[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Ünnepélyes másnap

szerző: W.-Nemessuri Zoltán 2017-10-29

 

Ünnepélyes másnap

 

A Magyar Jelenlét Háza a magyarság lelki-szellemi javait szolgálja Szlovákiában

 

Kétféle nemzetpolitika létezik: az eszmei és a cselekvő. Előbbi nélkül utóbbi fabatkát sem ér –, és fordítva. E sorok írója nemrég egy olyan kimagasló esemény tanúja volt, mely a kettőt egyszerre valósította meg. Ritka alkalom, hogy jeles ünnepekre egymást követő napokon kerül sor, de Kassán mégiscsak sikerült összehozni.

 

Az egykori Felső-Magyarország, ma Kelet-Szlovákia kétszázötvenezer lakosú fővárosában a magyarok száma mindössze négy százalék. Ennek ellenére ott is működnek magyar általános iskolák, gimnázium és ipartanoda. A korábbi elsöprő többség, a németajkú cipszerek száma még kevesebb. A települést a tizennyolcadik században is zömmel szászok lakták. Fekete város címmel Mikszáth Kálmán a Kassáéhoz hasonló lőcsei viszonyokról emlékezetes könyvet írt, majd a regényt Zsurzs Éva nagysikerű tévéfilmben dolgozta fel. Tudvalévő: a középkori Lőcsén a polgárok termőföldet nem vásárolhattak, míg magyarok a városba nem költözhettek be (legfeljebb ha odavalósit vettek feleségül). Majd II. Rákóczi Ferenc fejedelem hazatérő hamvait a kassai dómba temették, s a város javarészt nyelvében, művelődésében is magyarrá lett. A demográfiai arányokat a trianoni békediktátum, később a szocialista Csehszlovákia által kikényszerített „lakosságcsere” és az elvándorlás gyökeresen megváltoztatta, de Kassát a magyarság, köztük jelentős számú művész, tanár, orvos és más értelmiségi nem hagyta el. Berzsenyi Dániel igaza sokadszor is bebizonyosodott: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

 

A városban Szabó Ottó vezetésével évtizedek óta szerveződik és alkot a Rovás nevű egyesület. Festők, szobrászok, grafikusok, írók, költők, muzsikusok, színészek, városlakók és bejáró falusiak egyik szellemi központja, mely nemcsak megtartó erő, hanem a fejlődés lendkereke. Hagyomány, nemzethűség, a kultúra gazdagítása mind szerepet játszik abban, hogy a csoport számára a páratlan szépségű gótikus Szent Erzsébet székesegyház és Márai Sándor szobra közelében a magyar kormány megvásárolt egy százéves, felújított épületet és  a Rovás rendelkezésére bocsátotta. A létesítményre új neve is jellemző: Magyar Jelenlét Háza, mely önfenntartó lesz. Tágas kiállítótermek, társalgó, kávézó-étterem, emeleti vendégszobák egyszerre szolgálják a kikapcsolódást, a kulturális cserét, és a határon túli magyarság lelki-szellemi javait Szlovákiában. Persze nemcsak az övéiket, hanem minden érdeklődőét, akiknek szándékukban áll a magyar és a közép-európai művészetekben megmerítkezni.

 

Az átadásra október huszonnegyedikén került sor. Ezért (is) jegyezte meg avató beszédében Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár: „Ahogy az ötvenhatos forradalom híre pár óra különbséggel jutott el Kassára, e házat is másnap adjuk át.” Így aztán az épület birtokba vételére, valamint Kassa neves szülötte, Jakoby Gyula festőművész portrészobrának leleplezésére csupán egy nappal később jöttek össze a helybeliek, az ottani magyar főkonzul, Haraszti Attila, Stefanovits Péter képzőművész vezetésével a Magyar Művészeti Akadémia küldöttsége, Zachariáš István, a megyei közgyűlés magyar elnökhelyettese, Géresi Róbert püspökhelyettes és mások. 

 

Akik a Rovás egyesületért és új otthonáért valóban sokat tettek, mind meg akartak szólalni. Az átadás olyan volt, mint egy tisztító lélegzet: erőteljesebbnek bizonyult, mint az esős-szeles időjárás. Az volt az énekszóval, tárogatóval, kecskedudával, dobbal fölelevenített régi magyar zene is. Tán egy óra, de a beszédek, a muzsika és a megjelentek hangulata évszázadokat ívelt át. Ritka esemény, melyre Kassán rég – nagyon rég vártak. Még 2013-ban is, amikor a település elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, az ottani magyar rendezvényekre Szlovákia egy fillért se juttatott. 2017. október 24-én azonban a megjelent közéleti személyiségek köszöntése szlovákul is elhangzott, annak jeléül, mekkorát változott a világ.

 

Végül öt környékbeli magyarlakta falu, Bódvavendégi, Buzita, Debrőd, Reste, Tornaújfalu a résztvevőket házi rétessel, süteménnyel, pogácsával, borral, pálinkával kínálta. Egy darabka Magyarország, mely ismét szerves részét alkotja a Kárpát-Medencének. Az elmúlt száz év során felemelő pillanatokban ritkán részesültünk. Ezért is becsüljük meg, hogy a Magyar Jelenlét Háza nemcsak a múltat őrzi, hanem a jövő zálogául szolgál. 

 

Az ember ilyenkor eltűnődik: sorsverte térségünknek a megbékélésért a Balti-tengertől az Adriáig miért kellett ennyit várakoznia?  Átok ült népeinken? A késedelmet a magyar széthúzással, a ’19-es vörös terrorral, a náci megszállással, világháborús veszteségeinkkel, bukott forradalmainkkal és az államszocializmus fél évszázadával mi okoztuk, engedve a külső-belső erőszaknak? Vagy a huzatos Közép-Európa németek, osztrákok, szlávok, délszlávok, másfél tucat nemzet történelmi marakodása áldozatává lett? A Grosschmidnek született kassai polgár, Márai Sándor mindig az embert, sosem a végzetet hibáztatja. Mi szomszéd népek tehetünk arról, hogy az 1335. évi nevezetes visegrádi királytalálkozó óta az együttműködésre 682 esztendőt kellett várakozni. Majd újabb 27 telt el, mire a Rovás Egyesület méltó és alkalmas épülethez jutott. Megmaradt a Löffler nevű magánházból átalakított régi kiállítóhelye és könyvtára, de az új létesítmény a magyar művelődésnek sokkal tágabb lehetőséget biztosít. Szurcsik József festőművész, tanszékvezető egyetemi tanár mostani tárlatát még a Löfflerben rendezték, s ott is lesznek kiállítások, de a Magyar Jelenlét Háza nagyságrendekkel korszerűbb és alkalmasabb.  

 

Kellett hozzá a magyar és a szlovák kormány jószándéka. Kellett a megyei közigazgatás akarata, a kassai magyarok kitartása, a Nemzetpolitikai Államtitkárság igyekezete, a Magyar Művészeti Akadémia hathatós támogatása, és sok más. Felsorolni is hosszú, hányan fogtak össze, hogy az intézmény létrejöjjön. 

 

Károly Róbert király nagyszabású kísérlete a régmúlt küzdelmei ellenére sem végződött balul. Létrejött a visegrádi négyek önálló csoportja, ennek nyomán a tagországok kül-és belpolitikája kezd összehangolódni. Egyszerre gazdasági, szellemi és érzelmi érdekünk, hogy a mind szorosabb együttműködés folytatódjon. Térségünknek ma is küzdenie kell, hogy az Európai Unión belül alapvető jogai nemzeti hatáskörben maradjanak, beleértve a migrációs nyomás kiküszöbölését, illetve némely nyugati vezetők, médiájuk és helyi ügynökeik fenyegető-zsaroló törekvéseinek elhárítását.

 

Ahogy a középkori királyságokat jó esetben nemcsak az uralkodók, hanem alattvalóik is közös erőfeszítésekre sarkallták, ugyanezt ma a politikusoknak kell felismerniük. Pár napja Kassán „csak” egy új magyar kulturális tér jött létre, de nem előzmények nélkül való. Higgyük, hogy hatásában, megtartó erejében következmények nélkül sem marad. /a szerző író/

 

                                                                                                              


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :