[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Urbanic kiállítás

szerkesztette: skitzz, 2010-03-10

1Hizsnyai András vagyok. Szüleim Ildikó és Zoltán. Szlovákiai magyar vagyok. Kaukázusi típusú fehér ember. Hím. Felsoroltam egy csomó tényt, de semmivel sem kerültem közelebb önmagamhoz, családomhoz, fajomhoz vagy ezeknek az univerzumban betöltött szerepéhez. Azért nem, mert minden mondatom végére pontot tettem – és nem kérdõjelet!


1

2

3

4

4

5

7

Kedves barátaim, mélyen tisztelt homo sapiens sapiensek, jelenlévõ mikroorganizmusok és más, kilétük felõl kételkedõ életformák!

Azért gyûltünk itt ma össze, hogy kozmikus elveszettségünkben némi kapaszkodót keressünk. Végtére ezért csinálunk mindent. Minden ezért csinál mindent. Legalábbis minden életforma. A köveknek, a feketelyukaknak és a barlangoknak mázlijuk van.

Kapaszkodót keresünk, hisz nem tudunk semmit, ha nem tudjuk, kik vagyunk.
Minden viszonylagos és semmit sem jelent a másik pont a térképen, ha a minket jelölõ nincs megadva. Ha nem látjuk, hol vagyunk, elveszésre vagyunk kárhoztatva, hisz nem tudjuk, honnan megyünk merre. Olyanok vagyunk, mint egy icipici graviton és egy pirinyó kicsi foton közötti 20 millió fényéves, organikus távolság. Megfigyelték, mennyiszer használtam a „vagyunk” szót?
Hát pont ez a lényeg! Az önmegfogalmazás! A lét mint életforma!
Értelmezésem szerint nagyjából errõl szól Gyenes Gábor kiállítása.

Nagyon tudom értékelni Gábor munkáját, kevés olyan képzõmûvész van manapság, mint õ, aki nagyon tehetséges, összefüggõ gondolat- és értékrendszere van és, persze, ezeket érthetõen ki is tudja fejezni. Nem csoda, hogy sokan megkérdõjelezik a képzõmûvészet jövõjét, ha az alkotók nagy része még mindig a Rorschach-féle pacákban, a misztikus borongás mögül elõderengõ még misztikusabb borongásban és a véletlenszerû geometrikus alakzatokban véli meglelni a választ az élet nagy kérdéseire.

Eleve gondom van azzal, ha valaki választ keres. Douglas Adams Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. könyvében van ezzel kapcsolatban egy jó sztori: Egy hiperintelligens faj már unja, hogy nem érti az életet és épít egy kisváros méretû számítógépet, melynek az a feladata, hogy találjon egy egyszerû választ az Életre, a Világmindenségre meg Mindenre. Bölcs Elme, a gigantikus számítógép 7,5 millió évig számol, majd közli, a megoldás 42. Persze mindenki csalódik. Ezt látva, Bölcs Elme hozzáteszi, nem érthetjük addig a választ, míg meg nem találjuk a helyes kérdést.

Úgy vélem ez a filozófiának és a mûvészeteknek egyaránt fõ feladata lenne.
Amíg a kérdés nem pontos, a válasz is csak bonyolult, szubjektív és részben érzelmi alapokra támaszkodó lehet. Az emberek nagy része folyton a válaszokon töri a fejét, ahelyett, hogy a megfelelõ kérdést keresné, amely birtokában valószínûleg minden válasszá változna. De a nyugati típusú individualizmus azon alapszik, hogy mindenki megtalálja a saját válaszát, a többiek megpróbálják értelmezni, aztán vagy tudunk róla valamit gondolni, vagy nem.

Ha megfigyeljük, a jó arcok is, mint például Isten, mindig megmondják a tutit, és kész. Ahhoz egy Mefisztó kell, hogy kérdéseket tegyünk fel.

Gábor képei vitába hívják a szemlélõt. Kérdéseket adnak közre. Szememben a keleti csoportos gondolkodás nyugati megnyilvánulásai. Nem az igazat (vagy a valót) akarják közölni, az évezredes kérdésfolyamba sodornak minket bele. Érdekes módon ezek a mindannyiunkat érintõ kérdések sokkal biztosabb kapaszkodóknak bizonyulnak, mint a szubjektív válaszok.

A kiállítás címe Urbanic. Szerintem mindent kifejez az, hogy az „urbánus” mára már csak a nagyvárosokat juttatja eszünkbe, tele grefitivel, rohanó, fontoskodó bunkókkal és kutyaszarral. Utánanéztem, a szó eredetileg azt is jelentette: udvarias. Az udvarias életmód persze értelmét vesztette a szuburbanizáció korában. Mára már mindenki megunta a folytonos városi udvariaskodást és lement bunkóba. A szuburbanizáció nem is a lakosság vidékre való költözését jelenti, hanem az udvariasság devalválódását. Ezért ilyen kietlenek a nagyvárosok.
Pont ezt a kietlenséget látom megfogalmazódni Gábor egyik alkotói korszakában. A városi ember elhagyatottságát, melyben az urbánus szó régi jelentésének hiánya tátong.

Az ember a szociális állatok közé tartozik. Ez csak bonyolítja a helyzetet, hiszen az egyednek nem csak az univerzumhoz képest kell megfogalmaznia önmagát, hanem a családjához, a társadalomhoz és a kultúrköréhez képest is. Ráadásul még ezeket a csoportokat is egymás képében kell látnia. A sok információ azt sugallja ugyan, hogy tudjuk, kik vagyunk, de valójában csak jobban bekevernek az igazi képalkotásba. Komplett az illúzió, és sokan itt meg is állnak.

Hizsnyai András vagyok. Szüleim Ildikó és Zoltán. Szlovákiai magyar vagyok. Kaukázusi típusú fehér ember. Hím. Felsoroltam egy csomó tényt, de semmivel sem kerültem közelebb önmagamhoz, családomhoz, fajomhoz vagy ezeknek az univerzumban betöltött szerepéhez. Azért nem, mert minden mondatom végére pontot tettem – és nem kérdõjelet!

Azért nem, mert pontot tettem minden mondatom végére és nem kérdõjelet?


Idézném Bokonon, fiktív vallásalapító, 126. Kalüpszóját, melyben könyörtelenül lerántja rólunk és magáról a leplet:

„Azt akartam, hogy minden
Értelmes legyen itten,
És hogy boldogan éljünk,
Nem, mint a sitten.
Hazudtam hát nyugodtan,
És minden pászolt nyomban,
És így élünk a bús világ helyett
Pa-ra-di-csom-ban.”

Ahogy mondtam, komplett az illúzió.
Gábor különbözõ korszakaival nagyon jól rámutat arra, hogy szociális lényekként társadalmi hierarchiában csúszkálunk feljebb-lejjebb. Ezeknek a hatalmi pozíciókra épülõ rendszereknek (különösen az államhatalmi struktúráknak) mindig van egy feje, aki az alatta élõket kedve szerint ugráltathatja. De ez lényegtelen is. Ezt megbocsájtjuk neki, hiszen össze fogja az embereket, és így nem kell mindenkinek folyton a gyilkolásra gondolnia. Elég, ha õ gondol. Neki viszont folyton ezzel van tele a feje, mivel ezt mindenki ráhárította, ráadásul adott a kellõ hatalom is a tömegek célszerû megmozgatásához. A gond csak az, hogy ez az ember reprezentál minket az univerzumban. Nagyon színes képet adunk magunkról a külsõsöknek.
Hammurápi, Qin Shi Huang császár, Marcus Aurelius, Asóka, Cuauhtémoc (azték uralkodó), Richelieu bíboros, I. Péter cár, Ülõ Bika, Adolf Hitler, John F. Kennedy, Kim Jong Il. Hát nem tudok mit gondolni az emberiségrõl.
Szerencsére ezek szintén csak nevek és nem adnak releváns képet rólunk.
Sokat vitáztunk Gáborral, vajon van-e jelentõsége a Világmindenségben az életnek. Annyira rossz volt a kérdés, hogy még csak egyértelmû álláspontot sem tudtunk elfoglalni. Elvesztünk a dilemmákban és rojtosra beszéltük a szánkat. Azóta sokat meditáltam Gábor non-figurális képei felett. Rá kellett jönnöm, hogy csak én nem tudtam mirõl beszélek. Neki végig megvoltak a helyes kérdései, de nem akart engem megfosztani a ráébredés örömétõl. Ezúttal is, köszi, Gábor!

Az objektív kérdések, szubjektív megélését kívánom mindenkinek!
Köszönöm figyelmüket!

A kiállítást megnyitotta: Hizsnyai András


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: vendég e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-19
Legyen méltó is, vagy hát legalábbis olyan ami szeretne méltó lenni... nem akarok én most szavakat koptatni (meg a klávesznyicát), mert ott pár centivel feljebb a Bandi már megtette... csak gratulálni akarok Gábornak a kiállításhoz, mert jó, õszinte, velõs és ütõs...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
A cikk témájához méltatlan hozzászólások.
Sajnos.
Megint.
név: voltam e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
Elgurult a pirulád Cö? Nem baj, írnak ki másikat...
név: e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
Most fog jönni a: "csinálj magadnak weboldalt, meg fessél jobbat, vagy írjál jobbat, vagy hogy orvos már látott-e..." - ugye?
név: c e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
Különben, ha a te elsõ hozzászólásodat nézzük, kis betõvel nem kezdünk mondatot - egy hiba. Megint ugyanaz a második mondatban, két hiba, az olyan után vesszõ, három hiba... A gratula pedig mit jelent? Négy hiba! Semmivel sem vagy jobb. Egy hibával még hülyébb is!
név: cc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
Nem tudom, mért gondolja valaki, hogy ha egy másik valaki rossz helyesíró, már hülye is?!
név: voltam e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-18
hát az ojan, már hogy a hejesírásodhoz alkalmazkodjak,hogy nézed osztan egy kis idõ múlva elveszel magad lenni, belemászol a képbe, a kép meg tebeléd, oszt onatól fogva el vagytok idegenedve a valós világtól. nézzed csak meg: manuskák, akik beleolvadtak a térbe, mert az egyén elveszik a város, az urbánus térben, arctalan lesz meg ijenek. no hát ennyit az ojasmirõl, hogy elidegenedés. vagy tessen engem kijavítani valaki, ha rosszú gondótam vóna...
név: el e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-17
elidegenitös, az meg mijen
név: voltam e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-03-17
néztem, láttam, érdekes volt.
olyan kicsit elidegenítõs. Gratula!