[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tsúszó-mozaik

szerző: Hizsnyai Zoltán 2013-02-01

 

Tsúszó-mozaik

 

Tsúszó-aforizmák, -verstöredékek és -szövegmorzsalékok

Hizsnyai Zoltán gyűjtéséből

 

Két holtpont között melyik a legrövidebb út?

 
*
 
Amit a
mag ad:
vagy.
 
*
 
Része vagyok az Egynek:
Egy vagyok vele.
 
*
 
(Olvasónapló)
 
Csak a manír, csupáncsak manír,
de néha még az errt sem hallani.
 
*
 
Az önzés legtökéletesebb formája az önzetlenség.
 
*
 
Légy boldog! Szent csak azután lehetsz!
 
*
 
Gátlások nélkül olyan lenne a világ‚ mint a közösülés a súrlódás jelensége nélkül.
 
*
 
(Fruszt-ráció)
 
Míg ez egy kicsi nemzet tagja,
a másik nagy tagjával nemzett.
 
*
 
Törj a sorban legelőre,
s úgy caplass a legelőre!
 
*
 
Na, tessék, mit szóltok hozzá,
hány ingerem van?!
 
*
 
Kamaszkoromban vérig sértődtem, ha egy évvel is fiatalabbnak néztek.
Ma már sokkal bölcsebb vagyok.
 
*
 
„Az mi nem válik valóra fantasiánk világából,
tisztább alakban őrzi meg hitelességét.”
 
(Martossy Borbála Petőfihez intézett 1847-es leveléből)
 
*
 
A szél nem fúj, hisz ő maga a fújás.
Aki bölcs, már nem kell hallgatnia.
Csak kedvtelésből teszi.
 
*
 
Feljebb!
Még feljebb!!!
Legfeljebb
nem sikerül…
 
*
 
Nyitott könyv az életem.
Sajnos, többnyire épp a legszarabb részeknél van kinyitva.
 
*
 
A halál fiatalabb koromban igen sokáig foglalkoztatott.
Most már majd inkább én foglalkoztatom őt.
 
*
Az út mindig a csúcs felé, a kiút azonban nem a hegycsúcson át vezet. Az egy rozsdás csapóajtó mögött nyílik, és még azt se lehet előre tudni, az útnak melyik állomásán. Sziszüphosznak könnyű volt a dolga, ő a titokzatos Hadész áldásos oltalma alatt görgetett, nem volt már tétje az erőfeszítésének. Ámbár az is meglehet, hogy épp ezért volt a nehéztől is nehezebb. Hiszen nem lógott az orra előtt a répa, amely a szóban forgó csapóajtóig mindnyájunkat biztonsággal elvezet.
 
*
 
Ne ragozzuk tovább!
 
Ab
Szint
Én
 
Te
Szint
Én
 
Ő
Szint
Én
 

 

Nekrológ

Vallai Péter

(1946–2012)

 
Valamikor a nyolcvanas években hallottam először élőben verset mondani. A televízióból persze jól ismertem, és már kamasz koromban feltűnt – merthogy ez akkor igencsak feltűnő volt még –, hogy nem szerelmes a saját hangjába, mint a nagy színművészek többsége. És szembetűnő volt az is, hogy mennyire nem szeret lubickolni az emóciókban. Úgy értem, látványfürdőzni. Hogy mindig az értelmet keresi, a gondolati struktúrát próbálja letapogatni a versek érzelmi kulisszái mögött. Hogy érti – és az értelmezés szenvedélyével érzi át a verset. És így aztán még a bonyolult szövetű, bölcseleti utalásokkal át- meg átszőtt, nem igazán versmondásra született opusokat is képes hitelesen megszólaltatni. És sosem csupán hézagpótló modorosságoktól mentesen előadni, hanem hangokból, mimikából, mozdulatokból a helyszínen újraírni. Egyszóval: teremteni.
A mindaddig vizuális jelhalmazokban rejtőzködő Tsúszó Sándor verseinek is ő adott először hangot. Szinte a hangja lett. A mi megismerkedésünk is a Mester segítségével történt még valamikor a kilencvenes évek első felében... Sajnos, az emlékezetem ennyire rövid, de most kivételesen mégse toldanám meg a mindig segítőkész képzelettel. Maradjunk a legmakacsabb tényeknél.
Annyi bizonyos, hogy a Magyar Rádió Tsúszó-műsorában Péter mondta a verseket, az MTV Tsúszó-emlékműsorának pedig nem csupán egyik versmondója, hanem a konferansziéja is ő volt. Aztán a nagy hagyományú „Vasárnapi vers” című műsorsorozat utolsó darabjában elhangzó Tsúszó-verset is ő adta elő. Valamikor az említett rádió- és tévéműsor közötti időben pedig már ő szervezett a Vígszínházban egy nagyszabású Tsúszó-estet, amelyről tudtommal, sajnos, nem maradt hangfelvétel se, pedig mind közül ez sikerült talán a legjobban.
Tsúszó Sándor a népszerűsítés terén soha senkinek nem köszönhetett annyit, mint neki. Tsúszóról kérdezett az utolsó találkozásunkkor is, amikor egy Othello-előadás előtt véletlenül összefutottunk a Vígszínháznál. Már dolgoztam a breviárium első részén, vagy talán már nyomdában is volt. Mondtam, hogy majd átküldöm neki pdf-ben. Nagyon kínos, de már nem emlékszem, hogy betartottam-e a szavamat.
Péter a végzetes nap előtt három héttel, október 16-án 23 óra 47 perckor, Sándor születésnapján jelentkezett utoljára. A Mester facebook-oldalán olvasható bejegyzés így hangzik: „Jó lenne egy Tsúszó-est!”
Vallai Péter halálhíréről értesülve a nem éppen szűkszavúságáról híres, sokat próbált Tsúszó csak a következő két szót tudta leírni:
„Viszlát, Péter!”
Az üzenetet én küldtem át utána az éterbe.
Magam se tudnám jobban megfogalmazni, amit érzek.
 
 
 
* A fönti szövegek először a Tsúszó Sándor-breviárium közeljövőben megjelenő második részében látnak nyomdafestéket (Lilium Aurum, Dunaszerdahely).
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :