[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: gergely 2018-10-25

 

Történelmi dokumentumok databázisa

Kivándorlás Abaúj-Torna vármegyéből

 

      A Magyar Királyságban a kivándorlás a 19. század utolsó harmadában vált társadalomformáló jelenséggé. A szegényebb, elégedetlen sorsú társadalmi csoportoknak ekkor adatott meg a lehetőség (elsősorban kivándorlási ügynökök képében), hogy egy új, számukra ismeretlen világban szerencsét próbáljanak. Ez volt az az időszak, amikor az Újvilágban a tradicionális nyugat-európai bevándorlás mértéke kezdett alábbhagyni, illetve egyre inkább azt kiszorította az új, Dél-, Közép- és Kelet Európából kiinduló betelepülés.

      Magyarországon a legintenzívebb kivándorlás éppen az északkeleti országrészt sújtotta, ahonnan a kivándorlók túlnyomó többsége az Amerikai Egyesült Államokat célozta meg. Abaúj-Torna volt az egyike annak a 4 vármegyének (rajta kívül még Zemplén, Sáros és Szepes vármegye), amelyeket a leginkább sújtott a tengeren túlra tartó elvándorlás. A fennmaradt adatok szerint ugyanis csak ebből a vármegyéből (Abaúj-Torna vármegye) és csak az 1894-től 1904-ig tartó tízéves ciklusban 15 000 lélek vándorolt ki. Hozzá kell itt azonban rögtön tenni, hogy ebből a számból durván 2-3 ezren hosszabb-rövidebb idő után visszatértek otthonukba, de még így is kint maradt legalább 11-12 ezer lélek, akik már az Újhazában képzelték el a jövőjüket. Az itteni lakosság elvándorlásra hajlamosságát további statisztikai adatok is alátámasztják. Egy ilyen, korabeli magyar adatösszevetés szerint, közvetlenül a háborút megelőző években (1900–1913) Abaúj-Torna vármegyét összesen 45 346 lakosa hagyta el, ami évente átlagosan 3 239 főt jelent. Célszerű azonban itt is figyelembe venni azokat a csupán szerencsét próbáló főleg férfiakat, akik egy bizonyos idő ledolgozása és egy bizonyos kereset birtokában hazajöttek, hogy a megspórolt pénzt például termőföld vásárlására fordítsák. A mai Szlovákiára (a monarchiabeli Észak-Magyarországra) kivetített statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a 20. század első 14 évében erről az országrészről kivándorolt 361 074 személy közül pontosan 111 435-en vissza is tért szülőföldjére, azaz a kivándoroltak egyharmada csupán jó pénzkereseti lehetőségként tekintett „kalandjára”. Az általunk vizsgált régió néhány településén az utolsó háború előtti népszámlálások (1900, 1910) adatait összevetve (1. sz. táblázat) legfőképpen az elvándorlással magyarázható a lakosságszám drasztikus csökkenése. Jászón például 1910-ben 115 fővel kevesebb főt írtak össze, mint tíz évvel korábban, ami százalékban kifejezve 6,7 %-os apadást jelent. Még szembetűnőbbek a debrődi adatok, ahol a lakosság tíz év alatt összesen 118 fővel csökkent, ami a falu kisebb lakosságszáma miatt egyenesen 16,3 %-os esést mutat. A legtöbben ebben az időszakban Alsómecenzéfet hagyták el (147 személy), bár ez a mennyiség a viszonylag nagyobb lakosságszámú kisvárosnak nem jelentett akkora érvágást (5,2 %). Alsómecenzéf lakosság-mozgásának bemutatásánál azonban érdemes megemlíteni, hogy az innen kivándorolt telepeseknek biztos céljuk volt, hiszen egy bizonyos Theodor Kuntznak köszönhetően már a 19. század hetvenes éveitől kezdve szinte mindenki Cleveland városában találta meg első tengerentúli otthonát. Már a század végén az Alsómecenzéfről kivándoroltakat legalább 1500 főre becsülték. A régió és a kor jellegéből adódóan a kivándorlók túlnyomó többségét a korábban mezőgazdasággal foglalkozó parasztok tették ki, amely tény csak alátámasztja a nehéz vidéki körülményeket főleg a nagyobb városok agglomerációján kívül. Munkát és az ezzel járó új életet elsősorban a legjobb korban (20-tól 40 éves korig) levő férfiak indultak el keresni. Így a hazai társadalom, és főleg az északkeleti országrész nem kis számban veszítette el ereje teljében lévő férfiait, majd az őket követő asszonyokat és gyermekeket  is.

      A kivándoroltak igyekeztek kapcsolatban maradni az itthoniakkal. Leveleztek egymással, sokszor a megspórolt pénzüket az itthon maradt családtagoknak küldték haza, és persze, ha úgy alakult, hogy kint megtalálták a helyüket és jól ment a soruk, az itthon nehezebb sorban élő családtagjaikat anyagiakkal is támogatták.

 

A dokumentum forrása: a szerző saját gyűjteménye


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :