[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tévedések vígjátéka a kassai Thália Színházban

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2015-11-09

 

Tévedések vígjátéka a kassai Thália Színházban

 

Mi van a szekrényben?

 

A kassai Thália Színház viszonylag ritkán vállalkozik Shakespeare-re, akkor is inkább az ismert tragédiákat (Rómeó és Júlia, Hamlet) választja, nem a vígjátékokat. Most mégis színre került egy helyzetkomikumokra épülő darab, a Tévedések vígjátéka. Adódik benne számos jó játéklehetőség, és még több megoldásra váró, érdekes helyzet. A Thália egészen sajátságosan lát hozzá ahhoz, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen.

 

Érdekes színpadkép fogadja a nézőt, mikor a nézőtérre belép. Adva van egy hatalmas szekrény. Egy szekrény, amiben bármi lehet. Nos, ebben a Thália-szekrényben, mely a színpadot uralja, valóban megtalálható minden, amúgy ömlesztve. Ez nem egy szépen rendberakott szekrény, inkább egy lomtár, ahová begyömöszöltek mindent, s most aztán ömlik kifelé a sok hasznavehetetlen holmi. A begyömöszöltség elsősorban a jelmezeken látszik. Mert vannak itt olyan szereplők, akik cirkuszi hangulatot idéznek, van olyan, aki mintha görög sorstragédiából lépett volna ki, de olyan is van, aki a múlt századi polgári drámát villantja fel, és akad mesejátékba illő mérföldes szakáll is.

 

Ezek a jelmezek azonban nem segítenek abban, hogy egyedi karakterek lépjenek a színre. Inkább csak növelik a felfordulást.

Az alaphelyzet már önmagában is zűrös, hiszen a darabban két ikerpár szerepel, egymással úr-szolga viszonyban, és tökéletes hasonlóságuk folytán többnyire a nem megfelelő szolga sodródik a nem megfelelő úr mellé. Ez helyzetnek akkor is bonyolult, ha a négy szerepet négy színész játssza. Ám ha egy-egy ikerpárt csak egy-egy ember alakít, a színésznek is, nézőnek is még nehezebb dolga van.

Shakespeare mester elég bravúrosan írt ahhoz, hogy be lehessen azonosítani az efezusi és szirakúzai szolgát, valamint efezusi és szirakúzai urat, ám nem ártana a nézőknek egyfajta bizonyosság – vagy jelzésértékűen (ahogy időnként Benkő Géza sapkája működik is), vagy elkülönültebb karakterek révén (ennek viszont most még csak halvány nyomai látszanak). 

 

Némi kutatómunkát folytatva megpróbáltam választ kapni arra, vajon szerzői utasítás-e, hogy az ikerpárt egyetlen színész alakítsa, illetve vajon hogy is gondolta ezt a tisztelt szerző. A darab gondos végigolvasása erre nem ad választ. Az öt felvonáson keresztül mindig csak az ikrek valamelyikét látjuk a színpadon, az ikerpárok valamennyi tagja egyidejűleg csak a zárójelenetben szerepel, amikor végre tisztázzák, ki kicsoda. Néhány ügyes rendezői húzással ez valószínűleg megoldható, azaz egyetlen színész eljátszhatja a kettős szerepet. Előkerestem a Tévedések vígjátéka néhány szereposztását is. Nagyjából fele-fele arányban találtam példát kétszínészes és négyszínészes ikerpárokra, mind a magyar, mind az angol színházaknál. Tehát nem állíthatom, hogy bevált gyakorlat lenne egy színésszel játszatni az ikertestvéreket, de ennek ellenkezője sem igaz.  

 

A Thália a bonyolultabb, kétszínészes változatot választja, Nádasdi Péter (Antipholus) és Benkő Géza (Dromio) személyében. Nézem a két főszereplő komoly koncentrációt igénylő, sűrű átlényegüléseit, és azon gondolkozom előadás közben, mit is akar velem közölni ez a darab ebben a szereposztásban és rendezésben (rendező: Léner András). A dolgok mindvégig kaotikusak maradnak. Kulcsfontosságúvá válik Dromio kérdése: Én biztosan én vagyok? Nem valaki más? Kétségkívül frusztráló helyzet lehet, ha valakit egy olyan városban, ahol meggyőződése alapján sosem járt, mindenki ismer, és nevén szólít. S ő eltévedtként nem tudja, mire hogyan kellene reagálnia, mik az elvárások, kivel milyen viszonyban van. Ezt az elveszettséget vélem meglátni az előadásban, ezt erősítik az egymáshoz nem illő jelmezek és kellékek, a cirkuszi mutatványokra emlékeztető jelenetek, a nevetséges, de ugyanakkor kínos apróságok. Nézőként én is kényelmetlenül elveszettnek érzem magam. De tudom, a végén majd Shakespeare mester úgyis elrendez mindent. Hiszen ő profi. És ha ír egy vígjátékot, ahol az embereket összekeverik, nem csak olcsó sitcomot gyárt. Elmond ő szőrmentén sok minden egyebet is. Mert nézzük például a saját buta és kegyetlen törvénye miatt feszengő kormányzót (Madarász Máté), vagy a gyermekeit kereső öreg szirakúzait (Ollé Erik), akinek – pénzért megvásárolható – élete a tét. Ezek egyáltalán nem vígjátéki momentumok. Ahogy szerfölött beszédes az a néhány mozzanat is, mely Adriana (Latócky Katalin) házasságának megromlását jelzi. Ezek a szereplők is elveszettek a maguk módján, bár őket senki sem téveszti össze valaki mással. Elveszettek, mert eszméik csődöt mondtak, illúzióik szétfoszlottak, értékrendjük felborult. 

 

Ezek a darabbeli finomságok azonban megbújnak a színpadbeli szekrényben. Van helyettük revolverrel hadonászó hitelező (Illés Oszkár), homoszexuális kereskedő (Bocsárszky Attila), ördögűző szakállas vajákos (Pólos Árpád), mesterségesen duzzasztott szolgálólány (Dégner Lilla) – csupa olyan elem, mely a komikumot van hivatva erősíteni. Miért éppen így? Erre éppúgy nem találok választ, mint arra sem, a tévéből miért ömlik a stand-up comedy, kibeszélőshow, híg szappanopera, bugyuta akciófilm. Mintha mindez a Thália-szekrényből is kiáradna most. 

 

Egyébként a szekrény – mely kapu, forgóajtó és ablak is –, az valóban nagyon tetszik.  

 

Fotók: Thália Színház

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :