[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tigris egy kád vízben

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2012-05-12

 

Tigris egy kád vízben

 

Mit csinál az ember, ha egy tigris költözik a fürdőkádjába? Ezentúl lavórban mosakszik, kerüli a fürdőszobát, kerülgeti a tigriscsodálatra érkezőket, és beletörődik, hogy belemásztak a magánéletébe. Legalábbis a Piotr Ohey Projekt főhőse ezt teszi. Mit tesz a főhős felesége? Felfedezi önmagában a szunnyadó trópusi egzotikumot, és félredobja nyúzottcsaládanya-énjét. És a főhős lánya? Flörtbe kezd a tigris viselkedését (állítólag) megfigyelő, hozzájuk költözött tudóssal, aki persze a közeledést csak addig viszonozza, míg más szórakozása nincs.

És mit tesz a társadalom? Felmér, kérdőívez, kiértékel, megfigyeltet és meglátogat, kutatócsoportot állít össze, adót ró ki, végrehajtót küld, kommersz tévéműsort, azaz lüke valóságshow-t csinál, és végül a hazafiasság nevében kiszolgáltatja a szerencsétlen családot a protokollnak, a külföldi vendég által áhított hajtóvadászatnak, és a lelőhetetlen tigris helyett biztosít megfelelő célpontot is a maharadzsának a főhős személyében. 

 

Ott szorongunk a színpadra telepített nézőtéren, a színészek meg a minimális játéktérben szoronganak, egy kislakás még kisebb nappalijában, kínunkban nevetünk, vagy tán észre se vesszük, hogy amit látunk, az nem komédia, az Mrożek. Aztán lelövik a főhőst, és újabb látványosság nem lévén a protokollnénik, osztálykirándulók, maharadzsák, tudósok, filmesek és hasonszőrű idegesítő figurák mind eltakarodnak. És taps.

 

A magyar fővárosban, a Budaörsi úti kollégium színpadán épp a Wataridori Színkört láthattuk.

A Facebookon a következőt olvashatjuk a csapatról:

A színkört 1991 őszén az akkor budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanuló határon túli diákok hozták létre, s az egy bemutatóra szerveződött társulat azóta túl van 21. előadás premierjén. A Wataridori elnevezés japán eredetű, pontos jelentését leginkább „vándormadár”-ra lehetne fordítani, utalva a színkört alkotó diákok vándorlására szülőföldjük és Magyarország között. A színkört Juhász Dósa János újságíró alapította, vezetője 1994 óta Körömi Gábor drámapedagógus, rendező. 

 

A rendező így summázza az eltelt két évtizedet: „20 év nagy idő. Az akkori Nemzetközi Előkészítő Intézet (NEI) színháztermében bemutatkozó színkör abban az évben alakult, amikor az első határon túli magyar diákok érkeztek Budapestre és a kollégiumba. Aktivitásukra jellemző, hogy nem csak színkört alapítottak, hanem újságot írtak, rádióztak, író-olvasó találkozókat szerveztek az Intézet keretein belül.
Az Intézet neve azóta sokat változott, de a színkör, mely az egyik japán tagja javaslatára vette fel a Wataridori nevet, azóta is él. Felléptünk Budapesten számos helyen, határon belüli és túli fesztiválokon, programokon, rendezvényeken, élvezve a tagok kitartását és az Intézet vezetőségének támogatását.
Évről évre rendszeresen 15-20 fő vesz részt a szerda esti próbáinkon a Budaörsi úti Kollégium színháztermében (időnként a Márton Áron Szakkollégiumban), aztán a bemutatót megelőző intenzív főpróba-időszakon és az előadásokon. Jönnek mindig újak, de akadnak olyan színkör-tagok is, akik már több mint 10 éve rendszeres tagjaink.“

 

Hosszú lenne a felsorolás, ha minden darabot megemlítenénk, amelyet a Wataridori „megkóstolt“ a mostanáig eltelt két évtizedben, a pontos lista különben is fellelhető a társulat honlapján (http://nonprofit.info.hu/wata/) vagy a Facebook megfelelő oldalán. Így csak ízelítőül néhány cím: Ferdinandy György: Hurrikán, Balassi Bálint: Szép magyar komédia, Moliére: Szép lelkek, Slawomir Mrożek: Ház a határon, Jean Cocteau: Rettenetes szülők, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Sokszínű lista, akár a társulat, melyben számos országból származók megfordultak, kárpátaljaiak, felvidékiek, erdélyiek, de távolabbról érkezők is. 

Az idei, jubileumi évadban Mrożek: Piotr Ohey mártíromsága c. színműve alapján hozta létre a társulat a maga előadását. Leplezetlenül mutatta meg benne világunk visszásságait, szűkkeblűségét, sztárhajhászását, kommunikációs zavarainkat, lelki szegénységünket. Az egységesen jó színvonalú színészi játék, az apróságokra is odafigyelő, érzékeny és pontos rendezés igazi élményt varázsolt a komor kollégium színpadára. Torokszorító és ugyanakkor komikus volt a mindennapi gondokba belefáradó, ám ennek ellenére fantáziáját megőrző családanya (Salánki Ágnes) és a maflán készséges, tévébolond – ennek megfelelően agymosott – családapa (Kárpinszky András) kettőse, érdekes színfolt volt a vihorászós, női vonzerejét először próbálgató kamaszlány figurája (Máté Bettina). Visszafogottnak mutatkozott a tudós (Djurica Dejan), lekezelőnek a tisztviselő (Detáry Ida), gunyorosnak az adószedő (Nagy Judit), mézes-mázosnak a protokollfőnök (Lányi Kata). A riporter (Molnár Zsuzsanna) meg éppen olyan volt, amilyenek a sztártévék sztárműsoraiban szerepelnek: mosolyuk akár a fogpasztareklám, öntudatuk a csillagos égig nyúlik, rámenősségük határtalan. Operatőre (Körömi Gábor) viszont kissé passzív maradt.

 

Nagyon pontos jellemek nagyon precíz megjelenítése, jó ritmusok, jó hangsúlyok jellemezték az előadást, melyből csak a kezdetben hiányzott némi lendület. De a (láthatatlan) tigris megjelenése után már nem volt többé megállás: pörgött minden, zúdult a végkifejlete felé. Abszurdan, Mrożek-mód, wataridorisan.

 

 

Fotó: Wataridori


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :