturológus meg aztán pláne nem... Angol nyelvtudás hiányában pedig még a érdeklõdési területemet érintõ drámairodalommal ill. színházmûvészettel kapcsolatos tudnivalókat is csak közvetve ismerem. Ezen belül pedig Murray Schisgalt – szabatosan szólva – sajnos semennyire se. Csak olvastam róla ezt-azt...
De ha én most elmesélném, mi jellemzi a múlt század amerikai drámairodalmát, virágzó színházi kultúráját a Broadwayn, az off- és az off-off-Broadwayn, valamint a 60-as évekre jellemzõ drámairodalom konkrét nyomorát, hogy ennek tükrében próbáljuk meg megítélni Schisgalt és az 1965-ben írt darabját, a Szerelem, Ó!-t... hát, az nem volna egyéb afféle szerecsenmosdatásnál. (Legfeljebb még okoskodás volna.)
Mert ha egy konkrét elõadásról van szó, a legkevésbé sem érdekes a szerzõ elõ- vagy utóélete, se az életmû genealógiája, de még az adott színmû története se. Csak az itt és most-ja érdekes. Az, hogy 2008 februárjában a kassai Thália színpadán a Szerelem, Ó! mûködõ, élményt adó elõadás volt-e, vagy sem.

Aki másra számítana, annak elmondom: a Szerelem, Ó! c. darab nem szól a szerelemrõl. (Legalább annyira nem szól róla, mint ahogy A kopasz énekesnõ se szól semmiféle kopasz énekesnõrõl.) Az pedig mindig adekvát kérdés, bármilyen mûalkotásról lett légyen is szó, hogy MIRÕL SZÓL?
Attól tartok, a Szerelem, Ó!, úgy direkte, nem szól semmirõl se.
„Abszurd darab, groteszk, úgy is van játszva”, figyelmeztet a rendezõ, Király Attila.  
A cselekményvezetés, a játék- és dialógustechnika, a megformált figurák valóban kísértetesen emlékeztetnek az európai abszurd legszebb hagyományaira, csak hát... Valami mégis más. Valami hiányzik ebbõl a darabból – ennek következtében az elõadásból is -, valami, amit nemigen tudok másként, mint „európai életérzésként” definiálni – pedig valószínûleg épp ez az, amitõl az európai abszurd az, ami.
Ez a három New York-i figura (Milt, Harry és Ellen) ott a hídon az Empire State Bulding-re bámulva, Paul Anka You Are My Destiny dalára szédelegve olyan súlytalan és valószínûletlen lény, hogy az állítólagos kínjaikból, amelyeket minden ember közös kínjaként kellett volna meg- és átéreznem, valahogy tökéletesen intakt, érintetlen maradtam.
Holott! Adva van három színész: az egyikük amolyan õstehetség benyomását kelti a színpadon (Tóbisz Titusz), a másikuk a lehetõ legjobb úton van afelé, hogy valódi színésznõvé érjen (Varga Lívia), a harmadik meg zsigerbõl színész, mûvész, a szó legszebb értelmében, annak szánta az ég (Petrik Szilárd), és halálosan jót játszanak ebben az üresen kongó zagyvalagban, ami a Szerelem, Ó!
A közönség pedig fegyelmezett és jóindulatú. Nagyon igyekszik. Legalább érteni szeretné, mi történik a színpadon. Készségesen nevet a poéngyanús helyeken, kötelességszerûen elkomorodik, ha a szenvedés nehezen identifikálható jeleit érzékeli... Aztán feladja. Azt mégse kiabálhatja fel a színpadra, hogy „játsszatok velem is!”
Ez egy paradoxon.
Nevezett színészek egyikét-másikát láttam én már haldokolni nagy klasszikusokban is, sõt olyan vígjátéki szerepekben is bûnrossznak, amelyekben leginkább lubickolni szokás, most meg úgy játszanak ebben az amerikai rémálomban, olyanok, "mint kettõ... nem, mint három isten!” – a korábbi modorosságaiktól megszabadultan. (Mondjuk, Tóbisz Titusz kivétel, õ ezeket a modorosságokat valószínûleg még csak eztán fogja felvenni, de Varga Lívia Ellen szerepében egy rendkívül széles skálán játszó színész, Petrik Szilárd Harryként pedig egyenesen virtuóz.) Fantasztikusan mûködnek a színpadon a partneri viszonyok is (sajnos korántsem egyértelmû, hogy mindig így mûködjenek), technikailag az elõadás majdnem hibátlan, a díszlet kitûnõ, jól funkcionáló, a jelmezek pedig tökéletesek. Mindkettõ Kièa
Katalin munkája.. 
Ámde lehet, hogy Déry Tibor és Örkény népe mégiscsak mást, többet vár (el) az abszurdtól meg a groteszktõl, mint amit neki Murray Schisgal 60-as évekbeli komédiája nyújtani tud.
 Adódik a kérdés: Ha ezek a „gyerekek“ ennyire jók ebben a szélütött groteszkben, vajon milyennek lennének, ha valami nemes anyagú abszurdot játszanának? Úgy képzelem, hogy az olyan mutatvány lenne, ami elérne talán még a nézõkig is. Az emberi szíven a kísérlet pedig sikeresen elvégeztetne.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: emon e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-21
volt mar itt szo mindenrol, nagyon erdekesek a KZs - Eniko gondolatai. en azt gondolom, hogy alapvetoen es forradalmi valtozasok jonnek a szinhaz es mozibefogadas teren, mert nagy teret vett at az elektronikus media. ezt a forradalmi szot nem ugy ertem, hogy vki forradalmat csinal, hanem ilyen fejlemenyek mellett korszerutlennek mutatkoznak a hagyomanyos szinhazcsinalasi eszkozok, ez alatt mindent ertek, pl hierarchikus struktura, finanszirozas, es akar a muveszeti munkaban. annyira azert nem ujkeletu a szinhaz mai formaja, hogy ez ne ferne bele. de nem akarok josolni, csak meg akarom erteni vhogy ezt az allovizet, amit a ket szinhazszakerto is firtat.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-21
Igazad van, igazam van - hát abba is hagyhatjuk ezt a nagyon érdekes vitát, mely nekünk jólesik, de egyébként meddõ, abból a szempontból, hogy a színházcsinálók nem vesznek részt benne, tehát a mi okos szavainktól sajnos nem változik semmi... pedig milyen kár! Hogyan lehetne vajon "visszatévelyíteni" az eltévedetteket?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Hát hiszen igazad van, Zsuzsa!
Talán csak azon az egy ponton van vita köztünk, h. én lényegesen nagyobbnak gondolom a színház ill. a színházcsinálók felelõsségét. Ahogy már mondtam: nem nézõ csinálja a színházat. Sose az csinálta. Most meg hirtelen olyan fontos lett a nézõ ízlése meg elvárásai, h. az alibi minden színpadon elkövetett szörnyûségre.
Há´mikor volt a színház demokratikus intézmény, könyörgöm?! A népakarat fóruma?!
Valakik nagyon el vannak itt tévedve.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Persze, hogy katasztrofális volt, de most is katasztrofális, csak annak idején még voltak merész lázadások, most meg pénz-beszél alapon mindenki mindenbe beletörõdik és egy örökkévalóságra el vagyunk szappanoperásodva. Nem oldódna meg minden, hogyha jó darabokat játszanának, tudom, de én nem tudom irodalommentesen nézni a színházat, ez nyilván az írói átok egy része. A mindenféle cenzúrákat ki lehetett játszani, és ki is játszották sokszor, nemcsak a színházban, máshol is. Most meg mi van? Beszarás, hogy jajistenem, ugyan mi fog tetszeni a közönségnek. Jajistenem, mi van, ha nem adunk neki elég limonádét, és visszamondja a bérletet. Az egyik szepsi ismerõsöm évad elején panaszkodott, hogy nem akarnak bérletet venni, mert idén túl sok a dráma. Mondtam neki egy adag iróniával: mondd meg a bérleteseknek, hogy láthatják azt a darabot, amiben a Harry Potter Londonban pucéron játszik. Tágra meresztette a szemét: iiiigeeen? Az irónia elúszott a füle mellett, maradt a kommersz igénykielégítés vágya... Jó, tudom, az Equusról eltér a véleményünk, meg ne is rángassuk elõ újra. Jó, tudom, hogy a nép szórakozni akar, nem a csúnya világ csúnya problémáival szembesülni, szakrális élményekrõl, beavatásokról meg már ne is ejtsünk szót... De ha másodvonalas vígjáték, akkor tessék úgy megcsinálni, hogy a lendülete ragadjon magával. Ha már a mondanivalója nem tud magával ragadni, mert az nincs neki. Bocs a kirohanásért... nem ellened...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Hát, a színház mint mûvészet, azért mégse csak a kétségbevonhatatlan irodalmi értéket képviselõ mûvek szemléltetése! Ennél a színház lényegesen több, szebb, összetettebb, komplexebb dolog. Vagy olykor, egyszerûen csak, MÁS.
Tudom, h. tudjátok, csak most annyira elmentünk afelé, mintha valóban ez volna a minõségi színház létrejöttének abszolút feltétele. Mintha attól, h. ha jó darabokat játszanának, megoldódna minden.
A szociban, és általában a mindenféle létezõ cenzúrák idején katasztrofális volt a színházak helyzete, Zsuzska. (Pontosabban: a színházaké is.) Ami akkoriban leginkább segített, az a mûvészek kurázsija volt, azt hiszem. A \"csakazértis\" máskor meg a \"csakakazértse\" gesztusa. Amibõl aztán igen komoly mûvészi programok tudtak születni.
Mindig visszakanyarodom ide: Nem lehet színházat megúszásra játszani. Színházat se. Illetve lehet, csak nem érdemes. Mert akkor az olyan is. A színház, ami \"... a megmaradásért eljátssza a színházat\", az végül magát a Színházat játssza el. Mintha csak kártyán.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Nem cenzúra kellene, hanem a színházat csinálók szemléletének módosulása. Egy mû olyan, amilyen, de gondolom a mûvészeti vezetõk vagy rendezõk többsége nem kényszer meg piti gazsulálás alapján találja ki, készíti el a mûsortervet. Választ a lehetõségek közül.
A "szoci nívójáról" kiegészítésként annyit: a legtöbb fiú kedvenc olvasmányai Karl May indiánregényei. Abban az idõben kiadták kb. 10 regényét. A rendszerváltásnak gúnyolt vircsaft után meg egy csomó addig ismeretlent (legalábbis számomra), hát ... jobb lett volna, ha a fiókban maradtak volna.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
õszintén szólva én nem bánnám, ha az ízlésficamos, szappanopera-ízû, cselekmény- és mondanivalómentes vígjátékokat megcenzúrázná valaki... - a Furcsa pár-okat, Hatan pizsamában-okat, Gyertyafénykeringõket meg a fenti cikk témájául szolgáló gyötrelmes darabot. persze meg lehet ezeket is jó szinten csinálni - de akkor is csak fél fokkal jobbak a Sass Józsi kabaréjánál. De hát demokráciában élünk, sajna, jöhet a bóvli meg a giccs, legtöbben jól lubickolnak benne, nem fuldokolnak, mint én. nyilván én nem tudok úszni az árral    Tudod, arra gondoltam, szerintem még a szociban is nívósabb színdarabokat láthattunk, leszámítva az egy évadban egy kötelezõ szoci maszlagot. azt kibírtuk, a többi viszont irodalmi mû volt.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Persze, Zsuzsa, tudom, mi mindenre képes a Thália "úri közönsége". Bár arról nem értesültem, h. a Revizor is mélyen érintett egyeseket.
Hát, nagyon gáz.
Hiányzik a cenzúra, mi?
név: Kozsár Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Enikõ, tudod-e, hogy petíciózás-panaszlevelezés a Tháliában is volt? A nyugdíjas közönség néhány agilis tagjától, a Revizor kapcsán. Az igazgatótól tudom, hogy követelték, azonnal vegye le a mûsorról.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-16
Értem. És köszönöm a választ.
A Székhelyit ért támadásokról tudtam -, már amennyit ezekrõl a médiának köszönhetõnek tudni lehetett -, de még így is elég rosszkedvû lettem tõle. Olyan jellemzõ volt az egész, és olyan nívótlan... Az igazgatóváltáskor meg azt gondoltam, h. hú, ezek nagyon jó nevek, jó színház lesz Szegeden. De hát ezek is csak afféle impressziók voltak.
Te, az nagyon durva, ha egy színi elõadást zendülés, palotaforradalom (-forradalmacska) követ, levélírással, bérletvisszaadással, miegyébbel! (Ilyenkor azt gondolom, tényleg egy agylágyult nép vagyunk.) Igen rossz emlékû idõket õriznek ezek a mûködések és beidegzõdések.
Látni meg azt látom, h. az egész országot, de nyugodtan fogalmazhatnék úgy is, h. a mindannyiunkat érintõ rothadási folyamatoktól a színház se maradhat(ott) érintetlen. Sõt.
Visszatérve Othello ügyére, és a bukás témájára. Egy színházi fesztiválon láttam ama \"othellózást\" (most jótékonyan elhallgatom a színház nevét, ami elkövette, mert egyébként egészen kitûnõ színházat csinálnak), az eset pedig azért volt különösen érdekes a számomra, mert korábban sose tapasztaltam, mi az, h. ha egy elõadás valóban MEGBUKIK.
Egy-egy ilyen fesztiválon zömmel és általában színházat értõ és szeretõ emberek ülnek, sokszor szakmabeliek, és a legritkábban se sznobok. Döbbenetes volt, ahogy a nézõtéren egy idõ után tapinthatóvá vált a feszültség. Elõbb csak fészkelõdtek, aztán fojtott suttogásba kezdtek az emberek, késõbb pedig szabályosan kiröhögték a színpadon folyó eseményeket.
A legsötétebb rémálma ez minden színházcsinálónak. Talán ki kellett volna várnom, hová tud elfajulni egy ilyen... Csak hogy én azt akkor már nem akartam látni.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-16
Hogy is néz ki egy megbukás? Állítólag levelek mentek, az elõadásról a nézõk is, meg azután bérleteket adtak vissza.
Na és persze az évad végén megelõzte egy fõigazgató váltás, hogy az elején kezdjem.
Székhelyi József több éves vezetés után 2008. tavaszán lemondott (mármint nem akart indulni az új pályázaton). A miértek hosszúak és messzire vezetnek, politikai támadásokon át, a személyes megfontolásokig. Négy jelentkezõ volt. A háttéregyeztetések és egyebek pletyka szinten élnek, éltek, de végül is két jelölt maradt: Gyüdi Sándor és Herczeg Tamás. Végül is Gyüdi lett, talán jó döntés volt. Kiemelte maga mellé Juronics-ot mûvészeti vezetõnek, a prózai tagozat élére pedig Telihay Pétert szerzõdtette, aki szinte nem is volt az évad elején Szegeden, mert máshová szólították szerzõdései. Ezt tudták és elfogadták a szerzõdés kötésekor.
Amikor a fenti események történtek, akkor ... állítólagos önkormányzati nyomás is szóba került, meg akkor már a nem jelenlét nem kívánatossá vált. A háttérben zajló esetleges történésekrõl nem tudok, ahhoz nem vagyok elég bennfentes. De a vége az lett, hogy Telihay közös megegyezéssel ment, Bodolay pedig egy bõ hónapja érkezett. Azóta csend van.
Amit lehet tudni: Szegeden (gondolom: is) a politika mindig bele akart és akar szólni a színházba, fontos pozíció, a város egyik (ha nem a leg-) fontos(-abb) kulturális intézménye. A polgármester fiatal, ambiciózus, Szegedet leggé tenni akaró ember. Tehát lehettek nyomások, ráhatások, mert egy színházi botránysorozat nem fér bele egy ilyen irányvonalba.
Egyébként Szeged közönsége is elég heterogén.
Hogy mennyire viseli az erõs hatáselemeket? Szerintem hasonlóan, mint Kassán. Csak Orwell után szabadon: "a nézõk között is vannak még egyenlõbbek", és az õ véleményük, kiállások vagy ellenérzésük, akkor is fontosabb, ha egyébként a többség jól veszi és szereti a bemutatott darabokat.
Az Othello kapcsán leírt gondolataiddal egyetértek.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-15
És mi lett azzal a fõrendezõvel? Elkergették?
Te, Mecénás, hogy néz ki nálatok egy ilyen megbukás? Eldöntik az "illetékesek" a büfében, h. a darab meg van bukva? (Nem viccezek, tényleg érdekel.)
Csak mert Tháliáéknál alapból más a helyzet. A Thália tájoló színház - is, tehát borzasztóan heterogén a közönsége. Nem nagyon lehetne egy-egy ilyen bukásba megegyezni. De kétségkívül legnagyobbakat bukni a nyugdíjasoknál lehet. Azok nem mímelnek ám semmit. Ha élvezik az elõadást, akkor az van, amit Pixel mesélt: felszólnak akár a színésznek is, amit az észrevesz, és ha még reagál is rá, akkor kész a happening. :-)
Komolyra fordítva: Nekem tulajdonképpen nincs bajom az erõs hatáselemekkel a színházban. Azt gondolom, h. ilyenek lettünk, h. erõsen meg és fel kell rázni bennünket ahhoz, h. meg- és felrázódjunk...
Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, h. bár legkevésbé se tartom prûdnek magam, és egyébként se csinálok ilyet lehetõleg soha, egy Othello-elõadást nemrég félidõben otthagytam. Iszonyúan feldühítettek azzal, h. számukra az Othello arról szólt, h. lehetõleg mindenki mindenkivel izéljen. Szóval, mindenki, aki csak lehetett, meg az is, aki nem, meg volt ott -aszva.
Errõl meg Zuboly egyik intelme jutott most eszembe: "Nem kell minden hormonzavart a színpadra vinni."
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-15
Érdekes a felvetésed. Vajon melyik korosztálynak szólnak a darabok?
Korniss Mihály: Büntetések címû, Kaffkáról szóló mûvének színpadra állításában érdekes és elég ledér, szabados jelenetek is vannak. A közelemben egy idõs házaspár ült. Azt a sápítozást, amit egy-egy ilyen kapcsán "levágtak", megért volna egy külön tanulmányt. Pl. kalappal bilizõs jelenet, páholy részen már-már nyílt szexuális-aktus-imitáció, stb.
Az is eszembe jut, hogy mostanság bukott meg Szegeden a fõrendezõ, mert túl szabadszájú volt az új évad elsõ három bemutatója.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-14
Enikõ, meghiszem azt valaki múltkor mesélte nekem, hogy az egyik elõadásban színre lepett a "gyanús személy" és az egyik néni elkiáltotta magát "ez az a nõ" :)
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-13
Igen ez így már világos.
Mindezzel lényegében én egyet tudok érteni.
Pixelnek: Idõnként elõ szoktam fordulni a nyugdíjas bérletes elõadáson is. A nyugdíjasok direkte a kedvenceim. A múltkor egy olyan hölgy elõtt ültem, aki végig kommentálta a kolléganõjének a színpadi eseményeket. Közben megfájult a lába (na, de hogy mért pont a lába?), és errõl is értesített minket. Végül összefoglalta a tanulságot is: "Ez a darab már túl modern volt nekünk, Mari!" (Mármint a Szerelem, ó!)
Hát nem aranyos?
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-13
Enikõ azt hiszem, félreértettél. Lehet, hogy Arisztotelész az alap, de ha a nézõ nem fogékony, nem a színházért (a darabért) megy az elõadásra, hanem a megjelenés kedvéért (ilyen értelemben használtam a közösségi tér kifejezést, végiggondolva, tévesen), akkor a színész szívét-lelkét kiteheti, akkor sem ér el (túl) sokat.
A színész szerepét illetõen egyetértünk, õ a legfõbb, de mégiscsak "játékszer", aki eljátssza, megjeleníti, tolmácsolja nekünk a darabot, a mondanivalót. Természetesen nem eszköz, hanem egy különleges képességû ember, aki úgy tud belebújni más ember(ek) bõrébe, hogy saját valója nem veszik el, az elvarázsoltságból vissza tud térni. A jó, az igazi színész. A többi ... de õk is szép számmal vannak. De hát egyetlen pálya sem csak az odaillõ, rátermett, igaziakból áll, bárhonnan lehet példát meríteni.
Színházat csinálni mindenki tudhat, mint ahogy mindenkibõl lehet tanár, festõ, esztergályos, stb. De persze tudjuk, hogy ez így nem igaz. Mint ahogy jó színházat sem tud mindenki csinálni.
Általában nem vitatom a rendezõk, a színészek hozzáértését. Egyedi esetekben van baj. Még akkor is, ha tudják, mirõl szól a darab. Attól még nem biztos, hogy a mondanivalót sikerül is tolmácsolni. A "játsszunk valamit" színház meg nem sokat ér.
A közönségrõl meg már írtam.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-13
Hát azt a Hair darabot megnéznem a Tháliába amit Mecénás irt, de akkor amikor a nyugdíjas bérletes megy heh szegény pesmékeres emberkéket ahogy kivonszolnak járókástól, bocsi gonoszkodom   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-13
Csak egy megjegyzés: Arisztotelész nem vmi után, hanem mindenek elõtt jön. Arisztotelész az alap. Vagy legalábbis az egyik, ám nagyon fontos és erõs alap.
A Te érvelésed szerint mindenki tudhat színházat csinálni, aki intellektuálisan kellõképp felkészült rá... Csakhogy ez nem így van.
Egyébként általában tudják a rendezõk, h. a darab mirõl szól. Amatõröknél lehet olyat rendszeresen megfigyelni, h. láthatóan már elolvasni se tudták a darabot, amit bátorkodtak színpadra vinni.
A színész meg hogy volna már eszköz a színházban! A legfontosabb ember az - õ tu. a színház maga. Ahol õ van, ott van a színház is. (Az igaziakról beszélek, nem azokról, akik csak úgy tesznek, mintha színészek lennének.)
A mûködõ színház pedig valóban közösségi színtér. A funkciója pedig mindenkor az volt, amit már mondtam: tükröt állítás, megtisztítás a közösségi élmény gesztusában.
Ami nem ilyen, az nem színház.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
Kaposvár valóban az egyik legjobb színházi mûhely volt. De most Schwajda lett az igazgató és minden haladó hagyományt megszûntet és felszámol. A politika játékszerévé lett, a barátnak koncot osztogatás része.
http://www.es.hu/index.php?view=doc;19519 - Koltai Tamás
http://www.es.hu/index.php?view=doc;20975 - Vásárhelyi Mária részletesen olvasható.
Emon-nak: érteni a szerzõt: milyen üzenetet közvetít a darabjával. Téves közlés: amikor nem az üzenetet, hanem valami egész mást közvetít. A rendezõ és/vagy a színész nem érti, mit játszik.
A rendezõ kitalálja, hogyan lehet (aktualizáltan) közvetíteni a színpadra vitt darab üzenetét, milyen formában lehet ezt közvetíteni. A színész maga a játékszer, hangjával, gesztusaival, megjelenésével, játékával, stb. Ha mindez mûködik és a nézõ vevõ a darabra, hajlandó együtt élni és gondolkodni, akkor jöhet Arisztotelész. Egyébként csak az idõ múlatására használt látványosság az egész. Vagy valami közösségi színtér, ami funkciójában másképp mûködik, mint amiért a színház van, él, mûködik.
név: emon e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
nem igazan tudok egyeterteni az alabb felsorolt elvekkel, foleg a mondanivalos reszekben, de ugy az egesszel egyaltalan. sorry. ezt nem allithatja senki sem kovetelmenynek, hogyha szinhazra adom a fejem, akkor nekem ismernem kell a szerzo...eletrajzat, bibliografiait, kritikait, esetleg idezeteit? teves kozlesek....az meg mi? csak egy igazsag van? valami ilyesmit takar ez? mi a mondanivalo? nem kotekszek, csak nagyon nem ertek egyet.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
A színház az itt és most mûvészete. Akkor is, ha próbák sora elõzi meg az elõadást. De mindig egyedi és megismételhetetlen. A hiba hiba marad. Nincs "vegyük még egyszer". A jó színész ezzel együtt tud élni, és a váratlant be tudja építeni játékába, kilépni a gyakorolt szerepbõl, majd visszatérni a folyamathoz.
A közönség szerintem fel tud nõni és fel is nõ a színházhoz, sajnos néha le is nõ. Legalább három dolog szükségeltetik egy nézõnek: 1/ értse a darab szerzõjét; 2/ értse a rendezõi szándékot (mondanivalót); 3/ a színészi tolmácsolást képes legyen fogadni és fordítani +1/ képes legyen a téves "közlések" felfedezésére. Ha a közönséget a színház érdekli. A társadalmi esemény színház olyan, mint a háttér-televíziózás. Kommersz és könnyen fogyasztható: nem követel folyamatos figyelemmel kísérést és együtt gondolkodást.
Régen a nézõ passzív befogadó volt, már láttam kísérleteket aktivizálásra is. Nekem egyik kedvencem a szegedi Hair, amikor a nézõket igen provokatív módon vonták be a darabba.
Az elsõ felvonás vége a tüntetések jelenete. Két rendõr megjelenik a színen, pásztázza a tüntetõket, majd kifordulnak a nézõk felé, a nézõtéren kiszúrnak valakit, aki gyanús elemnek állítható be, odafutnak hozzá, és kivonszolják. Hogy a be nem avatott nézõ hogyan reagál, ez már szinte performance, de itt és most, és megismételhetetlen. És egy provokatív mondat a végén: "Maguk meg mit bámulnak, hát nem veszik észre, hogy szünet van? Menjenek!"
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
Tökéletesen igazad van, Gábor! Bár megértem Pixel és Mecénás rezignáltságát is. Azzal kapcsolatban viszont tévedsz, Pixel, h. a szakrális szerepét betöltõ színház elveszítené a közönségét. A helyzet az, h. ez pont fordítva igaz. Mecénás, Kaposvárt emlegetted. Nem tudom, most mi van ott, de az elmúlt harminc évben a kaposvári Csiky Gergely Színház egy olyan szellemi és szakmai mûhely volt, amihez messzi földrõl elzarándokoltak az emberek. A szakmabeliek is! (Komorék, Zsámbékiék, Ascherék, Babarczyék egy ún. daliszínházból csináltak egy csodát.)
Amúgy meg minden korban szokás volt a közönségízlést szidni, de errõl meg azt gondolom, h. nem a kozönség csinálja a színházat, meg különben is: minden színháznak olyan közönsége van, amilyet megérdemel.
Tháliáéknál színházcsinálás címén gyakorta egymás - színháznak és közönségnek - kölcsönös lezüllesztése folyik. Idejénél korábban leveszik mûsorról a Hamletet és a Tótékat, viszont olyan Hyppolizást mûvelnek országszerte, h. attól a maradék jóízlésû színházbajárót a guta üti meg. Persze, siker az van belõle mindenütt. (A gatyaletolásnak is szép sikere volna.) Ennél már csak az rosszabb, amikor vmi nemes anyagot játszanak, kiváló rendezésben - ám a \"színészek\" szabotálnak. Markíroznak és vakerálnak. Akkor épp ennyi telik tõlük? Lehet.
Tudjátok, ha egy színész se önmagát, se a hivatását nem tiszteli, akkor én igazán nem tudom, h. a közönségétõl mi jogon vár el bármit is.
A szakrális, rituális szerep felvállalása nem bemondásra mûködik. Az egy viszony, viszonyulás a világhoz, önmagunkhoz, a másik emberhez stb. annak tudatában, h. Valaki figyel ránk, és mi tulajdonképpen annak Valakinek dolgozunk. Például azzal, h. olyan színházat csinálunk, amiben a közönség megtisztulni jár. Arisztotelész világosan kifejtette a Poétikájában, h. a karatzis tu. micsoda. (Állítólag újörögül a mosodának is az a neve.) Ez ilyen szépen, egyszerûen igaz.
Koltai Tamás egyik írásából idézek még, mert halálosan egyetértek vele: \"Ha a mûvészet azt lesi, mivel elégíthetné ki legkönnyebben a közönséget, már nem mûvészet. (...) Igényt kielégíteni és ebbõl megélhetésre szert tenni szolgáltatóipari tevékenység\".
Azon szintén el lehetne gondolkodni még, h. Kassa város magyarsága, konkrétan, hogyan viszonyul a színházához. Szerintem gyalázatosan.
Ettõl függetlenül a közönségszervezés az egy szakma, tehát meg lehet tanulni. Ha nem tudjuk csinálni, el kell menni oda, ahol tudják, és meg kell tanulni, hogyan, mi módon is lehet elõadásokat eladni, emberek színházba bevinni.
A megtanulhatatlan részébe pedig bele kell tenni önmagunkat, nem félig és nem fanyalogva - hanem teljesen.
Vannak helyek és vannak színházak is, amik így mûködnek. És egyikrõl se hallom, h. éhhalált haltak volna benne az emberek.
Arról ne is ¶zólva, h. ha vki nem színész, egy intézmény meg nem színház, ha jó sok pénz adok neki, akkor attól õ már az lesz?!
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
lehet, nagyon dilettáns lesz a véleményem, de megkockáztatom: a színháznak szerintem ismernie kell a kozonségét, és olyan nyelven kell hozzá beszélnie, hogy az értse ot. Voltam a gútai Meteorit fesztiválon egy olyan eloadáson, ahol négy nyelven ment a szoveg. a kozonség pedig helybéli volt: a nénik bácsik úgy vitték a kultúrba a biciklijuket, hogy el ne lopják nekik. az eloadást feszengve, kínosan ulték végig. most nem azt mondom, hogy feltétlenul kommersz színházat kell csinálni, hanem azt, hogy olyat, ami az értéket át tudja adni a kozonségének. nagyvárosban megférnek az abszolút experimentetív kezdeményezések is, mert meg tudják találni a saját kozonséguket. hét nyolc kilenc éve, amikor még gimisként minden thalia eloadásra elmentem, úgy tunt, ok a három habkonnyu szórakoztató és egy komolyan gondolt darabbal tudták megtartani a kozonséget. lehet, a kassai kozonségnek ennyit fogad be a gyomra és ilyen arányban: három Kakukk Marci egy Kaligula... hogy a színháznak az itt és mostja fontos (azt hiszem, ez Toled van, Eniko), nem tud hozzá a kozonség "felnoni" mint a képzomuvészethez,(csikorog a példa, de jobbat nem találtam)- nincs ideje rá.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-12
A net ördöge elvitte a hozzászólásom.
Hát újra:
A színház sajnos elsõsorban társadalmi esemény. Idõnként már a felvonások közti szünetek a fontosak. A "ha õk ott vannak, nekünk is ott kell lenni" állapot. A színház zsíros állás, megélhetési mûvészet (lásd Kaposvár). A színház szembenézés magunkkal? Ugyan, még meglátnánk hibáinkat, mi, a tökéletesek!
A színész kiteheti szívét, lelkét a közönség elé: nézzük, ki van itt, mi van rajta, mit csinál. Most jutott eszembe, mi történt ma, hát elmondom, suttogva, halkan, hangosan. Ja, én fontos ember vagyok, hát persze, hogy nem kapcsolom ki a mobilom. Stb.
Nem irigylésre méltó a magukat színésznek vallók helyzete.
De nincs még minden veszve: vannak még igazi színházat szeretõ emberek, és szerencsére sokan!!
A luficelebek: a világ salakja, a semmibõl is pénzt szakító médiaantisztárok. Egy kérdés felvetõdik bennem: mi volt elõbb, e "kedves", ellenszenves anti-k vagy az igény rájuk? Folyománya: a paparazzók voltak elõbb vagy a magánélet szentségét és intimitását semmibe venni kívánó igény? A magyar kereskedelmi média valósága: tényleg Mónika-show-k kellenek a közönségnek?
S egy friss sajgás: Koroknay Géza kiváló szinkronszínész, médiaeseménnyé mégis "Foxi" tette.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-11
Kassai magyar egyetemista klubtagjaként az egyik összejövetelünkön feldobtam a témát, hogy ideje lenne nekünk is elhívni valamiféle közéleti személyiségeket. Válasz : Anetka, Kiszel Tünde ... . Szóval valóban baj van a közönséggel és errõl leginkább a masmédia tehet. A színház meg vagy szakrális szerepet fog betölteni,de akkor tönkre megy, vagy közönség darabokat fog játszani amibõl megél. Kulturális jégkorszak ami a nézõket,közönséget illeti!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-11
Hát, régen lehettél, Gábor, diákelõadáson, ha azt hiszed, h. a közönséggel, mint olyannal, nem lehet baj sohase...
:-)
És most komolyan: Nem olyan egyszerû ez, mint amilyennek látszik. A színház, kevés kivételtõl eltekintve, régen elszakadt már rituális, szakrális szerepétõl. Miközben minden valamirevaló színház és színházcsináló tudja - van önmagáról ilyen tudása, tudomása van róla -, h. lényegénél fogva szakrális szerepe, küldetése van. (Minden mûvészetnek az van.)
Persze, ezt szakrális kapcsolatot minden korban és idõben újra kell gondolni. Meg kell teremteni. Az abszurd és annak a spec. magy. variánsa, a grotesz azért különösen kedves az én szívemnek, mert megtette - történelmi térben és idõben - azt a kíméletlen szembenézést a korunkkal és benne önmagunkkal, ami pl. a görög színháznak v. Shakespeare-nek még természetes gesztusa volt. (Azt hiszem, Pixel, egy körrel megint beljebb vagyunk.)
Mecénásnak: Tudod, ha egy színi elõadás nem más, mint társadalmi esemény, akkor természetesen nincs nyilvános és zajos bukás - mindenki a helyén marad.
Kevésbé zajos v. zajtalan bukás persze ettõl függetlenül azért még létezik. Az akkor történik meg, amikor minden igyekezet, legjobb tudás és szándék ellenére egy elõadás halott marad.
A színészeknek erre van egy mondásuk: \"A bukásért éppúgy meg kell dolgozni, mint a sikerért.\"
És ez is figyelembe kell venni.
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-11
szerintem sincs baj az abszurddal, mint olyannal, Orkény vagy Yonescu darabokat sikeresen szoktak játszani, ami még eszembe jut- lehet, kicsit másféle- a Holló színház avagy L´art pour l´art társulat mára megkopott de pár éve még virágzó kozkedveltsége. nem hiszem, hogya kozonséggel lenne baj. lehet baj a kozonséggel egy színház esetében? a karikatúra jut eszembe, amikor egy szakadék folé nyúlik egy léc: színészek a léc végén a szakadék folott, a kozonség a szikla peremén a léc másik végén. nincs kozonség, zuhan a színház.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-10
Szia, Enikõ! Azért olvasgattam, csak nem írtam.
Az emberek ritkán menekülnek a színházból. Én úgy tapasztalom, hogy sokakban két beidegzõdés mûködik: 1/ ha már elmentem, illik végigülni az elõadást, akkor is, ha már-már élvezhetetlen; 2/ tapsolni illik és a rosszul sikerült alakításért ugyanúgy jár a színésznek a vastaps. A kritika meg írjon, amit akar, s lehet, hogy még a kritikus kerül kellemetlen, megtámadott helyzetbe, ha le meri írni egy elõadás gyengéit.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-06
Szia, Mecénás! Karácsony óta híredet se. Jó, h. visszatértél.
Gábornak elmulasztottam válaszolni: Nem, sajnos nem láttam Podmaniczky Beckett-parafrázisát, de szeretném megnézni.
Egyébként groteszket v. abszurdot valószínûleg sose volt könnyû játszani, bár mint közelítési mód - világlátás és ábrázolásmód - nagyon fekszik ez nekünk, magyaroknak. Úgy tartják, az abszurd másfajta befogadói magatartást kíván a nézõtõl is. Biztosan így van. Bár magam nemigen tapasztaltam olyat, h. hanyatt-homlok meneküljenek az emberek egy elõadásról csak azért, mert épp \"másfajta befogadói magatartás\" váratik el tõlük.
Ha palira vannak véve, akkor inkább fogják menekülõre.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-05
A színházi elõadáshoz nem tudok hozzászólni, mert nem láttam. A színdarabok minõségérõl és színpadra állításukról elég vegyes benyomásom van. Jó darabot is lehet csapnivalóan ... és a rossz darabokkal is lehet (legalább részben) varázsolni.
A kultúráról: mindegyiknek megvannak a maga értékei és árnyoldalai. A más nyelvre, közegbe átültetésnél mi választunk. Mit merítünk belõle? Az értéket vagy a selejtet? Talán ez már a mi felelõsségünk.
A szerelemrõl: szép szavaink, mély érzéseink kifejezõi devalválódtak, elkoptak, üres frázisokká váltak. "Szakirodalomként" jut eszembe Lázár Ervin: Négyszögletû kerek erdõ-je. Most nem mesélném el az egész ide vonatkozó részt, csak utalásként: Dömdödöm miért is vált Dömdödöm-mé?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
"Repedt ajkú firkász" gyógyuljék, nem fogunk rajta összeveszni - e perctõl közkinccsé minõsíttetik.
Pixelnek: Minden kíváncsiság provokáció, de most mondjam harmadszor is azt, amit szoktam?: Hát hisz az NEM BAJ!
Mellesleg, tényleg nem baj.
Színházi tárgyú írásokat keresõ "hallózásodban" pedig készséggel veled óbégatok.
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
nem éltem meg, de bár meg is élnék belõle, gyártanám nektek garmadába. most viszont be vagyok havazva, fordítok épp, de mihelyt lesz idõm, nekilátok. különben színészinterjúzni balesetveszélyes, tegnap elestem a Tháliából a Márai Stúdióba menet azon az átkozott hepehupás járdán, és fölhasadt az ajkam, ami ronda is, kellemetlen is, fáj is, meg fogyókúra is (az utóbbi nem haszontalan). ám ha nektek van kedvetek versengeni egy repedt ajkú firkászért, hát csak rajta.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
A rovartra hiányzik is a színház, az is lehet, hogy még külön rovat is lesz belõle de jó volna nem Thália rovatnak hívni de hat ki szállítana be más színházi írást, haló valaki ...? Amúgy Enikõ sejtettem,hogy nem úszom meg 10 ponttal ismerve a stílusodat kb. pont ilyen jellegû választ vártam, a kérdés meg nem provokáló volt hanem kíváncsi.   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Zsuzska! Mint látod, mint látom, vetélkedünk érted. (Zolinak: Egy csolnakban evezünk, Uram!)
Küldd az interjúkat! Hát megéltél már Te ilyet a pályafutásod alatt, h. szerkesztõid hajbakapjanak érted?   
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Hajrá várom a színészinterjúkat!!! Négy okvetlen kell de 6 is fér de nekem 8 ha annyi lesz is
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
könnyelmû ígéreteket nem szeretek tenni, ezért annyit mondok, hogy a Titusz-interjú anyagát tegnap éjjel vettem fel, 3 napja meg a Kica Kati-félét. ha azt mondom, február végére, autorizáltatva meglesz mindkettõ, ezt a határidõt tán tartani tudom, ha az alanyok is úgy akarják. közben majd nézek ki magamnak újabb áldozatokat, mert beszélgetni jó, megírni is jó. de mivel nem akarom a rovartot sem ezt a rovatot elárasztani színész-interjúkkal, mondjuk évad végéig négyet megígérhetek, tán ez se lesz könnyelmû ígéret.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Zsuzsának: Igen, a "szerelem" ebben a darabban az egy "elidegenítõ elem". :-) Mert beszélnek a figurák arról, amirõl épp beszélnek, amikor egyszer csak - derült égbõl villámcsapás, óne kontextus - egyikük, mikor melyikük, bedobja a szót: SZERELEM. ("Na de a szerelem!"; "És a szerelem?") Az embernek meg kedve volna visszakérdezni: Hogy jön ez ide?
(Ismered a régi viccet: Egy "római polgárt" kirabolnak, siránkozva meséli a cimborájának, mi mindent vittek el tõle. Mire az megkérdi: "Mekkora a károd?" - Mire a sértett, megütközve: "Há´hogy jön ez ide?")
Szóval, ebben a darabban bármelyik szó bevethetõ volna a szerelem helyén, pl. a SAKK is. Az is szép játék, azt is párban játsszák, izgalom is van benne... És az se szigorúan kétszemélyes. Gondoljunk csak a szimultán sakkjátszmákra...!
És annak kábé annyi köze van a szerelemhez, mint ennek a darabnak.
Az viszont tényleg érdekelne, h. Tituszék hogy voltak ezzel a darabbal... De ez már a Te reszortot. Megírod, ugye?

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Szia, MS! Ez lovagias gesztus volt, köszönöm. De az nem baj, ha Pixel provokál, szabad neki. :-)
Épp azon gondolkodtam, h. az milyen kabaréba illõ helyzet lenne - csak képzeljétek el! - , ahogy itt írnám épp összefele, tíz pontban, h. milyen a jó színház - Enikõ szerint. Kuplégyanús szöveg lenne az még akkor is, ha véresen komolyan gondolnám minden sorát.
Komolyra fordítva: Minimum húsz éve próbálom legalább saját magam számára meghatározni, h. a színház az tulajdonképpen micsoda. (Mitõl lesz színház valami játék, valami úgy tevés és mintha?...)
Ha színházról írok, akkor néha, nagy ritkán sikerül ebbõl a megfoghatatlanságból vmit megfogalmazni... Így aztán, még ha akarnék se tudnék neked itt most \"tíz pontos\" választ adni, Pixel!
Különben nagyon sokféle színházról való gondolkodás van, és mindegyik legitim. Épp ezért tételesen, posztulátumokba gyûjtve nehezen fogalmazható meg, h. a jó színház milyen, v. hogy egyáltalán a színház, az micsoda. (Bertold Brecht, pl., aki azért elég sikeresen fogalmazta meg e tárgyban a maga követelményrendszerét, még õ is oda jutott az ambíciójával, h. néhányszor az életében arra kényszerült, h. azt mondja: \"Minden, amit eddig írtam, érvénytelen.\")
Van viszont egy régi interjú Nádas Péterrel, amit a Színház c. szaklap készített vele egykoron, amelyben elõször képzõdött meg az a gondolat, ami késõbb amolyan Nádas-tételként vált ismertté. Jelesül az, h.: \"A színház a rituális összelélegeztetés mûvészete.\"
Ennél én ma se tudnám pontosabban megfogalmazni, hogy...
- „Mit jelent neked a színház?
- Nem tudom. valami sötétet. Olyan, mint gyermekkoromban egy délutáni ébredés. Forró sötét. És csend van. Hiába beszélnek, akkor is csend van. A deszka recseg, ruhák suhognak, sikítás, két kard összecsendül, vagy két kehely, ordítanak, sóhaj – és ezek a hangok nagyon fontosak. Sötét és csend, meleg és fény, hangok. És lélegzetvételek. A lélegzetvételek is nagyon fontosak. Nekem a színház azt jelenti, hogy lélegzõ, sötét burokban ülök, és a távoli fényben, egy irdatlan fehér oszlop alatt Tõkés Anna a melléhez kapja, a torkára csúsztatja kezét, teste mereven, mintha fa készülne dõlni, elõrebillen, és mond is valamit, sõt nagyon hosszan mondja, de ennek az egésznek csak az a lényege, hogy nagyon szeret valakit, aki nem szereti õt, mert mást szeret, és ezért elment, és Tõkés Annát otthagyta az oszlop alatt állni, és akkor én is ugyanígy kezdek el lélegezni, mint õ. Lihegek, még ha fegyelmezem is magam. És mások is, ugyanígy, pedig õk is fegyelmezettek. Közösen. Pedig mindenki csak a maga tüdejét használja. Jó lenne tudni, hogy mit jelent ez, és nem csak nekem, hanem úgy egyáltalán: színház. Tömeghisztériát, megszabott keretek között? Azt, hogy az ember mégiscsak szereti, ha beleavatkoznak legsajátabb ügyeibe, a lélegzetvételébe? Összelélegeztetést, de önkéntesen? Rituális rendetlenkedést? Az érzékek egy húron pendülését, rendet? Ezt is, azt is, talán. De ez is csak egyetlen megközelítés. Kezdhetném elölrõl?“
Kezdhetném elölrõl?

név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Pixel, provokálsz? Elõbb foglald össze te, hogy szerinted mi az!
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Enikõ, a szívembõl beszélsz. Csak persze sokkal plasztikusabban és pontosabban fogalmazod meg, mint én tenném. Titusz egyébként a minap árulta el nekem, hogy "okádhatnékja" van a darabtól, soknak találja a szerelem harmincötszöri ismétlését egy felvonás alatt.
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-03
Eniko, mit jelent neked a jo szinhaz , kivancsi lennek ra. Peldaul ha 10 pontba foglalnad ?
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-03
Ugyan a darabot nem láttam, ezt a kritikát nagyon megszerettem. Úgy érzem éppen erre a darabra rímel a pozsonyban múlt héten játszott Podmaniczky: Beckettre várva címû Godot parafrázis budapesti R.S.9 színháztól. Itt viszont semmi sem mûködött, semmi. A darab csak "üresen" volt groteszk, nem volt humora, a poénok kínos jópofizásnak, a dráma öncélú helyzetetgyakorlatnak tûntek. Nem adott hozzá semmit a Godothoz. Mindvégig éreztem a széket amin ültem. Úgy látszik nem olyan könnyû ma groteszket csinálni, elvégre eléggé körbejárt téma. Látta valaki?