[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

„Születtem Egerben, amire büszke vagyok” In memoriam Bródy Sándor

szerző: Cs. Varga István 2014-04-20

 

„Születtem Egerben, amire büszke vagyok” In memoriam Bródy Sándor

 

     Bródy Sándor Egerben, a Kacsapart utcában született, szegény zsidó kiskereskedő családban – Bródy Jakab és Blau Katalin tizennegyedik gyermekeként. Szülőházát emléktábla jelöli a róla elnevezett utcában. Apja Kossuth-párti, 1848-as nemzetőr volt: „Kényelmes és gőgös török-magyar zsidó volt az apám és én az ő fia vagyok”. Csodálatos lelkületű édesanyja a szatmárnémeti temetőben nyugszik.

     Bródy korának ünnepelt írója volt, a fiatal írónemzedék lelkes, ötletgazdag, mindig vitára kész vezéralakja. Mikszáth is nagyra becsülte, bámulatra ragadta rendkívüli munkaerejével és termékenységével. Számos fiatal író, köztük Móricz Zsigmond is iránymutatóként követte. Ady neki dedikálta Város megvétele után című versét: „Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabb magyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán nem is tudja, hogy mennyi mindent csinált és folyatott le e csatornátlan országban.” Ady szerint Bródy „színes, pompás lelkületű mestere a magyar irodalomnak. (…) A hevesi televénynek minden csíragazdagsága benne van az ő lelkében.”

     Az egri diákok írója, Gárdonyi jó barátja számos alkalommal tett tanúságot szülővárosa iránti szeretetéről: „Egerben születtem, amire büszke vagyok”. Az igazság bajnoka egész életében Tinódi eszményét követte: „Se adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam – mi keveset írtam, igazat írtam.” Egerben, az egri vár kultuszhelyén ismerte és tanulta meg az „Emberségről példát, vitézségről formát”. Művészi hajlama, a színjátszás, a szobrászat, a festészet és versírás iránt itt jelentkezett először: „Az egri hegyekben valami puha kőre találtunk, amiből tollkéssel is lehetett figurákat faragni. Mi sem akadályozhatott meg abban, hogy képfaragó legyek. A versírás azonban kerülgetett mégis, de nem nagy erővel, hiszen kötelesség, pensum is volt egyszersmind.”

     Az arckép vallomásaiban meghatott szavakkal vall a ciszterci Alma Materről is, melynek 1874–1876 között tanulója volt: „Tizenhétéves koromban én még nem tudtam, mely pályán terem számomra babér. De hogy terem valahol, azt sejtettem, mint sejti minden gyorsan növő siheder, aki szerzetes gimnáziumba járt, hol a deklinációval egyidőben ojtják be szívébe a dicsvágyat is. (…) Szobrász akartam lenni, sokféle okból. Először is azért, mert a gymnazium terassea tele volt szentek kőszobraival, melyeknek a kifaragása nagy és szép munkának tetszett nekem; és a városban is találkoztam fehér kőemberekkel, apostolokkal és mártírokkal, akik mosolyogtak, intettek, híttak, éltek. (…) Sokkal több baj volt a piktori hajlamokkal. Ezeket izgatta az egész város, melynél festőibbet nem látott még akvarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben fekszik, telis tele nagyon korán nyíló gyümölcsfákkal. Körülveszi a várost hegy, domb, olyan színű, mint az aranyos gyík háta. Messziről kék hegyeket szel derékon a felhő. (…) Maga a város is csupa kész festmény…”

     A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a MIT Heves Megyei Tagozata és a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár jubileumi Bródy-emlékkiállítással, konferenciákkal, ünnepi rendezvényekkel és emlékkönyvvel tisztelgett Eger szülötte előtt – születésének 150. évfordulóján.

 

 

Ady Endre: Város megvétele után

(A condottiere búcsúja)

 

Lankadt szivem díszitem csókkal,

Legjobb ruhám öltöm magamra,

Legszebb napjaimra emlékszem

S tegnapi győző, nagy rohamra.

Viadal után búcsuzás jön,

Diadal után nincsen élet,

Hadd bámulják még egyszer arcom

Vad dühvel a tiport cselédek.

Mozduljanak a harctér-rablók

S zúgjon felém a pulya-átok

S hadd hirdessem ki zsoldosim közt:

Mehettek, nincs szükségem rátok.

Győztem s én már megdicsőültem,

Most már jöhetnek portya-hősök,

Megy a vezér, zsákmányát hagyja:

Szeretett győzni s ezért győzött.

Nyitott hintó sárkány-lovakkal;

Küllők, virággal befödöttek,

Járjátok be ma még a várost,

Hogy arcom sohse lássák többet.

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :