[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Utazások Esterházy Péter koponyája körül

szerző: Veress Zsuzsa 2017-09-16

 

Utazások Esterházy Péter koponyája körül

 

Mercedes Benz duplán

 

I.

 

A baj, a baj a világgal ott kezdődött… hogy Esterházy Péter tavaly meghalt.

 

Halála után jelent meg az a kötet, mely öt drámáját tartalmazza. Ajánlom az egész kötetet, de különösen az utolsó, Mercedes Benz című darabot, melyet a Szlovák Nemzeti Színház felkérésére írt, és az idén januárban mutattak be Pozsonyban.

 

„A baj, a baj a világgal ott kezdődött...” Így, ezzel a félmondattal indul a mű, éspedig Lucifer mondja az Úrnak. Tehát azonnal fejest ugrunk Az ember tragédiájának világába, végig benne is maradunk, a szöveg tele van szó szerinti vagy ferdített Madách-idézetekkel. Az Úr és Lucifer dialógusa felidézi a bibliai Jób könyvét is – akárcsak Goethe Faustja. Vajon a csapások, megpróbáltatások eltántorítják-e a Jó követésétől az embert? Isten és a Gonosz fogadása ezúttal természetesen az Esterházy családra vonatkozik.

 

Természetesen, hiszen az író életművének túlnyomó részét családjának története – és ezen keresztül a közép-kelet-európai régió története – alkotja. Ezúttal is ez a színre vitt darab tárgya. A szerző műfaji megjelölése: történelmi revü. Valóban az, „lazán összefüggő, könnyű, zenés-táncos szórakoztató műsor”. 

 

Lazán összefüggő, azaz nincs egy bizonyos, végigvitt cselekményszál. Esterházy soha nem írt hagyományos értelemben vett történeteket, sem darabjaiban, sem regényeiben. Hogy miért szakított  az epika (és jelen esetben a dráma) évezredes cselekménycentrikus tradíciójával, arról egy interjúban azt nyilatkozta, hogy bár ő, az összes többi olvasóhoz hasonlóan, szeret történeteket olvasni – ilyeneket írni nincs tehetsége.

 

És ebből már rögtön látjuk azt is, hogy mitől „könnyű” a darab: a szerző legendás iróniája, öniróniája, szellemes poénjai által adatik elő a család és földrajzi-történelmi térségünk történelme. 

 

Az Úr és Lucifer olykor jelmezt és alakot váltanak, átalakulnak pl. ávóssá vagy ügyvéddé; fellépnek a színes forgatagban kurucok és labancok, törökök, osztrákok, magyarok és szlovákok, persze a birtokait-kastélyait-felelősségét vesztett Herceg és Gróf; az örökkön-örökké óvó-védő Anya; az elmaradhatatlan „személyzet”: Haydn; és a gazdáival együtt egzisztenciáját vesztett Szolgáló. Mindez pedig – a revü megjelölésnek megfelelően – báb-, illetve balettszerű pantomimjátékokkal tarkítva. Még a színpadi utasítások zöme is (elmondva) szerepel a műben.

 

Szlovák színpadon különösen csiklandósan hat például az a poénra kihegyezett jelenet, melyben arról van szó, hogy a magyarok szerint Isten, sőt még Shakespeare is magyar volt. Igenis ugyanabban a házban született, ahol később Andy Warhol. Az Úr Warhollal kapcsolatban tisztázza, hogy „a kis Andy már Amerikában született, a szülők valók innét. És nem szlovákul beszélgetett az édesanyjával, hanem magyar-ruszin keveréknyelven.” Majd a szerzői utasítás szerint az Úr támadón azt mondja: „Szlovák vagy magyar, hát nem mindegy?!” Mire az összes színpadon lévő szereplő kórusban: ”Nem!” A folytatásban Isten szerint „az üdvösség szempontjából secko jedno, hogy szlovák vagy magyar. És Shakespeare esetében talán még szóba jöhetnének az angolok is...”

 

Isten ügye a fogadásban rosszul áll, bizonyítgatják tehát, hogy „az a bizonyos család” derekasan helyt állt, hogy pl. egyik tagjuk nem szavazta meg a zsidótörvényeket, egyedüliként abban a bizonyos parlamentben.

 

A huszadik századot bemutató második felvonás vége felé a legdrámaibb az a kép, amikor a Fiú rituális gyilkosságot követ el a besúgóvá lett Apával szemben. Ez a Harmonia caelestis – Javított kiadás című – a szerző fő művének számító – ikerregények lezárása. 

A rituális gyilkosságba apa és fiú, mindketten belehalnak.

 

A téma tehát a történelmi felelősség, a tisztesség, az Isten, a haza és a család.

Mindezt pedig keretbe foglalja az előadás folyamán többször felhangzó, a darabot kezdő és záró Janis Joplin-dal. A kultikussá vált pimasz, kihívó „ima”, a Mercedes Benz; a felvétel végén pedig a „rémült és vidám” nevetés. EP szerint ez maga az ember: rémült, egyszersmind vidám. A drámában pedig az Úr szerint” végre egy normális emberi hang”.

www.youtube.com/watch

 

 

II.

 

Én úgy gyászolom Esterházy Pétert, hogy ebben az évben olyasmiket olvasok, amiket ő ajánlott, amiket szeretett – vagy amik kapcsolatban vannak vele.

 

Így akadtam rá Pawel Huelle Mercedes Benz című regényére. A címazonosságon kívül más kapcsolatokat is találtam, s ez valósággal megdöbbentett.

 

Nos, a lengyel kortárs író 2003-ban megjelent regényének alcíme: ”Levelek Hrabalhoz”. 

Tudjuk, hogy EP is Hrabal-mániás volt (Hrabal könyve 1990).

Ajánlom tehát ezt a regényt is. Kellemes, kedélyes, és olykor poénosan, olykor meg szomorúan beszél a közép-kelet-európai régió zivataros történelméről, és éppen a saját családjának történetén keresztül.

 

A mű fő cselekményszála arra épül, hogy a szerző megtanul autót vezetni.

Miközben folyamatosan bénázik: nem tud elindulni, nem tud leparkolni, és a kettő között dugóból dugóba keveredik, kínjában mesél az ördögien ügyes – és nem mellesleg nagyon csinos – oktatónőnek. Aztán ugyanezt megírja levelekben Hrabalnak, de nemcsak ezt, hanem az oktatónővel való történetét is.

 

Elmeséli a dugóban, hogy a nagyszülei miként tettek szert a 30-as években, Lwówban luxusautókra. A sztori kacagtató, ugyanakkor tragikus is, a történelem viharai miatt, azaz rémült és vidám egyszerre. Lwów – Lemberg – Lvov – Lviv a regény egyik fő színhelye. A másik: Gdańsk – Danzig – Gduńsk.

 

Mert hát a lengyeleken is átgázolt a huszadik század, sőt már előbb több másik század is.

Németek, oroszok, osztrákok, szovjetek, tankok, autórekvirálás egy pakliba kerülnek. Nemkülönben Mengele utódai. Ciwle kisasszony, az oktatónő története, tipikusan szörnyű kelet-európai történet, szexnyomorral, kispolszkival. A betétsztoriként előadott fizikus zseni, a Fizikus nevű szereplő amerikai képzőművészeti karrierje pedig kifejezetten a miénk: közép-kelet-európai burleszk. Andy Warhol is eszünkbe juthat… (Sőt, még Milos Forman is, a maga amerikai karrierjével).

 

A regény végére a szerző nagy nehezen jogosítványt szerez, az oktatónő kiesik az életéből, mert hát ilyen az élet – viszont a befejezés Hrabal halálának napja: 

1997. február 3. Hrabal folytatta a cseh történelem tradícióját – tudniillik a „defenesztrációt” – úgy halt meg, hogy kizuhant a kórház ablakán.

 

Pawel Huelle  és barátai, nagyjából tökrészegen, aláírásokat gyűjtenek arra a petícióra, amely követeli, hogy Hrabalnak posztumusz irodalmi Nobel-díjat adjanak. Ez a regény befejezése.

 

Az a baj a világgal… hogy efféle történetek születhetnek errefelé, nálunk, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon. 

 

De főleg az baj, ha nem olvasunk ilyen történeteket.

Ha pedig olvasunk ilyen történeteket, akkor rémülten és vidáman nevethetünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :