[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Újra a hatalomról

szerző: Kiss László 2011-03-23

 

Újra a hatalomról

Újságunknak ugyanezen rovatában ez év elején írtam egy fejtegetést a hatalomról. Melyiket tekinthetjük jónak, melyiket rossznak, léteznek-e örök igazságok. Hivatkoztam arra, hogy számos nagy gondolkodó foglalkozott már e kérdéskörrel, s bizonyára fognak is még sokan. 
 

A napokban a kezembe akadt egy írás, mely a humanista Rotterdami Erasmus V. Károlyhoz írt tanácsait, intelmeit tartalmazta. V. Habsburg Károly nem tartozik az ismertebb uralkodók közé. Nem volt nagy hódító, mégis a világ egyik legnagyobb birodalmát uralta. Szelíd, béketűrő ember hírében állt, aki példás házasságban élt feleségével, s mélyen hívő katolikus volt. 1516-tól spanyol király, 1519-től német-római császár, tehát a kezében egyesült a Habsburgok két ága. A spanyol koronán keresztül övé volt majdnem egész Latin-Amerika, és Itália nagyobb része. Német-római császárként uralta Közép- és Közép-Kelet Európát. Úgy tűnt, megvalósul a Habsburgok európai hegemóniája. Az angolokat védte a csatorna, de a franciák harapófogóba kerültek. I. Ferenc folyamatosan szervezkedett V. Károly ellen, háborúban mégsem tudta legyőzni. Pedig a "legkeresztényibb uralkodó" nem átallotta latba vetni a törököt a Habsburgok ellen. Így került sor Mohácsra. Magyarország pusztulása csak egy nagy európai konfliktus, a Habsburg-Valois párharc mellékhadszintere volt. S mi, egy keresztény állam, egy másik keresztény állam kezdeményezésére megbuktunk (a török nem tervezett 1526-ban hadjáratot), de ez a Habsburgoknak nem ártott. V. Károly másba bukott bele. Egy jelentéktelen kis figurával, Luther Mártonnal nem bírt. Hívő katolikusként szent kötelességének tartotta, hogy egyháza egységét megőrizze. Ez nem sikerült neki, így megtette azt, amit uralkodók oly ritkán, az ausburgi vallásbéke után egy évvel lemondott trónjairól. 

 

V. Károly tehát a XVI. század első felének meghatározó személyisége. Minden túlzás nélkül, a lábai előtt hevert a fél világ. Ez hatalmas felelősséggel is járt, melynek ő tökéletesen tudatában volt. A korszak embere sokat várt tőle. 

Ugyanakkor Erasmus szavai a történeti felvezetés nélkül is tanulságosak, s mai, bizalomvesztett világunkban éppúgy aktuálisak, mint ötszáz évvel korábban voltak. Éppen ez ragadott meg benne.


   "... arra kell elsősorban megtanítani a fejedelmet, hogy ismerje meg országát. Ezt pedig főleg három dologgal érheti el: ha tanulja a földrajzot, a történelmet, és ha gyakran látogatja a tartományokat és a városokat. Törekedjék tehát megismerni a tartományok és a városok fekvését, eredetét, jellemét; intézményeit, szokásait, törvényeit; múltját és kiváltságait. Senki sem tudja meggyógyítani a testet, ha nem ismeri a testet. Senki sem tudja helyesen megművelni a földet, ha nem ismeri a földet...
   Másodszor: szeretni kell azt az országot, amelyen uralkodik. Szeresse úgy, amiként a jó földműves szereti az ősi birtokot, vagy amiként a derék ember szereti a családját. Elsősorban arra törekedjék, hogy a kapott országot majd jobb állapotban adja át az utódjának. Ha a fejedelemnek gyermekei vannak, javasolja a nevelő a gyermekek iránti apai szeretetet, ha nincsenek gyermekei, javasolja a haza iránti szeretetet. Gondolja meg, az ország nem más, mint egy nagy test, amelnynek ő is egyik -- mégpedig kiváló! -- tagja. Lássa be, hogy méltók a szeretetre azok, akik vagyonukat, boldogulásukat rábízták egyetlen emberre, őrá. Idézze fel sokszor azoknak a példáját, akik alatt polgárai élete és jóléte még biztonságosabb volt. Végül is egy fejedelem nem árthat az országnak, mert akkor magának is árt...
   A fejedelem lelkületét jobban megismerhetjük beszédéből, mint öltözetéből. Ejtsen ki bármit a száján, a tömeg úgy fogadja, hogy ezt a fejedelem mondta. Ezért nagyon vigyázzon, hogy amit mond, az erényes legyen, és a jó fejedelemhez méltó szellemet képviselje...
   Amennyire csak lehetséges, újítással a fejedelem ne változtasson meg semmit. Mert ha még jobbra is változtat valamit, az újítás akkor is bántó. Felzúdulás nélkül sohasem lehet megváltoztatni az ország állapotát, szokásait vagy elfogadott törvényeit. Ezért ha valami olyan még, hogy el lehet viselni, ne változtassuk meg, hanem viseljük el, vagy tegyük esetleg elviselhetőbbé. Ha viszont már nem lehet elviselni valamit, akkor azt változtassuk meg, de akkor is okosan és fokozatosan...
   A jó fejedelem sohasem indíthat háborút, kivéve, ha megkísérelt már mindent, és semmiképpen sem tudja elkerülni. Ha így gondolkozna mindenki, aligha törne ki valahol is háború. Ám ha nem lehet elkerülni ezt a szörnyű veszedelmet, akkor a fejedelemnek az legyen a legfőbb gondja, hogy övéinek a lehető legkevesebb kárával, minél kevesebb keresztény vér kiontásával dúljon a háború, s amilyen gyorsan csak lehet, fejeződjék is be..."
 

(Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése)
   


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :