[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Teli van a ...

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2007-08-01

tele vízi jóvalBizony, nagyon teli van néha a fiataloknak is a dobozzal a.... nem is tudom mijük. Ami jogos. Mármint, hogy teli legyen. Egy legény, Hizsnyai András, akinél a vér nem válott vízzé, debütál. Kritikus hangvételû írással...



na nekde ezzel utazz


ezt nézheted


ez ám az igazi mi?


jó nekem a zsufi...


ilyet vegyél !


vagy inkább ilyet????


ezt is bámulhatod még még még ennyi nem elég

Teli Vízió

Petõ József, 65 éves szénalapú létforma elõször azt hitte, hogy a klimatizáció okozza a súgást a fejében, de az nem gyengült azután sem, hogy kilépett a Nyugalmazott Tömbházmesterek Szakértõi Klubjának már-már otthonossá formálódott klubtermébõl. A súgás végigkísérte õt útján, utcasaroktól utcasarokig, s azon is túl, belépett vele a boltba, ott volt, mikor a kenyerek között válogatott, vagy amikor olivaolajban konzervált tonhalkonzervet tett a kosarába.
Szélcsend volt, de a fák susogtak. A környezet kilépett fontosságából, és zúgó ürességet hagyott maga után. József ment, felgyorsította lépteit, hogy szinte már futott. Elsúgott mellette a táj, a város, az emberek, az autók, a villamosok, az élet szürke homálya. Átrohant az úton a másik oldalra, hogy villamosra szálljon, de mivel az ott-tartózkodása alatt a villamossal együtt a türelme sem jött meg, elsuhanva pár dudáló autó elõtt visszatájolta magát. Becsörtetett az optikushoz, hogy kivegye új szemüvegét. Pofon csapta hörgõ szavaival a vállalat legkedvesebb kiszolgálónõjét, így közvetítve zsibbadó füleinek az agya ziláltságát. Mohón markolászva új szerzeményét letette a legolcsóbb szemüvegért járó pénzösszeget a pultra, majd kirobogott a hétköznapi történések csapzott színterére, de azt egy gondolatra se méltatva tovarohant.
Csak úgy szikráztak talpa alatt a kis kövecskék az aszfalton, zúgott a feje, tért jobbra, meg balra is, olykor. Elmosódott a környék újból, s csak a célpontot, s annak mivoltát sejtette valahol a távolban. Idegesítette, hogy a cél távol van. Idegesítette a sok elzizzenõ légy. Idegesítette, hogy ennyi dolognak kéne a figyelmét felkeltenie. És fõleg idegesítette a súgás a fejében! Mi lehet ez? Mintha kavicsot lapátolnának, maltert kevernének, földet döngölnének agya minden sejtjében! Szétmegy, szétmegy a feje! Csak erre tudott gondolni, s loholt, mint aki tudja hova kell futnia. Elkoptatták cipõjét a szikrázó kövecskék, inge struktúrája már málladozott savas izzadságától, de õ csak ment érzéketlenül, mint egy kurblis majom. Fellökdöste, akik útját állták, görbebotja kopogott, mint egy légvédelmi ágyú. Utcáról utcára izzadta magát át, míg el nem érte a csatateret, ahol idõtlen idõkkel ezelõtt õ vívta a tömbházmesteri munka harcát, és élvezte annak privilégiumait. Belépett otthonába, és a feje felrobbant a súgástól. Ledobott magáról mindent. Beült fotelébe, arcára csapta mérgesen új lencséit, és bekapcsolta a tévét.
Katt.
Bekattant Józsi bácsi. Tévéjének bekapcsológombja.
Az élet kivirágzott. A káosz rendszerré rendezõdött. A túldimenzionált létbõl szép formatervezett építkezés lett. Elégedett munkások kavicsot lapátoltak, maltert kevertek és földet döngöltek. A súgás elmúlt – beleolvadt a képbe. Értelmet és színt látott a táj, a város, az emberek, az autók, a villamosok s az élet szürke homályának tömkelegébe. Nagyon jól érezte magát. Mint még soha. Estig tévézett, majd elszenderedett a békés fények elõtt. Véget ért az adás, elkezdõdött az új információ feltöltése. Nagyot öregedett aznap. Másnap a súgó tévé mellett ébredt és nagyon morcos volt.
Be is adta a kulcsot.
Az új és fiatal tömbházmesternek.


Hizsnyai András (Pozsony)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: tv e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-08-13
jo cikk, gratulalok
név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-08-02
Nagyszerû történet. A legszebb mondat:"A környezet kilépett fontosságából, és zúgó ürességet hagyott maga után."
Viszont nem világos, miért volt szüksége Józsi bácsinak szemüvegre, hisz zsibbadó füleitõl zilálódott szét az agya. Mindenesetre a környék nem újból, hanem csak azután mosódott el, hogy hozzájutott a szemüvegéhez, addig súgás kísérte õt útján.