Szimbolizmus és szecesszió, I.

Szimbolizmus és szecesszió közé nehéz határvonalat húzni. Viszonylag könnyû felismerni a szecessziót akkor, ha a jellegzetesen bizáncias klisséit alkalmazza. Ha nem, akkor már nem egészen egyértelmû a helyzet.

Mindkét esetben a szomorúság, a kiábrándultság, a rezignált elmerengés jellemzõ, meztelenség, testhez tapadó nedves ruhák... Õsz és dekadencia. Másnaposság. Mintha a múltbarévedéstõl lenne beteg mindenki. Rengeteg hamis illúzió dicsõ nemzeti múltról, félistenekrõl - akik mindig tudták, hogy mit kell tenni, sohasemvolt hõsökrõl, hirtelen megtalált nagy nemzeti eposzokról, kéziratokról, meghamisított régészeti feltárásokról, átírt dátumokról..., ellenségkeresésrõl.

Gyönyörû nyakú, bamba tekintetû nõkrõl, akik belefáradtak a szerelembe és éppen az öngyilkosság gondolatával kacérkodnak. Halálkultusz.

A szimbolizmus a kimondhatatlant, a láthatatlant kutatta, az álom, a képzeletbeli világ izgatta. Hatása a XX. század minden mûvészeti törekvésében érezhetõ. Nyomelemeiben máig megmaradt.

A szecesszió a századforduló jellegzetes, dekoratív irányzata, barokkra emlékeztetõ szeszélyes formákat használt, átmenetet képez a modern felfogású mûvészetekhez. Nevezték fiatal stílusnak, jugendstilnek, új mûvészetnek, art noveau-nak, elkülönülésnek, elhatárolódásnak, vagyis szecessziónak is.

Az építészetben a tudomány és a technika fejlõdése új lehetõségeket hozott, az öntöttvas konstrukciók és a vasbeton alkalmazása alapjaiban rázta meg a régi világ építészetrõl alkotott elképzeléseit. És mivel az építészet a mûvészetek anyja, megváltozott a festészet és a szobrászat hozzáállása is - úgy a világhoz, mint a nézõhöz...
Az épületek az öntöttvas és az acél konstrukciók, valamint a vasbeton alkalmazása következtében az ég felé törtek - mintha elérkezett volna az idõ a babiloni kudarc komplexusának leküzdésére.
Komplexusok és pszichiáterek...
Sigmund Freud megtalálta az ember lelke mélyén szunnyadó állatot és elkezdte ébresztgetni azt. Sokak szerint õ tekinthetõ a késõbbi szürrealizmus igazi atyjának...

A XIX. század leltárt készít az értékekrõl, rendszerez és polcokra rak, címkéket tervez és elnevezéseket, meghatározásokat gyárt. Legújabb kornak nevezi magát... Ekkor nevezik el reneszánsznak a trecento és cinquecento közötti idõszakot és középkornak a lovagkort. Ha valami nem illik bele az elképzelésekbe, azt átírják, meghamisítják vagy elfelejtik megemlíteni. Nagy tudálékossággal rendszerezik sekély tudásukat bölcs professzorai az akkori akadémiáknak és írnak zengzetes tanulmányokat hazugságokról.
Békeidõ!
A dekadencia szinte megfogható. Európát egyfajta dermedt várakozás, valamiféle világvége-érzés keríti hatalmába.
Nagy pusztulás kezd kirajzolódni a háttérben.

Az építészet a historizmus befolyása alatt áll, a régi stílusok újjáélednek és összekeverednek, a múlt fura, eklektikus egyvelegévé válnak (Magyarországon a parlament épülete a dicsõnek álmodott középkor összes stílusát tartalmazza, kupolája Mátyás reneszánsz nagyságának szimbóluma).
Chicagoban a XIX. század végén épülõ felhõkarcolók neoromán vagy neogótikus stílusúak. Egész európában meghatározó a történelmi korok újjászületése, fõleg a középkori stílusoké, de jellemzõ a neoreneszánsz, a neobarokk és a századforulón a neoklasszicista stílus megjelenése is.

A századfordulón az építészet még egy kísérletet tett arra, hogy egységes keretbe foglalja a mûvészeteket, de hiábavaló volt minden igyekezet.
"Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban, minden szerelem darabokban, minden egész eltörött..." - írja Ady.
Minden dolog, ami sokáig elfért egy gyûjtõfogalom alatt, önállósítani akarta magát.
A világot összetartó erõk meglazulnak, a világ négy sarkán lekötözött angyalok széttépik láncaikat és kiszabadulnak.
Isten visszavonult a világból és Nietzsche beleõrült a hiányba, ami utána maradt.
Az Értelem újabb parancsolatokért indult a Szent Hegyre, közben meg a nép bálványimádó lett újra. Megidézték Molochot, aki visszatért a kárhozatból. Most Pénznek nevezi magát és a Siker az õ prófétája.
Elérni a Sikert az élet minden területén: sportban, munkahelyen, szerelemben, mûvészetekben... - ez ösztönzi az európai embert egyéni teljesítményekre. A régi értékek, mint a barátság, becsület, család, hit, törvény... - a Siker útjában álló akadályokká váltak. Korláttá, teherré, amelyektõl meg kell szabadulnunk.
Így vált a sikerhajhászás a Pénz újratermelési folyamatává. Így váltunk a Pénz anyagcseréjévé mindannyian.