[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Túlterhelt gyerekek - avagy nem csak az iskolatáska nehéz

szerző: Kovács Ágnes 2011-02-07

 

Túlterhelt gyerekek - avagy nem csak az iskolatáska nehéz

Egy rendelet szerint a kisiskolások táskája nem lehet nehezebb három kilónál. Akinek van iskolás korú csemetéje, az igazolhatja, hogy ezt a megengedett három kilót jóval meghaladja a gyerek táskájának súlya. S ezt bizonyítja az az adat is, hogy tíz nebulóból nyolcnak gerincproblémája van. Persze, ez nem minden esetben írható a nehéz iskolatáska rovására. Az is tény, hogy a gyerekek jóval kevesebbet mozogak, mint amennyi az egészséges fejlődésükhöz szükséges lenne. Ezt kompenzálandó a szülő több sportot, mozgást szeretne elérni gyermekénél, ezért beíratja sportkörre, úszásra, vízipólóra, kézilabdára stb. Ennek pedig egyenes következménye a túlterheltség, hiszen a gyerek a sportkörről hazatérve kimerülten kénytelen megoldani a házi feladatait - amennyiben nem végzett velük a napköziben. Ám ha sportkörre megy, kimarad napköziből. Vannak szülők, akik már az oviban üldözik gyerekeiket a különféle szakkörökkel (angol, sport, szabadidőközpontba járás), miközben a gyerek ebéd közben bóbiskol, és semmi kedve elmenni a foglalkozásra. Egy dologra van szüksége: alvásra.

 
A fizikai megterhelés mellett talán rosszabb a szellemi túlterheltség. A szomszédék első osztályos kislányát többnyire én hordom iskolába óvodás korú fiammal együtt. Sokszor én is hozom haza őket. Az út autóval mindössze 10 perc, de hazafelé jövet a lányka teljesen kimerülten, üveges tekintettel száll ki az autóból (hát ha még busszal utazna, amely a tíz perces utat háromnegyed óra alatt teszi meg bejárva a környék falvait). Egyértelmű a fáradtság oka: túlterheltség. Szegény, nem bír még fél év elteltével sem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és megnövekedett követelményekhez (az év elején gyakran fájt a hasa is). Pedig össze kell szednie magát, mert otthon még vár rá a házifeladat-írás és a memorizálás. Mert bár napközibe jár, de ott nem tanulnak meg mindent - jó esetben az írásos feladatokkal végeznek. Vannak szülők, akik maximalizmusra törekednek, és otthon mintegy második iskolára játszanak. Mindemellett elégedetlenek, mert a gyerek nem tud olvasni, nem érti a szöveget. Pedig napi 10-15 perc olvasás gyakorlás, hétvégenként 20-25 perc tökéletesen elég lenne, hogy szinten maradjanak - ha csak az olvasást vesszük alapul.
 
Ha kiszámítjuk, hány órát vannak a gyerekek iskolában, mennyit tanulnak, mennyi időt töltenek különböző iskolán kívüli tevékenységgel (szakkörök, zeneiskola), valamint utazással, kiderül, hogy nemegyszer bizony jobban el vannak foglalva, mint a felnőttek. Amennyiben ez így van, a túlterheltség egyértelmű. Vannak szülők, akik szkeptikusan állnak ehhez a témához. Szerintük, és a szakemberek szerint is a gyerek az első hat évben terhelhető a leginkább. Azzal érvelnek, hogy az iskolai óra nem 60, hanem 45 percig tart, szünetek is vannak, meg szünidők. Az iskolán kívüli tevékenységben sem vesz részt mindegyik. Otthon pedig van, akinek tíz perc, s van, akinek fél óra sem elég, hogy megtanulja a leckét. A naponta becsületesen készülő gyerek ugyanakkor egyre ritkább példány - állítják a gyakorló pedagógusok. Túlterheltség helyett szerintük az idő effektív kihasználásáról kell beszélni. A gyerek ugyanis megfelelő motivációval sokkal többet bír, mint képzelnénk. Szellemi állóképessége sokkal nagyobb. Mert a fiatal agy képlékenyebb és jobb a fölfogóképessége, azaz könnyebben tanul. Megfelelő módszerrel egy normális gyerek hatéves korig három nyelvet képes elsajátítani minden probléma nélkül. S ha foglalkozunk vele, érsd: időt szentelünk neki, és az anyagiakon túl szeretetet is adunk neki, meglepően magas teljesítményre képes.
 
Ami ezzel összefügg, az iskolarendszer és a tananyag. Egyre több információt és egyre rövidebb idő leforgása alatt igyekszünk a gyerek fejébe gyömöszölni. Van köztük fontos is, de mennyi a fölösleges! Minek az enciklopédia és sok ehhez hasonló irodalom, ahol az adatok szükség esetében föllapozhatók, ha a lexikális tudást részesítjük előnyben? A lexikonok és egyéb segéd- és szakkönyvek kezelését, forgatását, a bennük fellelhető információ megtalálását pedig nem tanítjuk meg nekik. Manapság, az internet korában aligha van szükség ennyi fejben tárolandó tudnivalóra, amiket az agy később úgyis kidob magából - persze, vannak kivételek. De azok rendre jelen vannak a tudásfelmérő és tudásfitogtató kvízműsorokban.
 
Az általános műveltségnek is vannak követelményei, de hova tűnt a mai túltechnizált és elidegenedett világban a humán műveltség? Miért lett a szakbarbarizmus követendő példa? S miért nem lehet egy mérnökkel művészetről beszélni, érzelmi életünk e fontos, nélkülözhetetlen, de gyalázatosan elhanyagolt forrásáról? Válságban van a képzőművészet. Miért? Mert az emberek nem értik. Miért nem? Mert nem tanítják meg őket az iskolában „képolvasásra“. Gondoljunk csak vissza az elmúlt korokra, különösen a 19-ik századra, amikor egy-egy kiállítás óriási társadalmi eseménynek számított. Igaz, jelen korunkban a fővárosok nagy múzeumai ismét el tudják ezt érni. Lásd a Szépművészeti Múzeum tízezreket megmozgató nagysikerű kiállításait. De ez mégis más. 
 
Törvényszerű, hogy egy kiegyensúlyozott óvodás iskolába kerülése után az első pár hónapban nyűgösködik, az alkalmazkodás nehézségeinek jeleit mutatja, azonban az idő múlásával megtalálják a helyüket társas viszonylatban és a tanulásban is. Törvényszerű. De miért ilyenek a törvényeink? Miért vagyunk magunk és a gyerekeink ellensége? Hová siettetjük őket? Miért kell az első osztály első félévében szinte már az összes betűt megismerniük, ahelyett hogy dupla ennyi időt szánnának a rögzítésre. Hiszen felmérés bizonyítja, hogy a gyerekek szövegértése és olvasni tudása nem lett jobb a rohamtempótól - sőt.
 
Az iskolai tanulmányok első négy évében inkább a tanulási képességek kialakítására kellene odafigyelni. A szilárd alapismeretek kialakítása kell, hogy a cél legyen, nem pedig az ismeretek halmozása. Ritka kivétel az olyan iskola, ahol az első osztály az óvodára kapcsolódik - többnyire a fordítottja igaz. Már az óvodai nagycsoportban íráselőkészítés van. Melyik első osztályban található játszószőnyeg vagy pihenősarok? Miért 45 percesek az órák, és miért nem 20 vagy 30 percesek? Számomra sokkal szimpatikusabbak az egésznapos iskolák, amelyekben van idő a házi feladatok elvégzésére és a memoriterek megtanulására. A gyerkőc pedig már nem visz haza tanulnivalót, nem cipeli a könyveit és a füzeteit, csak a tolltartóját meg egyéb személyes tárgyakat.  
 
Hamarosan megkezdődnek az iskolai beíratások. A magyar iskolák ilyenkor erősítik meg kampányaikat, minket, kisebbségi magyarokat képviselni hivatott önjelölt politikusaink pedig a magyar iskolába való beíratás fontosságát hangsúlyozzák úton-útfélen. Arról már hallgatnak, hogy vajmi keveset fejlődött az elmúlt húsz-huszonöt évben az iskolarendszer - benne pedig a magyar iskolák oktatási rendszere és gyakorlata. Hogy egyes magyar szülők a már ismert indokok mellett miért választanak szlovák oktatási intézményt? Talán azért is, mert magyar vonalon nincs választási lehetőségük. Keresik az alternatív lehetőségeket, amelyek eltérnek a megszokott, poroszos oktatási rendszertől. Kár, hogy az ezirányú fejlesztés kisebbségi oktatásunkban nem kapott kellő hangsúlyt és figyelmet.
 
Nagy hibát követünk el, ha megfosztjuk a gyermeket a megfelelő mennyiségű játékidőtől, a gondtalan gyermekkor élvezetétől csak azért, mert önmagunk kimaradt vagy kihagyott lehetőségeit próbáljuk bennük pótolni.
 
Végezetül engedtessék meg leírnom egy személyes gondolatot: nagyon örülök annak, hogy mindkét gyermekem szeptemberben született, ennek megfelelően úgymond évvesztesek lesznek. Számomra azonban nem veszítenek évet, inkább időt nyernek ahhoz, hogy már elég kitartóak legyenek elviselni hektikus és megterhelő iskolarendszerünk követelményeit és visszásságait.
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Annie e-mail: aa@b.hu dátum: 2011-04-13
Samu, nagy butaságot mondasz, mert amit az általános iskolában tanultakból feltétlenül tudnia kell a gyereknek, azt a szülei is el tudják mondani otthon, így sokaknak tényleg értelmesebb lenne, ha nem járnának iskolába, de azt meg bünteti a törvény...
név: ... e-mail: - dátum: 2011-02-20
Nem mindig kellene negatívan gondolkodni az iskolával kapcsolatban.
Hiszen nem mindenhol és nem mindenkinek adatik meg a tanulás lehetősége, sajnos!
Szóval én inkább a pozitív gondolatokat véleményeket írtam volna le a cikkben.
Ha annyira rossz a diáknak reggelente fölkelni és elndulni az iskolába, akkor ne menjen.De, akkor számolnia kell a következményeivel.
Ha ezt megteszi buta marad.ENNYI!!!!!!
név: samu e-mail: samuelis@centrum.sk dátum: 2011-02-20
wow, egy hozzaszolassal lejjebb nagyon beindultak a dolgok...
név: ... e-mail: - dátum: 2011-02-20
Középiskolában:a tanulás elsősorban a gyerektől függ, másodsorban pedig a pedagógustól.Ha a szülő tudja és láttja, hogy a gyereke mennyit tanul és az jó eredményt hoz, akkor nem kell a szülő segítsége (kivéve ha hátrányos gyerekről van szó),esetleg a háziban besegíthet.

Sajnos manapság ritka a "jó" pedagógus.Ha meg is találja a kiváló tanárt nem biztos, hogy lesz ideje a gyerekkel foglalkoznia.
Ez nem baj akkor ha a diák magántanárhoz jár (ráadásul ingyen, és jó tanárhoz).

Az is tény, hogy a diák rengeteget tévézik (és a szülő is).
Tv nélkül is meg lehet élni!
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-19
Törölt hozzászólás
név: Csilla e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-02-19
Törölt hozzászólás
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-19
Törölt hozzászólás
név: Csilla e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-02-18
Megérett az elviselhetetlen személyiségem... Lehet el sem tudok aludni az izgalomtól...Jó éjt!
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-18
A beszólogatás még nem vitatkozás, Csilla, bár most önkritikusan meg kell jegyeznem: ezúttal én kezdtem.
Sajnálom, h. nem viseltetek elég türelemmel az Ön eszejárása iránt.
Magázódni pedig régóta magázódunk - de hát mire fel is tegeznénk egymást?!
Amikor kezdetben letegeztem, egészen fiatalnak, éretlen személyiségnek véltem.
név: Csilla e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-02-18
Az Ön szívére nem is pályázom bevallom :-) , de különösebb ellenszenvet nem érzek Ön iránt. Mindig kimondom amit gondolok, és tetszik ha más is kimondja az övét. A vitákat meg imádom. S bár azok az emberek akik évtizedek óta mellettem vannak, mind az ellentéteim, és erősítik azt a szabályt, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, megnyugtatom: nem sírom tele a párnám a telefonszámáért. Az viszont meglepő fordulat, hogy tegező módról átváltott magázóra...
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-18
A Rovartra írt megnyilvánulásait régóta figylem, Csilla, és igaz, ami igaz - mondjuk így - nem lopta be magát velük a szívembe.
De hát ez nyilvánvalóan kölcsönös.
Nem fogunk tehát telefonszámot cserélni, összebarátkozni...
A múltkori beírásából azt feltételeztem, h. Önnek felsőfokú pedagógiai képesítése van.
De az határozottan megnyugtat, h. nem tanít.
név: Csilla e-mail: magyargerdah@citromail.hu dátum: 2011-02-18
Kedves Enikő! Ha már velem példálózik, engedje meg hogy kifejtsem a véleményem! Először is: az, hogy én mint magánember milyen nézeteket vallok, miben hiszek, mit gondolok és milyen szellemben nevelem a gyerekeimet, egyéni döntésem, jogom, lehetőségem. Másodszor: vannak olyan hivatások, ahol az ember nem keverheti össze a munkát a magánélettel. Az, hogy negatívan ítél meg, egyértelmű, de nincs jelentősége, hiszen nem ismer, nem tudja milyen ember vagyok valójában. Megjegyzem nem is kell tudnia. Amikor a bíróság bizonyíték hiányában felment egy gyilkost, vagy ellenkezőleg, elítél egy ártatlant, feltételezem a bíró mint magánember másként döntene, de a munkáját végzi. Ahogy én is végzem az enyémet, legjobb tudásom szerint. Harmadszor: senki nem mondta, hogy tanítok, „az istenit” !
név: x e-mail: x@gmail.com dátum: 2011-02-17
Az ellenkezést a "nna"-ra való megjegyzéseimre értettem. Nem azért javítalak ki, mert különösebben büszke vagyok rájuk, csak így van. Arról meg meg vagyok győződve, hogy nagyrészt a puszta véletlen alakítja egy gyerek érdeklődését. Lehet őket túl és alulterhelni, teljesen rejtett, mikor és milyen tehetség buggyan elő. Ha arányosan lennének terhelve, akkor meg az a baj, mert az átlag matematikáját támogatja, az meg nem tehetséggondozás, igaz, az elhanyagolás sem fenyeget.
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-17
Ellenkeznie a "na.."-nak kéne, kedves x, mert vele vitatkoztál, nem velem. :-)
Köztünk amúgy se volna tárgya a vitának, mert tényleg hipotetikus a gondolat, h. boldogok-e a túlfoglalkoztatott gyerekek.
Én felneveltem egyet. És nem foglalkoztattam túl. Szerintem ma egy boldog ember. (Bár erről lehet őt kéne megkérdezni, h. tényleg boldog-e.)
Kicsit komolyabban: azt gondolom, attól félek, még mindig nincs igazán megoldva az oktatási rendszerünkben a tehetséggondozás.
Tapasztalatom szerint szerencse és véletlen dolga, h. a gyerekeink jó kezekbe kerülnek-e, amikor beiskolázzuk őket. Óvodától egyetemig tartó probléma ez.
név: x e-mail: x@gmail.com dátum: 2011-02-17
Rendben, egy kicsit valóban elragadtattam magam. De örülök , hogy nem ellenkezel. Ez a dolog a gyerekekkel egy létező jelenség, nem is vita kérdése, totál röhejes, hogy valaki egy nem létező felületet használ ki bezzegezésre. Az egy másik dolog, hogy a valóságban kinek használ a túlterheltség - én meg vagyok róla győződve, hogy vannak, akiknek igen. Keveseknek, de biztos vannak olyanok is. Az is egy más dolog, hogy akiknek igen, boldogok-e úgy. Ez egy jó vita lehetne, nem?
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-17
Szerintem nem kéne egymást bántani, név nélkül gyalázni, kedves "x".
Persze, nem vagyok kompetens a Rovás-közösség nevében nyilatkozni, de szerintem egy olyan "na..."-s támadást a Rovás még kibír, röhögve.
Engem inkább az aggaszt, h. "na...", miként a Csilla nevű "magyargerda" is talán tanár lehet. (Ez is tanít / az istenit!)
név: x e-mail: x@gmail.com dátum: 2011-02-16
nna, csak azért írtál egy hozzászólást, hogy valakit felhúzz a Rovás-közösségből. a gyerekekben is ilyen kreatív gondolatokat táplálsz? a művészi adottságúakra gondolok. a költői kérdéseid meg szánalmasan buták, fogalmad sincs egy fél oktatási rendszerről és azt gondolod, hogy kiszívtál minden tudást a gyerekekről, mert láttál már néhányat messziről valami foglalkozáson. Boldogok azok a gyerekek, akik nem ismernek, meg a felnőttek is.
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-10
Elnézést kérek: Kós Károly nevét pillanatnyi elmezavarból írtam le Koósnak, Myron W. Kruegerre viszont egyszerűen csak rosszul emlékeztem.
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-02-10
A Rovásban egy sor szenvedélyes ember van, Mecénás, innen az a temérdek indulat. :-))
Örülök, h. itt vagy, előkerültél megint – jól és szépen érvelsz.

név: mecénás e-mail: altimeca@gmail.com dátum: 2011-02-10
Nincs oly téma, mely ne kavarna indulatokat. Na de ennyire????
Az iskola az egyenlő esélyű tudás-átadás-vétel terepe kellene, hogy legyen.
Ehelyett: óvodások felvételiztetése, magas presztízsű iskolák (nyilván nem a kertben délután munkát végző falusi gyerekek gyűjtőhelye), szakkörök és versenylóképzők, külön órák és még afeletti órák és foglalkozások …
Az hogy mi szülők kivé változtatjuk a gyereke(ke)t, több-kevesebb pedagógusi ráhatással, hajjjajjj!! Nincs tökéletes szülő, pedagógus, de művész és mérnök sem …
A balkezes gyerek még ma is átnevelni próbálandó (pl. Waldorf-iskola).
A művészet ismerete az általános műveltség része, a mérnöki tudományok viszont nem (ez a jelenlegi helyzet). Hogy tud-e a gyerek képet „olvasni”? A mai szimbólumokkal túlterhelt világban …? Két egymás számára ismeretlen művész egymás szimbólumaiban biztos eligazodik? (kommersz példa: „ez csak egy tojás …” /Kinder surprise/, művészeti példa: Jancsó tényleg mindig a kiszolgáltatottság jelképeként használta a meztelen női testet? /tudjuk, hogy mai napig imádattal adózik a csinos női testeknek – persze mi is/.)
Mit jelent az, művészethez érteni? Aki jól rajzol (írhatnék bármi mást is), és eme tehetségét bontakoztatja is, az már értőnek minősül???? Minden ágában és bogában?
Igenis legyenek önjelölt és dilettáns agyagban markolászók is … itt kezdődik az alkotás öröme. Ha a gyerek még sosem gyúrt agyagot, vajon érdekli-e majd a szobrászat? Ha nincs meg a valamit mássá változtató kreativitás élménye, felismerheti-e magában az alkotni vágyást?
Kompetencia (hasonló sarjadékok: impotencia, omnipotencia …) alapú oktatásról beszélünk. Az elvek szintjén oly szépen hangzik. És a valóságban? Lexikálisan még csak-csak … na de alkalmazás és vonatkoztatás terén? Vajon mi hiányzik? Vajon megtanítjuk gyerekeinket gondolkodni?
Ha jól tévedek: plurális? liberális? tankönyvpiac van. Hát rendben: de mikor lesznek jól használható tankönyvek. Ha az ismeretek rangsora összekeveredik: már csukott szemmel msn-ezik, meg virtuális halomragyilkol, de a 2*3+2 és a 2+2*3 közé nem tudja kitenni az egyenlőségjelet (az első eredménye 8 a másodiké 12 /szerinte/).
… /smégfolytatnilehetnekitudjameddigakárnapestekighetekighónapokigproiséskontrais/
név: lovastib e-mail: lovast@stonline.sk dátum: 2011-02-10
:-)
név: oti e-mail: rovas@rovas.sk dátum: 2011-02-10
Mi ez az ellenségeskedés? Mi bajod a nyári Rovás-táborokkal? Mit jelent a "művészethez értő" nagyvolumenű kijelentésed? Hogy kapásból kimondod, mi az ami neked tetszik? Vagy gyöngyöt fűzni, agyagban markalászni, festékben pancsikolni - az a művészethez értés? Mit értesz alatta? Én például még nem találkoztam műszaki beállítottságú művészethez értővel. Eggyel sem! Amatőrrel, önjelölt dilettánssal, önkéntes pszichológussal annál inkább.
Szóval, szerinted nem túlterheltek a gyerekek? Okés, a sajátjaidat kínozhatod tovább!
név: em e-mail: em@em.ro dátum: 2011-02-10
Nem erről van itt szó, kedves, hanem arról, hogy a szülőnek nincs ideje a saját gyerekére, ezért benyomja egyik szakkörbe meg a másikba, meg a harmadikba, ő maga a karrierjét építi, a gyerek meg felnő a legalapvetőbb értékek nélkül. Az apja egy csődtömegnek van beállítva mindig ideges és holtfáradt anyja által, aki mellesleg a szombatokat utálja a legjobban, mert akkor együtt kellene lennie a családnak. Akkor viszont az egyik gyerek jobban ordít mint a másik. A holtfáradt, migrénes, üldözési mániás anyukát az apuka egy sárkányként tünteti fel a gyerek előtt, aki aztán mihelyt teheti, lelőp otthonról. Minél messzebb menni tanulni és soha vissza nem jönni. Mi a csodát nem ártesz, nna?!
Eltalált, sziven szúrt? Vagy csak a más ingét vetted fel? Nna?
név: nna... e-mail: nna@gmail.com dátum: 2011-02-10
Nem ertem a cikk lenyeget. Igen, vannak tulterhelt gyerekek, de ugyanugy vannak muveszi adottsagu es nagy mozgasigenyu gyerekek is.

Amig falun a gyermekek napkozi utan szinte minden nap a kertben rohangalnak, csavarognak, fociznak a baratokkal, addig a varosiak uljenek a TV elott? Esetleg egesz delutanokat lezengjenek valahol a varosban? Ha edzesre jarnak az mar tulterheles?
Uj baratok, uj kollektiva, edzo, tartas, kozossegi szellem,...

ES hol vannak a muveszi adottsagu gyerekek? Veluk csak a nyari Rovas taborok torodhetnek? Az otthoni rajzolo, nyirogato, gyurmazo delutanokat nem lehet kozossegben pedagogusok, muveszek altal iranyitva eltolteni? Ez tulterheles? Akkor is ha a gyermek szereti a kozosseget a foglalkozasokat? Sokan viszik hetvegeken jatszohazba, kreativ delelottokre a gyereket es oda vannak toluk, pedig azokat tobbnyire "mukedvelok" kovetik el....

Sajat tapasztalatbol mondom, hogy az esetek tobbsegeben a delutani foglalkozasokat a gyerekek elvezik es sokkal jobban kikapcsolodnak, mint a szobajukban egyedul jatszva, vagy a szamitogep elott. Ami a tulterhelest illeti, azt bizzuk a szulokre es az osztalyfonokokre.

A pedagogiai modszerekhez csak annyit szeretnek hozzatenni, hogy a vilag civilizaltabb felen mar rajottek arra, hogy tul sok a kreativ(nak hitt) fiatal, aki keptelen a dolgokat megvalositani.
Nem tanitottak meg oket feladatokat megoldani. Mar ujra kapnak hazi feladatokat a kisiskolasok.

...es a vegere. Sokkal tobb muveszethez erto muszaki embert (mernokot) ismerek, mint forditva.
név: Kiss L. e-mail: kisslaszlo777@gmail.com dátum: 2011-02-09
Jó írás! Túlterheltek a gyerekek, ez tény. Az iskolatáskáról is vannak tapasztalataim, időnként szerintem 15 kg-is megvan (különösen felsőbb éveken). Jó szemléletnek tartom, hogy minél később legyen a gyerek iskolás. Először is: legyen még gyerek egy kicsit tovább, másodszor érettebb lesz, pszichikailag, fizikailag. Sajnos a legtöbb szülő, ha a nevelési tanácsadó nem javasolja az iskolakezdést, fel van háborodva, hogy az ő gyereke hülye talán..??? Nem zárva ki ezt a verziót sem, azért nem egyformán érünk, nem kellene a gyereket iskolába kergetni. Ebből számos konfliktus keletkezik. A korai iskolakezdés tönkre teheti egy ember életét. Másrészt az oktatási rendszer alapproblémáját nem önmagában látom. Nincs család. Szétesett. Nincs ami felvértezze a gyereket az alapvető tulajdonságokkal. Az iskola sokat tehet, rengeteget, de nem hiszek a mindenhatóságában. Az iskola abból tud dolgozni, amit kap. A hatékony oktatás három pólusú: gyerek-szülő-tanár...-kellene hogy legyen. Hány szülő megy el szülői értekezletre? Siralmas!