[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

The Expendables (Ágyútöltelékek)

szerző: Hushegyi Ádám 2010-09-22

 

The Expendables (Ágyútöltelékek)

   A 80-as évek tesztoszteron érlelte akciófilmjei az elmúlt évtizedek folyamán egyre inkább a B-kategóriás dvd-k polcaira szorulnak ki. Köszönhető ez a kiöregedett hősöknek, akik már rég nem felelnek meg a blockbusterek elvárásainak és a radikálisan új hozzáállásnak, amit Hollywood több műfajjal szemben is tanúsít. A nyers, pörgős és viszonylag valósághű Bourne-trilógia szinte egy univerzális mércét állított fel, amit aztán többek közt a James Bond-filmek is felvettek. Manapság nosztalgikusnak számítanak Arnie egysorosai, akárcsak a szekrényalkatú föszereplők. 


   Sylvester Stallone mégis egész jól boldogult régi hőseivel az új évezredben is. A két legendás karaktere, Rambo és Rocky, a rajongók többsége szemében, méltó búcsút vett a nagyvászontól egy-egy erősen nosztalgikus film formájában. Sly minimum a fejpántos veteránját azért nyugdíjazta véglegesen, hogy egy sokkal ambiciózusabb tervét valósíthassa meg.


   Az Expendables kezdetektől egy retro projektként volt beharangozva, ami a lehető legtöbb öreg vágású akcióhőst hozza majd össze, pár kortárs kemény arccal kiegészítve. Ugyan Jean-Claude Van Damme és Steven Seagal nem adták be a derekukat (utóbbi Robert Rodriguez Machete Grindhouse filmjében vállalt viszont szerepet), de a 3 tényleges, valamikori élmezőnybeli öreg róka, Slyt beleértve, találkozik pár hangulatos perc erejéig, amin sok John McClane-en, osztrák kulturistán és Rambón felnőtt mozinéző jót derül majd.
Annak ellenére, hogy egy olyan filmnek, ahol Stallone, Jason Statham, Jet Li, Dolph Lundgren, Eric Roberts és a filmesek számára valószínűleg ismeretlen arcok, mint Randy Couture, Steve Austin (birkózók) és Terry Chews (ex-futball játékos) alakítják a főszereplőket, nem kellene, hogy akármilyen ambíciója legyen a sok öldöklésen kívül a forgatókönyvvel kapcsolatban, Sly kellemes csalódást okoz. Ha maga a történet messze is van az átlagon felülitől, főleg a film első felében meglepően jópofa és szórakoztató párbeszédek hangzanak el, ami az egyes karakterek bemutatkozása mellett – természetesen mindegyikük meg kell hogy kapja a saját nagy jelenetét - váratlanul szórakoztató vágányra helyezi a nosztalgikus vérfürdőt. Vérfürdőt, mivel a politikai korrektséget mellőző haláljelenetek a film mivoltához hűen erősen jelen vannak, és a halottak száma valahol a háromszázat ütögetheti (nagyrészt az utolsó háromnegyed órának hála). Szinte kár, hogy ez a kötelezően elszabaduló pokol ennyi időt emészt fel, mert látni, hogy Sly képes minket kevesebb hulla mellett is lekötni. Mickey Rourke (szintén kisebb szerepben) kitűnően eljátszott monológja például az egyik legerősebb tartópillére a filmnek, és az ominózus harc alatt szinte azt kívánja az ember, hogy ha nem is a hasonlóan érzelgős jelenetből, de a humoros szituációkból kicsit több futotta volna.  Azzal, hogy a nagy hármas beszélgetését aligha lehet felülmúlni, túl magasra kerül a mérce ahhoz, hogy akármilyen harci bravúrral megüsse a saját fénypontját az Expendables. Szerencsére az utolsó percek megemelik a befejezés hangulatát.


   Ha már a harci bravúrokról esett szó, a tűzharcok megrendezése helyenként gyenge háttéreffektusokkal társul, és többé-kevésbé szándékosan(?) árad belőlük a B-kategóriás szellem. A közelharcok ezzel szemben, egy vizuálisan rosszul kivitelezett összecsapáson kívül, teljesen az aktuális gyors vágásokra és koreográfiára építenek - itt még a Bourne beütésre is lehet hivatkozni -, nem hiába talán ezek a legmeggyőzőbb pillanatok. Ez nem azt jelenti, hogy csak az utóbbiak néznek ki jól, bőven akad kisebb és nagyobb kaliberű fegyverrel is látványos pusztítás a 80-as és 90-es évek szellemében.
 

   Mindennél nagyobb hangsúly a nosztalgikus hatás megőrzésén van. Mindenki tisztában lehetett vele a stúdióban, hogy pont ez fogja megkülönböztetni az Expendablest a műfaj feldolgozásaitól és kortárs darabjaitól. A betétzenék Woodstock és az azt követő korszakból lettek kiemelve, amit ugyan máig előszeretettel használnak számtalan zsánerben, de nehezen találhattak volna a Creedence Clearwater Revival-nál és társainál megfelelőbbet és hangulatosabbat maguknak.


   Sly legújabb műve is azt igazolja, hogy több van a színész/rendezőben, mint azt az öreg ackiófilmek szkeptikusai állítják. Nagy kockázat volt egy bajba esett szépségre és öltönyös rosszfiúra épített történetbe belevágni ezzel a felállással, és láthatóan sok energiát fektetett bele, hogy saját és kortársai fénykorának méltó emléket állítson. Úgy tűnik, a nézők díjazzák a próbálkozást, hiszen a sikernek hála már most erősen fennáll egy folytatás lehetősége, amelyben bőven rejlik még kiaknázandó lehetőség. Antal Nimród Predators-a egy hasonlóan hálátlan korszakot élő műfajnak tiszteleg teljesen más eszközökkel (talán a maga módján még old-schoolabb is), de az Expendables is megfelelőnek bizonyult erre a célra. Ha Stallone legközelebb az akcióhősök retorikáját rontja majd gyakrabban elő fegyverként, és megint erős pillanatokat ad kollégáinak, a rajongók – evidens, hogy ez a film nekik szól – másodszor sem fognak csalódni. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kóbor Királyfi e-mail: kobor.kiralyfi@gmail.com dátum: 2011-01-18
Kezdem azzal, hogy nem léteznek B-kategóriás dvd-k, mint ahogyan B-kategóriás filmek sem. A B-film az A-film után vetített sokkal kevesebb pénzből készített, gyengébb minőségű mozi volt, amelyeket a tévé térhódításától félve ajándékba adtak a nézőknek, az A-film mellé. Lényegében "a második film", csak ez az amerikai mozikban A és B filmként volt jelölve. Nem kategóriaként.

De maga a film sem ugyanaz amit én láttam. Rá is keresek, nincs-e belőle egy másik, "nemrendezői" változat. Ha ugyanis a rendezést egy hozzáértő kapta volna, talán lehetett volna az alapanyagból egy olyan szórakoztató film, mint ami a fenti cikkben szerepel. Sajnos nem lett.
Stallone eleve nem gondolkodott túl sokat, egyszerűen felhasználta újra a Rambo (eleve harmatgyenge) alapjait. A veterán, aki nem érdeklődik a politika, sem a túlerőben lévő rosszfiúk iránt, meggondolja magát, egy szép nő kedvéért, aki iránt igazából - teljesen asszexuális lévén - nem is érdeklődik.

Mivel sajnos akciót annyi év alatt nem tanult meg rendezni, hogy ne unatkozzunk, többféle módszerrel próbálja lekötni a nézőt. Vagy összehozza a Planet Hollywood csapatát egy templomi beszélgetésre (csak a jelenlétük is filmtörténeti esemény, de ezt megpróbálja a lehetető legkínosabb poénokkal a sárba tiporni - sikeresen), vagy Mickey Rourke próbál hatni ránk egy különösen nyálas sztorival, és néhány könnycseppel. Ez utóbbi azt hiszem a film abszolút mélypontja.

Még egy-két szó az akciójelenetekről:
Nem találtam benne sehol az említett nosztalgikus hatást. Ha igazi "régi vágású" akciójeleneteket készített volna, többé-kevésbé el is nézném, hogy nem lett semmi értelme. De, hogy klasszikus akciókat próbál készíteni, a legtrendibb vágási sebességgel, az akkor is megbocsájthatatlan lenne, ha ennek következményeképp néha látszódna mi is történik épp a vásznon, de sajnos nem lett ilyen sikeres az ötvözet.

Nagyon különös tisztelgés ez a régi nagyok előtt. Azoknak talán jó, akik a klasszikusokból a Cobra, vagy a Commando stílusú gagyi vonalat imádták, de akik inkább a Predator, Die Hard, vagy Cliffhanger tipusú minőségi akciókra emlékeznek szívesebben, azok ezzel inkább ne próbálkozzanak.