[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tóbisz Titusz, a viking

szerkesztette: Lovas Enikõ, 2009-04-15

Tóbisz TituszMár nem kamasz, de még tele van álmokkal. Életútja eddig is kalandos volt: Rimaszombatról Pestre, onnan némi kitérõvel Kassára. Inkább énekes, mint színész, és ha szereprõl álmodik, az opera színpadán látja magát. Ennek ellenére énekes szerepek mellett prózaiakat is kap, mondhatni: felkapott ember most a Tháliában.


2

3

4

5

6

Hogy is kerültél Budapestre?
Gimnazista voltam, amikor megrendezték Budapesten a Balassi Bálint Énekmondó Versenyt. A bátyámmal, Tomival megzenésítettünk két Balassi-verset, és elküldtük az anyagot. Kaptunk érte egy különdíjat: stúdióban följátszhattuk a két dalt. Ebbõl végül nem lett semmi, de ha már elkezdtük csinálni, a következõ évben beneveztünk a Ki mit tud-ra, ahol aztán helyezést értünk el a megzenésített vers kategóriában. Két évvel késõbb Dévai Nagy Kamilla felvette velünk a kapcsolatot, mert látott egy felvételt, ahol a Tóbisz-fivérek énekelnek. Az akkor induló zeneiskolája nulladik osztályában felkínált nekünk két tandíjmentes helyet. A bátyám éppen akkor végezte a középiskolát, én még nem. Azt szokták hinni, ikrek vagyunk, mert egy évben születtünk, de nem: Tomi januári, én decemberi vagyok. A füleki gimit távúton fejeztem be, közben már Pesten voltam. Az elsõ év Kamillánál fantasztikus volt, nagyon erõs tanári gárdával. Bár tandíjat nem fizettem, valamibõl azért élnem kellett, hát bútorszállítóként dolgoztam, páncélszekrényeket cipeltem. Egy év után aztán megváltam a Krónikás-iskolától, visszamentem Rimaszombatba, ahol teherautósofõr voltam sokáig. Mellékállásban pedig jártam a vidéket, mint Krónikás-énekes, és játszottam 3-4 rockbandában is.
Pest azonban nem maradt egyszeri kitérõ az életedben.
Ismét eltelt egy év, Kamilla újra felhívott, mivel akkoriban kerestek szereplõket a Betlehem csillaga címû rockoperába, Illés Lajos mûvébe. A konkurzuson Nagy Feró, Dörner György, Szvorák Kati, Varga Miklós válogattak – bekerültem. Kaptam egy jó kis szerepet, római katonát játszottam, voltak szöveges dalaim, nagyon élveztem a dolgot. Amíg a rockoperával jártunk fellépni, Kamillánál elvégeztem egy újabb évet. De aztán csõdöt jelentett az Illés Lajos-mû, „szintyós” zene volt.
Te meg elmentél katonának.
Az volt az álmom, hogy ejtõernyõs leszek. De közben nagyon furdallta az oldalamat az operaéneklés, bosszantott, hogy nem próbáltam meg. Katonaság  alatt elmentem felvételizni a hadsereg mûvészegyüttesébe énekesnek. Felvettek, így a katonaságomat úgy töltöttem le, mint énekes, az ország legjobb zenészeivel ismerkedtem ott össze. Õk segítettek fölkészülni a konzervatóriumi felvételire.
A katonaság után Kassára jöttél.
Igen, innen már a kassai éra érvényes. Az elsõ évben nem igazán történt semmi, csak iszonyúan beleszerettem az operaéneklésbe. A második évben jelentkezett a Thália Színház, hogy megcsinálnák A padlást, ahol én lettem volna a Révész és Hundzsa Pista énekelte volna a Rádióst. Ebbõl aztán nem lett semmi, de a régi haverok bevontak a Bakancs Jam-be, itt koncerteztünk a Máraiban, Dudás Péter meg Moravetz Levente felfigyelt rám, és felajánlották Sir Kán szerepét a Dzsungel könyvében. Innen már ismered a sztorit, aki ide bekerül, az itt marad, akár egy hálóban.
Nem készültél színésznek.
Azt akartam elérni, hogy meg tudjak élni az éneklésbõl. A Thália kezdõdött a Dzsungellel, folytatódott az Imádok férjhez menni címû darabbal, aztán bedobtak prózai szerepekbe is, de úgy érzem, technikailag nem tudom hozni azt a szintet, amit színészként kellene.
Az Equusban azt a lovat játszod, amelyet Alan, azaz Madarász Máté meglovagol.
A gyerek 1,90 magas és 80 kiló. Ez nagyon magas súly. Teherautósofõrként tudom, hogy ha magasan van a súly, az autó felborul. Mátéval nagyon figyelnünk kell egymásra, mert elég egy váratlan kézmozdulata, és már billegek. Ez nem a fáradtság, vagy hogy nem bírnám el, de ha õ nem egyensúlyoz, elesünk. Az összes súly a keresztcsontomra van ráhelyezve. Nem fáj, csak másnap például nem tudok énekelni, mert a rekeszizmom teljesen meg van feszülve, mindenem „be van keményedve”. Egy-egy Equus-elõadás után egy napig pihennem kellene, hogy az izmoknak legyen idejük regenerálódni. De itt erre nem gondol senki. Tönkre is ment a vállam. Ez nehezítette a következõ darab, a Szerelem, ó! próbafolyamatát is. Nem sok örömöm volt benne. Azon hezitáltam, menjek-e injekcióra, vagy összeessek. Az ízület nem olyan, mint az izomláz, folyton érzed, bizsereg, remeg a kezed, a színpadon meg látszik.
És a Rádiós?
Azzal az volt a dilemmám, hogy hogyan kellene énekelnem, mennyire tudok világos, fényes hangot kiadni. Kaszás Attila olyan magasra tette a lécet, hogy attól félek, nem leszek méltó utódja, mint Rádiós. 
Mi a szerepálmod?
Egy tenor általában Puccinit mondaná, és a Turandot nagyáriája nekem is az egyik kedvencem. De Wagner Trisztán és Izoldája és a Walkûr úgyszintén. Bár nem vagyok Wagner-tenor, a vizsgán azt mondták, képes vagyok Wagnert énekelni. Mindig is germános hõsnek éreztem magam, vikinges õrültnek. A musicalek közül a Notre-Dame-i toronyõrben három szerep is van, amit szívesen eljátszanék. Magyar musicalekbõl a Valahol Európában a kedvencem, de sajnos Hosszú szerepébõl már kinõttem, pedig az én hangfekvésem.
Vagyis nem mondtál le az operáról.
Nem mondtam le. Tavaly lett volna egy szerepem a Varázsfuvolában, de a Furcsa pár epizódszerepe miatt elúszott. Ahhoz, hogy az operában elindulhassak, ki kell fognom egy szerencsés évet, amikor keveset játszom a Tháliában. Négy évet végeztem el az operaszakon, de a vizsgaidõszakban a szerepek, elõadások miatt lemaradtam a zongoravizsgáról. Mert szemet hunynak ugyan a konzervatóriumban Titusz fölött, de azért annyira nem, hogy ne tudjon rácsapni a zongorára. Olyan könnyû darabja sajnos nincs Chopinnek, hogy el tudjam játszani gyakorlás nélkül. Így hát halasztást kértem, még két évem van hátra.
Mit nem csináltál még az életben?
Nem balettoztam. Viszont birkóztam vagy nyolc évig, mert nagyapám szerint – aki edzõ volt – birkózónak születtem. Apám táncos volt, koreográfus, végigjártuk az egész országot, versenyeket nyertünk. Késõbb az ember mindenbõl fölhasznál valamit. Például ha nem cipeltem volna bútorokat a lépcsõn, nem bírnám az Equusban Mátét. Persze csak azért vagyok én a Ló az Equusban, mert más nem viszi el a gyereket. A Rádiós is azért vagyok A padlásban, mert más nem énekli el. Jobban boldogítana, ha azért választanának a szerepre, mert a rendezõ ilyen karaktert keres rá, nem pedig azért, mert nincs más választás. 

Kozsár Zsuzsa 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: K.Zs. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-19
Mikor ez az interjú készült, hosszan beszélgettünk. Épp az a gond, hogy a "kezdõkkel" sosem foglalkozik senki. A többiekkel sem. Mindenki konzerválódik egy ponton, aztán aki többet akarnának, azok elõbb-utóbb elmennek máshová. Sajnos.
név: lenke e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-04-19
Szerintem Tóbisz Titusz tehetséges színészileg, csak soha nem tanulta, és egybõl bedobták a mélyvízbe, ha valaki egy kicsit foglalkozna vele, nagy színész lehetne belõle. Mindene megvan hozzá. Az énekhangja pedig fantasztikus, szóval több önbizalmat és csak így tovább! :)