[kapcsolat]   husken

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: gergely 2018-10-25

 

Történelmi dokumentumok databázisa

Kivándorlás Abaúj-Torna vármegyéből

 

      A Magyar Királyságban a kivándorlás a 19. század utolsó harmadában vált társadalomformáló jelenséggé. A szegényebb, elégedetlen sorsú társadalmi csoportoknak ekkor adatott meg a lehetőség (elsősorban kivándorlási ügynökök képében), hogy egy új, számukra ismeretlen világban szerencsét próbáljanak. Ez volt az az időszak, amikor az Újvilágban a tradicionális nyugat-európai bevándorlás mértéke kezdett alábbhagyni, illetve egyre inkább azt kiszorította az új, Dél-, Közép- és Kelet Európából kiinduló betelepülés.

      Magyarországon a legintenzívebb kivándorlás éppen az északkeleti országrészt sújtotta, ahonnan a kivándorlók túlnyomó többsége az Amerikai Egyesült Államokat célozta meg. Abaúj-Torna volt az egyike annak a 4 vármegyének (rajta kívül még Zemplén, Sáros és Szepes vármegye), amelyeket a leginkább sújtott a tengeren túlra tartó elvándorlás. A fennmaradt adatok szerint ugyanis csak ebből a vármegyéből (Abaúj-Torna vármegye) és csak az 1894-től 1904-ig tartó tízéves ciklusban 15 000 lélek vándorolt ki. Hozzá kell itt azonban rögtön tenni, hogy ebből a számból durván 2-3 ezren hosszabb-rövidebb idő után visszatértek otthonukba, de még így is kint maradt legalább 11-12 ezer lélek, akik már az Újhazában képzelték el a jövőjüket. Az itteni lakosság elvándorlásra hajlamosságát további statisztikai adatok is alátámasztják. Egy ilyen, korabeli magyar adatösszevetés szerint, közvetlenül a háborút megelőző években (1900–1913) Abaúj-Torna vármegyét összesen 45 346 lakosa hagyta el, ami évente átlagosan 3 239 főt jelent. Célszerű azonban itt is figyelembe venni azokat a csupán szerencsét próbáló főleg férfiakat, akik egy bizonyos idő ledolgozása és egy bizonyos kereset birtokában hazajöttek, hogy a megspórolt pénzt például termőföld vásárlására fordítsák. A mai Szlovákiára (a monarchiabeli Észak-Magyarországra) kivetített statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a 20. század első 14 évében erről az országrészről kivándorolt 361 074 személy közül pontosan 111 435-en vissza is tért szülőföldjére, azaz a kivándoroltak egyharmada csupán jó pénzkereseti lehetőségként tekintett „kalandjára”. Az általunk vizsgált régió néhány településén az utolsó háború előtti népszámlálások (1900, 1910) adatait összevetve (1. sz. táblázat) legfőképpen az elvándorlással magyarázható a lakosságszám drasztikus csökkenése. Jászón például 1910-ben 115 fővel kevesebb főt írtak össze, mint tíz évvel korábban, ami százalékban kifejezve 6,7 %-os apadást jelent. Még szembetűnőbbek a debrődi adatok, ahol a lakosság tíz év alatt összesen 118 fővel csökkent, ami a falu kisebb lakosságszáma miatt egyenesen 16,3 %-os esést mutat. A legtöbben ebben az időszakban Alsómecenzéfet hagyták el (147 személy), bár ez a mennyiség a viszonylag nagyobb lakosságszámú kisvárosnak nem jelentett akkora érvágást (5,2 %). Alsómecenzéf lakosság-mozgásának bemutatásánál azonban érdemes megemlíteni, hogy az innen kivándorolt telepeseknek biztos céljuk volt, hiszen egy bizonyos Theodor Kuntznak köszönhetően már a 19. század hetvenes éveitől kezdve szinte mindenki Cleveland városában találta meg első tengerentúli otthonát. Már a század végén az Alsómecenzéfről kivándoroltakat legalább 1500 főre becsülték. A régió és a kor jellegéből adódóan a kivándorlók túlnyomó többségét a korábban mezőgazdasággal foglalkozó parasztok tették ki, amely tény csak alátámasztja a nehéz vidéki körülményeket főleg a nagyobb városok agglomerációján kívül. Munkát és az ezzel járó új életet elsősorban a legjobb korban (20-tól 40 éves korig) levő férfiak indultak el keresni. Így a hazai társadalom, és főleg az északkeleti országrész nem kis számban veszítette el ereje teljében lévő férfiait, majd az őket követő asszonyokat és gyermekeket  is.

      A kivándoroltak igyekeztek kapcsolatban maradni az itthoniakkal. Leveleztek egymással, sokszor a megspórolt pénzüket az itthon maradt családtagoknak küldték haza, és persze, ha úgy alakult, hogy kint megtalálták a helyüket és jól ment a soruk, az itthon nehezebb sorban élő családtagjaikat anyagiakkal is támogatták.

 

A dokumentum forrása: a szerző saját gyűjteménye


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :