[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tokaj 2008

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-08-15

cigii pause a teraszonTokaj 2008. Az idei programban a neten lévõ irodalomról külön szakcsoportban beszélgettek hozzáértõk. Miközben máshol másképpen, egymást marva, lebolsizva vagy leszélsõségesezve! Hát ezbiz szomorú. De a szakma, amit Vass Tibor összehozott, tudta mi a dolga.


Vass a kemény


Papp Tibor a legenda


Vass Nóra és a Terasz  séfe


Kukorrely Bandi


Mizser A.


Ferdinandy és Zalán


Németh Zoli is itt volt


A Vass szigorú


Volt szerencsém jelen lenni idénTokajban, az írótáborban. Tisztem volt és tisztesség volt beszélni olyan kérdésekrõl, mint irodalmi értékrend, pályakezdés és érvényesülés. Elmondhattam: vagyunk és nem farigcsálunk, hanem dolgozunk. Három nyelven, kultúrát, értéket, mûvészetet, információt, európai gondolkodást átadva, közvetítve.

Néhány szemelvény a Tokajban elhangzottakból:

- - - A mai magyar irodalmi értékrendrõl nehezen tudok igazán egyértelmû képet, meghatározásokat adni. Ennek oka máig az a faramuci helyzet, hogy az anyaországban csak lúzer felvidéki vagyok, a lakóhelyemen meg semmibe vett sztyeppelakó õsök ivadéka. Mindkettõ csípõbõl marhaság, mert éppen a virtuális tér megnyitás azt teszi lehetõvé, hogy értéket bárhonnan és bárhová lehet küldeni, honlapot akár egy magányos pusztán is lehet szerkeszteni, s lehet, ott talán még jobb  is, mint egy vízfejnyi fõvárosban. - - -


- - -  Bármennyire is próbálok tájékozódni, keresve és találva igazi támpontokat, valós értékteremtést, kissé kuszának, keveredettnek látom a helyzetet. Az irodalom helyzetét és megítélését pedig még ennél is fokozottabban annak. Ennek okát elsõsorban a mai magyar szellemi válságban, a gazdaság pangásában, az elpolitizált-túlpolitizált hétköznapokban és ünnepnapokban, a tájékozatlanságban, az apátiában, a fiatalok és nem csak a fiatalok nagy részének érdektelenségében látom. Részben annak az egybeolvasztó globalizációs folyamatnak a megerõsödésében is, amely egybeszürkít és nem a szivárvány színeire bontva engedi a gondolkodás mívelését. - - - 

 
- - - Ma nem az irodalmi értékrend formálása, az értékek megmutatása a gond, tárhely a virtuális világban annyi van, hogy elképzelni sem tudjuk, de én még mindig nem értem, hogyan is mûködik ez az egész. A gondot a befogadó közeg megtalálása és a visszajelzések feldolgozása jelenti. Visszajelzésekbõl ugyan érkezik néhány az alkotóhoz, de be kell, hogy valljam, kissé belterjessé vált az irodalom, kissé elszállt a szakzsargon nyelvén írt lett a kritika, ami olyan magaslatokba  (vagy mélyéségekbe?) nyúlik, ahol már nem értik és nem is érdekesek a mezei olvasó számára. - - -


- - - Amikor több mint mésfél évtizeddel ezelõtt kicsi csoportunk, a kassai székhelyû  Rovás Polgári Társulás megalakult még azt vallottuk: „A Rovás olyan értelmiségiek társasága, akik saját mûvelõdésüket életcélnak tekintik, tudásukat, életvitelüket folyton fejleszteni és tökéletesíteni kívánják - így tudják a többieket gazdagítani. A társaság tevékenységével az intelligenciát szólítja meg, mindenkit, ki az aranykor ízét akarja érezni, új és porlepte értékeket akar megidézni. A ROVÁS tagjai az alkotás beavatottságát élesen elválasztják a profán tömegkultúra hatásaitól. A társaság titkok õrzõje, melyeket a barátság pecsétjével óv.“ Ma sincs ez másképpen, viszont a módszerreinken változtatni kellett, s az idõ múlásával ismételten változtatni is kell majd. A technikai fejlõdés szinte belsodort minket abba, hogy a hagyományos értékközvetítõ tevékenységek, mint  a kiállítások, szakmi szimpóziumok, közönségtalálkozók és prezentációk úgy látszik elavulófélben lévõ módja mellett honlapot indítsunk be. - - -


- - - Mit is képzelnénk el a jövõben? Tehetségkutató pályázatokat kell  meghirdetni, mûhelymunkához kell kialakítani teret és lehetõséget, végezni azt folyamatosan, a véletlenül felbukkanó és a szándékosan kinevelt, megkeresett pályakezdõkkel. S ami a leges - legfontosabb: közlési lehetõséget kell biztosítani nekik, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a pályájuk alakulását, visszajelzéseket kell feléjük közvetíteni. Ehhez természtesen nem kevés idõ és pénz kell és itt megint bezárul a kör. Mert éppen e kettõbõl van kevés. - - -


- - - A Rovás www.rovart.com oldala végül is nem más, mint táptalaj, amibe hullhat a mag, vannak kertészek, van rendszeres talajmûvelés, agrokémiai eljárások ( mint kritika és komentár esetleg) s megy minden a maga útján. Ha meg nem, el kell gondolkodni, nem okosabb-e végibetonozni a virtuális teret, mert akkor legalább virág se meg gyom se nõ. Hát ez itt a kérdés?! - - -


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-16
Ezek itten feljebb csak szemelvények, az egész szövegben még volt számos kitétel... Hát nem volt ott csak normális ember, bizony, az este folyamán már folyt a sárdobálás még a borkóstoló ideje alatt is... Úgy siratták a nagy magyraságot, hogy kénytelen voltam borba fojtani a bánatomat!!!   
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-16
Apám, ezt te ott mind elmondtad? Nem sértettél meg véletlenül valami kacagányszívû buzgómagyart? Mert azok könnyen sértõdnek, aztán lyaly nekedd. Vagy neszerda, nem is tudom mán, így hirtelen felindultságból, mindazonáltal.