[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Terítéken a kultúrszervezés

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-02-16

ebbe nézz beleA szlovákiai magyar kultúra jelenlegi helyzete – ez a témája a kincstári szlovák televízió magyar vitamûsorának, a Terítéken február 18-ikai adásának. Mit értünk ma szlovákiai magyar kultúra alatt? Milyenek a mûvelõdésszervezés anyagi feltételei, milyen az intézményi háttér?


hát igen Miként jellemezhetõ a Csemadok és más szervezetek viszonya? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a vitamûsor. Vendégek: Juhász R. József akciómûvész, Mézes Rudolf, a Csemadok általános alelnöke, Száraz Erzsébet, a Nagyfödémesi Mûvelõdési Központ vezetõje, Szászi Zoltán költõ, publicista. Mûsorvezetõ Korpás Árpád.

Szerintem jó lesz ezt a mûsort megnézni, mert eléggé karakteresen láthatóvá válik majd, nem a Csemadok a szlovákiai magyar kultúra egyedüli és kizárólagos letéteményese, mint ahogyan azt magáról elhitetni akarja és igyekszik. Nincsen arra neki külön patentje, hogy csak õ és csakis a saját módszerével csinálhat itt kultúrát. Jó lenne ha reagálna erre sok ember. Ha a Csemadokban hisz, akkor is, ha nem akkor is!!!

Egy haverom mondása szerint van élet a Csemadok nélkül, s nem is akármilyen!!!

Tudunk-e pályázni, támogatást elõteremteni? Mennyire sikeresek, milyen eszközökkel élnek a helyi kezdeményezések? Érvényesülhet-e a minõségi kultúra, van-e mód tehetséggondozásra? Ha igen hogyan, s ha nem, akkor annak mi lehet az oka?

Pályázati forrást megtalálni és kiaknázni, egyáltalán nem könnyû feladat. Helyi kezdeményezésként létezni pedig mindennapos harc lehet, pláne, ha a közeg lehetetlenné próbálja tenni a valamiben gondokodó, alkotó gondolkodású csoportot. Minõségi kultúráról Dõz Ike meg Kó Lika sók, halott kémsorozatok, szappanhaboperák idején elég nehéz! Ha a hosszú kolbász formájú szlovákiai magyarság (mitttudom én van-e ilyen vagy csak magyarság van?) gazdasági helyzettõl, hagyománytól, környezettõl tájtól, szomszédoktól, stb. függõ megszámlálhatatlan tényezõ figyelembe vételét megkövetelõ helyzetét boncolgatom, a minõségi kultúra ma réteg, nagyon vékonyka, aranyfüstnyi réteg számára fontos. Már az is csak álomszép helyzetnek tûnik, ha ez az aranyfüst képes betakarni a szuvas deszkát, amire felrakták. (Borításnak, nehogy má láccék a budideszka hátul a kertbe´. )

Mert bizony egyre lyukacsosabb már ez mindenfelé.

Tehetséggondozást iskolákon, megszállott alapítványokon kívül még néhány civil szervezõdés is vállal. Vagy ingyen vagy pályázati úton megszerzett pénzbõl, De a tehetséggondozásra költött pénz ezerszeres befektetés. Bizony nem szabad azt más dologra fordítani, mert azért ilyen is van... Sajnos.

jé, hát ez hol man?Válságra számítanak-e ma a civilek a kulturális támogatások terén az általános gazdasági válság miatt ?

Remélhetõleg nem, de valószínûleg komoly, erõsen érezhetõ hatása lesz a világgazdasági problémáknak. A mecenatúra eddig sem kényeztette el a mûvészetet, pályázati források fogyóban, magyar kultúrát felvevõ piacról Szlovákiában csak a legbátrabbak beszélnek, de azok is pangásról.

Van-e értelme a Csemadok-féle tömegrendezvényeknek ? NINCS!!! Lejárt lemez, régi módszer, ráadásul rosszul csinálva. Ki kell borítani a bilit, különösen akkor, amikor megarendezvényekre, halódó események mûvi fenntartására milliós nagyságrendben buliznak ki támogatást. (Már csak azt szeretném én tudni, ha olyan sokat adtak támogatásként Gombaszögre, akkor tavaly miért is kellett az egész bulit Rozsnyón szervezni???) Aztán lehet számolni, meg elszámolni, meg leszámolni, meg ide zseb, oda számla, marad vagy se, majd kiderül a végén, de ma minden oké. ÉS HOLNAP???

Gombaszög és Csemadok mint márkanév mûködik-e? NEM!!! A Gombaszög viszont mûködhetett volna. Ha! Akkor és ott, bizonyos posztnál, posztoknál, osztoknál lévõk kissé távolbalátóbban döntöttek volna, s nem szükmarkú, rosszértelmû provincialisták és klientelisták módján. A Csemadok a saját tagsága számára márkanév? Ha azonosulni tud a nagy fazékon belüli levesben mindenkivel és úgy gondolja, neki megfelelõ márkanév  a Csemadok, ám lelke rajta. Nem adok tíz évet, az állítólagos ma 57 ezres tagság harmadára csökken.
Nem volna tehát semmiképpen sem ildomos, ha ALANYI JOGON járna támogatás a Csemadoknak! Nem elfogadható. Már csak azért sem, mert jó ideig egyfajta pártalapstruktúraként is mûködött. Az igazi kultúra pedig pártsemleges!hát tévé a les - ben

(Folytatása következik, mert van még kérdés, bõven!)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-05
Igen, hát ez olyan érdekes. Virág megnyilatkozása után a vita berekesztõdött.
Pedig mirõl is van itt szó tulajdonképpen?
Virágnak - aki pedig láthatólag kultúrlény - fogalma sincs arról, amirõl beszél. Pontosabban: nem tudja, mihez szólt hozzá. Lehetne rá neheztelni is ezért, de mi jogon, és fõképp, miért is tennénk?
Vajon melyikünk mondhatja el magáról azt, h. - mondjuk, fõleg a szakmáját érintõ fõsodort leszámítva - abszolúte képben van Erdély, a Vajdaság v. Ukrajna magyarságát illetõleg. Vagy pl. melyikünk gyõzõdött meg mostanában annak a tételnek az igazságáról, h. a Lajtán túli területek magyarságáért nem kell, h. fájjon a fejünk?
Montaigne - fõleg mert annyira gyönyörûségesen közhelyes, h. pl. óhatatlanul is újrafogalmazza különbözõ neveken önmagát - örök. A Csemadok meg halandó. Volt.
Az már privát perverzióm, h. errõl Szerb Antal analógiája jut eszembe a halandó görögök örök forszáról a halhatatlan istenekkel szemben... Meg kedvem van megfordítani ezt az analógiát. Pláne hogy úgy is igaz.
név: v e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
A "nem én mennék " az "én nem mennék" akart lenni. Bocsánat!   
név: virag e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Nincs két egyforma helyzet. Persze hasonlóságok elõfordulnak, de nem én mennék olyan messzire (ahogy fórumokon mondani szokás nem akarom "szétoffolni" a témát, másrészt meg úgy vélem, nem vezet sehova, mert nincs nagyobb feneketlen tó, ahol el lehet siklani a megoldások mellett, mint az általánosítás és ezen belül a negatív dolgok fölsorolása).
Bár nem szeretném rágni a gumicsontot, ha mégis, vagy már elég az elmélkedéseimbõl, én kérlek meg titeket, hogy szóljatok!

Ami jó, az az, hogy vannak sejtek (a már általam emlegetett másik ország(ok)nál, ahol beszélgetésbe elegyedtem, nem igazán mûködnek a kis magyar "sejtek" sem, így ott, hiába az újító szándék, hamvába kezd porladni a szervezet és vele együtt minden, ezért próbáltam kérdezõsködni, hogy itt mi a helyzet). Ez nagy dolog és remélem ezt Ti is tudjátok.
Ami elgondolkodtatott: miért Csemadok-sejt jött létre, ha ennyire egyértelmû, hogy az nem jó. Értem, hogy valaha az volt az egyetlen lehetõség és hogy még a szamár is megtette ló hiányában... de ha ott ez sok kis csikó, miért nem illesztik össze a patájukat és teremtik meg a saját ménesüket? Elõbb vagy (tudom inkább) utóbb szépen átvehetné a stafétabotot is talán. Egymás erõsítésére nem kell olyan nagyban gondolkozni, hiszen régi mondás: sok kicsi sokra megy... azt meg én teszem hozzá, hogy csak akkor, ha nem sokfelé.

Izsáknak: a magánéletben a jó óra olvasásnak és a filmnek kellene vinnie a kultúrát, hétköznapokban pedig hogy összejövünk és beszélgetünk róluk, hogy megvesszük a színházjegyet és a koncertjegyet, meg kinézzük az elõadást, a klubot, a kiállítást, a táncházat, stb., ellenõrizzük, hogy megfelelõ-e az adott eseményhez illõ öltözetünk vagy NÉPVISELETÜNK és hétvégén, vagy amikor idõnk, az ünnep, a hagyomány, az akármi engedi és persze ahogy lehetõségünk egymagunkban és/vagy csapatosan elmegyünk rájuk és életben tartjuk. Számomra EZ a kultúra.

Végül pedig had idézzem ide ’Montaigne: A tapasztalásról’ könyv néhány sorát (az elsõket és az utolsókat), mert sok igazság van benne, magamnak is (!). Amit fontosnak tartok viszont még elõtte ezekkel az idézetekkel kapcsolatban az: az, hogy ezek az EGYÉNre vonatkoznak, nem nemzetekre, nemzetiségekre, közösségekre!
”Nincs természetesebb vágy, mint a tudásvágy. Minden eszközzel próbát teszünk, hogy kielégítsük. Ha cserbenhagy az értelem, a tapasztaláshoz folyamodunk

Per varios usus artem experentia fecit, exemplo monstrante viam - *

Próbák által vitt a tapasztalat így a tudásra, járva a példák útját –

ami gyengébb eszköz, és nem annyira fennkölt; de az igazság olyan dolog, hogy semmi módot nem szabad megvetnünk, ha elvezet hozzá….” …
”…Hibátlan tökéletesség, és már-már isteni, ha becsülettel élvezni tudjuk létezésünket. Azért kutatunk másféle állapotok után, mert nem értjük a sajátunkat, és kibújunk magunkból, mert nem tudjuk, mi van bennünk. De hiába kapaszkodunk gólyalábakra, akkor is csak a magunk lábán kell járnunk. És a világ legmagasabb trónusán is csak a fenekünkön ülünk.
Nekem azok a legszebb életek, amelyek igazodnak az általános emberi mintához, rendet tartva, de csoda és különbség nélkül. Az öregséggel már egy kicsit gyöngédebben kell bánni. Fohászkodjunk tehát ahhoz az istenhez, aki az egészség és a bölcsesség pártfogója, de a vidám és barátkozó bölcsességé is:

Frui paratis et valido mihi,
Latoe, dones, et, precor, integra
Cum mente, nec turpem senectam
Degere, nec cythara carentem.*

Élvezni, mim van, hadd legyek ép, erõs:
Ezt add, Apolló, s lelki derût vele,
S adj, kérlek, vénséget, ne rútat,
És ne olyat, mely a dalt felejti.”
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Kívülállóként: miért pont a Csemadok lenne más?
Vigyázó szemetek a "Zuschlag-jelenség"-re vessétek.
A pályázat nem program, biznisz. Jól-fekvés és jól-informáltság kérdése. Pénzt kérni, kapni és elkölteni jó, s ha nem lényeges a támogatóknak a pénz sorsa, meg teremtenek kiskapukat is, hogy legyen hol kicsúszni, mindenütt ez van belõle.
A teljesség igénye nélkül példák:
Magyarországon a cigányság felzárkóztatására rengeteg pénzt szántak, szánnak, de az informális roma vezetõk (vajdák) is azt kérdezik, hová lett a pénz.
Ukrajnában is a magyarságért létrejött szervezetek megkapják a támogatást, s szõrén-szálán elfolyik.
S még valami, ami lazábban kötõdik: Viki kimegy "Tökös Laci"-ékhoz, hogy elmondja a romániai magyarságnak, hogy adott esetben kire kell szavazniuk, ha jót akarnak.
Tehát én már nem lepõdök meg semmin. El lehet mondani százszor, ezerszer, hogy mi a gond, de amíg a döntési helyzetben lévõknek úgy jó, ahogy van, addig az is lesz, ami van.
Hja kérem, és ha a népnek "szappanhaboperák" kellenek, addig azt kapnak. Még akkor is, ha minden jó érzésû ember felháborodik rajta. Tudjátok, mi a jelszó? "Éljen és virágozzék a Mónika-show!!"
Jajj Istenem! Engem is elborzaszt!!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
A Csemadok egy önmagát túlélt szervezet.
Érdekes volt e tekintetben a Terítéken-beli beszélgetés is: mintha két különbözõ idõsíkból beszéltek volna Mézes és Száraz valamint Rokkó és Szászi.
A nemrég alakult Hommonai Csemadok Alapszervezet esete is ezt az anakronizmust példázza.
Virágnak mondom, aki ezt nem tudhatja: Homonnán - néhány nagyon idõs embert leszámítva - ma már egyáltalán nem élnek magyarok. A szlovákokon kívül ruszinok élnek ott szép számban - történtesen a polgármestere is ruszin.
Az öcsém, aki riportot készített a homonnai Csemadokot megalapító házaspárral, szlovák újságíró barátainak mesélt errõl mint furcsaságról, és megemlítette azt is, h. a ruszin polgármester szintén belépett ott a Csemadokba. Mire az egyik ruszin újságíró ingatta a fejét erõsen: \"Mindig mondtam, h. bolond világ van: a zsidók háborúznak, a németek meg bizniszelnek...\" (Homonnán meg Csemadok alakul, amibe belép a ruszin polgármester.)
Amúgy ez szép. És ha kívülrõl nézve hülyeségnek tûnik is, annak a néhány magyarnak ott Homonnán, fontos volt.
Na, lényegében az össz-szlovákiai méretû Csemadokkal szintén ez a helyzet. A Csemadok egy kövület, ami tudja, h. ha mint etnobizniszt átmenti magát a jövõ idõbe, akkor még mindig eljátszhatja egy ideig a szlovákiai magyarság kulturális védõbástyáját. Csakhogy már régóta nem az. A mindenkori felsõ vezetés ezzel min. tíz-tizenöt éve tökéletesen tisztában van, és ha mást ad elõ magáról, akkor - mondjuk így - nem mond igazat.
A Csemadokon kívül egyébként számos civil szervezet, kulturális egyesület, mûvészeti csoport stb. alakult, sõt jónéhány magánember is \"csinálja a kultúrát\", jól, huszonegyedi századi módon, sikeresen.
Azt az ízetlenséget pedig tényleg a világ minden pontján elkövetik, h. egy létezõ nép õsi hagyományait valóságos v. kulturális rezervátumba zárják, mondván, h. ott van az legjobb helyen. De hát ez is más téma...
név: izsák e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Virágnak!
Nekem nem a kultúrával, hanem a kultúrának álcázott póttevékenységgel van bajom a Csemadok esetében.
Akinek igénye van valamire,az tudja, hogy mit kell tennie.
A hétköznapokban legalább egy jóóra olvasásnak, jó filnek kellene a kultúrát vinnie az emberben.
Azonkívül a napi viselkedés is kultúra. hA CSAK BUSONGÓ, KOSZORÚZÓ MAGYARKODÓ vagyok, az még nem kultúra.
A Csemadok sok vezetõje megélhetési magyar!
név: virag e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-20
Kedves Oti! Köszönöm a választ! Azt hiszem (nekem mindenesetre) fontos tudni (olvasni) azokat a dolgokat, amiket leírtál.
Én csak két dolgot nem értek (és ez most nem Oti levelének szól, hanem mindenkihez). Miért fontos, hogy ”más” mit és hogy általánosít (- bocsánat Oti, de mivel õket említed – pl. a szlovákok mit gondolnak)? Én nem hiszem, hogy mondjuk egy afrikai törzset, vagy egy amerikai indiánt érdekelne, hogy vicces ugrabugrának tûnnek a hagyományaik. Szerintem, nem az a lényeg. Hanem hogy valami hiteles-e. Hiteles-e az adott nép kultúrája és az adott közösség fejlõdésének, identitásának tovább élése szempontjából, összességében. Felvidék most Szlovákia része, értem, amit leírtál (átérezni természetesen nem tudom, hiszen nem éltem meg, de ezért ne vessetek meg..), és hogy igenis befolyásolnak ezek a körülmények sok mindent, ahogy egy adott közösségi kultúrát is.
De ..ha éppenséggel egy szervezet nem mûködik – itt pedig ez többszörösen is kimondatott (én nem tudhatom, hiszen pár napja még azt sem tudtam, hogy van-e kulturális probléma a szlovákiai magyar közösségekben és így, csupán az itt olvasottakra reflektálok, de szóljatok, ha félreértek valamit) – vagy pedig valaki azt mondta hogy.. Ezek máris érvek arra, hogy meg se mozduljon semmi (”csak” a tenyér, hogy ökölbe szoruljon a lélekben)? Hogy meg se tegyük az elsõ lépést valami régen vágyott új irányba? Elég annyi, hogy nem érek rá, én nem vagyok rá alkalmas, az elsõ lépés túl nehéz, ha valaki megtette, majd én is…. már akkor, amikor még azt sem tudjuk mire? Tudja-e bárki, minek kéne történni? Hogy hol mi mûködik és mi nem? Hogy az eseményekben vagy a hétköznapokban sem mûködik a kultúra? Vagy egyáltalán a kultúrával van-e a baj? Vagy hogy érdekes-e ez mind egyáltalán?
Furcsa déjá vu ez… nem elõször találom magamat ebben a szituációban (más ország, más fóruma. Csak az érvek, a reakciók, és az én kérdéseim ugyan azok). Tudom ezért azt is, hogy látszólag vádlón és szigorúan fogalmazok, pedig egyáltalán nem az a szándékom. Az Internet hátránya, hogy nem látjátok a szemeimet, nem halljátok a hangsúlyokat a hangomban.. csak írhatom, hogy ártatlanok mind.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
Kedves Virág. El sem tudod képzelni ezek szerint a helyzetünket. Sokáig nem volt semmi baj a Csemadokkal. A második világháború után, amikor kollektíve minden magyart háborús bûnösnek nyilvánítottak, függetlenül attól, hogy nõ volt e vagy gyerek ésetleg vénséges vénség - szóval akkor, amikor megvonták az állampolgárságot minden magyartól, elementáris erõvel lépett fel az igény arra, hogy létrejöjjön. Hogy képviselje az itteni magyarság érdekeit és kultúráját, hogy a magyar dolgozók kulturális egyesületeként a kommunista porondon fellépjen és táncoljon, meg szavaljon piros arccal vörös verseket.
Akkor elintézhetett ezt-azt a magyar kommunista a szlovák kommunistát meghívva a hajdani gróf vadászrevírjére, akkor a közösbõl azt ajándékozott lefizetésképp, amit csak akart, akkor.
A vezetése ugyanolyan alapokra épült, mint a mindenható kommunista párté, ugyanolyan elveket vallott, ugyanolyan kommunista elvtársak vezették, mint bármelyik más szervezetet. Hogy nemzeti mivoltát meg tudta tartani, az kész csoda. Nálunk a faluban mindenki fizette a bélyeget. Aki magyar, az csemadokos és járatta az Új Szót. Bizony. Aztán jött a módszerváltás és a jól átlátható nagy egész széthullott kisebb nagyobb érdekekre, csak a magyarság maradt egységes... Ugyan! A magyarság is széthullott, csak a Csemadok nem volt hajlandó azt észrevenni. A kultúra nem egységes többé, nem árvalányhajas, fehér inges és fekete lajbis, nem ihaj-tyuhaj. Lemaradtunk. A szlovákság maradiaknak könyvelt el minket, naftalinszagú, rámás csizmás, pörge bajszú furcsaságoknak, akiktõl max annyi telik az ünnepeiken, hogy felvonulnak régi kelengyékben, leisszák magukat és visszasírják a múltat.
név: virag e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
Kedves Izsák... bár nem vagyok szlovákiai magyar - azaz úgymondván \"kívülálló\"-ként \"kotyogok\"    - de amondó vagyok, hogy, pláne saját kultúránkról, nem lehet, nem szabad ilyen lemondóan gondolni... azon egyszerû okból, mert magunk is részesei vagyunk.
Hogy ez most hogy jön ide? Úgy, hogy nem csak az \"igény-kielégítõk\" feladata (lenne) kielégíteni az igényt, hanem önmagunknak megfogalmazni az igény miben létét, színvonalát (a \"csak ennyi\" megjegyzésbõl sejteni vélem ez idáig a kedves hozzászólóban meg is van) és megkeresni a lehetõségeket, ha másként nem megy úgynevezett civil önkezdeményezéssel.
(Az egyik \"legszebb\" újkori \"klasszikus\" \"példázat\"-tal élve: nyuszika is morgolódhatott a kígyózó sor végén, hogy nem engedik elõre, mondván \"akkor ma se nyitok ki\", ha senki nem tudja, hogy õ ki (a bolttulajdonos) és tulajdonképpen mit akar -> visszafejtve, ha nem alakulnak ki a klubok, társaságok, akik/amik az igény mentén érdeküket érvényesíteni tudnák, ha bennünk nincs meg a hajlandóság a lépésekre, kéznyújtásokra, szavakra, vajon milyen alapon várjuk el azt másoktól? <- félreértés ne essék, nem vádaskodom, csak filozofálgatok, próbálok a bennem ébredt gondolatok mentén, esetleg mások gondolatain át kapaszkodót nyerni ebben az elkényelmesedetten túlhajszolt, de mégis igényekkel teli - legalábbis remélhetõen az emberek nagy százalékában nem veszett még ki - világban.
Én úgy gondolom, hogy vannak dolgok - és a kultúra ilyen - ahol összefogással több dolgot el lehet érni, mint gyomorfekéllyel és várakozással, hogy történjen valami.
név: izsák e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
izlésromboló önimádó 50-es márványtáblákra pályáztak azóta magukat koszorúzzák.
Ez a szlovákiai magyar kultúra???
Vagy csak ennyi? Mert ha csak ennyi, akkor inkább köszi nem kell!
név: teriteken e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-19
http://www.stv.sk/videoarchiv/relacia/teriteken/
név: péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Az Internet egy nagyon hasznos dolog. Beütjük Mézes Rudolf nevét a keresõbe és máris megtudjuk, hogy az átkosban besúgó volt. Brávó Rudi alias Re¾i! A mûsorban meg szidta az átkost. Hát kész, ez kiütotte nálam a biztosítékot.

http://www.upn.gov.sk/regpro/vysledky-vyhladavania.php?kraj=&priezvisko=m%C3%A9zes&meno=rudolf&datum_narodenia=&kategoria=

http://www.upn.gov.sk/regpro/zobraz.php?typ=kraj&kniha=80&strana=88&zaznam=74574

Akinek kétsége lenne, a születési dátumot az életrajzából ellenõrizheti:

http://www.htma.hu/index.php?oldal=2&tag=9

Hogy, hogy nem bizonyos adatok kimaradtak az életrajzból...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Péternek köszönöm, a linkeket és az információkat!
Asszem végül is majdnem ugyanarról beszélünk. Köszi!   
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Na ezt tessék megnézni, mivel lehet pályázni és mire lehet pályázat címén pénzt nyerni:
Döntés iktatási száma 4169/2008;
Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség – Csemadok;
Pozsony;
Pályázat címe:(sic) A Csemadok mûködési költségeinek részbeni biztosítása;
teljes költség: 8 000 000 Ft;
Igényelt összeg: 8 000 000 Ft;
Javasolt összeg: 8 000 000 Ft
(Szóval van Steksz de Bõven, csak tudni kell jó Pályázati címet adni neki... Na ettõl van hányingerem kedves nemadok elvtársak és védelmezõik, legalább már vették volna fáradtságot és konkrét programot írtak volna, mert a mûködési költség az nem lehet pályázati cél és program.

Apropó, ha állítólag 57 000 tagja van a Csemadoknak és beszedik a tagdíjat, mire is használják fel azt az 57 000 eurót?!
Mert az már nem kis lé kérem szépen, egészen pontosan 1 717 182 korona!
Mai árfolyamon a 8 000 000 Ft kábé 26 490 euró azaz 798 039 korona!
Ki kéri számon hová és mire lett ennyi pénz elköltve?
Hozzáteszem, szinte mindegyik központi rendezvényre még legkevesebb 90 százalékig mindig jut a szlovák kulturális minisztérium keretébõl.
Van itt ok panaszra elvtársak?
név: péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Hát én csak azért másoltam be azt a felhívást, mert a feltüntetett linkekbõl elég jól látható milyen nagyságrendekben szakít a Csemadok a magyarországi pénzekbõl. Különben elbaltázott próbálkozásnak tûnik a dolog. Viszont talán arra jó, hogy elgondolkozzak mit válaszolnék egy magyarországi melósnak arra a kérdésére: Mit kapunk tõletek (felvidéki magyaroktól) cserébe az adónkból folyósított támogatásunkért?
név: jaffa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Minél többet gondolok rá, annál jobban dühít. Teljesen egyetértek Zoltival. Mi az, hogy engem felszólít valaki, hogy mondjak le valamirõl, aminek állítólag a haszonélvezõje voltam. És amúgy meg oldják meg egymás közt a két állam, hogy ki mikor mit fizetett. Mert bármit is fizetett, az én beleegyezésem nélkül tették, tehát mondjanak õk le, erre viszont én szólítom fel a Fõfoglalkozású Szülõföld Sohanemhallottamróla Egyletet.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Mondjon le róla Csemadok, õk voltak a Szülõföld Alap legfõbb haszonélvezõi.
Lejártak azok az idõk, amikor azt kérte az elnök elvtárs a téeszbe, hogy megyei elvtársak adjatok már egy kis pénzt, oszt majd elköltjük, mittudom én talán kopjafára, vagy magunkat megörökítõ emléktáblára, oszt jól van, ne kelljen már nektek tudni arról se, mi hogyan történt.
Nos hát ilyenek miatt válik aztán hiteltelenné sok támogatási forrás is meg sok támogatott eseménynek mondott akármi...
név: jaffa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Mi ez a hülyeség? ez kizárólag a diplomáciára tartozik, hogy a fenébe tudok, mondjuk én, segíteni milliárdos nagyságrendû tételekben. Ha csak a szavamat akarja valaki, hát tessék, tényleg sajnálom, hogy Magyarország ilyen helyzetben van. De gyakorlati szempontból abszurdnak, sõt nevetségesnek találom ezt a "felszólítást".
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Tisztelt Szülõföld Alap Iroda! !

Szlovákiai magyar vagyok és ezúton szeretném megköszönni a több évtizedes anyaországi segítséget, de Magyarország jelenlegi rossz gazdasági helyzete miatt a magam nevében lemondok a Magyarországról érkezõ támogatásokról.
....Én viszont felvidéki magyar vagyok... és nem tudok róla hogy Magyarország nehéz gazdasági helyzetben lenne,hiszen a minap erõsítette meg a miniszterelnöki hivatal hogy a kormány elkülönített 3 000 000 000 ft-ot az USA ban létrehozott és mûködõ Tom Lantos Fundation részére....Mivel szlovákia egy fillérrel sem támogatja jogosan felmerül a kérdés hogy a felhívás elkövetõje egy picit nincs képben....
név: virag e-mail: virt@index.hu dátum: 2009-02-18
Olvasva a hozzászólásokat (hjaj, de sokfelé olvastam/hallottam már hasonlókról és akkor is, mindig) fölmerül bennem a kérdés az igény-rõl: vajon hol lehet tetten érni újra meg újra ezt a képlékeny, folyamatosan változó-állandót? Azt hiszem, azért ez az önmagában is ellentmondás, mert ha csak változó lenne, akkor elveszne minden (vagyis nem maradna meg semmi), ha meg csak állandó, nos, akkor meg nem lenne, ami fenntartsa önmaga jelentését az "igény"-t, hiszen az élõ emberbõl ered (aki/ami? még halála után is útját járja, nem áll meg - ugyan testben és lélekben immár külön). De ahogy "hosszában", ugyanez elmondható "széltében" is, mert minél több minden van benne, annál könnyebben lesz vékonyodva levegõvé és... minél kevesebb, annál nehézkesebb (remélem átlátható ez a nem is kis képzavar itt!). És akkor még az is fölmerül bennem, hogy mi határozza meg azt, hogy kire/kikre, mire/mikre kell (lehet, szükségszerû, idõszerû) tekintettel lenni (azt hiszem ebben magyarok - mindenütt a nagyvilágban - annyira "jók" vagyunk, hogy néha már annyira tekintettel vagyunk mindenkire, hogy... végül senkire.)?
Persze ennek az egész eszmefejtésnek valójában konkrétan a témához semmi köze, hacsak nem annyi, hogy ezek is egy kicsit szervezéshez kapcsolódó dilemmák, bennem, általánosságban. Mert meg szeretném érteni, hol van a kutya elásva...
Ha valakinek van tippje, gondolata... vagyok.
név: péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Az Új Szó fórumában találtam egy érdekes felhívást. Részben a tárgyhoz tartozik.

http://ujszo.com/node/257098/talk#comment-6089

Segítsünk Magyarországnak
Névtelen | 2009. február 18. szerda 11:10

Mivel jelenleg Magyarország rosszabb gazdasági helyzetben van mint Szlovákia, arra szólítom fel a szlovákiai magyarságot, hogy mondjunk le a Magyarországról hozzánk érkezõ támogatásokról! Hiszen mikor mi voltunk rosszabb helyzetben, nagyon jólesett az Anyaország gondoskodása, de most õk vannak nagyobb bajban, ezért segítsünk nekik, és ne várjuk el, hogy támogassanak bennünket!

Egy kis ízelítõ abból, hogy kik és milyen támogatásokat kaptat az elmúlt évben:

http://www.szulofold.hu/data/files/129678265.pdf

http://www.szulofold.hu/data/files/129678151.pdf

http://www.szulofold.hu/data/files/129676844.pdf

http://www.szulofold.hu/data/files/112138665.pdf

http://www.szulofold.hu

Legkevesebb 80%-a a támogatásoknak olyan projektekre ment el amelyet nem Magyarországnak kellene támogatnia, hanem a Szlovák államnak a befizetett adóinkból.

Aki egyetért a kezdeményezésemmel, a következõ e-mail címre küldje el az alábbi pársoros üzenetet:

szulofold@szulofold.gov.hu

Tisztelt Szülõföld Alap Iroda! !

Szlovákiai magyar vagyok és ezúton szeretném megköszönni a több évtizedes anyaországi segítséget, de Magyarország jelenlegi rossz gazdasági helyzete miatt a magam nevében lemondok a Magyarországról érkezõ támogatásokról.

Üdvözlettel:
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Fábry napok Kazinczy napok ismerõs, sajnos nyugdíjas klub az egész. A röplapok amiket a kasai Csemadok kiad nem, hogy most hanem a 70 évekbe sem álnak meg a helyüket. A programról nem is beszélve. Kedves Nóra igen is kel beszélni a Csemadokról, mert eljárt az idõ felette, szinte csak a naiv amatõr kultúrát képviselik-, ha egyáltalán csinál is valamit. És így nem, hogy magyarságot összetart, hanem szétver. Miért nem nyit a Csemadok a fiatalok felé, ez nagyon nagy hiba. Bárki próbál ellen érvelni ott vannak a példák : Zsuzsa példája, vagy Gömbaszög fesztivál arról inkább ne is beszéljünk.
név: jah e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
tenném hozzá kedves Zsuzsa, ugye emlékszik rá milyen "sokan" voltaka Fábry Napokon. Tán ha huszonhatan cakk-pakk akkor sokat mondok...
név: Kozsár Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-18
Kassán van Csemadok-titkár. Hogy teljes idõben fizetett-e, és mibõl, azt õ tudná megmondani. A rendezvények közül pedig leginkább a novemberi Fábry Napokra emlékszem, amit ugyanarra a három napra idõzítettek, mint Szepsiben az országos színjátszófesztivált. Ami csupáncsak azért zûr, mert a két város között 30 km a távolság, és adódnak néha merész érdeklõdõk, akik a másik város eseményére kíváncsiak lennének.
név: péter e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
Én voltam Csemadok tag. Sõt én elismerem a Csemadok múltbéli és a jelenlegi jó szándékát / eredményeit is . Ezért kifejezetten kérdõlég és nem támadólag, érdeklõdök, jól tudom-e, hogy Kassa városnak van egy teljes idõben fizetett alkalmazottja? És ha igen, akkor õt mibõl fizetik? (sacc / kb. évi bruttó 3-400 ezer koronárol lehet szó). Konkrétan milyen rendezvényeket szervezett a Csemadok Kassán az elmúlt évben? Nem kötekedni akarok, komolyan érdekel.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
...az 57 ezres tagság...ha mondjuk nem házhoz jönnének a tagdíjért...hányan mennének be kifizetni /a megélhetési csemadok vezetõk és családtagjain kívûl/a tagdíjat?A felvidéki magyaroknak csak egy ellensége van:a tehetségtelenség uralma minden szinten.Politika,vallás kultúra,oktatás...soroljam?
név: Kzs e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
bocs, véletlenül - a számítógép ördöge, duplán másoltam be a wordben megírt szöveget, elnézést mindenkitõl...   
név: K.Zs. e-mail: zsuzsanna@pobox.sk dátum: 2009-02-17
Én nem emlékszem rá, hogy Zolti – vagy bárki más, hisz nevesítve sem volt az elõbbi kirohanás célpontja – bármit is szétvert volna. Arra sem emlékszem, bár elég sûrûn olvasgatom a rovartot, hogy csak egyetlen cikket is belengett volna a „csak ez a jó, minden másegyéb rossz” szelleme. A Csemadokkal se lenne bajom, ha haladna a korral.
Például voltam a kórusommal tavaly Galántán, a minõsítõ kórusversenyen. Amelyet ugyanarra a sémára szerveznek most is, mint a nyolcvanas években. Tudom, mert akkoriban is jártam kórustagként. Egy rossz akusztikájú, énekléshez messze nem megfelelõ kultúrhodályban folyik a verseny, aztán este a kórusokat kiviszik falura, ahol mûsort adhatnak saját maguknak – mert rajtuk kívül 2-3 nénike lézeng az adott templomban vagy kultúrházban, az is azért, mert be kell csukni a termet a szereplés után. Mi a francnak az egész, ha nincs rá igény? Vállalja be egy-egy község, hogy megvacsoráztat egy-egy kórust, de ezt a megalázó kultúrmûsoros kínlódást inkább hagyják ki. Szakmailag pedig semmi nincs a rendezvényen, ami adhatna valamit, szakmai segítséget, támpontot, bármit, én mint kezdõ karnagy nagyon keserû szájízzel jöttem el onnan. Nem is beszélve a szocialista májuselsejék hangulatát idézõ felvonulásról, mikor a kórusok teljes létszámban kivonulnak Kodály szobrához, koszorúzási célzattal, aztán meg végigvonulnak - transzparensekkel demonstrálva kórus-mivoltukat - a városon. A roma népesség néha beszól egyet-mást, az autósok meg szentségelnek a közlekedés elirányítása miatt. Énekelve menetelni végig fél Galántán? Ez kinek kell ma? Mért rekedtünk meg egy szinten, mért nem nézzük, mire lenne igény? Mit ne mondjak, a magyarországi rendezvények egy részén többoldalas kérdõívet kell kitöltened visszaigazolásként, hogy a szervezõk tudják, mire lenne igény, mit kellene másképp csinálniuk. Nálunk a kutyát se érdekli, hogy érezted magad, mivel voltál-nem voltál megelégedve. Legfeljebb azt mondják: ha nem tetszik, ne menj oda többet. Nem is megyek. De ezt az egészet egy szervezetnek, mely rendezvényeket szervez, és a közönségbõl (is) profitál, így kell menedzselnie?
És azt hiszem, nem csak Galántát lehetne elõrángatni.
Én nem emlékszem rá, hogy Zolti – vagy bárki más, hisz nevesítve sem volt az elõbbi kirohanás célpontja – bármit is szétvert volna. Arra sem emlékszem, bár elég sûrûn olvasgatom a rovartot, hogy csak egyetlen cikket is belengett volna a „csak ez a jó, minden másegyéb rossz” szelleme. A Csemadokkal se lenne bajom, ha haladna a korral.
Például voltam a kórusommal tavaly Galántán, a minõsítõ kórusversenyen. Amelyet ugyanarra a sémára szerveznek most is, mint a nyolcvanas években. Tudom, mert akkoriban is jártam kórustagként. Egy rossz akusztikájú, énekléshez messze nem megfelelõ kultúrhodályban folyik a verseny, aztán este a kórusokat kiviszik falura, ahol mûsort adhatnak saját maguknak – mert rajtuk kívül 2-3 nénike lézeng az adott templomban vagy kultúrházban, az is azért, mert be kell csukni a termet a szereplés után. Mi a francnak az egész, ha nincs rá igény? Vállalja be egy-egy község, hogy megvacsoráztat egy-egy kórust, de ezt a megalázó kultúrmûsoros kínlódást inkább hagyják ki. Szakmailag pedig semmi nincs a rendezvényen, ami adhatna valamit, szakmai segítséget, támpontot, bármit, én mint kezdõ karnagy nagyon keserû szájízzel jöttem el onnan. Nem is beszélve a szocialista májuselsejék hangulatát idézõ felvonulásról, mikor a kórusok teljes létszámban kivonulnak Kodály szobrához, koszorúzási célzattal, aztán meg végigvonulnak - transzparensekkel demonstrálva kórus-mivoltukat - a városon. A roma népesség néha beszól egyet-mást, az autósok meg szentségelnek a közlekedés elirányítása miatt. Énekelve menetelni végig fél Galántán? Ez kinek kell ma? Mért rekedtünk meg egy szinten, mért nem nézzük, mire lenne igény? Mit ne mondjak, a magyarországi rendezvények egy részén többoldalas kérdõívet kell kitöltened visszaigazolásként, hogy a szervezõk tudják, mire lenne igény, mit kellene másképp csinálniuk. Nálunk a kutyát se érdekli, hogy érezted magad, mivel voltál-nem voltál megelégedve. Legfeljebb azt mondják: ha nem tetszik, ne menj oda többet. Nem is megyek. De ezt az egészet egy szervezetnek, mely rendezvényeket szervez, és a közönségbõl (is) profitál, így kell menedzselnie?
És azt hiszem, nem csak Galántát lehetne elõrángatni.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
A tisztességes, kultúrát szervezõ, helyi Csemadokosokkal semmi bajom. Le a kalappal! Az a baj vele, hogy még miondig mozgalmi, népfrontos, politikai befolysáoltság alatt teszi a dolgát, tányérnyalóként. Nem a Csemadok az egyetlen mozgatóerõ. Nem mozgalom a mozgatóerõ, hanem az egyéni akarat az, ami tenni tud. Mond már kedve Nora, mit vertünk mi szét? De ha lehet konkrétat mondj! Nem mi vagyunk a vezetõk? Hol? Könyörgöm, ki akar itt vezetõ lenni?! Nem elég normálisnak, magyarnak, tehetségesnek, munkát végzõnek, tisztességesnek lenni?! Nem kell minket bevenni sehova, nem is kértük, nem is kértem. Elsõsorban ember vagyok, embrei jogokkal és kötelességekkel, másodsroban polgár vagyok jogokkal és kötelességekkel harmadsorban nemzetiség vagyok jogokkal és kötelességekkel. Istenhárma, amelybõl ha az egyik is csak kicsit csorbul, nem ér az egész semmit sem. Amúgy meg, mint láthatod, a véleményedet tiszteletben tartva válaszolok, téged nem bántva, ha nemegyezik a gondolkodásunk az még nem ok a gyûlöltre. Közeledjünk. De én személy szerint népfrotos dolgokkal nem tudok mit kezdeni, elment már a vonat...
név: nora e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
Nem tudom, mi bajotok a Csemadokkal?! En ugy latom, nektek mindig mindennel bajotok van. Magyarsagunk megtarto ereje a Csemadok, az egyetlen igazi mozgatoero, amely kepes tomegeket megmozgatni, ha szukseges. Ti vagytok azok, akik mindent szetvertek, ami mukodott, mindent tonkretettetek, mert nem ti vagytok a vezetok. Ha titeket bevettek volna, akkor meg azt csinalnatok, mint most a Rovarttal, ti. hogy csak az van, az a jo, minden masegyeb rossz.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-17
Ez a´! Még csak neki se mentünk eléggé....
név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-16
jó ég, Zolti, ha ti ketten Rokkóval nekimentek Mézes Rudinak, írmag se marad belõle... kíváncsian várom
név: nick e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-16