[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi tárgyú előadások Kassáról

szerző: Kovács Ágnes 2012-05-21

 

Történelmi tárgyú előadások Kassáról

 

A Rovás Tavaszi Fesztivál két történész doktoranduszt látott vendégül, mindketten Kassa két világháború közötti viszonyairól adtak elő. 

 

Gergely László a kassai P.J. Šafárik Egyetem történelem tanszékének doktorandusz hallgatója. Munkájában az I. világháború utáni magyar kisebbségekkel foglalkozik. 

Kutatási tényekre és számokra alapuló előadásában ismertette, Kassa milyen fontos közigazgatási, katonai, oktatási és gazdasági, egészségügyi központ volt. Működött itt például színház, két mozi, több ipari egység (dohánygyár, téglagyár, sörgyár, magnezitgyár, pótkávégyár), alapítványi közkórház, bábaképző, helyőrségi kórház stb.). Az előadó kitért az első hivatalos (osztrák) népszámlálási adatra, amely szerint 1850-ben 13 034 (28,51%) magyar anyanyelvű élt a városban. Hatvan év múltán a magyarok száma 44 211-re növekedett (75,43%). Itt megjegyzendő, hogy akkor még nem a nemzetiséget, hanem az anyanyelvet tekintették meghatározónak. 

 

Gayer Veronika Budapestről érkezett, és az ELTE doktorandusza. Három éve foglalkozik a kelet-szlovákiai régióval, az identitás kérdése foglalkoztatja. Olyan kérdésekre próbál választ keresni, hogy milyen a felvidéki, s ezen belül is a kassai magyar. Az előadásának címe (Kosicére jöttem, Kassát találtam) egy 1950-ben írt levélből származó idézet, amely jellemzi a II. világháború korszakát. 

Száz éve kényszerpozícióba került a felvidéki magyarság, amely helyzethez alkalmazkodnia kellett – miután bizonyossá vált, hogy nem kerül vissza a terület az anyaországhoz. Az 1918 előtt felnőtt generáció azt hitte, hogy az elcsatolás csak egy átmeneti állapot lesz. Az 1918 után felnőtt generáció azonban másként szocializálódott, megpróbált és meg is tanult az új állapothoz alkalmazkodni. Megpróbálták magukat meghatározni, így keletkezett a szlovenszkói magyarok kifejezés (miközben az anyaország felvidéki magyaroknak nevezte őket). Az előadó méltatta Sziklay Ferencet, aki az elcsatolás után óriási szervezői tehetségével és levelezési hálózatával a Felvidéken szervezte a Kultúrreferátust. Ennek feladatai között volt például a szellemi erőforrások regisztrálása és új kulturális szervezetek létrehozása. 

 

Az előadások új gondolatokat ébresztettek a hallgatóságban, élénk vita alakult ki egy-egy témával kapcsolatban, és többen elmondták visszaemlékezéseiket a második világháború előtti évekről. A Rovás ArtCaféban körvonalazódni látszott egy történészklub megalakulása is. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :