[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Ünnepélyes másnap

szerző: W.-Nemessuri Zoltán 2017-10-29

 

Ünnepélyes másnap

 

A Magyar Jelenlét Háza a magyarság lelki-szellemi javait szolgálja Szlovákiában

 

Kétféle nemzetpolitika létezik: az eszmei és a cselekvő. Előbbi nélkül utóbbi fabatkát sem ér –, és fordítva. E sorok írója nemrég egy olyan kimagasló esemény tanúja volt, mely a kettőt egyszerre valósította meg. Ritka alkalom, hogy jeles ünnepekre egymást követő napokon kerül sor, de Kassán mégiscsak sikerült összehozni.

 

Az egykori Felső-Magyarország, ma Kelet-Szlovákia kétszázötvenezer lakosú fővárosában a magyarok száma mindössze négy százalék. Ennek ellenére ott is működnek magyar általános iskolák, gimnázium és ipartanoda. A korábbi elsöprő többség, a németajkú cipszerek száma még kevesebb. A települést a tizennyolcadik században is zömmel szászok lakták. Fekete város címmel Mikszáth Kálmán a Kassáéhoz hasonló lőcsei viszonyokról emlékezetes könyvet írt, majd a regényt Zsurzs Éva nagysikerű tévéfilmben dolgozta fel. Tudvalévő: a középkori Lőcsén a polgárok termőföldet nem vásárolhattak, míg magyarok a városba nem költözhettek be (legfeljebb ha odavalósit vettek feleségül). Majd II. Rákóczi Ferenc fejedelem hazatérő hamvait a kassai dómba temették, s a város javarészt nyelvében, művelődésében is magyarrá lett. A demográfiai arányokat a trianoni békediktátum, később a szocialista Csehszlovákia által kikényszerített „lakosságcsere” és az elvándorlás gyökeresen megváltoztatta, de Kassát a magyarság, köztük jelentős számú művész, tanár, orvos és más értelmiségi nem hagyta el. Berzsenyi Dániel igaza sokadszor is bebizonyosodott: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

 

A városban Szabó Ottó vezetésével évtizedek óta szerveződik és alkot a Rovás nevű egyesület. Festők, szobrászok, grafikusok, írók, költők, muzsikusok, színészek, városlakók és bejáró falusiak egyik szellemi központja, mely nemcsak megtartó erő, hanem a fejlődés lendkereke. Hagyomány, nemzethűség, a kultúra gazdagítása mind szerepet játszik abban, hogy a csoport számára a páratlan szépségű gótikus Szent Erzsébet székesegyház és Márai Sándor szobra közelében a magyar kormány megvásárolt egy százéves, felújított épületet és  a Rovás rendelkezésére bocsátotta. A létesítményre új neve is jellemző: Magyar Jelenlét Háza, mely önfenntartó lesz. Tágas kiállítótermek, társalgó, kávézó-étterem, emeleti vendégszobák egyszerre szolgálják a kikapcsolódást, a kulturális cserét, és a határon túli magyarság lelki-szellemi javait Szlovákiában. Persze nemcsak az övéiket, hanem minden érdeklődőét, akiknek szándékukban áll a magyar és a közép-európai művészetekben megmerítkezni.

 

Az átadásra október huszonnegyedikén került sor. Ezért (is) jegyezte meg avató beszédében Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár: „Ahogy az ötvenhatos forradalom híre pár óra különbséggel jutott el Kassára, e házat is másnap adjuk át.” Így aztán az épület birtokba vételére, valamint Kassa neves szülötte, Jakoby Gyula festőművész portrészobrának leleplezésére csupán egy nappal később jöttek össze a helybeliek, az ottani magyar főkonzul, Haraszti Attila, Stefanovits Péter képzőművész vezetésével a Magyar Művészeti Akadémia küldöttsége, Zachariáš István, a megyei közgyűlés magyar elnökhelyettese, Géresi Róbert püspökhelyettes és mások. 

 

Akik a Rovás egyesületért és új otthonáért valóban sokat tettek, mind meg akartak szólalni. Az átadás olyan volt, mint egy tisztító lélegzet: erőteljesebbnek bizonyult, mint az esős-szeles időjárás. Az volt az énekszóval, tárogatóval, kecskedudával, dobbal fölelevenített régi magyar zene is. Tán egy óra, de a beszédek, a muzsika és a megjelentek hangulata évszázadokat ívelt át. Ritka esemény, melyre Kassán rég – nagyon rég vártak. Még 2013-ban is, amikor a település elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, az ottani magyar rendezvényekre Szlovákia egy fillért se juttatott. 2017. október 24-én azonban a megjelent közéleti személyiségek köszöntése szlovákul is elhangzott, annak jeléül, mekkorát változott a világ.

 

Végül öt környékbeli magyarlakta falu, Bódvavendégi, Buzita, Debrőd, Reste, Tornaújfalu a résztvevőket házi rétessel, süteménnyel, pogácsával, borral, pálinkával kínálta. Egy darabka Magyarország, mely ismét szerves részét alkotja a Kárpát-Medencének. Az elmúlt száz év során felemelő pillanatokban ritkán részesültünk. Ezért is becsüljük meg, hogy a Magyar Jelenlét Háza nemcsak a múltat őrzi, hanem a jövő zálogául szolgál. 

 

Az ember ilyenkor eltűnődik: sorsverte térségünknek a megbékélésért a Balti-tengertől az Adriáig miért kellett ennyit várakoznia?  Átok ült népeinken? A késedelmet a magyar széthúzással, a ’19-es vörös terrorral, a náci megszállással, világháborús veszteségeinkkel, bukott forradalmainkkal és az államszocializmus fél évszázadával mi okoztuk, engedve a külső-belső erőszaknak? Vagy a huzatos Közép-Európa németek, osztrákok, szlávok, délszlávok, másfél tucat nemzet történelmi marakodása áldozatává lett? A Grosschmidnek született kassai polgár, Márai Sándor mindig az embert, sosem a végzetet hibáztatja. Mi szomszéd népek tehetünk arról, hogy az 1335. évi nevezetes visegrádi királytalálkozó óta az együttműködésre 682 esztendőt kellett várakozni. Majd újabb 27 telt el, mire a Rovás Egyesület méltó és alkalmas épülethez jutott. Megmaradt a Löffler nevű magánházból átalakított régi kiállítóhelye és könyvtára, de az új létesítmény a magyar művelődésnek sokkal tágabb lehetőséget biztosít. Szurcsik József festőművész, tanszékvezető egyetemi tanár mostani tárlatát még a Löfflerben rendezték, s ott is lesznek kiállítások, de a Magyar Jelenlét Háza nagyságrendekkel korszerűbb és alkalmasabb.  

 

Kellett hozzá a magyar és a szlovák kormány jószándéka. Kellett a megyei közigazgatás akarata, a kassai magyarok kitartása, a Nemzetpolitikai Államtitkárság igyekezete, a Magyar Művészeti Akadémia hathatós támogatása, és sok más. Felsorolni is hosszú, hányan fogtak össze, hogy az intézmény létrejöjjön. 

 

Károly Róbert király nagyszabású kísérlete a régmúlt küzdelmei ellenére sem végződött balul. Létrejött a visegrádi négyek önálló csoportja, ennek nyomán a tagországok kül-és belpolitikája kezd összehangolódni. Egyszerre gazdasági, szellemi és érzelmi érdekünk, hogy a mind szorosabb együttműködés folytatódjon. Térségünknek ma is küzdenie kell, hogy az Európai Unión belül alapvető jogai nemzeti hatáskörben maradjanak, beleértve a migrációs nyomás kiküszöbölését, illetve némely nyugati vezetők, médiájuk és helyi ügynökeik fenyegető-zsaroló törekvéseinek elhárítását.

 

Ahogy a középkori királyságokat jó esetben nemcsak az uralkodók, hanem alattvalóik is közös erőfeszítésekre sarkallták, ugyanezt ma a politikusoknak kell felismerniük. Pár napja Kassán „csak” egy új magyar kulturális tér jött létre, de nem előzmények nélkül való. Higgyük, hogy hatásában, megtartó erejében következmények nélkül sem marad. /a szerző író/

 

                                                                                                              


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :