[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tárlat a Mûszaki Múzeumban

szerkesztette: krónikás, 2006-11-13

Hanzelka és ZikmundA kíváncsiság biztosan nem hiányzott Jiøí Hanzelkából és Miroslav Zikmundból sem. Majd` száz vidéket utazott be a két jóbarát: már ifjúkoruktól mindkettõjüket a kalandvágy hajtotta. Útjaik során készült fotókból nyílt tárlat a Mûszaki Múzeumban, Kassán.


a Tatra 87 a piramis alatt

Argentínáról szóló könyv

terepjáró...

Afrika

Afrika

Ceylon

a híres 603-as õse

Szeretek kiállítást nézni úgy, hogy a szerzõkrõl semmit sem tudok.

És szeretek kiállítást nézni azután, hogy alaposan utánanéztem, mi is volt az, amit láttam.

Lévén újabb kiadású, Csehszlovákiáról általában a kockás terítõ, a cseh filmek, csúnya mûanyag tárgyak és nagyanyám sóhajai jutnak eszembe. És a tiltás. Az, hogy ezt nem volt szabad, ebbõl csak ennyit lehetett, amabból egyáltalán, és így tovább. Tudatomban az utazással kapcsolatosan is az maradt meg, hogy egyáltalán nem volt szabad.

Jiøí Hanzelka és Miroslav Zikmund neve ismeretlen volt számomra, csupán annyit tudtam, két utazó képeit látom majd. Meglepõdtem, mikor láttam, hogy a fotók fekete-fehérek... S a dátum szerint az elsõ 1947-ben készült.

A két utazó egyetemista korában, teljesen véletlenül találkozott. Hamar rájöttek, hogy álmaik azonosak: mindketten utazni AKARTAK. Készültek is rá: a hatóságok elé már a tökéletesen kidolgozott „5“ címû projekttel álltak. Az ötös az öt földrészt jelölte. Tökéletesen felkészültek: ismerték az adott országok szociális összetételét, ekonómiáját és klímáját is. Nem feledkeztek meg az országok éves átlaghõmérsékletérõl, csapadékmennyiségérõl, s még sokminden egyébrõl, ami a mai utazási irodákkal utazó „kalandoroknak“ sok esetben eszükbe sem jut.

Sok utána járással, nehézségek és akadályok ellenére megnyerték a Tatra gépjármûgyáró támogatását: egy T 87 Tatrát, ami az akkori körülmények közt a csúcsot jelentette: kizárólag a politikai elit rendelkezett ilyen autókkal. Az autók szintén megtekinthetõk a múzeum udvarán. Mikor végignéztem a több teremben kiállított képeket, végképp nem értettem, miért szerepelnek annyi képen gyárak, ipari telepek, szerelõmûhelyek, hétöznapi dolgozó emberek (gyárakban és mûhelyekben, természetesen). Nos, a két utazót a Tatra cég azzal a feltétellel engedte el, hogy gyártmányaikat külföldön is népszerûsítik.

1947. április 22-én keltek elõször útra. A cél Európa, Latin-Amerika és Afrika volt. Megmászták a Kilimandzsárót, „felautóztak“ a 486O m magas Ticlio-ra, amit Peruban talál a tisztelt érdeklõdõ. 1947-tõl 195O-ig tartó elsõ útjuk során meglátogatták - Franciaországot, Marokkót, Algériát, Líbiát, Egyiptomot, Szudánt, Etiopiát, Szomáliát, Kenyát, (ahol 59 fokot mértek árnyékban), Tanzániában megnézték a Tanganyikát, majd a sorban Uganda, Kongo, Zambia, Zimbabwe, Botswana és a mostani Dél-Afrikai Köztársaság következett. Majd továbbutaztak meglátogatni Argentinát - Paraguayt - Brazíliát - Uruguayt - Argentinát - Boliviát - Ekvádort - Kolumbiát - Panamát - Kosztarikát - Nikaraguát - Salvadort - Guatemalát - Mexikót - USA-t -, s visszatértek Prágába. Szép lista, nemdebár? Útirajzaikat -alapos cenzúra után - több nyelven kiadták. Hosszas lenne felsorolni mindent, amit fontos tudni róluk...

A Meopta cég Etaret és Flexaret márkájú gépeivel fényképeztek. (Ezt száraz adatként mondom el, azért, mert a múzeumban szinte semmi információt nem tudtak nyújtani. A katalógusok elfogytak, a néni pedig csak hebegett-habogott. Ajánlom tehát, az elõzetes felkészülést.) Színek világában élek, napi kapcsolatban vagyunk, ledöbbentett hát, mennyire más a sivatagot, az esõerdõ lepkéit, a vulkánkitörést és a többi csodát fekete-fehérben látni... (A digitális fotó korában, mikor a katalógusokból vakító fehér homok, türkizkék tenger és rózsaszínes-lila naplemente mosolyog rám...) Itt szürkék skálája a teraszosan kialakított hegyek rizsföldje, a hegyek és az égbolt, a gyönyörû - eredetileg csokibarna - négerlány, s annak széles mosolya...

A képek nem mûvészfotók, hanem két figyelõ ember felvételei. És magukért beszélnek.


A tárlat november 29-ig tekinthetõ meg.

                                                        Krúzs Judit


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: fugebokor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-10-25
Csatlakozom SZURIKÁTA13 véleményéhez. Örülük, hogy ráakadtam erre a cikkre. Szerinte aki ismeri a két természetbúvárt, illetve olvasta könyveiket, jót lehet szórakozni. Le se lehet tenni. Én is 45-50 évvel ezelõtt olvastam. De az elolvasott élmény részemrõl felejthetetlen. Ajánlom mindenkinek, aki szeret olvasni vagy természetet jár. Üdv. mindenkinek
név: SZURIKÁTA13 e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-04-20
Köszöntöm az Olvasót ! Gyermekkorom kedvelt olvasmánya volt az említett két fiatalamber által írt 5 könyv(!)- (magyarul) (2008-ban 61 éves leszek...) - nem biztos, hogy igaz ?- de talán más célja is volt a hosszú "bolyongásnak" ? (utazásnak) - v.ö. pl. gr.Almásy László Ede (!) történetével... ( Vagy a kitömött bálna (?) végighordozásával - Európában!) - Ettõl függetlenül jó a cikk! -és örültem, hogy ráakadtam!
További jókat!
név: ébredezõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-27
A kiallitasra csak a véletlen sodort-ha van ilyen-,itt meg kicsit közelebb kerültem hozza.
név: wazze e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-22
én meg a Hanzelkát meg a Zikmundot még cseppgyerek koromban olvastam. Há mily jó leírások vótak azok. Pláne a Tatraplán sotrik, hogy a gép mindnen átment, csak tán repülni nem tudott meg úszni, amúgy nem vót neki akadály. Jó idõk vótak azok, nem vót ez a nagy demokáré, most mán szidhatsz mindent, akkor meg csak ami meg vót engedve. Kéne mán egy csepp dikattúra a népnek, mer igen el van szállva, oszt nem becsûli a jó dógát.
név: Piruló mintamókus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-22
Köszönöm, Ágicsku :)
név: ágicsku e-mail: @ dátum: 2006-11-22
Én is szeretem úgy olvasni a cikkeket, hogy nem tudom, ki írta. Szándékosan nem néztem meg a végén a nevedet. Csak találgattam, találgattam olvasás közben, hogy ki ír ilyen érdekesen és lebilincselõen, s rád nem gondoltam. Na nem azért, mert nem nézném ki belõled, dehogynem! Csak olyan ritkán nyilvánulsz meg, és nyilatkozod ki a gondolataidat itt írásban, hogy eszem ágában sem volt rád gondolni. Igen tetszett az írás, hajrá!
név: dzsu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-20
Danke schon, remelem ramjon meg a betufosas, mert nalam ez nem gyakori betegseg... :P
név: deák e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-13
Jól és érdekesen megírtad, Dzsu! Folytatása következik?