[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Szövegváltozatok és szövegköziség (1. rész)

szerző: Fried István 2016-06-27

 

Szövegváltozatok és szövegköziség (1. rész)

 

A Rovart folytatja a Kazinczy Napok nyelvművelő rendezvénysorozat előadásainak folytatásokban való leközlését, amelyet 2015-ben indítottunk. A 47. Kazinczy Napok során elhangzott előadásokat Kolár Péter bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk. 

 

(Kazinczy Ferenc „ön-átírásai”-hoz)

 

Als Autochon rechne ich

Es mir zur höchsten Ehre,

Wenn ich nicht gar zu wunderlich

Selbst Überliefrung wäre.

(Goethe) /1/

 

Az igazi ékessen-szóllás abban áll, hogy

azt mondjuk a mit kell, és csak azt

mondjuk a mit kell.

(Kazinczy) /2/

 

 

Irodalomtörténeti közhely, hogy Kazinczy Ferenc sokat, talán szüntelen javított elkészült művein, fordításain, már-már közlést gátoló módon tekintett (majdnem) ideiglenesnek minden alkotást, amelyet nemcsak letisztázott, esetleg mással lemásoltatott; majd újra átnézett, hogy a nyomdásznak szóló részletes utasítással az olvasók számára hozzáférhetővé tegye.  Feltételezhetjük, olykor eleve köztes megoldásnak hitte, aminek végül is pontot tett végső mondata után; olyan szövegállapotnak, amely csupán meghatározott idő terméke, korántsem ideális megoldás, ilyen talán nincs is. A legjobbhoz, a véglegesen rögzítetthez, az ideális szövegállapothoz nem lehet eljutni, legföljebb a megfelelőhöz, a jobbhoz. 

 

A kritikai kiadás munkálatai során készültek olyan dolgozatok, amelyek Kazinczy változtatásait szemléltették, ezeknek a változtatásoknak nem csupán mikéntjével foglalkozva, hanem a miért kérdéséhez is közelítettek. /3/ Feltárult, hogy nem minden esetben magyarázhatók ezek a correctio-k külső okokkal, lett légyenek azok kényesebb természetűek, esetleg hatalmi érzékenységeket sértve, netán stilisztikaiak, ideértve a messze nem mellékes jóhangzás szempontját. A „neoklasszicista fordulat” szerves részeként megfogalmazódó nyelv- és stílusújítás a kilenckötetes „egyveleg írások”-ban /4/ ér el a legmesszebbre. Kevesen vannak, akik egybevetvén (a jól jegyzetelt új kiadást kézbe véve) a korábbi és a későbbi szövegeket (egyikkel-másikkal Kazinczy már a kiadás éveiben is elégedetlen volt), a változtatások természetét tágabb összefüggések között vizsgálták volna. Még kevesebben olyanok, akik elsősorban az önéletrajzi jellegű műveket, műrészleteket egy a correctio elvén túlmutató megfontolás alapján elemezték volna. Az önleírások mögött – elismerendő – a szelektív emlékezet rejtőzik, eleve átíródik, pontosabban szólva, nem válik valóra sem a harag és részrehajlás nélküli antik, sem az „ahogy valójában volt” újkori történetírói-rankei elve. S ez nem csupán a kortárs emlékezésekkel való összeolvasáskor, hanem a filológiai kutatáskor is kitetszhet, nem is szólva az emlékező részéről fennmaradt más dokumentumok (például egykorú levelek, megnyilatkozások) tanulmányozásakor. 

 

Kazinczy elébe ment ennek a talán csak sejtett, talán önmaga által leplezetlenül őszinte pillanataiban felismert jelenségnek, és kéziratai elé olykor az első olvasó (családja) számára figyelmeztetést, eligazítást írt; úgy vélte, hogy legalább az első olvasót, a vele egyáltalában nem közömbös közeli családtagot, esetleg az első kiadót irányíthatja egy intenciói alapján történő olvasás-aktus felé. Az önleírások, önéletrajzok előszavai többnyire ennek az elgondolásnak jegyében állnak, noha éppen az általa istenített Goethe az, aki már címadásával int arra, hogy aki kezébe veszi könyvét, nem teljes életrajzot kap, legföljebb fölfedezendő szempontok alapján megírt (ön)életrajzi töredéksort, erre látszik utalni az Aus meinem Leben (Életemből) cím, hogy az alcím irodalomnak és létezésnek egymás mellé rendelődését hirdesse, másfelől az általa javasolt sorrenddel a két egyenlő jelentőségűnek tetsző tényező közül az egyiknek szükségszerűen megmutatkozó, (némi) elsőbbségét jelezve: Dichtung und Wahrheit, Költészet és valóság. /5/ 

 

Az írást az utókort megcélzó, a hozzáférhetetlen kései értelmezéssel számoló szerző irodalommá alakítja (azaz sokjelentésűvé, nyitottá, üzenetek sokaságát tartalmazó nyelvi műalkotássá), ami az életben valamiképpen produkálódott: az értelmező hozzágondolja, hogy az életben megtörténtekből és a képzeletiből strukturálódik az emlékezet, s ez az emlékezet „fejlődik” tovább megfogalmazássá. S noha a kötőszó (und és) mellérendelést sugall, a címben megvalósul az egymásutániság, az egyik szó előbb áll, így mintha hangsúlyosabbá lenne, mint a másik, ugyanakkor az első nem nélkülözheti a másikat, hiszen csak valamire lehet emlékezni, műalkotás, költészet, önéletírás csak valamiből (alkalmasint szöveggé formálódó emlékezésből) lehet. 

 

Ezt a gondolatmenetet a Pályám emlékezetével /6/ is végigjárhatjuk, noha a birtokos személyragos tárgymegjelölés áll elől, a megjelenítés módja utóbb, a kettő között éppen a birtokos szerkezetbe foglalódás, teremti meg az egymásra utaltság révén a kölcsönösséget. Mivel hangsúlyozottan a személyiség látszik az előtérbe kerülni (akár Goethénél az Aus meinem Leben-nel, Életemből), csakhogy ez a személyiség nem más, mint egy pálya (többféleképpen értelmezhetően: költői, irodalomalapítói, kultúrateremtői, „hivatali”, különös tekintettel az iskola- és egyházfelügyelői stb. tevékenykedésre) reprezentánsa, aki elsősorban és talán kizárólag ennek a pályának alakulástörténetében játszott szerepe miatt lehet érdeklődést ébresztő személy. Mindezt nem csökkenti ama vállalás, amely csak annyit ígér, hogy az emlékezet megőrzői, válogatói, felidézői szempontja érvényesül. Kevesebb, mint történet, és több, mint történet. Hiszen ami e pályaemlékezeten kívül esett, nem kerül szóba, így az egyes szám első személyű birtokos személyragnak jelentősége nem elhanyagolható, másfelől több: mivel nyitva marad, vajon a pályaemlékezet modellje-e egy innen szétsugárzó, általánosítható történetírásnak, irodalomalapító históriának, annak a lehetőségnek körvonalazódását sejtetve, amely egy pályáját az 1780-as években kezdő, az átlagnemesi  Magyarországgal több ok miatt (különböző korszakaiban másképpen) elégedetlen ifjúé, akit az 1790-es évek csalódásai a börtönfogságig vezettek, hogy onnan kikerülve egy ízlésforma változtatásával késztesse helyeslésre és vitára (sőt, máig érő kiátkozásra)  azokat, akik az eddigiektől eltérő módon (vagy nagyon hagyományosan, esetleg hasonlóképpen) gondolkodnak irodalomról, művészetről, esztétikus magatartásról, kulturális rendről. 

 

Ez a modell ott rejtőzik a Pályám emlékezete címen közreadott műben; ám ennek a modellnek meghatározott szerkezeti egységei részint a modellnek mint megmerevített képzetnek sérülékenységét tanúsítják, részint az emlékezet változásának következtében a módosíthatóság megpróbálására csábítanak, egy-egy részlet kihagyásával, betoldásával, jelenetek átpozícionálásával nemcsak az emlékezet változékonyságára hívják föl a figyelmet, hanem az irodalmi megformálás előtérbe kerülésének jelentőségére is. Visszacsatolván Goethéhez: a Pályám emlékezete és megannyi változata beszédesen hirdeti, hogy a mindenkori sorrend: 1) Dichtung (und) 2) Wahrheit, Költészet (és) valóság. /folytatjuk/

 

/1/ Goethe: Sprüche. In Uő: Gedichte. Weimar 1963, 452. „Autochton voltom nem vitás/ becsületemre válna,/ ha nem volnék én is csodás/ módon más hagyománya.” Eörsi István ford.

/2/ Herczeg Rochefoucauldnak Maximái és Morális Reflexiói, három nyelven, Németre fordította Schultz, Magyarra Kazinczy Ferencz. (1810). In Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig. Önállóan megjelent fordításkötetek, s.a.r, Bodrogi Ferenc Máté, Borbély Szilárd. Debrecen 2009, 572. Az előző maxima így szól: „Az ékesen—szóllás nem áll kevésbé a szózatban, szemben a Szóllónak külsőjében, mint a szók megválasztásában.”

/3/ Orbán László: A tinta színe. In Leleplezett mellszobor. Nyomozások Kazinczy birtokán. Budapest 2006, 199-247.

/4/ Kazinczy Marmontel-átültetéseire alkalmazott terminusát kértem kölcsön: Kazinczynak fordított egyveleg írásai. Széphalom 1808. Újraközölve a 2.sz. jegyzetben i.m, 439–516.

/5/ Johann Wolfgang von Goethe: Életemből. Költészet és valóság, ford. Szőllősy Klára. Budapest 1982, Uő: Autobiographische Schriften 1, Aus meinem Leben. Dichtung und Wahrheit, textkritisch durchgesehen: Erich Trunz. Hamburg6 1967.

/6/ Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. s.a.r, Orbán László. Debrecen 2009. Vö. még: Orbán László: Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete címen ismert önéletírásának kéziratai és kiadásai, ItK 2002, 627-50.

 

Kapcsolódó cikkek:

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-2-resz_3463

https://www.rovart.com/hu/egy-mkod-szlovakiai-magyar-jogi-kozigazgatasi-nyelv-es-terminologia-kialakitasanak-lehetsegei-1-resz_3462

https://www.rovart.com/hu/anyanyelv-hasznalati-jogok-a-karpat-medenceben-2-resz_3448

https://www.rovart.com/hu/anyanyelv-hasznalati-jogok-a-karpat-medenceben-1-resz_3447

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-1-resz_3415

https://www.rovart.com/hu/a-kazinczy-napok-tortenete-2-resz_3416

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-1-resz_3430

https://www.rovart.com/hu/a-nemzethalal-vizioja-2-resz_3431

https://www.rovart.com/hu/46-kazinczi-napok-14-resz_3381

https://www.rovart.com/hu/46-kazinczi-napok-13-resz_3380

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :