[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tükröm, tükröm...

szerkesztette: Tóth Timi, 2006-05-23

1 Csûrjük-csavarjuk az élet eseményeit, formáit szüntelenül. Azért, hogy mindig megfeleljen az ízlésünknek, pillanatnyi hangulatunknak, örömünknek? - Legalábbis ezt szeretnénk... Talán....


2

De mirõl is szól ez valójában? Mit von ez maga után? Talán nem is vesszük észre, hogy gyerekkorunktól fogva folyamatosan, egyfolytában tükrözõdünk. Van, hogy sose látjuk meg ezt a tényt. Van, hogy sose ébredünk rá erre...
- Hogy milyen tükörbe nézünk? Ha szerencsénk van, nem sokat torzít a látványon... Ha nincs szerencsénk... hát, mit mondjak? Nem sok jót ígér az élet számunkra... De, kezdjük az elején!

3

Kezdem ott, hogy megszülettem - megszületünk. Ahogy kinyitom a szemem, az agyamban egy kép tükrözõdik, amely persze, ellentétes irányú, mint ahogy a felnõtt emberi világ látja. Körülbelül két hétig tart, míg megtanulunk "látni" - megfigyelhetõ ez a jelenség az újszülött babák esetében, akikhez ha jobbról közelítünk, balra néz, ott keres, ott lát minket. Az tény, hogy újszülöttként meg kell tanulnunk az új térviszonyokat kezelni ...
És jön a "tükör" - az elsõ - az elsõ kettõ..! Anyuci szeme, mososlya, apuci védõ tekintete.

- Ó, mindig benne szeretnénk fürdeni! Hisz az elsõ benyomás kellemes, rózsaszín felhõbe pólyáz, amit aztán egész életünk során szeretnénk megõrizni! És van, hogy a csillagokat is lehozzuk érte az égbõl! Bizony!!! Gyerekként meg is tesszük - csak egy baj van! Csak mi látjuk! Az, akinek szánjuk csillagainkat, nem biztos, hogy észreveszi õket, mivel az õ szeme másra van befókuszálva. Másként lát, vagy éppenséggel - ebben az esetben - nem lát! A gond ott keletkezik, mikor ez az idillikus felhõcske szertefoszlik... a szemek villámokat szórnak és a torkunkból felszakadó megkönnyebbülés is csak a mi feszültségünket oldja már - a másét csak növeli...
- "Ó,óóó! Ideges a mama, haragszik a papa..."
És nem látják a csillagos egem, amit hoztam magammal!!!
Nem tettem semmi rosszat és haragosak! A tükröm csúnyának mutat. És ez nem egy biztonságot nyújtó érzés! Egy-kettõre meglátjuk, két erõ között mi vagyunk középen. Mi tartjuk össze vagy húzzuk szét õket, és ennek megfelelõen vagyunk értékelve a szemek tükrében.

5

Ez persze, nagyon fárasztó egy dolog! Ellessük mások taktikáját! Azét, akinek könnyebben megy a sora - aki könnyebben eléri azt, amit akar! És alkalmazzuk mi is! Hátha nekünk is bejön?! Nekünk is könnyebb és szebb lesz a világunk, amit magunk körül kialakítunk! Nem így van?!
Naivan elkezdünk utánozni mást, másokat...buzgóságunkban elfelejtjük, kik is vagyunk valójában! Annyira igyekszünk, hogy a háttérbe kerülünk és mások kerülnek az elõterünkbe! Más személyek, tárgyak, formák, események, és végül tömegek! 

7

Itt a tömegre úgy gondolok, mint embertömegekre - nõkre, férfiakra, gyerekekre, gyerekeinkre, akiket birtokolni, irányítani akarunk, persze, "a lelki békénk" címszó alatt - kezdetben! Ami a lelki békénket illeti, már ott elveszett, amikor letértünk az utunkról, amit egyedül kell járnunk és nem mást utánozva más árnyékában. Szeretnénk - szerelemmel vagy éppenséggel szerelem nélkül -, mindegy... de irányítani!
Gondolok a fizikai tárgyakra - házra, autóra, területekre. " Kié az ország, a hatalom, a dicsõség? - ha nem az enyém?!" -, de ez már szélsõséges esetre vonatkozik, ahol az illúziókkal teli világban a ranglétrán királyként fent terpeszkednek az ilyen emberek. Az eszme-idea szinten pedig a sár alatt rejtõzködõ férgekkel egyenlõek - kérdéses még ez is egyáltalán...

7

De ami lényeges és mindig elfeledkezünk róla, hogy: utánozunk másokat! Ismétlem: másokat! Más térben és idõben lévõ embereket, más környezetben lévõket! Ahol nem is mi vagyunk! Ahol nem mi vagyunk a középpontban! Idegen elemeket fogadunk be, idegen elemeket fogadtatunk el lustaságból, kényelembõl, megalkuvásból. Ami pedig a tényeket illeti: rengeteg erõnkbe tellik mindez! Elõbb-utóbb belefáradunk abba, amit csinálunk. Midig fáradtabbak, elcsigázottabbak, betegesebbek, csalódottabbak leszünk.

8Eleve olyat kell alakítanunk, aki nem mi vagyunk. Az pedig tény: nem születhet mindenki színésznek!
Ha nem vagyunk jók a "színészetben", folyamatosan rajtakapnak minket a csaláson. És persze, ez égés a javából! Lebukunk, pedig csak jók akarunk lenni! Jót akartunk másoknak! Jót akartunk önmagunknak! A körülöttünk lévõ világnak!
Utánzással tanulunk - az igaz! De van még egy dolog, ami lényeges, hogy a megtanult, sikeresen leutánzott dolgot helyes idõben és helyen, helyes környezetben kell végrehejtani! Mert képletesen kifejezve: a kenyeret sem fûrészeljük hanem szeljük! Pedig nagyságra lehet egy 9farönknyi is... Sokminden azon múlik, hogy hogyan látjuk a dolgokat... Elfogadjuk-e a tükörképet vagy sem. És kitõl fogadjuk el a tükörképet? Mert nem mindegy hogy milyen ember az, akinek a szemei által ítélünk! Annak az embernek is lehet eltorzult, illúziókkal teli a világképe és akkor a miénket csak tovább torzítja!

Erre én is nemrégiben ébredtem rá, amikor véletlenszerûen sikerült a kutyám szemét lencsevégre kapnom, a nagyításnál pedig 10észrevettem önmagamat a szeme tükrében... Vajon odabenn õ milyennek lát? Õszinte és odaadó társ képes lenni, aki a gazdával együtt koplal, de nem hagyja el! Figyelmesen hallgat és önfeláldozó - kérés, tiszteletdíj nélkül. Valószínûleg többet tud õ önmagáról és rólam, mint amit sejtek a sejtjeimben... Hát, szerintem, van még mit tanulnunk!



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :