[kapcsolat]   husken

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Tudományos-szakmai konferencia

szerző: Kovács Ágnes 2011-04-17

 

Tudományos-szakmai konferencia

Tudományos-szakmai konferenciát tartottak a kassai Šafárik Egyetem történelmi dísztermében. A konferencia célja az volt, hogy a régióközi együttműködést méginkább segítse és erősítse.

A kétnyelvű előadások az egyes történelmi korszakok különféle tudományos területeiről hoztak példákat a multikulturalitás jelenlétére magyar-szlovák viszonylatban.

Az előadássorozatot Štefan Šutaj neves történész kezdte, aki Kassa város történelmi jelentőségéről beszélt a kezdetektől napjainkig. Gyulai Éva, a Miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa egy alig egyéves felfedezéséről számolt be: Marussi Andrást, a 15. században élt kassai költőt mutatta be. A költő, bár az erdélyi Marosszékhelyről származott (mint ahogy azt neve is mutatja), Kassán telepedett le, ahol kamarai tisztviselő lett. Költeményei és az abban az időben szokványos és közkedvelt köszöntői mindig a hatalmon lévő és a legbefolyásosabb főurakhoz szóltak, így pl. Forgách Zsigmondhoz, kassai főkapitányhoz. A császárnak is megtetszettek művei – amelyek mögött mindig jelen voltak a Habsburgok –, ki is tüntette őt költészetéért. De írt köszöntőt Marussi Kassa városhoz is (összesen ötöt), és a Szepesi Kamara tisztviselőihez (mai szóval élve az adóhivatalnokoknak J). Marussi András a kor ismert költője lehetett, hiszen Bocatius (Boccaccio) is megemlékezik róla „Noctuam Athenas” című versében, ami fordításban annyit tesz: Athénba baglyot. Arra utal, hogy fölösleges verset küldenie Marussinak, mert általa Pannóniában is teremnek versek. 

Rengeteg kutatásra váró területre utalt Ján Gbúr az elküldött írásában, amelyek mindegyike szakdolgozat vagy akár disszertációs munka témája is lehetne. Ezek mind a nyelvi-irodalmi párhuzamok vonatkozásában várnak feldolgozásra magyar-szlovák viszonylatban. A módszeres kutatást csak néhány irodalomtudós végezte magányos farkas módjára, akik közül kiemelkedik Rudolf Chmel, aki jelenleg az emberi jogokért és kisebbségekért felelős kormányalelnök Szlovákiában. Gbúr előadásában hangsúlyozta, hogy nincsenek jelentős, a két irodalmat lefedő komparatisztikai munkák. Olyan nyitott kutatási területek vannak, mint például Pavol Országh Hviezdoslav munkásságára gyakorolt magyar költészeti hatások vizsgálata, vagy Mikszáth Kálmán műveinek szlovák fogadtatása, megítélése, visszhangja, némely szlovák író és költő kétnyelvűségi jellemzői, az 1993 után kialakult magyar-szlovák irodalom jellemzői, stb. Hasonlóan hiányoznak a problémás tárgykörök kutatási eredményei is.

Érdekes tényekre és összefüggésekre derült fény Bona Gábor előadásában, aki a szlovákok részvételéről beszélt az 1848–49-es szabadságharcban. Kutatásai szerint 25 ezer szlovák katona harcolt a magyar szabadságharcban. Ebből 20 ezren lehettek a Felvidékről, 5 ezren pedig belső Magyarországról. A 160 zászlóalj közül legalább 3 teljesen szlovák volt. Más arányokkal kifejezve: a 170 ezres honvédsereg 20 százalékát szlovák nemzetiségű katonák tették ki. Ha a két ország lakosságának számához arányítjuk a részvételt, kiderül, hogy a szlovák nemzet több katonát adott, mint a magyar Alföld. Ennek persze számos oka volt. 1. A jobbágyi állapotból való kiszabaduláshoz az út a szabadságharcon keresztül vezetett.  2. A túlnépesedett Felvidék lakossága élelmezési gondokkal küzdött, rendszeresen lejártak napszámba aratni az Alföldre. A drótos tótok pedig szintén délre mentek munka után. 3. Minden katona 20 ezüstforintot kapott zsoldként, ami nagy segítség volt a jobbágycsaládoknak. 4. Némely vidékeken kényszerítő erőt is alkalmaztak (például Tiszolcon), de a magyar falvakban is. Katonának senki sem megy szívesen, önként és dalolva. De ha a kényszerítő erő lett volna a legjelentősebb, akkor a 8. huszárezred a vesztes csata után szétszéledt volna, és hazamentek volna a szlovák katonák. De nem ezt tették, hanem tovább harcoltak Segesvárnál. A braniszkói emlékművet rendre meggyalázók pedig nem is tudják, hogy ott éppenséggel a szlovák szabadságharcos katonák küzdöttek a közös ügyért. Bona Gábor szerint a jelenlegi szlovák történelmi szemléletbe egyelőre nem illenek bele ezek a tények, amelyekről egy ideig még vitatkozni fognak a történészek.

Az előadássorozat második részében is érdekfeszítő témák kerültek terítékre. Pollák Róbert, a jövőre 140 éves kassai Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója a magyarországi múzeumokkal együttműködésben megvalósult kiállításokra összpontosított. Elmondta, a múzeum jelenlegi törekvése és vágya, hogy az 1919 után Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba került gazdag egyiptológiai tárlat egy-egy kiállítás erejéig visszakerülhessen Kassára – mely törekvés egyelőre nem járt sikerrel. Kiemelte Jozef Polák igazgató nevét, aki sok neves magyar képzőművészt hozott Kassára, amelynek hatására a városban jelentős  képzőművészeti élet indult meg. Felhívta a figyelmet arra is, hogy idén lesz 20 éves a Rodostói ház.

Németh Györgyi leltárt készített Abaúj, Gömör és Borsod vármegyékben a 18-19. században működő manufaktúrákról és gyárakról. Míg az osztrák és cseh tartományokban 280 darab manufaktúra működött, addig a kutatott vármegyékben, az 1840-es években 2-ről tud a kutatás. Ebből is 15 vasmű (amelyek közül legjelentősebb a dernői volt – itt öntötték többek között a budapesti Lánchíd konstrukcióját is). Jelentős volt még a Rozsnyón működő Markó-féle bőrgyár (jelenleg a Rozsnyói Bányászati Múzeum van az egyetlen épen maradt épületében) és a kőedénygyár, csakúgy, mint Telkibányán. A Magyarországon akkor lévő 528 korai tőkés üzem 8 százaléka (42 darab) ebben az Abaúj–Gömör–Borsod háromszöget bezáró régióban működött. Bár a régió gyárak tekintetében messze elmaradt a Habsburg-birodalom iparának fejlődése mögött, különösen a textilipart fejlesztették cseh és osztrák területeken, de a vasipara, papíripara, a kőedénygyárai és a fakitermelése az élen járt abban az időben.

Milan Kolcún Kassa és környékének kulturális örökségére hívta fel a figyelmet, és arra a törekvésre, hogy Kassa felkerüljön az UNECO védett városainak listájára. Jelenleg Kassán a román stíluson kívül mindenféle művészeti és építészeti irányzat megtalálható. A városra nemzetiségi és a vallási sokszínűség jellemző. Kassai különlegesség a Békemaraton, Európa egyik legnagyobb állatkertje, van műszaki múzeuma és repülőmúzeuma. A Kassai Aranykincs Európa szinte valamennyi pénznemének gyűjtőhelye – több száz évvel az euró bevezetése előttről. Élő Rákóczi-hagyományt és a Márai-hagyományt ápolnak – 2013 Márai Sándor éve lesz. Itt található az ország legnagyobb katedrálisa, építészetileg pedig Kassa legalább annyira érdekes, mint Bártfa vagy Eperjes, amely városok már az UNESCO listáján vannak. 11 egyház működik itt. A 12  pontos UNESCO követelményrendszerből négyet már teljesített a város. 

Szó volt még az evangélikus népesség családi hálózatáról Tóth Árpád előadásában, a kassai zsidóság gazdasági viszonyairól a dualizmus korában, amelyet Csíki Tamás dolgozott fel, Tibor Ičo pedig egy regionális együttműködésről számolt be Kassa és Miskolc között.

A konferencia után egy workshopra került sor, amelyen bemutatkozhattak és tapasztalatokat cserélhettek a kassai, miskolci és a környékbeli székhellyel rendelkező kulturális intézmények, iskolák, múzeumok, könyvtárak, galériák, levéltárak, amelyek a történelem tanulmányozásával és a kultúra művelésével foglalkoznak. A Rovás is jelen volt.

A Történelem és kultúra – a multikulturális és határon átnyúló együttműködés modellje Kelet-Magyarország és Kelet-Szlovákia régióiban címmel megtartott szakmai találkozót a Magyar Köztársaság Kassai Főkonzulátusa szervezte. A védnökséget a kassai Šafárik Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Tanszéke, valamint a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudományi Intézete vállalta.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :