[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

MMA építészek

 

Hadifogoly

 

FecsoDuncsak

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: Kovács Ágnes 2018-12-28

 

Történelmi dokumentumok databázisa

 

 

A vendégi betlehemes játék

 

A vendégi betlehemest először 1914 karácsony második napján mutatták be a hídvégardói legények Vendégiben. Id. Mázik Mihály a betlehemest még iskolásként megtanulta és 1916-ban lejegyezte. Később több alkalommal is bemutatták a községben, az előadásokra Mihály bácsi maga tanította be a vendégi fiatalokat. Sajnos, az eredeti kézirat elveszett. Az eredeti betlehemest utoljára az 1960-as évek első felében adták elő. Ezt próbálták emlékezetből rekonstruálni a 90-es években, amikor id. Szilasi István és Béres Jánosné szül. Mázik Anna emlékezetből lejegyezték. Id. Szilasi István betanította és 1990. december 25-én a vendégi kultúrházban adták elő, amelyről fényképfelvételek és egy videófelvétel is készült.

Az alább közölt betlehemes játékot id. Szilasi István bocsátotta a rendelkezésünkre, amely 1999-ből való.

 

I. Pásztor: (Bemegy a házba és köszön)

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Szabad-e a magyar Betlehem?

Házigazda: Szabad!

Angyalok: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Jézus születését angyalok hirdetik,

oktalan barmok melegítik.

Kelj fel keresztény lélek, tekints a jászolba,

az Úr Jézus fekszik ott. Glória!

Pásztorok: (Kint éneklik)

Fel nagy örömre most született,

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a lény,

Isteni kisded szűznek ölén.

Egyszerű pásztor jöjj közelebb,

Nézd a te édes Istenedet.

Angyalok: Glória! Glória! Inexes is deo.

Siessetek pásztorok,

Repüljetek angyalok,

Muzsikát indítsatok.

Ékesen, csendesen,

Jöjj el Jézus én szívem,

Jöjj el Jézus szerelmem. Glória!

Pásztorok: Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

Bársonyos ágya nincs neki itt.

Csak széna, szalma, koldúsi hely,

Rá meleget a marha lehel.

Egyszerű pásztor térdeden állj!

Mert ez az ég és földi király.

I. Pásztor: Dicsérem a Jézust!

Engedelmet kérek,

Hogy e házba minden szó nélkül belépek.

Mert a pásztorember odaveti magát,

Ahol télen melegnek találja a szobát.

Még a csillagok is táncra kerekednek,

Mintha szikrát hányna a szeme az embernek.

Én azt mondom, valami lesz ebből,

Ha senki ki nem veri a fejemből.

Gyere be pajtás! (A bottal egyet koppant a földre).

II. Pásztor: Dicsérem a Jézust! (A pásztorok járnak körbe)

Kenyeres pajtás hol vetted itt magad?

Nem tudod, hogy a nyájat elhagyni nem szabad?!

Mikor én juhász voltam,

Az egyik szemem figyelt,

A másik pedig aludt.

Ha juhász vagy, légy juhász!

Mert tudod, hogy öregapánk,

A kampóssal megsimogatja a hátad.

Gyere be pajtás! (A botal egyet koppant a földre)

III. Pásztor: Dicsérem a Jézust!

Heje huja! Jámbor legyen e háznak ura.

Amint húztam, vontam fáradt lábaimat,

Meg sem talpalhattam rongyos bocskorimat.

De amint Betlehem hegyén jártam,

Sétálás közben egy bakkecskét találtam.

Melytől rútul megijedtem,

És a többi pajtásimat mind elszélesztettem. 

De azért, ha egyet füttyentek juhászok módjára,

Majd csk megjelennek aszívem fájdalmára.

Gyere be pajtás! (A bottal egyet koppant a földre)

IV. Pásztor: Dicsérem a Jézust!

Szerelmes pajtásim, lám, én is itt vagyok,

Én is ifjú pásztorlegény vagyok.

Engemet az öreggel és Kecskés Petivel

Betlehem hegyén hagytatok.

Ne csodálkozzatok, hogy szakállam

Csombékjai nem nagyok.

I. Pásztor: Csodálom pajtás, nagy okosságodat,

Orrodból kifüggő két kontrektusodat.

IV. Pásztor: Ne csodáld pajtás, a magad hamisságát.

I. Pásztor: Kecskés Petit hol hagytad?

IV. Pásztor: Betlehem hegyén

Kezét, lábát fájlalta,

A farát nem bírja.

De azért, ha egyet füttyentek juhászok módjára,

Majdcsak megjelenik a szívem fájdalmára.

I. Pásztor: Gyere be, te Kecskés Peti!

Majd jól tartunk sörrel, borral,

Friss mogyoróf a pálcával.

Kecskés Peti: Avval, avval, ti csúnya kutyák!

Húzzátok el az én nótámat!

Pásztorok: Emberi nemzet, kelj fel örömre,

(ének) Mert az örömnap felvirradott.

Hogy te ne kárhozzál el örökre,

A kegyes Isten üdvöt adott.

Örömszólás, víg hírmondás

Hallatszik a pusztában,

Egy szűztől gyermek született

Mostan éjféltájban.

Valóban az Isten fia,

Valóban az Isten fa!

Szegény, gyarló embereknek,

A megszabadítója.

I. Pásztor: (kiszól) Berdó!

Öreg: Nepucikomendó!

I. Pásztor: In kredenc!

Öreg: Cibere bre!

I. Pásztor: Ki vagy? Mi vagy? Gyere be!

Öreg: Mit ki vagy! Mit ki vagy! Ti csúnya kutyák!

Tík itt bent esztek, isztok?

Öregapátoknak borzos szakálláról

Nem is gondolkoztok?

I. Pásztor: Öregapánk, se nem eszünk, se nem iszunk.

Csontocskákat szopogatunk,

Kancsószájat nyalogatunk.

Szólj hozzánk, téged is jól tartunk.

Öreg: Hogy szóljak hozzátok? Így? (Kitolja oldalt a derekát)

I. Pásztor: Nem úgy, öreg!

Öreg: Hát akkor hogy? Így? (Kitolja a farát)

I. Pásztor: Nem úgy öreg! Becsületes emberek módjára.

Öreg: Hát akkor hogy? Így? (Kihúzza magát illedelmesen)

I. Pásztor: Így öreg! Hol tanúltad ezt az emberséget?

Öreg: Piripócson, a vásáron,

Apáddal egy kosáron.

Húzzátok el az én nótámat!

Pásztorok: (énekelnek)

Betlehembe jer pajtás, jer pajtás,

Ott lesz nékünk jó lakás, jó lakás.

Szőlőt sem kell kapálni, kapálni,

Mégis fogunk bort inni, bort inni.

Zöld erdőben, sík mezőben,

Sétál, dudál, furulyál, furulyál,

Billeg-ballag, meg-megáll, meg-megáll,

Rázd meg Kecskés, azt a szűrt, azt a szűrt,

Had hulljonak a tetűk, a tetűk.

Te meg Öreg, a bundát, a bundát,

Had hulljonak a bolhák, a bolhák.

I. Pásztor: Kenyeres pajtásim! Ettünk is, ittunk is.

Egy éneket is elmondtunk.

Nyugalomra kéne menni.

Mérd meg Öreg, a sírodat!

Öreg: Meg, ha akarom!

I. Pásztor: De azért csak mérd meg!

Öreg: Jól van no! A vén öreg bundásnak

Mindig szélesebb kell, mint hosszabb.

Két méter a szélessége, egy méter a hossza.

I. Pásztor: Az nem lehet Öreg.

Szélesebb, mint hosszabb?!

Mérd csak meg még egyszer!

Öreg: (Megméri még egyszer) Meg ha akarom.

I. Pásztor: De azért csak mérd meg!

Öreg: Jól van, no! Egy méter a szélessége,

Két méter a hossza.

I. Pásztor: Feküdjetek bele!

Öreg: Bele, ha akarok!

I. Pásztor: No, de azért csak feküdjetek bele!

Öreg: Jól van, no! (Lefekszik a két öreg)

Pásztorok: (énekelnek) (két oldalt állva, az állukat a botra helyezve)

Juhászim, pajtásim, de elaludtatok.

Ezt a kis nyájacskát,

Magamra hagytátok!

(A bottal egyszerre a földre ütnek, majd egyszerre átlépik az öregeket.

                Újból a földhöz ütik a botokat és folytatják az éneket)

Árva ez a pásztorság,

Mezei uraság.

Aki ezt nem hiszi,

Csupán csak nyájasság, hamisság.

Angyalok: Keljetek fel, jó pásztorok, újság néktek.

Nagy öröm van, Betlehemben, egész éjjel

Az kakukk madárkák énekelnek,

Jézus születésén örvendeznek. Glória!

I. Pásztor: Hallod Öreg? Glória!

Öreg: Hallom, hogy valami gomolya!

I. Pásztor: Tizenkét esztendeje őrzöm ezt a nyájat.

Kelj fel Öreg! Őrizd te is! (Üt egyet a bottal a földhöz)

Öreg: Kelek, ha akarok!

I. Pásztor: De azért csak kelj fel!

Öreg: Jól van, no!

Jajj, de nagy fát mozgatok,

Mintha ezt a házat,

Minden fundámentumostól mozgatnám.

(feltápászkodik és körülnéz)

Sok mindenféle házban jártam,

De még ilyen csúnya poloskásban nem.

Azonban, ha jól megfizettek, kihajtom.

I. Pásztor: Jól van, Öreg, hajtsd csak ki!

Megfizetünk vörös pénzzel, csak hajtsd ki!

Öreg: Jól van, no! Húzzátok el az én nótámat.

Pásztorok: Bojtár volt a nagyapám,

(ének) Bojtár vagyok én is.

Csak a botját hagyta rám,

Gazdag vagyok én is.

/:Tullu, lullu, lullu, lullu:/ csingi, lingi, lánga.

Angyalok: Ne féljetek, pásztorok, pásztorok,

Örömet hirdetek.

Mert ma néktek született,

Ki megjövendőltetett.

Egy szűznek véréből 

Szűzen szűlt véréből.

Megváltó Istenünk,

Alle-alle-lúja.

Pásztorok: Pásztorok, keljünk fel,

(ének) Hamar induljunk el.

Betlehem városába,

Rongyos istállócskába,

Siessünk, ne késsünk,

Hogy még ezen éjjel odaérhessünk.

Mi urunknak tiszteletet tehessünk.

Pásztorok: (A kápolna elé állnak, a botjukra támaszkodnak)

(ének: Mennyből az angyal)

Gyerünk el tehát, látni a csodát.

Gyerünk imádni az Isten fiát.

Akit szűlt Mária,

Nékünk az éjszaka, Betlehemben!

I. Pásztor: (oferál) Én, mint első pásztor oferálok a kis Jézuskának egy báránykát.

II. Pásztor: Én, mint második pásztor, oferálok a kis Jézuskának egy bundácskát.

III. Pásztor: Én, mint harmadik pásztor, oferálok a kis Jézuskának egy pár cipőcskét.

IV. Pásztor: Én, mint negyedik pásztor, oferálok a kis Jézuskának egy gomolya sajtot.

I. Pásztor: Oferára, Kecskés Peti!

Kecskés Peti: Oda! Oda! Juliskához, Mariskához az ágyba. Én, mint szegény Kecskés Peti,

ma két hete se nem ettem, se nem ittam, még ezt a napocskát is megbőjtöltem egy kulacs borral,

meg egy jó meleg cipóval. De azért oferálok a kis Jézuskának egy jó meleg cipőcskét. 

I. Pásztor: Oferára, Öreg!

Öreg: Oh! Fényesség!

I. Pásztor: Nem Öreg! Mennyei bölcsesség.

Öreg: Oh! Fényesség!

I. Pásztor: Nem, Öreg! Kis Jézuska Betlehemben!

Öreg: Ott! Ott a vak tehenben!

I. Pásztor: Térdepelj le, Öreg!

Berdó: Le, ha akarok!

I. Pásztor: De azért csak térdepelj le!

Berdó: Jól van, no. (Letérdepel)

I. Pásztor: Vess keresztet!

Berdó: Megegyem a perecet?

I. Pásztor: Atyánk!

Berdó: Tyúkhús!

I. Pásztor: Fiúnak!

Berdó: Lúdhús!

I. Pásztor: Szentlélek Istennek nevében.

Berdó: Egy itce bor, meg egy jó meleg cipó belém csúszna, ha vóna. No de ide duda,

oda duda, Mariskába egy nagy pikula. De azért oferálok a kis Jézuskának egy tarka lábó kis gedót.

Pásztorok együtt: (ének)

Napkeleti pásztorok, pásztorok,

Betlehembe bejutnak, bejutnak.

Ott találják Urukat, Urukat.

Ajándékot nyújtanak, nyújtanak,

Fejét lehajtva, kezeit csókolva,

Énekelve kedvére, kedvére,

Szénán fekvő gyermeknek, gyermeknek. 

I. Pásztor: Hová mégy te Öreg?!

Öreg: Az akolyba tejért!

I. Pásztor: Nézd csak meg, hány óra!

Öreg: Meg, ha akarom!

I. Pásztor: De azért csak nézd meg!

Öreg: Jól van, no! Három fertály ződre!

I. Pásztor: Üssétek le ötre! (a két öreg bakot üt)

Öreg: Húzzátok el az én nótámat!

Pásztorok: Az öreg juhásznak jól vagyon dolga,

(ének) Mert megházasodni nem akar soha,

De mit tudunk csinálni, megházasítani,

Bolondság volna!

Öreg: Nem bolondság, hanem mennyei boldogság!

Pásztorok: Isten áldja meg,

(ének) E háznak gazdáját.

Töltse meg Isten,

Pincét, s kamráját,

Szalonnás vannáját.

Vedd fel Öreg, bundácskádat,

Vedd válladra juhocskádat.

Sej, haj, haja, haj,

Úgy elmegyünk, mint a raj.

 

Forrás: a szerző saját archívumából

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :