[kapcsolat]   husken

100

 

BistRovásHU

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Trianon 50, Trianon 100, Trianon 150…

szerző: Kiss László 2020-06-04

 

Trianon 50, Trianon 100, Trianon 150…

 

Száz éve írtuk alá a trianoni békediktátumot.

Gyermekkoromban gyakran emlegették az idősebbek, úgy rohan az idő. Akkor, s még sokáig hevesen berzenkedtem ez ellen, s most tanácstalanul állok magam előtt, ez a tiltakozás vajon mikor, hogyan olvadt el bennem. Mert elolvadt, s tényleg úgy érzem, elröpült bő 50 évem. Gyermekkoromban, s ifjúságom alatt szinte minden percet megéltem, elevenen, erősen, nem volt idő számomra. Ha gondoltam is vele, úgy éreztem megfogtam, belekapaszkodtam, nem olyan az, nem úgy működik, mint ahogy az idősek gondolják.

És most meglepve állok e dátum előtt. Tényleg 100 éve történt? Hiszen én ennek az időnek a második felét megéltem, átéltem. Lehetetlen. Ennyi az idő? Csak? Lehetséges? Lehetséges, hogy amikor én születtem, s cseperedtem, még nem csak az aggastyánok, hanem javakorabeli emberek is éltek tömegével, akik ismerték, megélték a Trianon előtti időket?

Pedig így volt, s ez most tudatosul bennem. Mi is? Hogy 100 évnek 50 a fele? Hogy 100 év nem is sok, ha emberek, emberi sorsok összefonódó láncolatát nézzük. Akkor talán nincs is idő. De legalább is nem számít. Mégis emlegetjük most ezt a 100 évet, mert akkor történt valami, s ami előtte volt más, mint ami utána. Egy mérföldkő. Vagy inkább egy fal. És sokan óvatosan, félve, kritikusan, rajongva, fejcsóválva, s még ki tudja, mennyi attitűdtől vezérelve, próbálunk átlesni a falon. S ugyanezen sokak, köztük én is, bámuljuk a falat, értetlenül, dühöngve, tanácstalanul, méltósággal és anélkül, meg akarjuk fejteni a titkát. Miért van ott, ki tette oda. Miért kellett új időszámításba kezdenünk. Mert olyan. Krisztus előtt, Krisztus után, Trianon előtt, Trianon után.

Hogy jutott el hozzám Trianon? Emlékem nem sok, pedig csak 50 év választott el tőle. A szülői ház úgynevezett „nyári konyhájá”-ban egy megbarnult, megsárgult, de kitűnő minőségű keretezett fotó a falon. Egyetlen általam ismert nagyszülőm, anyai nagyapám hivatalos, műtermi katona fotója. K.u.k egyenruha, lábához tett fegyver, teljesalakos kép. Gyerekfejjel mindig azon törtem a fejem, mi a fene lehet az a géz szerű anyag, s mi lehetett a funkciója, amit a bakancs fölé, közel térd magasságig tekert? Idős nénik visszeres lábán láttam hasonlót, gumifáslinak nevezték. Nagyapám 1894-ben született. Igen, akkor amikor Kossuth meghalt. Az olasz fronton harcolt, fejsebet kapott, leszerelték. 1974-ben hunyt el. Kicsi voltam. Milyen volt a monarchia? Hogy élte meg Trianont? Sosem fogom megtudni. A fénykép is elveszett.

Másik emlékem, melyet időkapuként szeretnék máig használni, apai nagyapám érettségi tablóképe 1912-ből. Sárospataki Református Főgimnázium. Többen országos hírnévig, pozícióig jutottak. Ő „csak” lelkésze lett egy Trianon miatt zsákutcává lett kis községnek, Pusztafalunak. Végig megyünk a főutcán, s vége, ott a határ. Bár az út vitt tovább. Ezen a tablóképen az szúrt szemet anno, hogy szinte minden fiú másféle gallérú inget, s más nyakkendőt viselt. 44-en érettségiztek. Átkos monarchia? Ma hány féle fehér inget lehet kapni? Az volt a véleményem, sivár egy világban élünk. Ma is ez. Nem ismertem nagyapát. Ő hogy élte meg a Monarchiát, Trianont, Horthy-t, Rákosit, Kádárt? Hogy élt meg egy teljes iskolai történelemkönyvet? Ezt sem fogom soha megtudni. De a tablókép megvan. Őrzöm.

Mikor hallottam Trianonról először? Az iskolában? Konkrétan valószínű, de ténylegesen nem. A Kádár-rendszerben sem falun, sem városon, nem beszéltek az emberek „politikáról”. De otthon valahogy belém szivárgott, nem erőszakosan, nem dübörögve, nem ordító retorikával, hogy valamikor rosszul kezdett alakulni sok olyan ember sorsa, akik ugyan olyanok, mint én. S tisztelni, szeretni kell őket, mert nekünk ITT semmi bajunk. Nem volt határon túlra szakadt rokonságunk, még ismerős sem, leszámítva egy idős házaspárt, akik az akkori Csehszlovákiából, egy határ menti faluból – talán Szina - átjártak hozzánk istentiszteletre. 

Gimnáziumban már kerestük a hazafiasságnak valamilyen különleges kifejezésmódját. Március 15-én nem kokárdát viseltünk, hanem széles nemzetiszín karszalagot, mint a nemzetőrök. Fekete filccel beleírtuk a fehér mezőbe, „HAZÁM, HAZÁM, TE MINDENEM…”. Kádári tanáraink meglepődtek, talán kissé megütköztek, ez nem szokás, furcsa, de azért hagyták. Emlékszem, mindannyian úgy éreztük, ez nem csak március 15-ét jelenti számunkra.

Ma már sokat tudok Trianonról. Tanítom is. Próbálok eligazodni a tények, az érzelmek, a számtalan vélemény, elmélet sikamlós útvesztőjében. Mert utólag mindenki bölcs, tudja hol, mit rontottunk el, mit kellett volna nyilvánvalóan máshogy csinálni. Itt kezdődik a szánalmas ember. Aki pálcát tör elődei cselekedetei fölött. Hogy Károlyi és Kun tehet mindenről. A szabadkőművesek. Persze, a baloldal minden baj okozója. Vagy nem kellett volna belemenni a Monarchiába, Kossuthnak volt igaza. A hibás nemzetiségi politika. Hogy Ferenc Józsefet terhel minden felelősség, ő üzent hadat. Clemenceau, mert első felesége magyar volt. Mert színműve megbukott Pesten, Ady is lehúzta. Kell a bűnbak, mert anélkül nincs feloldozás. Elvesztettük területünk kétharmadát. A magyar lakosság egyharmadát. Szinte minden ásványkincsünket. Közlekedésünket, gazdaságunkat a nulláról kellett felépíteni, mert előtte egy birodalomba, Közép-Európába volt szervesen ágyazódva, a természetes gazdasági érdekek mentén ezer éve. Ez ellenséges országok között megbénult. Trianon miatt megrekedtünk a társadalmi fejlődésben, mert minden változást annak legalizálásaként láttunk. Ha nem is túl erős, de nagyhatalmi státuszból estünk nagyon is jelentéktelen államiságba. Igaz, a belőlünk lett államoknak is ez a hely jutott. Mindez tudatos volt a győztesek részéről? Rettegtek a franciák Németország feltámadásától, s a kiesett orosz szövetséges helyett kerestek némi keleti féket az alemannok hátában a Kisantant képében? Megijedtek az orosz, német, olasz kommunista forrongástól, példát akartak statuálni ott, ahol tudtak? Vagy csupán a nyugati tőke teremtett magának Trianonban egy kicsiny, veszekedő országokból álló halmazt itt, hogy ne tudjon a térség gazdasági konkurense lenni? Bizonyára mindegyikben van némi igazság, de ha valaki egy lóra tesz, téved.

A népek önrendelkezési joga liberális szólam maradt, a magukat liberális államoknak nevezők részéről. A trianoni béke példátlan nemcsak Magyarország, az egész emberi történelemben. Az igazság nagyhatalmi kiváltság, tanulhattuk meg, ha nem tudtuk volna. Ha igazság, akkor esetleg az etnikai határok. Miért kellet három millió embert odadobni idegenbe, ahol nyilvánvaló volt, minden úton-módon meg akarnak majd szabadulni tőlük? Mi volt az itteniek, az oda kerültek bűne? Mert büntetni bűn után szokás. Nem vezettük be az újkori rabszolgaságot. Igaz nem építettünk vasutat Afrikában, Indiában, de nem is gyilkoltunk halomra négereket, indiaiakat. Elnyomtuk a nemzetiségeket? Ha igaz, akkor miért maradtak meg? Trianon előtt, vagy után szállt-e több sóhaj az ég felé a Kárpát-medencéből? Ez jó mérce lenne. Meg fogjuk tudni, de nem itt, hanem fönn… Ha Kun a bűnös, miért utasította vissza a Vyx-jegyzéket, miért támadt a későbbi Kisantantra? Miért nyugszik bele ma sok magyar? Mert régen volt? Hallottam olyat, ITTHON, Trianon igazságos volt, a legigazságosabb béke…

Mikor születtem, még csak 50 éve múlt Trianon. Most 100. Eltűnődök. Fiam kicsi, talán most rögzülnek első emlékei. Ő megéri a 150-es évfordulót. Mi lesz akkor? Mi marad a fájdalomból? Mit fog erről tudni? Tanulni, hallani? Melyik nézőpont, vélemény, hangulat lesz akkor az uralkodó? Valamelyik a maiak közül, vagy kitermelünk egy újat? Az örökké változó világban lesz valami maradandó? 50, 100, 150… Nekik sikerül-e feloldani a fájdalmat? Az idő gyógyír mindenre?

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :