[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Urbán Tibor kiállítása a Rovásban

szerző: Kákóczki András 2016-05-15

 

Urbán Tibor kiállítása a Rovásban

 

„egymás után, naponta…”

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését.”  /Gogol/

 

Urbán Tibor egyszerű ember, mégis ebben a gogoli művészi magasságban él.

Számomra egyszerre könnyű és nehéz is Tibor művészetéről beszélnem, mivel régóta barátom, és kollégám. Elfogult vagyok vele szemben. Szeretem Tibor művészetét és tisztelem magát az embert is.

 

Saját otthonom falát is díszíti néhány Urbán Tibor festmény, így szinte bennük élve mondhatom a következőket:

Urbán Tibor művészi látásmódjának alapja egy csak rá jellemző sajátosság, egy bizonyos nézőpont: amely az ihletében meglátott, és a képein ábrázolt valóságon túli örök értéket kifejező szemlélet.

 

Festészetét talán úgy tudnám értelmezni, amely színvilágában, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket képes közvetíteni a néző felé, amelyeket szavakkal nem tudunk elmondani. Festett képpel a szemet elvarázsolni nehéz feladat, hiszen sok látásinger ér minden embert a hétköznapokban is, ellenben egy új világot tárni elé és megmagyarázhatatlanul lekötni a figyelmét óriási kihívás, amelyre a festészet és Urbán Tibor egyedüli módon képes.

 

Egy kiállítás alkalmával a művész mindazt, amit a világról gondol, fontosnak tart, alkotásaiban sűrítve tárja a közönség elé. Ezt teszi Urbán Tibor is, a művész.

Így egyszerűen a művész, és ennyi; egyetlen kifejezés, amely mellett bármilyen jelző fölöslegessé válik, hiszen e szó feltételezi a kapott tehetséget és a megszerzett tudást, amelyek révén eredeti és egyedi utat járva esztétikai értékkel bíró alkotásaiban sűrítve jelenik meg a világ. A látható és a láthatatlan is. 

 

Jó szívvel ajánlom figyelmükbe Urbán Tibor tárlatát.

 

 

 

 

Zdzislaw Tohl festő- és szobrászművész, a lengyelországi Gorlicei Kortárs Galéria és Skanzen Múzeum igazgatója meghívta Urbán Tibort, hogy 2015. szeptemberében önálló kiállításon mutatkozzon be a Szymbark reneszánsz kastély kortárs művészeti galériájában. 

Az említett lehetőség szerint Urbán Tibor – egy alig ismert várost és kastélyát kereshette fel, melyben a gazdag múlt és a sokrétű tartalmas valóság keveredett össze igazi Lengyel jelenséggé. 

 

Urbán Tibor úgy döntött, hogy a lengyelországi tárlat megnyitójáig minden nap készít egy képet, vagyis egy "vizuális naplót" vezet, melyben csak képzőművészeti alkotások szerepelnek. A munkát már 2014. szeptember 20-án kezdte… összesen 355 darab munkát számolhatott 2015. szeptember 4-ig, a Napló, mindennapi képekkel… című tárlat kezdetéig. 

 

„Az alkotások egyforma, A/4-es papírlapon, vegyes technikával készülnek és valamennyi (elképzelésem szerint) 297x210 cm-es, fekete keretben lesz installálva. Az egy év alatt összeállt képes napló – remélem – egyszerre mutat majd be engem, az embert és a művészt is. A képsorozat összegzi a minden irányból hozzám eljutó információkat és az azokra megfogalmazott vizuális reagálásaimat is rögzíti. Hétköznapi életem szertartásszerűen meg-megáll ezekre az esti – ünnepi – pillanatokra, és csak az utazás képi előkészítésére, megörökítésére figyel és bízik annak tisztességes „dokumentálásában”. A képsorozat a szabad alkotásról, a képzelet improvizatív határtalanságáról, aznapi lelkiállapotom bemutatásáról szól, mellyel méltó módon szeretnék bemutatkozni e művészeti magasságairól is híres országban. A téma nap, mint nap változik, álmok és vágyak keverednek elért és elérhetetlen célokkal. Nem a teljesség bemutatása a cél, hanem az oda vezető út dokumentálása, a részletek függetlenségének hangsúlyozása határozza meg a koncepciót. Egy magyar, egy európai ember gondolatai kerülnek papírra, melyben személyes történetként rajzolódik ki a környezetében lezajló időszak. A kiállítás nyitottan és tapasztalatszerzés céljából is várja a másik nemzet szakmai és hétköznapi látogatóitól az elfogadás, vagy elutasítás lehetőségét is.” – írja Urbán Tibor

 

Majd tovább gondolva, az alkotó reméli, hogy az egyes kiállításokból tudja felépíteni a folytatás milyenségét is. Dönthet arról, hogy szükségszerű-e az esetleges tematizálás, vagy marad az eredeti elképzelésénél és folytatja a munkák megismertetését, születésük sorrendjében. Közben bizonyosodik be, hogy az egymás után, naponta – készült lapok, a sorozat befejezetlensége nélkül is megállják-e helyüket és hogy az általa gondolt – időkorlátok közé tervezett teljesség hiánya, mennyiben befolyásolja az anyag bemutathatóságát.

A koncepció folytatásához támpontot nyújtott a miskolci és szymbarki tárlat fogadtatása is, azonban a teljes megismeréshez – az újabb bemutató helyszínén – a Löffler-villa, Rovás Adakadémia galériájában kaphat választ. Szlovákiában, Kassán bizonyosodhat be az is, hogy egy újabb kultúrkörben élő ember tudja-e értékelni a képhalmaz nyújtotta „jó értelemben vett” információáradatot, vagy csak szemezget, válogat az anyagban. Minden lehetséges, ez benne a szép, a mindenség értelmezése végtelenségben, ugyanolyan kiváltsága az alkotónak és minden más nemzetnek is.

 

 

 

 

 

Urbán Tibor 1960-ban született Léhen (Magyarország). Iskoláit Léhen, Kázsmárkon, Szikszón és Budapesten végezte. Festmények, grafikák, képversek, művészkönyvek, tárgyak és installációk alkotója. 1996-tól a Miskolci Galéria munkatársa. 

 

2011-től tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. 2011-től kurátora és alapítója a Teátrum Pincehely Galériának, alapító szerkesztője a Szemes Csavar című összművészeti periodikának. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Festőművész Szakosztályának, a Magyar Festők Társaságának, a MIKOR csoportnak a Künstlergilde E.V-nek  és a VUdAK csoportnak. 

 

Számos egyéni és több száz csoportos kiállításon szerepelt, Magyarországon és külföldön, több mint negyven alkalommal díjazták munkáit (válogatás): 

Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Grafikai-jel pályázat fődíja 

(Krosno, Lengyelország, 1994)

„Ezüst Négyszög” Nemzetközi Festészeti Biennále első díja 

(Przemysl, Lengyelország, 1994)

Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus Nívódíja (1994)

Miskolc Város művészeti ösztöndíja (2002)

„Ezüst Négyszög” Nemzetközi Festészeti Triennále Grand Prix díja

a Lengyel Köztársaság Kulturális Miniszterének nagydíja 

(Przemyšl, Lengyelország, 2003)

Miskolci Téli Tárlat nagydíja (2003)

a MAOE művészeti ösztöndíja (2004)

a 20. Egri Jubileumi Országos Akvarell Biennále Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja (2006)

Kondor Béla képzőművészeti díj (2010)

4. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále fődíja (2012)

Bohár András emlékérem, Miskolc, (2012)

XXII. Miskolci Téli Tárlat nagydíja (Pataki Jánossal) (2014)

II. Országos Akvarell Triennálé díja, Eger (2014)

PRO MUSEO, a Herman Ottó Múzeum kitüntető díja, Miskolc (2014) 

 

Képzőművészeti tevékenységéről olvashatunk a Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikonban, a Wikipédián, a Kortárs Magyar Groteszk Lexikonban, a Magyar Karikatúra Lexikonban és a Who is Who Magyarországon c. lexikonban. 

Grafikái láthatók (többek között) a Válogatás a 20. századi vizuális költészetből című kiadványban, az Élet és Irodalom, a Parnasszus és a Spanyolnátha antológiákban.

 

Számos puli kutyát nevelt fel, melyek közül egy (Ludas Matyi Juhos) világ- és Európa bajnok lett.

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :