[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: Kovács Ágnes 2018-11-20

 

Történelmi dokumentumok databázisa

 

Az utolsó kivégzés Torna vármegyében

 

Az önálló Torna vármegyében /1/ 1868-ban történt az utolsó kivégzés. Prinyes János hídvégardói lakos, a felesége felbujtására a saját édesanyját fejszével agyonverte. Kivégzése a vendégi Hegy orránál felállított akasztófán ment végbe. A kivégzés napján a környező falvakból gyalogosan és szekereken érkeztek a kíváncsiskodó emberek. Az elítéltet Ardóból szekéren hozták megkötözve, két pap kíséretében. Felesége állítólag a kertjük végén lévő szalmakazal tetejéről figyelte az urát, amint a vesztőhelyre viszik. 

 

Prinyes szellemének kísértése /2/

 

Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásának az első felében történt a következő eset. Abban az időben, sőt, még jóval később is, járták a falvakat a drótosok, a fazekasok, a tojásszedők, rongyot gyűjtő cigányok, a vándorkereskedők és mesteremberek. 

 

Történt pedig egy alkalommal, amikor késő délutánra járt az idő, és a falu férfitagjai a helybeli kocsmában szórakoztak. A kocsma akkoriban az egykori asztalos, Balázs Géza szülői házában volt. Egyszer egy idegen, hátizsákos ember lépett be a kocsmába. Rendelt magának valamit, aztán leült az egyik asztalhoz. Beszédbe elegyedett a helybeli legényekkel. Elbeszélte, hogy itt járt a faluban, tojást volt felvásárolni, és egy kis pihenő után folytatja útját a tornai vasútállomás felé, hogy vonattal mehessen tovább Kassára. A kassai piacon majd másnap értékesíti a tojásokat, amelyek a hátizsákjában voltak gondosan, újságpapírok közé csomagolva. 

Még akkoriban élt a szóbeszéd a hegyorrai akasztással kapcsolatban és a nép különféle mendemondákkal ugratta egymást. Mivel már esteledett, a helybeli legények mondták is az idegennek, csak úgy, viccből, hogy ne menjen most a sötétben a Kőhíd és a Hegyorra felé, mert ott akasztották fel Prinyest, és a szelleme kísért. 

- Én bizony ilyen babonaságokban meg mendemondákban nem hiszek! – vágta rá büszkén az idegen. 

- Jól van, no. Majd meglátjuk – hagyták rá a falubeliek. 
A vándorkereskedő kiitta poharát, óvatosan vállára vette hátizsákját, majd jó éjszakát kívánva elindult gyalog Torna irányába. Ahogy a Hegyorrához ért, elővette cigarettáját, hogy rágyújtson, de a gyufát sehol sem találta. Eszébe jutott a kocsmai elbeszélés az akasztott ember szelleméről, és nagy büszkén, viccből elkiáltotta magát: - Prinyes! Adjál tüzet!Erre, hogy-hogynem, az útszéli bokorból megszólal egy hang: - Mingyar adom az a gyufa, csak megketem az a gatya!A tojásszedő úgy megijedt, hogy a Hegyorrától megállás nélkül rohant vissza a faluba, egyenesen be a kocsmába. Az ember csurom vizesen, leizzadva, szinte beesett a kocsmaajtón. A féltve óvott tojások a hátizsákban mind összetörtek, végigfolytak a hátán le, egészen a sarkáig.  Sárga volt tőle az egész hátsó fele. A helybeliek nem tudták mire vélni a történteket és azt sem tudták, hogy nevessenek-e vagy sajnálják a szerencsétlent. Amikor már egy kissé megnyugodott, szinte teljesen magánkívül mesélte, hogy Prinyes szelleme valóban ott volt a Hegyorránál. A falubeliek is csak ámulva hallgatták a tojásszedő elbeszélését, hisz korábban ők sem hittek az egészben. Másnap derült csak ki, hogy mi is történt valójában. Azon a napon, amikor a tojásszedő a faluban járt, itt járt a drótos is, aki a cserépfazekakat drótozta, meg a bádogedényeket foltozta. A drótos hamarább elindult a faluból Torna irányába. Amikor a Hegyorrához ért, megállt, és egy bokor mögé bújva éppen nagyszükségét végezte, amikor az úton haladva megállt mellette a tojásszedő és Prinyestől a gyufát kérte.Lett is nagy nevetés a kocsmában, de azért sajnálták is a szegény tojásszedőt. Az meg szégyenében nem is jött többet Vendégibe. Sokáig emlegették, még évtizedek múltán is a tojásszedő és a drótos esetét a Hegyorránál. Mondogatják azóta is tréfásan egyásnak az emberek, hogy ne menjetek késő este a Hegyorra felé Tornára, mert Prinyes szelleme még most is kísért. /3/

 

Forrás: a szerző saját gyűjtése

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :