[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tört körzet

szerző: Sebők Szilárd 2013-01-24

 

Tört körzet

 

Bodor Ádám Sinistra körzetéről*

 

 

A posztmodern regények egyik jellegzetes vonása, hogy az író, még ha nem is utal rá egyértelműen, értelmezési „kulcsot” hagy hátra olvasójának; vagy: – megfordítva a sorrendet – hogy az olvasó értelmezési „kulcsot” kereshet az író szavai mögött. A Sinistra körzet egyik ilyen „kulcsát” a regény központi alakjánál, Andrej Bodornál találhatjuk meg, mikor azt mondja: „Senki nem szól a dolgokhoz semmit. Ez a dolgok rendje.” A kijelentése első olvasatra csakis Aron Wargotzkinak, a halálra ítélt hegyivadásznak szól, aki afelől érdeklődik, hogyan reagált Géza Hutira a meghívására. Második olvasatra az tűnik föl, hogy a válasz nem csak Géza Hutira hallgatására vonatkozik, hanem általános érvényű: ő, akárcsak mások, hallgat, mert a Sinistra körzet (társadalmi) rendje ilyen. Harmadik olvasatra pedig az vetődik föl, hogy a Sinistra folyó menti szokásokon kívül a regény írásmódja is egy ilyenféle „rendhez” igazodik: a szereplők mellett a szerző sem értelmezi a történéseket, csupán hagyja a „felszínen úszni a dolgokat”.

 

Ez az észrevétel a Sinistra körzet két jellegadó sajátosságát mutatja meg: a „dolgok” kifejtetlenségét és a történet fragmentáltságát. A kettő együttes jelenléte a szokásosnál nagyobb teret nyit az értelmezések számára, és lehetőséget ad arra, hogy az olvasó saját képzeletére támaszkodva keressen összefüggéseket a műben. Az alábbiakban – ezek fényében – először a történet fragmentált jellegére térünk ki, majd a műben megjelenő járvány, a tunguz nátha kapcsán fogunk kifejteni egy összefüggést a betegség és a totalitárius körzetigazgatási rendszer tisztogató mechanizmusai között.

 

A mű fragmentáltságára már annak alcíme is utal: Egy regény fejezetei. Ez egyfelől műfaji meghatározást takar, másfelől viszont – még mielőtt a regénnyel közelebbről megismerkedhetnénk – kikezdi a regény műfajával kapcsolatos olvasói elvárásainkat. Ilyen alapvető elvárás, hogy egy regény eleje és vége mindig pontosan adott, amelynek leggyakrabban a könyv formátum adja meg az egyértelmű fizikai határait. Bodor Ádámnál viszont – az alcím szerint – fizikai határok közé „csupán” fejezetek sora kerül. Vagyis nyomban fölvetődik a kérdés, hogy ezek a fejezetek alkotják-e a teljes regényt, vagy inkább kiválogatott részek soráról kell beszélnünk. A mű (teljes) gyűjtemény jellegét erősíti az a tény, hogy egyes fejezetek folyóiratokban külön is megjelentek; ugyanezt a jelleget gyengíti viszont, hogy nem ismerünk olyan fennmaradó fejezeteket, amelyek nem kerültek volna bele a könyvbe, azaz amelyek azt bizonyítanák, hogy valóban válogatott fejezetek megjelentetésével van dolgunk. Mivel nem igazán lehet eldönteni, melyik választ fogadjuk el inkább, válaszkeresés helyett a felvetett problémánál maradunk, és csak a kérdést fogalmazzuk át: milyen regény milyen fejezeteiről van szó?

 

Mint kiderül: egy regény fejezeteiről. A konkrét műre vonatkoztatott határozatlan névelő arra enged következtetni, hogy a regényt itt nem hagyományos értelemben kell érteni, azaz hogy azt nem a megszokásainkhoz híven, a könyvborító belsejében kell keresnünk, hanem – elvonatkoztatva – azon kívül is: abban a „nagy történetben”, amelynek egy posztmodern író csupán részeit, fejezeteit, fragmentumait ragadhatja meg. Eszerint tehát a fejezetek az elgondolt „nagy regényből” származnak, ennek alkotják fragmentumait, és a borító belsejében válnak olvashatóvá – vagy: válnak regénnyé a szó hagyományos értelmében.

 

Ha azonban továbblépünk az alcím kérdésén, és az egész művet nézzük, következtetésünk elég gyorsan kiüresedik: egyfelől túlzott gyakorlatiassága miatt válik semmitmondóvá (regény a borítón belül), másfelől túlzott elvontsága miatt, mert a megfoghatatlan „nagy történetben” keres magának hivatkozási alapot. E két véglet között még hiányzik az a kapcsolat, amely megmagyarázná, hogy a „nagy történetből” miért épp azok a fragmentumok kerültek a címlap és hátlap közé, amelyek oda kerültek.

 

A legkézenfekvőbb megoldás talán az, ha az összekötő szálat a történetek alakulása mögött keressük, illetve ezek összefüggéseiben, a cselekményben. A történet „lényege” a következő: Andrej Bodor fia, Béla Bundasian, egy napon eltűnik. Az apa elindul fia keresésére. Mivel Béla naplójából rájön, hogy fia valahol a Sinistra körzetben van, Dobrin község környékére költözik, abban a reményben, hogy őt ott megtalálja és kimenekíti a körzetből. Évek telnek el, mire a körülmények úgy hozzák, hogy találkozhat fiával. Haza azonban nem tudja vinni, mert Béla nem akarja elhagyni a körzetet. Andrej ezután még jó ideig vállal alkalmi munkákat Coca Mavrodin ezredes kérésére. Végül elhagyja a körzetet – egy kamionsofőr csempészi ki őt.

 

Ez a szál ugyan igyekszik összefogni a regény egészét, de végeredményben mégiscsak egyetlen mozzanatot ragad ki a történések sorából: Andrej és Béla találkozását. Minden más, ami ezzel a mozzanattal nem függ össze, igazából mellékessé válik, ilyen szempontból összefüggéstelenné és szükségszerűen egyszerű felsorolássá alakul. A választott cselekményszálat csupán az a kérdés tartja egyben, hogy mi az, ami „legitimálja” Andrej körzetben (és egyben regényben) maradását. Más szálon is el lehetne ugyan indulni, azonban – úgy tűnik – egyik sem fűzhetné össze ennél (sokkal) jobban a regény fejezeteit. Ezért tehát a regényt összefűző szál helyett most egy, a regényt összefogó keretet keresünk. Ilyen keret az a hatalmi erőszakszervezet, amelyből kiindulva minden fragmentum vagy fejezet a maga helyén jól értelmezhető. Ebben a keretben például az a már említett mozzanat, amikor Béla közönyösen elutasítja apját és az általa felkínált szabadságot, a totalitárius rendszerbe való teljes beolvadást hivatott – ha regénnyel kapcsolatban használhatjuk ezt a szót: – illusztrálni; azt mutatja be, hogy egy fiú hogyan válhat a hatalom feltétel nélküli kiszolgálójává, aki még attól sem riad vissza, hogy saját apját följelentse.

 

A regényben a diktatúrára utaló elemek elszórtan jelentkeznek, és ha meg is jelennek, soha nem keretezi ezeket írói értelmezés, magyarázat vagy kiegészítés. A köztük lévő távolságot – mint már említettük – az olvasónak kell legyőznie, képzeletével áthidalnia.

A szocializmusra való egyértelmű utalásból kettő van: Coca Mavrodin medailonja, melyen egy vörös csillag van, illetve Coca Mavrodin megjegyzése, miszerint Géza Hutira letört füle pótolható műfüllel, melyet úgy tudja, hogy már gyártanak a szovjetek. Ezenkívül számos példát találunk a totalitárius erőszakszervezetek működésére utaló elemekre: ilyen a folyópartot szegélyező drótsövény, a tornyok, dögcédulák, sorompók, határőrök jelenléte vagy a gyakori ellenőrzések, feljelentések, gyanakvó tekintetek stb. De túllépve az egyes elemek felsorolásán, általánosságban azt is elmondhatjuk, hogy a regény világa a diktatórikus hatalmi rendszerek világát másolja: a hatalom egy személy, Coca Mavrodin ezredes kezében összpontosul, akinek akaratát egy rendfenntartó szervezet viszi véghez.

 

Most arra teszünk kísérletet, hogy egy, az ilyen elemek hátterében működő hatalmi mechanizmust is leírjunk a regény rettegett járványának analógiájára.

 

A regény visszatérő motívumai a tunguz nátha nevű járvány, és ennek „hírnöke” a csonttollú madár. Érdekességük, hogy mindkét elem valamiféle titokzatos, az ésszerűn túlmutató jelenséggel van kapcsolatban. A csonttollú madár ún. inváziós madár. Hirtelen, alig kiszámíthatóan, nagy tömegekben jelenik meg egy adott vidéken, és ezért sokszor babonás félelmet kelt az emberekben. A tunguz nátha elnevezés pedig feltehetően az ún. tunguz-rejtélyhez kapcsolódik: 1908-ban, Szibériában, valami a földbe csapódott, ami 80 kilométeres körzetben mindent letarolt. Hogy mi lehetett ez, máig tisztázatlan, mert a becsapódott objektum maradványait nem találták meg. Ez utóbbi tehát egy olyan jelenséget jelöl, amely úgy fejti ki hatását, hogy az oka/okozója rejtve marad. Vagyis: „babonás félelem” és a „rejtett ok” lesznek azok a kulcsszavak, amelyekből kiindulunk.

 

Először azt kell összefoglalnunk, mi az, amit a betegség lefolyásáról a regényből megtudhatunk: megjelenik a csonttollú madár; megjelenése valamilyen módon összefügg a tunguz nátha elterjedésével; a betegség halálos kimenetelű.

Másodszor, ezekhez hozzákapcsolhatjuk a föntebbi két kulcsszót: a csonttollú madár megjelenése babonás félelmet kelt; a tunguz nátha úgy fejti ki hatását – azaz úgy végez áldozatával –, hogy a kiváltó ok igazából tisztázatlan marad.

Harmadszor, ugyanezt a „logikát” helyezzük a hatalmi erőszakszervezetek tevékenységének a keretébe: az emberek babonásan félnek attól, hogy megfertőződnek a tunguz náthától, azaz attól, hogy minden valós/ismert ok nélkül, metaforikusan, politikai betegnek nyilvánítják őket, és halálos kimenetelű „kezelés” vár rájuk. A hatalom ugyanis a „fertőzés” lehetősége miatt, a „közösség érdekében” eltávolítja a betegeket.

 

Ilyen értelmezés mentén válik érthetővé, miért halt meg Borcan ezredes (akinek a vörös kakassal valamilyen titkos ügyei voltak; l. halba rejtett üzenet); miért gyújtották rá a nyugdíjas hegyivadászokra a házukat (vö. Coca Mavrodin ezredes szavaival a leégett romokon: „Jöjjenek csak bátran. [...] Mind megsültek a bacilusok.”); és hogy miért kellett Aron Wargotzkit megölni (vö. Andrej és Aron párbeszédével: „– Abbiza. Beteg vagy sajnos, nagyon. – Én? Azt mondod? Nincs nekem semmi bajom. Csak teleettem magam földdel, és most nyomatékul egy kis tejet kívánok.”).

 

Ezek alapján tehát, azt mondhatjuk, hogy a Sinistra körzet társadalmát irányító hatalmi mechanizmusok annyira kifinomultak, hogy – úgy tűnik – még a „járványok” terjedését is alakítani tudják. Erről az olvasatról pedig azt, hogy a hatalmi erők keretében megközelítve a regény fejezeteit, még egy olyan, apolitikus jelenség is, mint a járvány, jól értelmezhető. Ráadásul ez az értelmezés, példánkon egy olyan szálat is kibontani enged, amely – akárcsak Andrej körzetben maradása – valahol egybefűzi az egy regény egyes fejezeteit.

 

 

*Köszönöm Görözdi Juditnak a dolgozat korábbi változataihoz fűzött hasznos tanácsait, észrevételeit.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :