[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Tűz, átok, vándorlás

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2013-03-23

 

Tűz, átok, vándorlás

 

Egyes források szerint március 19-én, mások szerint április 8-án van a cigányság világnapja. 

Az előbbi a tavaszhoz, napéjegyenlőséghez kötődik, ekkor indultak a cigányok téli szállásukról szokott vándorútjukra. Az utóbbi a romák hivatalos világnapja. Mivel egyáltalán nem ismerem (még) a kortárs cigány irodalmat, sem a magyarul, sem a cigány nyelveken írottat, sőt maga a kategória is több vitára adott már okot szakmai körökben (milyen származású, milyen nyelven író alkotók tartoznak ide, ill. milyen témájú művek), inkább az írásban időnként már rögzített népköltészet, elsősorban népmesék felé fordultam, így szeretnék egy  másik nép kultúrájába és mentalitásába kicsit belepislogni. 

 

Cigány népmeséket, gyűjtéseket olvasva az embernek először az tűnik fel, hogy ezeket a történeteket a maguk zabolátlanságában nem gyerekeknek szánták. Több tanulmány is megerősíti, hogy a hallgatóság inkább a felnőtt közönség volt, és a mesemondók különböző családi ünnepek alkalmával élénkítették ezzel a tevékenységgel a közösségi együttlétet. A mesék java ugyanis tele van szenvedéllyel, érzelemmel, szexualitással, gyűlölettel, indulattal. 

 

Van közte történet erőről és hatalomról, magányról és szeretetről, pusztításról és a megváltás képtelenségéről – arról, hogy a boldogság-kereső nem tud önzésétől szabadulni, ezért számára a pusztulás a megoldás. Szalizáti, a csodagyerek, akinek az érintése is porrá éget mindenkit, és így egykettőre árva lesz belőle, felnőtté válva, elérve a szinte korlátlan hatalmat, és felismerve mérhetetlen magányát egy bölcshöz indul segítségért. De bármit is mond, a bölcs mindig megcáfolja. Szereti felépített városát, de nem az embereket, akik építették.  Egy kiskutyában csak a tőle kapott meleget, egy öregasszonyban csak a tőle kapott eledelt, a folyóban csak a sodrását, mely átvitte őt a túlsó partra, egy virágban csak a hatást, amit elért azzal, hogy odanyújtotta valakinek. Semmit sem önmagáért – vágja a képébe a bölcs, akitől aztán a megkínzott hős megváltásként megkapja a pusztulást. 

 

Történet rögzíti a házastársi válságot, féltékenységet, vérbosszút és a szerelmesek megdicsőülését is. Mese a pénzen megszerzett férjről, áldatlan házasságról, mely gyilkosságba torkollik: hiába lett a csúnya Báirá Szóberjáni felesége, nem volt benne öröme, a férfi mindig a másik után vágyódott. Ha nem lehetett az övé gondolataiban, érzéseiben (csak testét adta, hisz voltak közös gyerekeik), másé se legyen, megölette hát őt Báirá, máglyára dobatta. Ám az igazi szeretők, Szóberjáni és Radazána eggyé olvadtak a tűzben, melybe a férfi mellé önként ugrott be a szerelmes nő. Akad olyan történet is, ahogy a halál ijesztő formákban jelenik meg, és a kaszás útját csak a végbevitt jócselekedet akasztja meg. És vannak kegyetlen átkok, enyhe bűnök súlyos büntetése, kemény próbatételek. Legyél kígyó, és ne szabadulj meg addig az átoktól, amíg egy leány meg nem szeret téged kígyó képében, de úgy, hogy véled is hál – vágja a sértett Erdő Anyja a fát kivágó cigánylegény arcába. És bár az aktus tényleg megtörténik, még nincs szabadulás, a várandós leánynak is van mit szenvednie – elsősorban választottja heves természetétől, aki a lányt (miután ő anyja unszolására kibökte, kitől terhes) azzal átkozza meg, viselős maradjon, de ne tudjon megszülni, míg hétesztendős vándorlás után háromszor meg nem öleli őt újra...

Vad történetek ezek, gyilkos temperamentumú, ijesztően szép, halálos történetek. 

 

És található persze számos mese a leleményről, furfangról is – hogyan lehet túljárni az ördög, boszorkány, vagy pusztulást hozó más szerzetek eszén, vagy hogyan lehet könnyen vagyonhoz, jó megélhetéshez jutni; átejteni a kapzsi szarkát, aki az összehordott vagyonért a cigányember szemét kérné; kisajtolni a parasztból a jutalmat, amiért az ördögöt elijesztette a háza környékéről az épp oda lopni induló cigánylegény. Gyakran van a mesékben vándorlás és útkeresés, az is érezhető, mennyire csak a mának élnek a hősök, nem rettegve a holnap gondjaitól, nem törődve semmivel, csak a pillanattal, melybe épp belecsöppentek.

 

Érdekes, izgalmas, tüzes szövegek, melyek őrzik egy régi vándornép érzéseit, szokásait, indulatait, szabadságát. Mintha valahol máshol járnánk, mikor olvassuk őket.  Egy letisztult, szabályos világban, ahol a megtorlás is az ember javára válik. Egy mára talán letűnt világban, ahol a vajda és az ő nemzetsége a közösség belső szabályainak engedelmeskedve még vándorol egyik helyről a másikra, továbbörökítve népe hagyományait és kultúráját.   

 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :