[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tûz

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-01-07

a virág 01Trisztánt csak tisztán iszom. Mostan pedig olyan úri kedv vezérli a billentyûzetet, amely monomán, vagyis éppen Kozsár Zsuzsa írásait veszi fókuszba. Régi tartozást rovásolva le ezzel a közléssel íme alább a Tûz címû írás, melynek szerzõje Kozsár Zsuzsa.


Kozsár Zsuzsa: Tûz, te gyönyörû

„Bûvös serleg ez,
 melyet most nékem felkínálsz.”

virág  megint Ült a garabonciás a földön, a tûzbe bámult. Nézte az ugráló lángokat, a megfoghatatlan, mindig változó tüzet. A fa jajongott, sírt a fa, megadta magát a hõnek, a perzselésnek, a lángok úgy nyaldosták, mint a boldog szerelmes szeretõje testét, érzékien, gyengéden, de néha mégis belemarva. Jajongott a fa, pattogtak a szikrák, nézte a tüzet a garabonciás.
Várt.
Tudta, hogy valaki érkezik. Elkeseredett lesz, a végsõkig elszánt, semmitõl nem riad majd vissza.
Nem lépett be, megállt az ajtóban, mögötte a sötét, elõtte a lángok, a szikrák éneke. Nagyobb lett tõle a kunyhóban a forróság, mintha a nap gurult volna le az égrõl, egyenesen a garabonciás lába elé. Olyan is volt, mint a nap, aranyhaja fénylett.
– Eljöttem – mondta.
Ebben a szóban benne volt minden. A félelem, a viszolygás, a kíváncsiság, a vágy. Segélykérés volt, dühödt kiáltás, követelés és vallomás.
ez is A garabonciás még nem szólt, nem is mozdult. Várt. Várta, hogy megnyíljon elõtte a makacs teremtés, lehajtsa dacosan felszegett fejét. Megreszketett, közelebb jött a tûzhöz, mint aki a kezét melengeti, mint aki a lelkét melengeti, mint akinek szeme vakvilágba tévedt, egy hontalan, nyomorult, megsebzett kis állat.
– El kellett jönnöm – suttogta most már, ajkai kétségbeesetten keresték a szavakat, de a szavak menekültek, mint a megriasztott csorda, nem találta õket sehol sem.
A garabonciás nézte, bólintott. Egy bögrét nyújtott neki, valami gõzölgött benne, fûszeres, édes illatú folyadék.
– Igyál.
Mohón tapadt rá ajkaival, úgy szürcsölte, mintha az élete függne tõle.
– Idd ki teljesen.
– Mi ez? Méregpohár?
A garabonciás nevetése csikorgó volt, vagy inkább éles, mint a vijjogás.
lángvirág Ösztönei veszélyt jeleztek, de nem tudott mozdulni, ott tartotta egy idegen, erõs akarat.
Tudta már, hogy túléli, nem ivott mérget. Túl egyszerû lenne. Túl könnyû.
A szavak még mindig ellenálltak, próbálta lebírni õket, nehezen sikerült.
– Akarom, hogy az enyém legyen – mondta.
– El fog hagyni.
– Visszatér. Tízszer, százszor, ezerszer, mindig. Tudom. Érzem.
– És elhagy újra meg újra. Jó lesz az neked, aranyhajú?
Nézett a tûzbe, szeme sötét mélység.
– Már elfeledtem, hogy nõ vagyok. Évek óta nem vagyok senki. Nem élek, csak lélegzem. Nem ölel senki magához, nem ragyog fel senki szeme, ha meglát, nem húzódik senki szája mosolyra. Csak vagyok. Õ felébresztett.
– Sohasem kaphatsz tõle teljességet. Nem leszel számára semmi. Csak egy morzsa.
Elmosolyodott. Fájdalom volt a mosolyban, azért ragyogott annyira. Csillagmosoly volt, távoli, magányos fény.
– Az éhezõnek a morzsa is elég. Több talán megölné.
A garabonciás merõn nézte. Tudta, hogy elszánt lesz. Tudta, hogy harcba indul a semmiért. De az a semmi neki olyan, mint a jajongó fának a lángok. Melege lesz tõle, fájni fog neki és tetszeni, mert nem tud már a tûz nélkül meglenni többé.
– Már kiittam, ugye? A bájitalt, amiért jöttem.
– Álmot ittál csak – mosolygott a garabonciás. – Nincs másra szükséged. Magad vagy a vágy, önmagad elõl nem menekülhetsz. Mindent odadobtál – egy morzsáért.
– Az egyetlen morzsáért, amely engem illet – bólintott az aranyhajú.
lángocskaHallgattak. Nézték a lángokat, a megfoghatatlan, a mindig változó tüzet. A fa jajongott, sírt a fa, a lángok úgy nyaldosták, mint a boldog szerelmes szeretõje testét, érzékien, gyengéden, bele-belemarva.
Elõlépett végre az érzelmek ködébõl, testet öltött az aranyhajú gondolata is.
– Trisztán! Ó jaj, Trisztán!

2007.3.28.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-16
Kedves "sz. z.", ha engem szeretsz a Tûz, te gyönyörû helyett, akkor rossz lóra tettél.
Kozsár Zsuzsa a semmibõl teremtett vmit, aminek én csak az árnnyékáról, a vetülétõl beszéltem...
név: sz. z. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
Hadd képzeljem, ahogy akarom. Persze attól az még nem okvetlen az, csak az én olvasatomban. Én a másokét abszolút tiszteletben tartom. Számomra nem túl izgalmas pl. az, hogy: "Nézett a tûzbe, szeme sötét mélység." Én a vesszõ utáni részt kihúztam volna. Elég patetikus, nem?
név: i. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-15
szepen valogatott szavak, pontosan a helyukon, ez nem giccs, valoszinuleg te igy kepzeled el a giccset. mert nem olvasol.
név: sz. z. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-14
Nekem pl. Enikõ hozzászólása már megérte, hogy idelátogattam, jobban tetszik, mint maga az írás, amirõl szól. Persze alapvetõen nem rossz a K. Zs.-szöveg, csak hát kicsit megeszi a giccs – szerintem, ahogy már írtam is.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
Isten ments, hogy mindenkinek tetsszen! annyi rokon lélek azért nincs a földön.
különben manapság mindent le lehet írni. és mindenki érti, ahogy akarja.
név: nincs megadva e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
Nekem is nagyon tetszett. Akinek meg nem tetszik, az próbáljon hasonlót írni, mielõtt minõsít...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
El Kazovszkij mondta egyszer, amin kellõképp meg is lepõdtem akkoron, h. \"a kép, az 60%-ban a nézõ\" - azaz a befogadó tükre. Egy irodalmi mû esetében ennél lényegesen rosszabb az arány. Részint mert olvasni mindenki tud, részint meg mert irodalmat mindenki tanult az iskolában, ezért aztán mindenki kompetensnek is érzi magát arra, h. egy mûvet minõsítsen. Elfeledkezve arról a tényrõl, h. a mû, az x százalékban tényleg a befogadó tüköre. Szóval, kit is minõsítünk, kirõl is beszélünk ilyenkor?
Felvállalva ezt a személyességet, mondom, a Tûz, te gyönyörû! számomra, egy nagyon finom, nõi írás. Csupa piros! A mondatok közti elhallgatásokban számomra nagyobb erõ van, mint a halmozásokban, bár én, történetesen, élveztem ezeket a szecessziós burjánzásokat is.
A befejezés, hogy \"... végre az érzelmek ködébõl, testet öltött az aranyhajú gondolata is\", zseniális. A \"Tisztán! Ó jaj, Trisztán!\", felkiáltás pedig maga a megtestesült dráma. Ennél a mondatnál felcsap, sõt az írásból is kicsap a láng.
Köszönöm az élményt.
név: szerintem e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-13
ebben az írásban a nagy szavak tényleg kapnak akaratlanul is egy kis ironikus felhangot. A 33 apokrifben, amire sz.z. utal viszont sokkal halványabbb írások is vannak, valahogy nem is lett nagy visszahangja, pedig érdemes lett volna róla néhány írást megereszteni, mert amúgy érdekes alapállásból írt szövegek, csak még jót tett volna nekik egy jó szerkesztõi oponatúra.
név: sz. z. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-12
Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem szétmarja a szöveget a giccs. "A fa jajongott, sírt a fa, a lángok úgy nyaldosták, mint a boldog szerelmes szeretõje testét, érzékien, gyengéden, bele-belemarva." Le lehet ilyet manapság irónia nélkül írni? Pedig a dramaturgiai alap nem rossz, kár érte. Vannak a szerzõnek sokkal kiválóbb írásai is – én olvastam azt a fekete borítójú könyvet.
név: Kozsár Zsuzsanna e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-11
igazán megleptél vele... el is felejtettem, hogy nálad van ez a szöveg.
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-09
Szerintem is, azért is tettem fel...   
név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-09
Nagyon jó!
név: ... e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-08
összeszorult a torkom. nem találok szavakat.... nagyon tetszik