[kapcsolat]   husken

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tarzisz felé - Fecsó Szilárd kiállítása

szerző: Veress Zsuzsa 2010-11-22

 

Tarzisz felé - Fecsó Szilárd kiállítása

 

Gyerekkoromban felköték

A színben egy nagy tökharangot,

Amely ugyan nem ada hangot,

De máskép vígan működék;

Megvolt a súlya, lódulása,

Kötelét hogy jól visszarántsa

S vele a kis harangozót; –

Szóval: csinált kommóciót.

 

„No, mondám, majd ha nagy leszek,

Valódi harangot veszek

És azt egész nap kongatom

Saját kényemre, szabadon.”

Így kongatom most untalan

E verseket – bár hangtalan.

 

 

Ez a rövid vers az Őszikék egy darabja: Arany János kései improvizációja. Úgy érzem, Fecsó Szilárdnak sok köze van hozzá: Amiképpen Arany János, úgy a festő is folytonosan küszködik „pályabérével”, az „örök kétellyel”. Vajon elég jó-e, amit alkot? Pedig hát a műveknek ezúttal is megvan „a súlya, lódulása”, a szerző mégis állandó bizonytalanságban van munkája értelme felől: vajon ad-e hangot az a bizonyos harang, amit gyerekkora óta kongat?

Az önmarcangolásba átcsapó szerénység, a küzdelmes alkotási módszer, az újraalkotása ugyanannak a témának, motívumnak, a soha meg nem elégedés: ezek a közös vonások (véleményem szerint) a költőóriás és Fecsó Szilárd esetében.

 

Ha még mindig az itt kiállított képek „súlyával és lódulásával” foglalkozunk, akkor elsőként a legjellemzőbb festési technikát kell kiemelnem. Az alávakolás, ami egy sajátságos, vastag, domború felületet eredményez – nehézkedést is ad a képeknek, s közelítenek a szobrászat felé.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közelről ismerhetek egy másik festőt is, aki hasonló technikával dolgozik. De ugyanaz az eljárás mást eredményez kettejüknél. Fecsó Szilárdnál jelen van ugyan a felület elgyötrődése is (ami a másik festőnél fő elem), de nála inkább a reliefek irányába való elmozdulás, az anyagszerűség és a dekorativitás dominál. Nézzék például a Ninive-sorozatot: szinte olyan ragyogó felületeket mutat a kép, mintha zománcos kerámiát látnánk. Ez a sorozat ezáltal emlékeztet Hundertwasser vagy Gaudí házaira, ahogyan sok másik festmény Klimt és követői dekoratív, szimbolikusan elvont hátterei előtt megjelenő figuráira.

 

A szecesszióval való rokonítás valószínűleg nem kellemetlen a művész számára sem. Hiszen bevallottan kötődik hozzá, ahogyan a barokkhoz is. E kettő között pedig valószínűleg mindenki látja a rokonságot: a színek és formák látványos, demonstratív és reprezentatív kavalkádja mögött a metafizikus tartalmat.

 

 

Alighanem a lényeget érintettük most: Fecsó Szilárd munkái metafizikusak.

A művészet ab ovo szakrális: ahogy a majom lemászott a fáról, és elkezdett művészetet csinálni, az valamiképpen a valóságon túlira utalt. Minden képírás azóta – több ezer éve – a valóságon túlinak reménytelen, avagy reménységes ostroma.

A most kiállító művész szándékoltan is kötődik a művészet szakralitásához. Témái, motívumai, képcímei egyértelműen jelzik ezt. Ugyanakkor önironikusan is viszonyul, mintha azt mondaná: ”hogy jövök én ehhez”. Hiszen ott van néhány munkán az önarcképe is (mint például a Cethalászat 2-n), és hát a Nyolckor az Acheronnál képcím sem mentes némi játékos gúnytól… hiszen az Akheron az evilág és a túlvilág közti határfolyó. S ha a művész valakivel ott beszél meg randevút…. nos, az sok mindent jelent, de többek között az iróniát is.

Meg azt is, hogy Fecsó Szilárd bejáratos a túlvilágra. A Határon című kép is igazolja ezt. Ugyanezen a vonalon vagyunk, az „itt és most”, valamint az örökkévaló közötti keskeny sávon.

 

A keskeny sávok közötti átjárás egyébként is jellemző. Mutatok néhány ilyet.

Először is: a festő multimédiát, azaz hipermodern technikát és látásmódot tanult az egyetemen. Viszont most, szemlátomást, elindult visszafelé – a klasszikus művészet irányába. Az ebből adódó keskeny határmezsgye jól látható most itt. Van egy modern látásmód, egy ezredfordulós, posztmodern hozzáállás – de ugyanakkor érezhető a hagyományokhoz való „újraragaszkodás” is. Hiszen láthatunk itt sok olyat, hogy több képen átível, áll össze egy egész látvány (pl. Cethalászat stb.) És a már említett, dombormű-felületet eredményező technika velejáróját viszont nem említettük: hogy tudniillik ezzel az eljárással a véletlen is nagy szerepet játszik. Ahogy csurran, úgy puffan. Szóval, az improvizáció jelen van a megtervezett festményekben is.

 

Ami pedig a keskeny sávokat illeti, még további izgalmas dolgok adódnak Fecsó képein.

Induljunk ki a Pieta című munkából. Mint tudjuk, a pieta a halott Jézust sirató Mária ábrázolását jelenti. Fecsó Szilárd mindezt ábrázolja, csak szimbolikusan, áttételesen, jelzésszerűen. Ahogyan önarcképe is csak jelzésszerű volt, ugyanígy édesapja portréja is az Az utolsó vacsora című képen. Így a sok évszázados hagyományba való illeszkedés egészen személyessé is vált.

 

Hasonlóképpen érdekesen átalakult az erdélyi táj is. Fecsó Szilárd jelen volt erdélyi művésztáborokban is. Az ott látott pléhkrisztus visszaköszön több festményen, mint például a Magány, és még talán a Kikövetelt magány című képen is.

Zsobokon, a kalotaszegi kis faluban Fecsó már a második alkalommal oszlopos tagjává vált az ottani művésztársaságnak. Elannyira, hogy egyik ott készült festménye – ami a jellegzetes kalotaszegi táj előtt egy faragott kaput ábrázol – a Hepehupa című, Szilágy megyei művelődési folyóirat címlapjára került. Ez a munkája Zsoboké maradt, tehát itt most sajnos nem láthatjuk, de hozzá hasonló festményeket igen. Például a meghívón és a plakáton szereplő képrészlet is ilyen, jellegzetes kalotaszegi ház. De az itt kiállított Kapu előtt című kép is efféle. Nem realista, mégis ott van Erdély, áttételesen.

 

 

Ugyanez a jelzésszerűség érvényes az egész kiállításra, annak címére is.

A Cethalászat, a Tök alatt, a Ninive-sorozat mind-mind Jónás történetére utal. Csakhogy Jónás neve, és az egész Jónás-történet nem szerepel a kiállítás anyagában.

Nem szerepel a kiállítás anyagában?

Dehogynem.

Az egész erről szól.

Jónás, Amittáj fia sok száz évvel ezelőtt menekült az Istentől rárótt feladat elől. Hogy prédikáljon Ninive ellen. Hová menekült? Tarziszba. A festő tehát menekül a világ végére – mert Tarzisz a bibliai időkben ezt jelentette –, és azt reméli, hogy megmenekül feladata elől…

De hát a feladat adott, és a menekülés nem lehetséges. A cethal-történet világosan példázza ezt.

 

Nos. Ha Fecsó Szilárd menekülni akarna hivatása elől, az derül ki, hogy nem lehet. Tarszisz felé, vagyis, ha visszakapcsolunk a kezdethez, Arany Jánoshoz, az ő görcsöléseihez, akkor azt mondhatjuk, hogy a küldetéstől el – nem vezet út.

És nem mondtam meg az Arany-vers címét. Most megmondom. Naturam furca expellas… Ez egy Horatius-idézet, és azt jelenti, hogy ha a természetet kiűzöd vasvillával, akkor is visszajön.

 

Tehát Fecsó Szilárd is megpróbálhatja kiűzni az ablakon a gyerekkorától, édesapjától meglévő művészi hajlamot, az akkor is visszajön az ajtón vagy valahol máshol...

És: Hölgyeim és Uraim! Ha hisznek különös jelekben, ha nem: a mai nap a naptárban Jónás próféta napja.

Véletlen lenne ez? Alig hiszem.

Mint ahogy valószínűleg az sem véletlen, hogy a Bibliában szerepel még egy helynév, amely Tarzisz városának nevéhez nagyon hasonlít. Ez Tarzusz, annak a Saulnak a szülővárosa, aki Pál apostol néven vált híressé...

 

Úgy látom, hogy Fecsó Szilárd elindult ama Tarzusz irányába is. Hiszen minden munkája a festészet és a Szakrális Abszolútum iránti elkötelezettségről beszél. Vállalja az ismeretlen felfedezését, önmaga számára is meglepetéseket tartogatva, és vállalja a meglepetések következményeit is. Ballag tehát az úton, Tarzisz avagy Tarzusz irányába – és kongatja a harangot. Ad hangot ez a harang? Hölgyeim és uraim, azt hiszem, mindannyian halljuk a hangját!

 

 

(Elhangzott 2010. nov. 12-én, Szepsiben, Fecsó Szilárd Tarzisz felé c. kiállításának megnyitóján.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Saláta Niki e-mail: salataniki@gmail.com dátum: 2011-06-07
Gyonyoru képek, megtiszteltetés, hogy o taníthatott engem. =)
név: Mits Ferenc e-mail: mitsf@centrum.sk dátum: 2011-03-29
Naa. Gratula! M.Feri
név: Szunyog Júlia e-mail: julcsibogyo@citromail.hu dátum: 2011-01-27
Életem egyik legnagyobb büszkesége , hogy tanítványa lehettem.Hihetetlenül sokatmondóak a képek.