[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Updike elment

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-02-02

John Updike Gyászol az irodalom. Az amerikai regény nagy mesterét, John Updike-ot gyászolja. 76 évesen ment el, tüdõrák végzett vele. Gyanús ez a piros Pall Mall... Kurt papát is módosította. (Néha én is rápöffenek, hajaj...) Nyúl azonban mostantól fogva megváltozathatatlan és örök. Miként Updike is!


John Updike  1932-ben született, 2009 január 27-én hunyt el, tüdõrákban. Updiket a modern amerikai próza egyik legkiemelkedõbb képviselõjeként az emberi kapcsolatok, a szex, a válás és egyéb kalandok nagy tudású krónikásaként tartották számon. 1960 és 2000 között született hatalmas családregényfolyama, a Nyúl-sorozat egy hatalmas ívû fejlõdésregény, amelyben a fõhõs, Harry „Nyúl” Angstrom éppúgy változik, mint a „korlátlan lehetõségek hazája“, az elmúlt négy évtized hétköznapi Amerikája. Updike a legkiválóbb irodalom mûvelõje, Nyúl könyvei egyben akár részletes irodalmi bedekkerként szolgálhatnak az Egyesült Államok utolsó fél évszázadához. Amikor olvasni kezdtem Updike regényeit, még bõszen dúlt a szocializmus, nálunk még alig ismerték a neves amerikai szerzõt. A Nyúl regényekbõl egy addig ismeretlen, de valahonnan mégis olyan ismerõsnek tûnõ világ mutatkozott, persze benne oly izgalmasnak tûnõ a múlt rendszerben oly mélyen elítélt drogokkal, szexuális szabadsággal meg az amerikai eszmény tisztaságával és annak fonákjával egyszerre. Updike sok olyan dolgot le mert írni a társadalom változásairól, Amerika hol fényes, hol ugyancsak mocskos arcáról, amelyrõl csak nagyon keveset vagy egyáltalán nem lehetett tudni.  Updike megismertetett olvasóival egy olyan Amerikát, amely teljesen profán, mindennapos gondokat is megélõ emberek élete, nem csupán csillogó, nem sztáréletet csámcsogó Hollywoodi story! Nyers és õszinte, mélyen a lélekbevájó mondatai, a történések, a Nyúl személyiségfejlõdésében szerepet játszó emberek igencsak világos képet adtak akkor arról, máshol is csak emberek élnek, igaz másféle gondokkal, de a kelet-európai emberhez hasonlóan valós emberi problémákkal kínlódtak. Updike a megmutatás nagy mestere volt. Nem oldta fel konfliktusait, inkább arra törekedett, hogy az olvasója továbbgondolja, magában továbbélje, továbbírja a történeteit. A regényfolyam többi kötete,  Nyúlháj. – Nyúlszív. – Nyúlfark; szintén erõs élményekként hatottak rám. Volt bennük valami bizalmas, valami, amit szinte csak nekem írt Updike. Pedig tudom, más is megértette, megérthette. Amerikában ezt írták róla: „Ijesztõen tehetséges író... Az Isten szerelmére, olvassák el ezt a könyvet. Elképzelhetõ, sõt valószínû, hogy meg fogja változtatni az életüket.“ (Anatole Broyard) „A legkeményebb, legszikárabb, legmegrázóbb próza diadala, a szex olyan ábécéje, amely semmit sem hagy a képzeletre, de egyben életünk anatómiájául is szolgál.“ Newsday.  „Tele szeretettel, mûvészettel, szabadsággal, bölcsességgel, jósággal, értelem- és szellemdús, képzelet- és érzelemgazdag – nagy és szépséges valami...” Ezek a szuperlatívuszok (melyeket Thomas Mann egy régi levelébõl idéztem) jutnak az ember eszébe, miután Updike Nyúlketrec-ét elolvasta.“ The New York Times Book Review. „Páratlan elõadás, csupa szellem és káprázat... Zseniális portré a vidéki Amerikáról.“ Life  Magyarul kiadott regényei olyan fordítók tolmácsolásában olvashatók, mint Göncz Árpád, Réz Ádám, Katona Tamás.

Nyúl legyen veletek

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-11
szerintem kell államilag támogatni a muvészetet, viszont lehet, hogy nem az osztondíjak és a honorárium formájával. talán ugyanazt a pénzt effektívebben lehetne a reklámra, medializálásra használni, így kapna az adott mu, akció egy kezdo loketet, ugyanakkor még mindig a kozonségi elismerésre lenne kényszerítve. a muvészet medializálásában egyébként is nagyok a múlasztások: nincsenek rendesen hirdetve a kiállítások, miért nem lehet egy konyv reklámja szintén plakáton, vagy akár a tévében- drága?- akkor a kozérdeku csatornán vagy kozérdeku kozleményként...
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-09
Hosszan és részletesen folyik (folyt?) a vita a mûvészetrõl, annak értékérõl, megbecsültségérõl.
Részemrõl csak egy adalék: ki ki döntse el, hogy Van Gogh nagy mûvész volt-e, értékesek a festményei vagy sem, középszer, szemét vagy kiválóság?
A saját válaszom: kiváló mûvész, aki igazi értéket teremtett. És akkor a finanszírozásáról és megélhetésérõl annyit, hogy életében egyetlen képet sikerült eladnia. Ebbõl következik a máig ívelõ következtetési lehetõség: ha a befogadó közönség értékítélete, igénye nem ez, hanem a "médiagagyi", akkor az értékteremtõk (éh)halálra vannak ítélve, sorra is, dekára is, kilóra is, stb.
Updike könyveit én nem szeretem. Ettõl még lehet(ett) nagy író. De én azt gondolom, hogy ennyi mûvész, ennyiféle stílus és alkotás nem létezhetne, ha mindenki ugyanazért rajongana, ugyanaz lenne az elvárása a mûvek 'teremtésével' kapcsolatban.
És a vita arról szólna, hogy mondjuk melyik Matrjoska-baba a szebb, az igényesebb, stb. De unalmas is lenne a kultúránk, ha csak "Matrjoska-babák" lennének, ez lenne csak az igazi antimûvészet.
név: petike e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-05
Részemrõl kimerítettem a témát. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Hogy visszatereljem a szót, már csak annyit szeretnék mondani: Updike halálát nem találom egy szomorú eseménynek. Amennyire tudom, egy szép ívû pályát futott be, sokaknak örömet okozott, amit csinált hasznos volt. Nem lehetett hiányérzete a halálos ágyán. Én ha ilyen szép ívû életeket látok, inkább vidám vagyok mint szomorú. Mert van remény , hisz vannak jól leélt életek...
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-05
csak ámulok. Petike, most, hogy már vagy, állítom, hiányoztál. Dühös ember, fejtegessük tovább a dolgot. A középszer nyomulásával már több cikkben foglalkoztunk, íme egy, ajánlom figyelmedbe: https://www.rovart.com/news_view.php?akcia=view&id=735 Volt is belõle \"ereszd el a hajamat\", olvasd csak el a véleményeket. Egyetértek veled, nincs képzõmûvészeti management. Létezik egy-egy képzõmûvész-maffia, akik közé bekerülni szinte lehetetlen, õk osszák le a nagy pénzeket. Aztán létezik a tömegízlést célzó középszer. Õk a maradékon, a moslékon hadakoznak. Magukat szobrásznak tekintõ népifafaragók - hogy honnan jött és miként vált népivé a dilettantizmus ezen fajtája, nem tudom. Tipikusan magyar vonás, a szlovákok megvetnek érte nagyon minket. Az álszent, kopjafaállító, koszorúzó, vak magyarok... Akik néznek, de nem látnak. Akik képesek lenyûgözõnek látni a szart is... - Ezt nem én mondom, ezt õk mondják. Meg itt vannak a szobrász sírkövesek. A széplelkû, mélabús, elvarázsolt arcú lúzerok... Harcolni velük vagy ellenük... Nagypám mondogatta volt: \"adj a szarnak egy nagy pofont - mit érsz el vele?!\"
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Azt kell megállapítanom vannak még idealisták! Hála istennek, mert már kezdtem aggódni, hogy kihaltak. Jól van petike, majd megpróbálom aplikálni a tanácsaidat, bár sok esetben hatáskörömönkívül vannak a dolgok... Egy dologban viszont biztosan szót fogadok majd: hinni fogok magamban még jobban, hogy énvagyok a legjobb. Na most gyere velem szembe TE MOCSKOS VILÁG! akkorát kapsz hogy Petike adja a másikat. Éljen a fiatal hévve¹l élõ gondolkodó! Csak azért vagyok kicsit halkabb éppen, mert szegíny Updike haláláról szóló cikkben indult és megy a vita éppen.

PS: Nem biztos, hoyg mindenkinek egyformán szüksége van mûvészetre... Meg azt is kétlem, hogy minden pénzre váltható... Ahhoz már nagyon ideális csillagállás kéne...
név: petike e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
oti írta. Az igazán nagy és jelentõs mûvészek meghalnak éhen vagy halálra isszák magukat.

Hát az a baj, hogy a közemberek is pont így gondolkodnak. Ez egy sztereotípia, amely nagyon káros a mûvészeknek. Lefokozza õket a társadalom szemében. Megkockáztatom, hogy az orvosok között jóval több az alkoholista és gyenge jellem mint a képzõmûvészek között. A társadalmi státuszuk mégis jóval magasabb. Mert ügyesen céhesedtek, kitalálták ezt a fehér köppenyes latinul mormogós imidzset. Pedig mitõl jobb egy orvos mint egy mûvész?

Mondok egy másik példát. Én egy budit nem építhetek a házamhoz anélkül, hogy egy bejegyzett építésszel ne készítették el egy tervet..( Az építésznek ezért kifizetek minimum 20.000 koronát.) De köztéri szobrot bármilyen jöttment készíthet a városaink köztereire? Magukra vessenek a képzõmûvészek, nem fognak össze, nem céhesednek, hagyják hogy kis balfékeknek tartsák õket. Csak ezzel az a fõ baj, hogy így kiszorulnak a közéletbõl, és így egy olyan világ alakul ki amiben nekem rossz létezni. Ezért azt üzenem, minden mûvésznek, ne hagyjátok magatokat, érvényesítsétek az érdekeiteket, és ha egy budi teve 20 E korona akkor egy festmény ára 200 E korona. Csak erre meg kell tanítani a népet. A rinyálás nem segít.

oti írta. De ki az, Petike, aki könyvért adna 5 000-et?
Így is úgy is én adok érte 5000-et. Csak jelenleg egyszer befizetek adó formájában 4500-at és a boltban megveszem 500-ért. És azt, hiszem ez a könyv csak 500-at ér. Pedig nem.

Zolti írta:mikor az állami támogatást osztják állítólag van egy szakmai bizottság, amely ezt teszi.
Felvázolok két lehetséges alternatívát, döntsetek el mifelénk melyik a reálisabb: 1. A szakmai bizottság napokig vitatkozik a benyújtott könyvek minõségén. Érvek és ellenérvek hangzanak el. Magasröptû filozófiai eszmefuttatások után nagy nehezen eldöntik a kiadásra méltó könyvek jegyzékét. 2. Négy óra alatt lezavarják a döntést. Minden pályázónak akinek már hallották a nevét adnak egy kis zsetont, hogy befogják a száját. A nagy pénzt persze maguk között osztják el a tagok.

Zolti írta:Mit tegyünk legközelebb Petike, hogy valami megjelenhessen?
El kell törölni az állami támogatást. Az adókat lecsökkenteni. A könyveket valódi áron árulni. Ha biztos vagy benne, hogy jókat írsz akkor neked, vagy a kiadódnak meg kell kockáztatni a nyomdaköltséget/honoráriumot. Ha jó vagy és ÜGYES az emberek megveszik amit írtál, ha nem, többet nem fogsz könyvet kiadni. Egyenlõ pályák egyenlõ esélyek. Kell ettõl szebb idea?

Enikõ írta: azt hiszed, h. a mûvészet pénzre lefordítható Nem az.
Szerintem a mûvészetre szûkség van. Különben nem alakult volna ki. Amire pedig szûkség van az pénzben kifejezhetõ. Éppen errõl próbálok itt írogatni, hogy a mûvészetnek nagy a pénzben kifejezhetõ értéke csak többek között az állami támogatások torzító hatása miatt, a mûvészek ügyetlensége miatt ezt a mi társadalmunk nem hajlandó megfizetni.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Bocsáss, h. közbeszólok. A Nagyfiúk (Oti, Zoli), gondolom, majd válaszolnak neked, téltelesen, vmennyi megválaszolnivalóra, nekem csak az az apró megjegyzésem volna, h. az okfejtésed alapból hibás. Mert, ha jól értelek, te azt hiszed, h. a mûvészet feltétlenül konvertibilis. Magyarul: pénzre lefordítható "értéke" van. Nincs neki olyanja. Nem az.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Szia Petike!
Örülök a gyors reagálásnak.
Válasz arra, amit Otina rósz fel: tehát a te adófillérjeidbõl rakják össze az állami támogatást, van jogod beleszólni - mondod te, Igaz! csakhogy állítólag országunk demokratikus rednszerben épül fel, no és itt már meignt ottvagyunk a kedvenc témánál. Nyugodjunk bele, egyelõre a parlamentáris deokráciánál elfogadhatóbb rendszer nincs, így az állam tisztviselõi döntik el mire is adnak támogatást. Mert ez a dolguk!
Igazán értékesbõl kevés van s ezzel egyet is ért Petike. Mert midnen egyedi s ha tömegcikket csinálunk belõle akkor már tér az egész. Csak ott a bibi, 150 - 300 eurót ma nem ad szlovákia ember könyvért, még azt is megkockáztatom, a nagy nyugat - európia jólétben lévõk se... Ha tévedek, ám legyen.
Adócsökkentés ajánlatos akkor, ha a polgár polgár és van polgári igénye és tudata. Mert akkor elmegy színházban vesz kultúrát magának. Elhullana a férgese -hm mintha csak magamat halalnám vagy tíz éve, amikor én is így gondolkodtam hasonló kérdésekben, persze, csak a nayg elhullásban lehet az érték is belepusztul a közönybe, Ma nincs igény értékre, tán ez a nagy gond. Szocialisztikus klientelizmus - egy teljesen jó terminus technikus bizonyos esetekre. De nem mindre érvényes ez sem.
Film ügyében nem vitatkozom, ha úgy van az viszont nagy balhé, miért nem figyeltek od. Vagy a filmmel van baj vagy a reklámmal, vagy a kamrketinggel vagy az egész néppel. Sokesélyes. sajnálom, ha volt ilyen és bosszantó is!!! Mehetett volna értelmesebbre is, de még mindig lehet abból a 600 nézõs filmbõl is valami...
Hát Petike, mikor az állami támogatást osztják állítólag van egy szkmai bizottság, amely ezt teszi. Annak a lefektetett alapelvek szerint kutya kötelessége lenne arra figyelni, hogy a támogatott sajtótermék, könyv, rendezvény stb. igazi érték legyen, ne szolgáljon államellense, ember és törvényellenes esetleg erkölcstelen célokat, ne sértse mások hovatartozását, nemzetiségét, stb. Ennek kellen lennie. Mondjuk nem személy szerint de a mi könyvünk is kapott állami támogatást, éppen elég volt a nyomdára, korrektúrára, meg szerkesztésre. A honorárium az mese! Mesés - talán ez a jobb szó rá. A többit gondolhatod. Mostakkor szerinted nyaltunk, pofára mérték ki(jegyzem senkit nem ismerek nem is tudom ki volt a pénzosztó bizottságban) vagy tényleg megérdemeltük mert igazi érték volt esetleg amit az asztalra tettünk?! Ha nem lett volna állami támogatás, nincs könyv, magánkiadásban nem tudtuk volna megoldani.
Mit tegyünk legközelebbPetike, hogy valami megjelenhessen?! Adj tanácsot, milyen úton tegyük még értékesebbé az értéket? Jó lenne egy mûködõ recpet!
Hozzászólásodért köszi! Z
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Petike, meggyõzõ vagy, egyet is értek veled sokban. Szerintem sem arra mennek el az állami támogatások, amire érdemes lenne. Az igazán nagy és jelentõs mûvészek meghalnak éhen vagy halálra isszák magukat, azok meg, akik a nagy támogatásokat kapják, idével eltûnnek a sülyesztõben. A szoci alatt teli voltak a középületek mozaikokkal, falfestményekkel, szobrokkal, amelyeket akkoriban preferált mûvészek kaptak. Az akkori sztárok. Most meg a nevükre sem emlékszik senki, vagy ha igen, akkor csak legyintenek egy nagyot. Ja, ismerem. De ki az, Petike, aki könyvért adna 5 - 10 000-et?... Nem hinném, hogy ennyire radikális lenne a megoldás. A megoldások különben sem radikális jellegûek. Csak a problémák azok...
név: petike e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Üdvözlöm vitapartnereimet, örülök, hogy értelmesen el tudunk errõl a témáról beszélgetni.

oti írta: Ami nem a tiéd azt nem zárhatod el.
Az állami támogatást az én adófilléreimbõl rakják össze, tehát van jogom beleszólni, mire költik!

oti írta:Az igazán értékesbõl kevés van.
Ezzel egyetértek. De amibõl kevés van annak magas az éréke. Így van ez az aranynál, ezüstnél.
Miért nincs így a mûvészetnél? Például, ha egy könyv egyedi értéket képvisel, akkor kerüljön 5-10.000 koronába. És szokják meg az emberek, hogy ennek ennyi az értéke. A támogatás csak eltorzítja az emberek értékítélõ képességét. Manapság miért normális egy cipõért 5000 koronát adni és miért nem normális ennyi pénzt egy könyvért kifizetni?

Zolti írta: ...szerinte mire mennének el az adóterhek ..?
Szerintem csökkenteni kell az adókat, és növelni a könyvek, és színházi belépõk árait. Ugyan ott lennénk, csak ilyen esetben azonnal elhullana a férgese. Ami most van az maga az elcseszett szcialisztikus klientelizmus. Meggyõzõdésem, hogy nem szolgálja a mûvészek érdekét.

Zolti írta: ..honnan veszi azt a példát, hogy súlyos támogatást kap egy film és 600-an nézik meg?
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/08bo0102/
utolsó elõtti bekezdés


Zolti írta: Sorra áruljuk a verset vagy dekára?
Miért amikor az állami támogatást osztják akkor sorra mérik a verset, vagy dekára? Vagy pofára?
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Petikének érdekes a felvetése, csak az a gond vele, hogy ha tényleg úgy mûködne a dolog, mint õ képzeli, akkor szélsõséges helyzetek alakulhatnának ki. A társadalom felépítményének része a kultúra, amely a társadalom alapjain, a termelésen és az anyagi javakokon áll. Petike szerint ez a dolog nincs rendben, mert a mûvészeknek nem kéne támogatást adni közpénzbõl. erre csupán azt tudom mondnai, hogy akkor szerinte mire mennének el az adóterhek kultúrára szánt összegei, amelyek még így is nevetségesen kicsik mondjuk a hadügyhöz, a hírszerzéshez, a politikusi fizetésekhez, stb képest. Ahoyg nevetségesen keveset költ drága államunk fejlesztésre, kuatatásra, oktatásra. Petike egyébként nem tudom honnan veszi azt a példát, hogy súlyos 100 millás támogatsát kap egy film és 600-an nézik meg? A k6zépszer ellen harcolni? Mi a középszer, vagy honnan kezdõdik és ki hivatott ezt eldönteni? Önbecsapás, haszontalanság és felesleges a mûvészet? Petike szerint ha államilag támogatott, akkor az... Hm... Az emberek egyenese fizessék meg az árát az alkotásoknak? Sorra áruljuk a verset vagy dekára? Méterre a festményt vagy köbre a szobort? Milyen mérce szerint lehetne ezt Petike?! Nem tudom, de értemén a dühödet is, csak azt ajánlom, mielõtt haroct hirdetsz nézz utána, hogy is mennek a dolgok. Még a végén rád hallgat a kedves állam bácsi... Ja Petike nem vagy te állami alkalmazott véletlenül?
név: @ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Ja, Updike. Se nem színvonalas, se nem sikeres. Meglepõ, de az is csak múlt idõben. Az volt. A világ sajna odáig jutott, hogy Updike realista lett.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Petike, szerintem a mûvészetnek nem az a küldetése, hogy népszerû legyen. Sosem szólt a tömegnek, kivéve Hitler és Sztálin idején. No, akkor tanítani akart. El is cseszte rendesen. Mi az, hogy elzárnád a csapokat? Ami nem a tiéd az nem zárhatod el. Szerinted Maecenas mit csinált Augustus császár idején? Az igazán értékes egyedi. Lehet, hogy csak két emberhez szól. Az igazán értékesbõl kevés van. A sok értéktelen.
név: petike e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
Updike kapcsán kedvenc mániám jutott az eszembe. Updike könyvei nem csak színvonalasak, hanem sikeresek is. Több könyve elõkelõ helyen szerepelt a kereskedelmi bestseller listákon. Ez is bizonyítja, hogy a magas szintû mûvészet el tudja magát tartani. Én harcos ellenzõje vagyok a mûvészet állami támogatásának.

A guta üt meg mikor olyan filmek, amelyeket 600 ember néz összesen, több száz milliós támogatást kapnak. Szintén minden napos, hogy 2-300 példányban elkelõ könyvek súlyos támogatásokat kapnak. Mi jogon? A mûvészeknek hasznosnak kell lenniük a társadalom számára. Ha nem hasznosak akkor feleslegesek, ha hasznosak akkor meg az emberek fizessék meg az árát (közvetlenül). A mûvészek mifelénk cserben hagyták az úgynevezett közembert. Harc nélkül átengedték a tömeget a médiagagyi sarlatánoknak.

Azért zárnám el az állami csapokat, hogy rákényszerítsem õket, harcoljanak a középszer ellen, és bizonyítsák be, hogy szükség van rájuk, és nyomuljanak, és neveljenek minket.
Különben a létük haszontalan és felesleges! És az egész csak egy nagy önbecsapás.
név: Nyúl e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-04
meghalt a gazdi mi lesz most már velem jajajaj!!! Jók voltka a Nyúl regények...
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-02-03
egy évet igazán várhatott még volna a kaszás, mivel valószínûleg éppen az idén folytatta volna Updike a nyúlfolyamot. 1959- Nyúlcipõ, 1969- Nyúlketrec, 1979- Nyúlháj, 1989- Nyúlszív, 1999- Nyúlfark, 2009-? Zseniálisak novellái és a Bech történetek is.